2012 aug 15

A biomandulás fajtái és növényvédelme

Nincs hozzászólás

A biomandulás fajtái és növényvédelme


A következőkben részletet közlünk Birkás Balázs és Bódis Klára: Ökológiai alapú gyümölcstermesztés a Káli-medencében c. tanulmányából, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága megbízásából készült. A szerzők saját gazdaságát ismerhetik meg az olvasók. 1995 őszén kezdtünk hozzá Szentbékkállán egy, a tájba illő és eleve ökológiai művelésű mandulaültetvény létesítéséhez, valamivel több mint 4 hektár területen kb. 1400 fával.

A Balaton-felvidéken a mandulát keserű-mandula magonc alanyon nevelik. A hazánkban termesztett mandulafajták szinte teljesen önmeddők, ezért telepítéskor fokozott figyelmet érdemel a helyes fajtatársítás. A kölcsönösen jól termékenyítő fajtákat soronként váltva, de az uralkodó szélirányt is figyelembe véve telepítik.

Az eltelepítendő növényanyag a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet ceglédi állomásáról, illetve a Göcsej Gyümölcse Bt. faiskolájából került beszerzésre. Ültetvény létesítésekor elengedhetetlen a csemeték előzetes megrendelése, mert különben teljesen bizonytalanná válik a nagy mennyiség beszerzése, esetlegessé a fajtaösszetétel és akadozóvá a munkák szervezése.

Különösen a ceglédi facsemeték szállításakor kellett ügyelni a távolság miatt a megfelelő „csomagolásra”, mert a facsemeték – főként a gyökerek – a tartós, erős menetszélben 0°C feletti hőmérsékleten is fagykárt szenvedhetnek és/vagy kiszáradhatnak. Megfelelő védelemül a zárt tehergépkocsiban történő szállítás ajánlható, nyitott rakfelületen pedig legalább egy, a menetszélnek ellenálló, erős fóliával való lekötözött takarás szükséges. Nálunk a zárt tehergépkocsi rendelkezésre állt, így a szállítást azzal végeztük. Valószínűleg ennek is szerepe volt a 97%-os eredésben.

A fajták kiválasztásánál a következő szempontokat vettük figyelembe:

  • lehetőleg több, kissé különböző időpontban virágzó fajta legyen a fagykár szempontjából kockázatos virágzási időszak széthúzása és ezzel a termésbiztonság javítása érdekében;
  • lehetőleg kemény vagy legalább félkemény héjú fajták legyenek a madarak (pl. mátyásmadár, sőt egyes kistestű énekesmadarak) terméskárosításának a csökkentése érdekében, valamint mert ezeknek a helyi felfogás szerint jobb a fagytűrő képessége;
  • alacsonyabb, gömbölyű koronát képzőket választottunk a jegenyeszerűen felnyúló (piramis) fajták helyett, a betakarítás megkönnyítése és a viharkárok csökkentése érdekében;
  • a sérülékeny állapot mielőbbi meghaladása érdekében előnyösek a nagyobb növekedési eréjű fajták.

E szempontokat és a rendelkezésre álló választékot is figyelembe véve az alábbi fajtákat telepítettük:

Fajta Érés
(hó/dekád)
Termés
(g)
Héjvastagság Mag/bél
%
Növekedés
Tétényi bőtermő VIII. 3. – IX. 1. 2,8 fp 45-50 gyenge
Budatétényi 1 IX. 1-2. 2,7 fp 45-50 erős
Tétényi kedvenc IX. 1-2. 2,5 fp 45-50 gyenge
Tétényi keményhéjú IX. 2-3. 3,6 k 25-30 gyenge
Tétényi rekord IX. 3. – X. 1. 3,1 k 40-45 közepes
Szigetcsépi 58 IX. 3. – X. 1. 4,8 k 25-30 erős
Budatétényi 070 IX. 3. – X. 1. 1,6 p 60-65 gyenge

Héjvastagság: p = papír, fp = félpapír, k = kemény

Megjegyzendő, hogy az utolsóként írt Budatétényi 070 fajta nem igazán felel meg a vázolt követelményeknek. Csak 10 db-ot ültettünk elsősorban pollenadóként (jól termékenyíti a Szigetcsépi 58 és a Tétényi keményhéjú fajtákat).

Telepítésre került továbbá két, a tájban szelektált szentbékkállai fajta, melyeket nagyon értékes tájfajtáknak tartva megfigyelünk és összehasonlítjuk őket az államilag elismerésben részesült, termesztésben levő más fajtákkal.

Nem kis feladat a növényvédelem

Ültetvényünkben a rovarkártevők közül a levéltetű és egy ormányos levélszélrágó bogár tűnt fel nagyobb mértékben. Előbbi ellen hatásosnak bizonyult a kenőszappannal és ruzsai bazaltliszttel „feljavított” BIOSECT permetezése. A kenőszappan a tapadást javítja, de a környéken sokak által használt bazaltliszt hatásmechanizmusának magyarázatával még nem találkoztunk. 30-50-szeres nagyításban annyi figyelhető meg, hogy a tetvek testén 6-12 óra elmúltával a kőpor megtapad, amit lábaikkal eltávolítani igyekeznek.

A leveleket károsító bogár és egyéb rovarkártevők ellen 10 liter vízhez adott 0,30 kg kenőszappannal és 0,3 l denaturált szesszel permeteztünk eredményesen. Itt kell megemlíteni, hogy permetezéskor a fák törzsét az ott előforduló kártevők ellen áztatásszerűen le kell mosni a permtelével, mivel az ökológiai gazdálkodás nem alkalmaz felszívódó (szisztematikus) szereket!

Gombakártevők közül a környéken – legutóbb 1998 és 1999 tavaszán-nyarán – a Monília fructigena és a Monília laxa okozott gondot. Bár elsősorban a meggyfákat támadta, de a mandulát sem kímélte. Tünetei a virághervadás, a hajtások és termővesszők elszáradása, sőt néha egész ágak elpusztulása is (lásd a fotót!). A megtámadott fák egyes részei olyanok, mintha megégtek vagy leforrázódtak volna. A legkritikusabb időszak a virágzás. A Monília laxa fertőzött ágacskákban telel át, ahol már az enyhébb téli hónapokban is fejleszt szaporító képleteket, majd virágzáskor támad, a bibén keresztül a magkezdeménybe hatolva. Később eljut a vesszőkön keresztül az öregebb, fás részekbe is. Ellene ősszel, lombhullás után és tavasszal, a rügyfakadás és a fehérbimbós állapot között rezes lemosó permetezést (Bordóilé, Champion 50 WP) alkalmaztunk.

Fontos tudni, hogy a fehérbimbós állapot után réztartalmú szerek már nem alkalmazhatók! Maradnak még a szerves hatóanyagú kontakt és szisztematikus (felszívódó) szerek, de ezek az ökológiai gazdálkodásban nincsenek engedélyezve.

Általában elegendő azonban a beteg, megtámadott hajtások, kis ágak némi ráhagyással való levágása, összegyűjtése és elégetése. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fertőzés után a mandula erőteljesen regenerálódik.

(Biokultúra 2000/6)

[felül]