anormal de la piel Accutane obtener los mejores resultados

El mecanismo de acción de este fármaco es para liberar óxido nítrico a partir de las terminaciones Comprar cialis sin receta, La dopamina es producida naturalmente en grandes cantidades durante el positivo comprar Cialis en linea

Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.

Home

Régi magyar pulykafajtáink


Az élelmiszertermelésben a világ baromfiipara évtizedek óta meghatározó jelentőségű, különösen a baromfihús-előállítás terén. A baromfiipar legfontosabb ágazata a húscsirketenyésztés, amelyhez az elmúlt évtizedekben a pulykaágazat világszerte, így Magyarországon is látványosan felzárkózott.

 

2008-6_pulykak

KATKI génbank (Kissné Do thi Dong Xuan felvétele)

A pulykahús-termelés biológiai alapját adó pulykahibridek intenzív rendszerekben ma már olyan teljesítménymutatókkal rendelkeznek, amelyek szinte össze sem hasonlíthatók az egykor tenyésztett genotípusok mennyiségi szempontból rosszabb, ugyanakkor a minőség és életképesség szempontjából kifejezetten jobb genetikai képességeivel. A hibridek túlnyomó része egyetlen fajtától, a nagy fehér pulykától származik. Ennek következtében a világon jelenleg ismert 31 pulykafajta mintegy 60%-ának fennmaradását FAO adatok szerint komoly veszély fenyegeti.

Az egészséges és kiváló minőségű termékek előállításának igénye nem nélkülözheti tradicionális haszonállat-fajtáink megőrzését, fenntartását és hasznosítását. A régi fajtákat – a génmegőrzési programokra alapozva – elsősorban az alternatív termelési módok, ezen belül az ökológiai gazdálkodási formák menthetik meg a kihalástól. Más megközelítésben kijelenthetjük, hogy termékminőségük, általános ellenálló képességük és a természetes tartásra való alkalmasságuk alapján csak a régi fajták használhatók ökológiai típusú termelésre, és ez különösen érvényes az ökológiai pulykatenyésztésre.

A Biokultúra folyóirat régi magyar baromfifajtákat bemutató sorozatának részeként ezúttal pulykafajtáink kialakulását, háziasítását, hazai elterjedésük rövid történetét és a génbankokban őrzött magyar pulykafajták fontosabb jellemzőit ismertetjük.

 

A pulyka származása és háziasítása

A pulyka (Meleagris gallopavo) eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika. Vadon élő őse Észak-Amerika középső területein honos. A vadpulyka jóval kisebb testű, mint háziasított rokona, színe leginkább a fekete és sötétbronz pulykához hasonlítható. Általában csoportosan él, és az éjjeleket a fákon tölti. Háziasítását a Mexikó területén élő indián népek végezték ie. 1000 körül, valószínűleg a vadpulyka mexikói alfajából (Meleagris gallopavo mexicana). Amerika felfedezésekor a pulykát az őslakók a kutyán kívül egyedüli háziállatként tartották. A domesztikáció során a pulyka testformája kissé megváltozott, törzse zártabb, vízszintesebb tartású lett és a lábai hosszabbá váltak.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint a pulyka a 16. század elején jelent meg Európában. Bizonyos leletek (pl. a schleswigi dóm 1280 körül készített domborművén talált pulykaábrázolás, Svájcban egy 13. századbeli várrom feltárásakor előkerült pulykacsont-maradványok, a szentesi és a tápéi temetőkből a 10–12. századból származó, valószínűleg pulykát ábrázoló pecsétgyűrűk) azonban arra utalnak, hogy a pulyka már Amerika felfedezése előtt eljuthatott Európába, így hazánk területére is.

Tény az, hogy a középkorban már meghonosodott a pulyka Magyarországon. A parlagi magyar pulyka fekete és fehér színváltozatban létezett, és elsősorban a Duna–Tisza közén terjedt el. Később a fehér változat lassan kiszorította a feketét. A szintén parlagi változatnak tekinthető rézpulyka Boszniában és Dél-Magyarországon volt elterjedt fajta. Különböző parlagi pulyka-színváltozatok elsősorban Erdélyben és a Vajdaságban még ma is előfordulnak.

Az eltelt évszázadok alatt a Kárpát-medencében kialakult kistestű magyar pulykát fokozatosan az Amerikában kitenyésztett bronzpulyka váltotta fel. Ez a folyamat lényegében a 19-20. század fordulóján kezdődött. A bronzpulyka szerepe a második világháború utáni másfél évtizedben volt a legjelentősebb. Az első időszakban fajtatiszta szaporítása mellett a kistestű parlagi állományok javítására használták. Később mind a magyar pulykát, mind a különböző keresztezésekből származó állományokat teljesen kiszorította a bronzpulyka.

A régi magyar pulykafajták és színváltozatok génmegőrzése a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete keretében folyik. Jelentős bronz- és rézpulyka elitállománnyal a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma és az ÁTK gödöllői baromfi génbankja rendelkezik.

 

A régi magyar pulykafajtákról és színváltozataikról részletesen

A pulykát elsősorban a nagy test és a hosszú lábszár jellemzi. Az összes hazai baromfifaj között a legnagyobb. A pulykák teste hosszúkás, tojás alakú, vállban különösen széles, hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik. Fejükön és nyakukon jellegzetes szemölcsök, „bibircsek” vannak, melyek puha tapintásúak. A kakasok bibircsei jóval nagyobbak, ingerlésre háromszorosára nőhetnek, miközben halványvörös színük kékesvörössé válik. Jellemző a kakasok mellén található szőrpamacs is, amely kisebb mértékben idősebb tojókon is kifejlődik.

A pulykák a tavaszi tojóidőszakot követően, a nyár folyamán rendszerint másodszor is tojnak és kotlanak. Ebből a keltetésből származnak a „sarjúpulykák”. Erős kotló hajlamuk alapján a pulykák egyéb baromfifajok természetes keltetésére is kiválóak.

 

A magyar pulyka

Eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a magyar pulyka, melyet fekete és fehér színben tenyésztettek. Idővel a fekete színváltozatú egyedek száma nagyon lecsökkent és a 19–20. század fordulójára a fehér színváltozat került túlsúlyba. A fehér magyar pulykát később a mexikói fehér pulykával nemesítették a testsúly növelése érdekében. Sajnos, a magyar pulyka eredeti változatai ma már alig lelhetők fel. A fehér magyar pulyka tolla igen értékes árucikknek számított, különösen a hónalj alatti, ún. „marabutollak”. Tojáshozama évente 30–40 darab volt. A fekete magyar pulyka tollazata egyöntetű fekete, csőre és lába palaszürke. Húsa szép fehér hús, mely a maga idejében nagyon keresett volt. Testsúlya kisebb, mint a fehér pulykáé. Évi 25–50, fehéres alapszínű, barnásan pettyezett tojást termelt.

magyar parlagi pulyka

Magyar parlagi pulykák (dr. Szalay István felvétele)

A parlagi pulyka kiválóan kotló és nevelő állat. Élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmas. Húsminősége a külterjes tartásnak köszönhetően a legigényesebb külföldi piacokon is csemegeszámba ment, belőle minden mennyiséget könnyen értékesíthettünk.

A magyar pulyka gyakoribb színváltozatai:

A fehér magyar pulyka. A leírások szerint a kifejlett fehér magyar pulyka testsúlya 6,00–8,00 kg (kakasok), illetve 5,00–6,00 kg (tojók). Csőre hússzínű, szeme sötét mogyorószínű. A fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány (szarv alakú húsképződmény) élénk vörös, a kakasok izgalmi állapotában vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínben játszó. Lábuk hússzínű, a körmök színe fehér, tollazatuk hófehér. A kakas mellén lévő szőrpamacs fekete.

fehér magyar pulykakakas

Fehér magyar pulykakakas (dr. Szalay István felvétele)

A fekete magyar pulyka. Testsúlya a kakasok esetében 6,00–7,00, a tojók esetében 4,00–5,00 kg-ra tehető. Csőrük sötét palaszínű, szemük sötét mogyorószínű, a fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány élénk vörös, a kakasok izgalmi állapotában vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínben játszó. Lábuk és körmük sötét palaszínű, tollazatuk egyöntetű fekete.

A rézpulyka. Főként Boszniában tenyésztették nagyobb számban, ezért „bosnyák pulykának” is nevezték. Szórványosan Magyarország területén is előfordult. Edzettségére és igénytelenségére jellemző, hogy értékesítésre valaha lábon hajtották magyarországi piacokra. Az alföldi tanyavilágban egy-egy példánya ma is megtalálható. A rézpulykát a betegségekkel szemben ellenálló, igénytelen, bőven tojó, szorgalmasan kotló és nevelő, nagyon jó élelemkereső pulykafajtaként tartották számon. Védett fajta, génbankban őrizzük.

A rézpulykák kifejlett testsúlya 5,00–7,00 kg (kakasok) és 4,00–5,00 kg (tojók), csőrük tőben sötét, a csőr vége felé világos szaruszínű, szemük sötét mogyorószínű, a fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány élénk vörös, a kakasok izgalmi állapotában vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínben játszó. Lábuk rózsaszín vagy hússzínű, a körmök világos szaruszínűek vagy fehérek. A kakas tollazatának színe a test elülső részén sötét rézvörös, fehéres szárnyfedő- és faroktollakkal. Alapszínét fakó és fehér harántsávok tarkíthatják. A tojó színe a kakaséhoz hasonló, annál valamivel világosabb.

A bronzpulyka. A legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike, az egész világon elterjedt. Az 1800-as évek második felében keresztezés és fajtatiszta tenyésztés céljából hozták be. Hazánkban honosult fajtának tekinthető. A bronzpulyka gyorsan kiszorította a kisebb testű, parlagi fajtákat, s így a 20. század elejére a legelterjedtebb pulykafajtává vált Magyarországon is, hazai változata azonban hordozza a korábbi parlagi pulykák tulajdonságait. A bronzpulyka teljes kifejlettségét kétéves korra éri el. Éves tojástermelése a hazai tenyészetekben 50–80 db. A tojások színe erősen pettyezett, súlyuk 70–90 g.

bronzpulyka-kakas
rézpulyka
Bronzpulyka-kakas
Rézpulyka-kakasok

A bronzpulykák csőre tőben sötét, a csőr vége felé világos szaruszínű. Szemük sárgásbarna, sötétbarna vagy sötét mogyorószínű. A fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány élénk vörös, a kakasok izgalmi állapotában vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínű. Lábuk szürkésfekete, a növendék állatok lába barna, az idősebbeké rózsaszín vagy hússzínű árnyalattal. A körmök világos szaruszínűek. Tollazatuk színe a nyaktól a hát közepéig élénk, ragyogó bronzszínű, a tollak végén keskeny, keresztbefutó fekete sávval. A mell, a törzs a szárny és a farok tollai feketék, sötét bronz árnyalattal, haránt futó fehér, szürke vagy barna sávokkal. A farok tollai fehéren vagy szürkén szegélyezett széles fekete és bronzszínű pántban végződnek.

A génbanki állományokban fennmaradt „magyar” bronzpulykák testformája és a toll színeződése megegyezik a standard bronzpulykáéval, testsúlyuk azonban lényegesen kisebb, a parlagi változatokhoz hasonló (a kakasok súlya 6,00–8,00, a tojóké 5,00–6,00 kg). A génbankokban fenntartott régi magyar pulykafajták tenyésztojásai és naposcsibéi a tavaszi hónapokban az elittenyésztőknél hozzáférhetők, illetve előjegyezhetők. További információk nyerhetők a Magyar Kisállatnemesítők Egyesülete (MGE) honlapján: www.mgegodollo.hu

Dr. Szalay István
az MGE elnöke
(Biokultúra 2008/3)

 

Vissza: Állattartás »

 

Eseménynaptár

június 2017
H K SZ CS P SZ V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Ma 2017. június 25., vasárnap, Vilmos napja van. Holnap János és Pál napja lesz.

Biokontroll a Facebookon

Jelen vannak

Oldalainkat 2449 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa50199
mod_vvisit_counterTegnap56129
mod_vvisit_counterE héten384254
mod_vvisit_counterMúlt héten404292
mod_vvisit_counterE hónapban1474666
mod_vvisit_counterMúlt hónapban2153667
mod_vvisit_counterÖsszesen36160133