06 nov 2013

A méhek és a neonikotinoid alapú növényvédő szerek

Nincs hozzászólás

A méhek és a neonikotinoid alapú növényvédő szerek


Korábbi számunkban röviden már esett szó a neonikotinoid alapú növényvédő szerek méhekre gyakorolt hatásáról, azonban aktualitása miatt ezúttal szeretnénk részletesebben ismertetni a témát.

méhek

Az elmúlt években világszerte tapasztalták a házi méhek nagymértékű, rendkívüli pusztulását. Nemcsak a házi méhek, hanem számos vadon élő beporzó, pl. poszméhek és lepkék populációi is komoly veszteséget szenvedtek. A vadon élő fajok éppen olyan fontos szerepet töltenek be a termesztett növények és a vadon élő növényfajok beporzásában, mint a házi méhek. A beporzó rovarok számának csökkenése mögött több tényező áll: a mezőgazdasági művelés gyakorlatának a méhek táplálékforrását befolyásoló változásai, a méhek paraziták és betegségek iránti egyre nagyobb fogékonysága, továbbá a növényvédő szerekkel, illetve egyéb anyagokkal való szennyezettség.

Nem kétséges, hogy egyre nagyobb mennyiségben használnak a méhekre és más beporzó rovarokra veszélyes növényvédő szereket. Az ezeket előállító vállalatok sem tagadják e vegyszerek méhekre gyakorolt közvetlen mérgező hatását, amennyiben a méhek táplálkozásának idején alkalmazzák őket, vagy ha nagy mennyiségben szennyeződik velük a kaptárban összegyűjtött élelem. Kevésbé tisztázott azonban, hogy mi történik, ha a méhek rendszeresen, alacsony dózisban találkoznak a neonikotinoid alapú növényvédő szerekkel. A neonikotinoidok viszonylag új növényvédő szereknek számítanak, melyeket az 1990-es évektől egyre gyakrabban használnak. A neonikotinoid tartalmú szerek alkalmazhatóak a talajban (vetőmagcsávázás, vagy beöntözés), vagy a növény lombjára permetezhetők. A kontakt növényvédő szerekkel ellentétben, amelyek a kezelt növény felületén maradnak, a neonikotinoidokat a növény felveszi, és a levelekbe, virágokba, gyökerekbe, szárba szállítja, ahol a toxin hetekig aktív marad és biztosítja a növény védelmét. Ezeket a vegyszereket nemcsak a gazdák használják, hanem bárki számára elérhetőek háztáji, kiskerti használatra is.

A neonikotinoidok használata ismeretlen kockázatokat is jelent a méhekre és más, a növényvédelemben nem célzott rovarfajra, a következők miatt:

  • nem szándékos előfordulásuk a virágporban és a nektárban;
  • megmaradnak a talajban, szennyezve más növényeket;
  • rendkívül kis koncentrációban is hatásosak;
  • széles körben alkalmazzák őket számos növény termesztése során.

 

Akut toxikus hatás

Sok más rovarirtó szerhez hasonlóan közvetlen érintkezés révén, vagy szájon át felvéve a neonikotinoidok is akut toxikus hatást gyakorolnak a méhekre és a többi beporzóra. Ráadásul ezek az anyagok több százszor erősebben mérgezőek, mint a legtöbb rovarirtó, ami azt jelenti, hogy ha csak egy kis mennyiség jut belőlük rossz helyre, annak is rendkívül súlyos következményei lehetnek. Több országban számoltak be a kukorica vetésének idején tapasztalt tömeges méhpusztulásról, amit a csávázott mag felszínéről leporló, a vetőgép által kijuttatott neonikotinoidok okoztak. A kikelt szántóföldi növények levelén kiválasztott vízcseppek szintén nagy koncentrációban tartalmazhatnak neonikotinoidokat, ami veszélyes lehet a vízcseppekből ivó méhekre.

 

Szubletális hatás – szennyezett virágpor és nektár

Mivel a neonikotinoidokat széles körben használják a növénytermesztésben, a beporzó rovarok táplálkozásuk közben sok helyen, ismételten vannak kitéve ezek alacsony koncentrációjú maradványainak. Bár nagyon alacsony dózisban jelennek meg és nem pusztítják el a rovarokat azonnal, közép- és hosszútávon súlyos, káros hatást gyakorolnak rájuk.

A kezelt termesztett növények, vagy a szennyezett vad növényfajok virágporában és nektárjában lévő szermaradványok mennyisége elérheti azt a szintet, amelyről laborvizsgálatok során már kiderült, hogy veszélyezteti a társas rovarok egészségét, zavarokat okoz a táplálkozási viselkedésükben, tájékozódásukban, kommunikációjukban, valamint a szaporodási folyamatokban és a lárvák fejlődésében. A talajban és a vízben megmaradó neonikotinoidokat a nem kezelt termesztett növények, vagy a virágzó gyomok akár két évvel az eredeti kezelést követően is felvehetik a talajból. A neonikotinoidok néhány lebomlási terméke az eredeti összetevőknél is toxikusabb lehet, ez újabb veszélyt jelenthet a kaptárban tárolt szennyezett élelmet fogyasztó méhek és lárváik számára.

A dolgozók kitettsége a gyűjtés közben szintén hatással lehet a többi méhre és a fiasításra, mivel ők is behozhatják a szennyező anyagokat a kaptárba. A méh egyedek alacsony szintű mérgezése a család szintjén összeadódhat és veszélyessé válhat, különösen, ha a kitettség több hétig tart. A méhcsalád kasztokból áll, túlélése és működése csak akkor lehetséges, ha valamennyi tagja megfelelően tudja végezni feladatait. A közelmúltban végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a méhek nagyon alacsony dózisú neonikotinoid típusú rovarirtó szereknek való kitettsége is negatív hatást gyakorol azok immunrendszerére, minek következtében sokkal érzékenyebbé válnak a parazitákkal és a betegségekkel szemben. Feltételezik, hogy a növényvédő szereknek való kitettség következményeként a méhek nem képesek a kaptár egészét egységesen tisztán, idegen anyagoktól mentesen tartani. A különböző peszticidek közötti kölcsönhatás során a kaptárban létrejövő „koktélok” tovább rontanak a helyzeten.

A növényvédő szerek gyártói a sokasodó tudományos bizonyítékokra az eredmények megkérdőjelezésével válaszolnak, és azzal érvelnek, hogy a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok során tapasztalt káros hatások a legrosszabb eseteket tükrözik, amelyek normális szántóföldi körülmények között nem fordulnak elő. Nagyon kevés olyan vizsgálatot végeztek a méhekkel kapcsolatban, amit megfelelően terveztek és kiviteleztek ahhoz, hogy kellő információt szolgáltasson a méhek alacsony koncentrációjú neonikotinoidoknak való kitettségéről, és ezek nem elegendőek a tapasztalt káros hatások statisztikai elemzéséhez sem. Még kevesebbet lehet tudni a többi beporzóról. Azonban két nemrégiben végzett nagyobb terepi vizsgálatnak végre sikerült kimutatnia, hogy:

  • a repce virágjából származó imidaklopriddal nagyon kis mértékben szennyezett pollennek és nektárnak való ismétlődő kitettség megakadályozhatja a poszméh család növekedését és drámai módon csökkenti az új anyák nevelését (Stirling Egyetem);
  • a szubletális dózisban tiometoxam nevű neo­niko­ti­no­idnak kitett háziméhek egy harmada nem volt képes visszatérni a kaptárba, ami kétszerese a hordást végző dolgozók természetes veszteségének. Ez a plusz veszteség már akkora létszámcsökkenést eredményezhet, amelyből a család csak nagy küzdelmek árán tud kilábalni (Francia Mezőgazdasági Kutatóintézet).

Ugyancsak jelentős probléma, hogy a növényvédőszer-gyártók termékeik engedélyeztetéséhez végzett vizsgálatai, és ahogy aztán a toxicitási adatokat összesítik, teljesen alkalmatlanok arra, hogy a neonikotinoidok beporzókat fenyegető hatásait felmérjék. A kifejlett dolgozó méheken végzett vizsgálatok a rövid távú, akut toxicitásra fókuszálnak és többnyire figyelmen kívül hagyják a krónikus toxicitást, a méhek viselkedését, a lárvákat és a család áttelelését befolyásoló hatásokat. Az illetékesek ezeknek a termékeknek az elismerése során ugyancsak nem veszik figyelembe a kaptárakat szennyező különféle növényvédő szerek és a tárolt élelem kapcsolatát, vagy a neonikotinoidoknak való kitettség és a méhek fertőzésekre adott reakcióinak összefüggéseit.

Tovább ront a helyzeten, hogy az Európai Bizottság a méhvizsgálati eljárások felülvizsgálatát külső szervezetekre és szakértőkre bízta, melyek soraiban számos növényvédőszer gyártó munkatársát, szövetségesét találjuk, egyértelmű tehát az összeférhetetlenség.

A bizonytalan tudományos eredményekre és az eltérő szakmai véleményekre való tekintettel az utóbbi években Európában négy ország vezetett be részleges korlátozásokat bizonyos neonikotinoid alapú és más szisztemikus rovarirtó szerekre vonatkozóan. Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Szlovéniában ideiglenesen felfüggesztették bizonyos csávázószerek elismerését és használatát a kukorica, néhány esetben a repce és a napraforgó esetében is. Jogos kérdés azonban, hogy vajon a szisztemikus rovarirtó szerek korlátozása segít-e a méhek egészségének helyreállításában. A növényvédőszer-gyártók azzal érvelnek, hogy Franciaországban hiába vezettek be korlátozásokat 1999-ben, a méhek pusztulása nem állt meg, annak más oka van. Azonban a méhek pusztulása mögött több tényező áll, ezért nehéz megítélni külön a neonikotinoidok korlátozásának a méhek egészségére gyakorolt hatását. Ráadásul a korlátozásokkal nem érintett növényfajok révén a méhek továbbra is találkoznak a neonikotinoidokkal.

Olaszország 2008-ban tiltotta be a kukorica neoniko­tino­idos csávázását. A korlátozás hatásainak vizsgálatára adatgyűjtést végeztek egy speciális méhegészségügyi hálózat segítségével. A kutatók dokumentálták, hogy a tavaszi vetések idején korábban tapasztalt tömeges méhpusztulás megállt és a téli veszteségek is csökkentek a kukorica neonikotinoidos csávázásának felfüggesztése után. Ugyancsak fontos, nem találtak bizonyítékot arra, hogy a korlátozások gazdasági károkat okoztak volna a gazdáknak. A kukoricatermesztő gazdák nem tapasztaltak komoly károsítást a kezeletlen kukoricán, és fenntartották a hozamot, ami azt igazolja, hogy náluk a csávázás nagymértékben szükségtelen volt.

Az ipar nyomására a neonikotinoidos csávázást napjainkban rutinszerűen végzik Európában és az Egyesült Államokban is, a kártevők szántóföldi vizsgálata nélkül. Ez a fajta „bebiztosított” növényvédelem szembemegy többek között az integrált növényvédelem alapelveivel is, ahol igazolni kell a növényvédelem szükségességét, figyelni kell a pontos kártevő előrejelzéseket és a biológiai, illetve az egyéb védekezési módokat előnyben kell részesíteni a vegyszeres eljárásokkal szemben. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a szántóföldi növényekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a növényvédő szerek mennyiségének 30%-os csökkentése általában technikailag kivitelezhető a hozam és a gazdák bevételének veszélyeztetése nélkül, amennyiben a gazdák pl. megfelelő tanácsadásban részesülnek. A kormányzatok részéről szükség van az ökológiai gazdálkodás további támogatására, az alternatívák kutatásának és a gazdák képzésének fejlesztésére, a mezőgazdasági beszállítók pedig azzal segíthetnek, ha több kezeletlen vetőmagot kínálnak.

 

A beporzók élőhelyének javítása

A gazdák mérsékelhetik a beporzók közvetett és közvetlen pusztítását, ha felhagynak a méhekre veszélyes kemikáliák használatával és a szántóföldek szegélyének gyomirtó szeres kezelésével (ezek fontos táplálkozó helyek). Kedvezhetnek a beporzók mellett más vadon élő fajnak is a vetésforgóval (különösen a méhek által kedvelt hüvelyesekkel), nem művelt területek meghagyásával, a szegélyeken a méheknek táplálkozó helyként szolgáló virágos növények vetésével, erdős, füves területek biztosításával. Azonban nem csak a gazdák, hanem a kiskerteket művelők is tehetnek a beporzókért. Támogatni kell a kiskertekben a növényvédő szerek használatának mellőzését, hiszen számos gyakorlati fogás és ökológiai gazdálkodásban is alkalmazható anyag áll rendelkezésre. A kertekben, parkokban és egyéb nyílt területeken a méhek által kedvelt növények ültetésével növelhető a beporzók táplálékbázisa.

Szerkesztette és fordította:
Nagy Judit
Forrás: PAN UK (Pesticide Action Network UK),
http://bees.pan-uk.org – Bee Declines and the Link with Pesticides
(Biokultúra 2013/3)

[felül]