Biológiai védekezés állati kártevők ellen

A biotermesztés során jelentkező kártevők, kórokozók és gyomok elleni védekezés nem tekinthető különálló növényvédelmi technikai elemnek, hanem az a teljes termesztési eljárás szerves része, amit összhangba kell hoznunk más, például gazdaságossági, tápanyagutánpótlási szempontokkal.

Így növényvédelmi megfontolásoknak is szerepet kell játszania már a terület kiválasztásánál. (Zárt termesztő berendezés vagy szabadföld illetve ez utóbbin belül a terület mikroklímája fontos szempont.) A termesztett növény (évelő vagy egyéves kultúrák), illetve a fajta megválasztásánál (rezisztens, ellenálló fajták), valamint – egynyári kultúrák esetében különösen – a helyes vetési sorrend felállítása is fontos szempont. A fentiekből következik, hogy egységes termesztési, növényvédelmi receptura nem adható. Az előbbiekben említett valamennyi körülmény figyelembe vételével kell meghatároznunk a követendő növényvédelmi stratégiánkat. A továbbiakban a növényeink állati kártevői ellen alkalmazható „készítményekről” lesz szó.

A természetes eredetű állatirtószerek (zoocidok) főbb csoportjainak összehasonlító jellemzésére, előnyeik, hátrányaik, felhasználásuk korlátainak bemutatására törekszem, a számtalan készítmény miatt a teljesség igénye nélkül. (A legtöbb „készítmény” csak a „hatóanyag” mennyiségében és a gyártójában különbözik egymástól.) A táblázatban felsorolt készítmények többsége Magyarországon is beszerezhető, közülük a *-gal a perspektivikusnak tűnő, de itthon még nem kaphatókat jelöltem.

A növényi eredetű rovarölő szerek közül a legrégebben ismertek egyike, az ókori rómaiak által is használt rovarporvirág vagy Chrysanthemum cinerariaefolium szárított virágainak őrleménye. Fő hatóanyaga az idegméregként ismert piretrin, melynek előnyős tulajdonsága, hogy állandó testhőmérsékletűekre (emlősök, madarak) nem toxikus, viszont a rovarok mellett halakon, kétéltűeken és hüllőkön is rendkívül mérgező. Szintén régóta ismert rovarlőszer a rotenon (pl. Amorpha fruticosa, Derris spp. növényekből) mely gerinceseken légzési zavarokat okoz és halakra igen toxikus. A kvaszia (pl. Quassia amara, Brucera amarissima növények termelik) szintén kontakthatású zoocid, melyet készítményeiben többnyire rotenonnal keverve hoznak forgalomba. A jól ismert nikotint, melyet a dohánynövény termel, 2002-ben kivonták a biotermesztésben engedélyezett hatóanyagok közül. Az előbbiekben ismertetett, többnyire ideg- és sejtmérgekkel szemben a figyelem napjainkban inkább olyan növényi eredetű hatóanyagok felé fordul, melyek speciálisan a rovarokra jellemző életfolyamatokat gátolnak, pl. vedlés, szaporodás, melyek hormonális szabályozás alatt állnak. Az ilyen anyagok hatása többnyire hosszabb idő után jelentkezik. Közülük a legígéretesebb az indiai neem fa (Azadirachta indica) magjának olajában, nagy mennyiségben található azadiraktinok. A neem-kivonatok legjelentősebb problémája, hogy a hatóanyag-tartalom és összetétel nehezen állandósítható, ami jellemző valamennyi extrakcióval előállított készítményre. Bár vízi élőlényekre is toxikusak, előnyükre válik, hogy ilyen környezetben viszonylag gyorsan (50-100 óra) lebomlanak. Mint általában a növényi kivonatok, az azadiraktinok sem kímélik a hasznos ízeltlábúak (katicabogarak, zengőlegyek, fátyolkák stb.) lárváit, tehát a növényvédelmünk tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a növényi kivonatok alkalmazása nehezen kombinálható ragadozók és parazitoidok kijuttatásával. Ugyanez vonatkozik az egyéb növényi olajokra, zsírokra illetve ezek káliumsóira. Az olajok közül az ásványi olajok, illetve az ilyen hatóanyagú készítmények felhasználását 2002-től szintén kivonták a biotermesztésből.

A rovarpatogén szervezetekre (vírusok, baktériumok, gombák, fonálférgek) jellemző, hogy ezek egy-egy rovarcsoportra (lepkék, bogarak, kétszárnyúak stb.), esetleg rovarfajra specializálódtak. Az ízeltlábú kártevőknél (rovarok, atkák) betegséget kiváltó kórokozók egy része (vírusok, baktériumok) táplálkozás során kerül a szervezetbe. Ezért ezek a kórokozók mindenek előtt a lárvákat, az intenzíven táplálkozó fejlődési alakokat fenyegetik. Ezzel szemben a gombák nagy része nem szorul szájon át felvételre, mert a gombafonalak képesek nemcsak a lárvák, de a bábok és az imágók kültakaróján is áthatolni, így valamennyi fejlődési alakot megtámadni. A kórokozóra általában jellemző, hogy viszonylag magas hőmérséklet és páratartalom mellett hatékonyak és a hosszas, közvetlen napsugárzás gyorsan elpusztítja őket. Ezért az ilyen hatóanyagú készítmények elsősorban zárt termesztő berendezésekben (üveg-, és fóliaház) használhatók eredményesen.

Rovarkártevő elleni víruskészítmény nincs forgalomban Magyarországon, viszont lepkehernyók és bogárlárvák elleni baktériumkészítmények kaphatók. Ezek hatóanyaga a Bacillus thuringiensis baktérium különböző szerológiai változatainak szelektált törzseiből nyert speciális toxinfehérje. A B. thuringiensis serovar Kurstaki CryI és CryII, míg a B. thuringiensis serovar Tenebrionis CryIII toxinokat termel. Nagy előnyük a nagyfokú szelektivitás, aminek következtében bátran használhatunk velük egy időben más, a hatókörükbe nem tartozó hasznos ragadozó vagy parazitoid szervezeteket is. Víruskészítményekhez hasonlóan Magyarországon rovarpatogén gombakészítmény sincs forgalomban, annak ellenére, hogy a Beauveria, Metarhizium és a Verticilium nemzetségbe tartozó fajokból már számos ilyen készült. Szelektált törzseik levéltetvek, tripszek, atkák, liszteskék és lepkehernyók ellen hatékonyak üvegházakban vagy talajba juttatva cserebogár pajorok ellen. Hátrányuk, hogy a növényeink kórokozói ellen használatos gombaölőszerek (pl. kénkészítmények) ezeket is gátolják.

Szintén talajlakó lárvák ellen kifejlesztettek rovarpatogén fonálféreg készítményeket is. A különösen nehéz növényvédelmi feladatot jelentő gombatermesztésben ígéretes megoldást jelent a Steinernema feltiae fonálférget tartalmazó készítmény a gombaszúnyogok és más, a termesztő közegben gyakori kétszárnyú (légy) lárvák ellen. A talajlakó bogárlárvák ellen a Heterorhabditis bacteriophora fonálféreg-készítmény ajánlható. Mindkét fajra jellemző, hogy voltaképpen a velük szimbiózisban élő baktérium (Xenorhabdus spp.) toxinjai ölik meg a megtámadott rovart, majd az elpusztult gazdaállat testnedveit felhasználva fejlődnek ki a fonálférgek és indítják útjukra a következő generációt. Míg a Steinernema fajok csak a természetes testnyílásokon át képesek bejutni a gazda szervezetébe, addig a Heterorhabditis fajok – sajátos szájszurony segítségével – közvetlenül is képesek behatolni a gazdaállatba, ezért hatékonyabbak.

Növényi eredetű hatóanyagok
Kereskedelmi név	Hatóanyag	Célkártevő	Megjegyzés
Bioplant flora	Piretrin + PBO	levéltetvek,olytetvek	Méhekre és vízi élő szervezetekre veszélyes
NeemAzal*	Azadiractin	rovarlárvák	Vízi élő szervezetekre veszélyes
Biola	Napraforgó olaj	levéltetvek, pajzstetvek, atkák
Egyéb szerves és szervetlen anyagok
AGROL	vazelinolaj	levéltetvek, pajzstetvek, atkák
BIO-SECT	Alifás zsírsav	levéltetvek, pajzstetvek, atkák
Patogén szervezetek (vírusok, baktériumok, gombák, fonálférgek)
Capex*	Almailonca Granulózis vírus	Almailonca lárvák
Dipel	Bacillus thuringiensis Kurstaki	lepke lárvák
Novodor	Bacillus thuringiensis Tenebrionis	bogár lárvák
Vectocide*	Bacillus thuringiensis Israelensis	szúnyog és légy lárvák
Microgermin*	Verticillium lecanii (gomba)	levéltetvek, liszteskék
Nemasys-M	Steinernema feltiae (fonálféreg)	talajlakó légylárvák	Gombatermesztésben
Nematop	Heterorhabditis bacteriophora (fonálféreg)	talajlakó bogárlárvák
Nemaslug*	Phasmorhabditis hermaphrodita (fonálféreg)	meztelen csigák
Makroorganizmusok (ragadozók, parazitoidok)
Biobest Encarsia	E. formosa fürkészdarázs	liszteskék
Biobest Orius	Orius sp. ragadozó poloska	tripszek, levéltetvek, takácsatkák
Biobest Aphidius	Aphidius sp. fürkészdarázs	levéltetvek
Biobest Phytoseiulus	Ph. persimilis ragadozó atka	takácsatkák
Biobest Dacnusa	D. sibirica fürkészdarázs	aknázólegyek
Trichoplus	Trichogramma pintoi és T. evanescens	lepketojások

Néhány, a biotermesztésben felhasználható kártevõirtó készítmény

Összefoglaló néven makroorganizmusoknak nevezzük azokat a hasznos ízeltlábúakat, melyeket ragadozó vagy parazitoid életmódjuk miatt használunk fel a növényeink kártevői ellen. Biotermesztésben ezek felhasználása tűnik a legkézenfekvőbbnek, azonban a gyakorlatban a sikeres alkalmazásuk nagy hozzáértést és figyelmet igényel. Kijuttatásuk akkor hatékony, ha azt már az első kártevőegyedek észlelésekor megkezdjük. Másik hátrányuk a gyakran szűk gazdakörük: többnyire csak a kártevők bizonyos csoportjai ellen (vagy csak levéltetvek vagy csak atkák) alkalmazhatók, sőt bizonyos esetekben csak egyetlen kártevő faj ellen. (Pl. Encarsia formosa fürkészdarázs a Trialeuroides vaporariorum üvegházi molytetű vagy liszteske ellen.) Ennek ellenére üvegházi körülmények között rendkívül sikeresen alkalmazhatók akkor, ha valamennyi kártevőcsoporttal szemben a megfelelő ragadozót vagy parazitoidot vetjük be. Ugyanakkor figyelembe kell venni a növényfajtát is. Például az erősen szőrözött levelű paradicsomfajták esetében az E. formosa fürkészdarázs ugyanúgy kevésbé lesz hatékony az üvegházi molytetű ellen, mint a teljesen sima levélfelületű paprika esetében. Valamennyi ragadozó faj lárvája érzékeny lehet a növényi eredetű rovarölő szerekre, de a ragadozó atkák érzékenyek még a kéntartalmú gombaölő szerekre is.

Dr. Polgár A. László
Tudományos főmunkatárs
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete
Ökotoxikológiai és Környezet-
analitikai Osztály
(Biokultúra 2008/3)