anormal de la piel Accutane obtener los mejores resultados

El mecanismo de acción de este fármaco es para liberar óxido nítrico a partir de las terminaciones Comprar cialis sin receta, La dopamina es producida naturalmente en grandes cantidades durante el positivo comprar Cialis en linea

Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.

Home

Növénynemesítés és génmódosítás


 

Az a tény, hogy ötven éve vagyok a pályán, mint növénynemesítő, és ezalatt az időszak alatt a vezetésemmel működő team több mint 60 búzafajtát állított elő és már negyedszázada a magyar nép ebből a búzából eszi a kenyerét és 18 évig voltam a Magyar Növénynemesítők Egyesületének az elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke ad némi alapot, hogy megszólaljak a GMO vitában.

Mottó: A tudomány dolga, hogy szüntelenül figyelmeztessen… Láng I. Magyar Tudomány. 2007/04.

GMO

c2 Az előzmények

A növénynemesítés megkezdése a történelem ködébe vész. Már a perzsák szent könyvében is tesznek róla említést. Az ókorban ie. 300-400 körül, a római korban fajtákról írnak. Az időszámításunk körüli időben Vergilius, Columella és Plinius búza-, szőlő-, gyümölcs- és zöldségfajtákról ír. Majd Amerika felfedezése után jött a honosítás korszaka, amikor Európába került a kukorica, burgonya, paradicsom, bab, tök, dohány stb.

A keresztezés oltással kezdődött a 18. században. A tudatos ivaros úton keresztezők az 1850-es évektől jelentek meg, de a nemesítés fő módszere a kiválogatás volt a tájfajtákból. A 19. század második felében alakult ki a széleskörű, tudatos növénynemesítés szerte Európában és az Egyesült Államokban.

A következő korszakot a 19. és a 20. század fordulójától számítjuk, amikor újra felfedezték a Mendel-törvényeket, és általánossá vált a keresztezéses nemesítés. Ezt követően kialakult minden országban a vetőmagforgalmazás, és sok kereskedő úgy érezte magát versenyképesnek, ha a saját (jobb) fajtájának a vetőmagját forgalmazza. Létrejöttek a helyi ökológiai feltételek között legjobban megfelelő fajták, amelyeknek a 20. században szabályozták az állami minősítését, a vetőmag fémzárolását stb.

A 20. században a két világháború megakasztotta ugyan a növénynemesítés fejlődését, de mindkettő után újabb lendülettel folytatódott a munka és csodálatos eredményekhez vezetett. Minden országban arra törekedtek, hogy a helyi ökológiai feltételek közé a legjobb fajtákat állítsák elő most már keresztezéssel. Kialakult a nemesítési módszerek (keresztezés, kiválogatás, utódbírálat, állami fajtakísérletezés-minősítés) rendszere. A vetőmagtermesztést, minősítést és forgalmazást mindenütt követte a jogi szabályozás is.

A 20. század második felére kialakult az a fajtaválaszték, ami lehetővé tette az áttérést az extenzív termesztésről az intenzívre. Ehhez újtípusú fajtákra volt szükség, amelyek a javuló agrotechnikai feltételekre pozitívan reagáltak és alkalmasak voltak gépi betakarításra. Ennek eklatáns példája a búza és a többi kalászos gabona.

Európában először az olasz búzák voltak alkalmasak intenzív termesztésre. Ezeket az 1930-as és ’40-es években nemesítették. Azokat követte a többi nyugat-európai ország az 1950-es, 1960-as években. Kelet-Európában forradalmi változást hozott a Krasznodárban nemesített Bezosztaja 1 fajta előállítása az 1950-es évek végére. Ezt mi is meghonosítottuk Magyarországon, és ezzel megkezdődött a búza termésátlagainak a növekedése. Ezt követte az első hazai intenzív típusú búzafajták (a martonvásári fajták) előállítása az 1970-es évekre, amelyek azóta is termesztésben vannak a vetésterület 60-65%-án. (Néhány szegedi fajta is megjelent 10-15%-os arányban.) Európával párhuzamosan az Egyesült Államokban és Kanadában is végbement az új fajták bevezetése. Külön története van a mexikói búzanemesítésnek, amelyet 1943-ban kezdett el Norman Borlaugh amerikai búzanemesítő, aki megalapozta a fajtáival a zöld forradalmat a trópusi övezetben, az 1970-es években.

Érdekes történet a hibrid nemesítés is, amely az Egyesült Államokban a kukoricával kezdődött miután felfedezték a heterozishatást az idegentermékenyülő növényeknél az 1910-es években. Felfedezték az öntermékenyítés (beltenyésztés) káros hatását, amelyet egy másik genotípussal fel lehet oldani és lehet olyan párokat találni, amelyeknek a hibridje felülmúlja mindkét szülőét, azaz többet terem. Ennek a jelenségnek a felhasználása a nemesítésben az 1920-as, ’30-as, ’40-es és ’50-es években történt.

Európában az első beltenyésztéses hibridkukoricát Magyarországon Papp Endre állította elő 1933 és 1951 között. A saját birtokán kezdte és Martonvásáron fejezte be. Ez 1958 után hat év alatt elterjedt és az 1960-as években elfoglalta a vetésterület 100%-át. Azóta több növényfaj esetében általánossá vált a hibridnemesítés. Ilyenek pl. a napraforgó, cirok, olajrepce, rozs, rizs, több zöldség, köles, lucerna, virágok (petunia, begonia) stb. A második világháború után újabb lendületet kapott a genetika fejlődése, ami nagy ígéret volt a maga idejében. Ilyen volt az aneuploid genetika a búzánál, az irradáció, majd a kémiai mutagének alkalmazása, amit mutációs nemesítésnek neveztek. Nagy ígéret volt a poliploidizáció is. A nemesítés fő módszere azonban a keresztezéses nemesítés maradt, és az 1980-as évek végéig a hagyományos módon előállított fajták voltak a meghatározók.

 

c2 A molekuláris korszak megszületése

Elérkeztünk a molekuláris genetika megszületéséhez, amely 1944-ben kezdődött azzal, hogy Avery, McLeod és McCarthy bizonyították, hogy az átöröklésért egy ismert anyag a felelős, ez pedig a dezoxiribonukleinsav (röviden: DNS). Majd 1952-ben Hershey és Chase erre kísérletesen is ráerősített. Ezt követően 1953-ban Watson és Crick korszakalkotó felfedezése következett azzal, hogy leírták a DNS térszerkezetét (double-helix), a bűvös kettős spirált. A „molekuláris biológia” azt jelenti, hogy ez a tudomány a molekulák szerkezetének ismeretéből indul ki, és megmagyarázza a biológiai jelenséget, adott esetben az átöröklést. Ez az anyag a kromoszómákban található, amely mikroszkóp alatt is látható a sejt osztódásakor. Az is tisztázódott, hogy az életműködés tényleges hordozói a fehérjék, amelyek felépítése sokkal változatosabb és bonyolultabb, mint a DNS-é.

A fehérjék építőkövei az aminosavak, amelyek egymáshoz kapcsolódása bír nagy jelentőséggel, és egy-egy fehérjemolekulát meghatározó DNS szakaszt nevezzük géneknek. (Azelőtt a gén az öröklődés hipotétikus egysége volt.)

A másik fontos esemény volt az 1960-as években a négybetűs DNS „nyelv” lefordítása a húszbetűs fehérje „nyelvre”, ami az egész élővilágban egységes rejtjelkulcs, a genetikai kód segítségével történt. Ezért kapott Nobel-díjat 1968-ban Har Gobind Khorana és Marshall Nirenberg.

Közben meghatározták a ribonukleinsav (RNS) szerepét is, aminek szintén nagy jelentősége van a tulajdonságok öröklődésében. Hátra volt még a DNS és RNS nukleotid sorrendjének a megfejtése 1965-ben, amiért szintén Nobel-díjat kapott Robert Holley. Ezt követte a restrikciós endonukleázoknak, azaz a baktériumokból előállítható enzimeknek a felfedezése, amelyekkel meghatározott pontokon kisebb szakaszokra lehet vágni az óriás DNS molekulákat. Ezért is Nobel-díjat kapott Arber Smith és Nathans 1978-ban. Ezek a korszakalkotó felfedezések vezetek a génsebészetnek nevezett technika kidolgozásához. Megoldották a kémcsőben felszabdalt DNS szekvenciák visszajuttatását a sejtbe és egy évtizeddel később 1982-ben előállították az első transzgénikus emlősállatokat és növényeket. A transzgénikus kifejezés azt jelenti, hogy ezeknek az állatoknak és növényeknek a genomjába idegen eredetű DNS-t vittek be a génsebészeti technika segítségével.

Még két eseményt kell megemlíteni a teljesség kedvéért a DNS szekvenáláson kívül. Az egyik a DNS mesterséges szintézise és a polimeráz láncreakció, vagy PCR módszer. Ez utóbbi is Nobel-díjas felfedezés, ami Kary Mullis nevéhez fűződik (1985).

Ezek után megkezdődött a géntechnológiai módszerek alkalmazása a növények változtatására és felhasználására a növénynemesítésben. Már az 1980-as évek közepén a nemesítés gyorsítására kidolgozták a génmarkerezés (Marker Assisted Selection = MAS) módszerét. A DNS-el, mint az egyes tulajdonságok jelzőjével nyomon lehet követni az egyes tulajdonságok jelenlétét, vagy alakulását már a hibridizáció után, a korai generációkban fenotípusos, vagy biokémiai alapon.

Először egy vagy kevés génnel meghatározott qualitatív tulajdonságok detektálására használták. Később alkalmassá tették a komplexebb többgénes quantitatív tulajdonságok (Quantitatíve Trait Loci = QTL) detektálására is. A kettő együtt a molekuláris markerezés. Mindenesetre ezek a felfedezések megteremtették az alapját a molekuláris genetika felhasználásának a növény- és állatnemesítésben. Ez lefordítva a növénynemesítés nyelvére azt jelenti, hogy a genetikai sokszínűség növelhető olyan módszerekkel is, amit már a fajon belüli keresztezés nem tud biztosítani.

A génsebészeti technika kidolgozása után azonban a hetvenes években igen sokan felvetették annak a félelmetes lehetőségnek a veszélyét, hogy a laboratóriumban létrehozhatók a természetesnél veszedelmesebb kórokozók és ezek véletlenül, vagy szándékosan a szabadba jutva (juttatva) szörnyű fenyegetést jelenthetnek az emberiség, vagy az élővilág számára. Ezt a biotechnológusok igyekeznek elbagatelizálni. Ugyanakkor tudjuk, hogy van olyan baktérium, a Bacillus thuringiensis, amely a különböző rovarok számára erősen mérgező fehérjét termel, amire rábólintanak, hogy az az emlősökre így, az emberre nem veszélyes. Ez azonban tudományosan is igazolt bizonyítást igényelne.

Néhány évvel ezelőtt még azt állították, hogy az 1995-ben piacra került burgonya a Bacillus thuringiensis toxin génjét tartalmazza, így az a kolorádóbogár ellen védelmet nyújt. Ez azonban nem igazolódott be a gyakorlatban.

A következő években forgalomba hozták a kukoricamoly lárváját elpusztító hibridkukoricát és a gyapottokot károsító rovarellenálló fajtát. Ennek értékét azonban ott lehet elbírálni, ahol ez komoly kártételt okoz. Nálunk nem!

 

c2 A génmódosított növények kora

A génmódosítás, mint technika felhasználása az élővilágban sokkal szélesebb körű, mint a növénynemesítés. A továbbiakban csak a növénynemesítési vonatkozásaival, azaz a zöld biotechnológiával foglalkozom. Maga a GMO elnevezés három angol szó rövidítése – Genetically Modified Organism – tehát genetikailag módosított szervezet. Röviden is mondják: génmódosított, azaz GM-növény. (A csúfneveket nem említem.)
Megjött tehát a genetikailag módosítható növények korszaka. Megkezdődött az ábrándozás és a délibábkergetés, valamint az ellenállás ideje, és ez azóta is tart. A kutatás, amely állami laboratóriumokban történt, hasznosításra kikerült azoknak a nagy és sikeres növénynemesítő cégeknek a laboratóriumába, amelyek fantáziát láttak benne és vállalták a hasznosítást a saját kockázatukra. Az első kultúrnövények génmódosítását 1983-ban jelentették be, és 1995-ben vitték ki a szántóföldre.

 

c2 Az első génmódosított növények

Amint már említettem, az első transzgénikus növény előállításáról 1983-ban számoltak be. Az első transzgénikus növények pedig 1995-ben kerültek kereskedelmi forgalomba. Azóta négy génmódosított növény terjedt el nagy területen: a szója, a kukorica, az olajrepce és a gyapot.

A GM növények vetésterülete 1996 és 2007 között évi 12%-kal növekedett és elérte a 114,3 millió hektárt. A legnagyobb ütemben növekedett a szója, a kukorica és az olajrepce. Ezt a biotechnológusok dinamikus növekedésként mutatják be, míg mások kiszámolták, hogy ha ilyen intenzitással növekszik a területük, akkor 158 évre van szükség a vetésterület teljes elfoglalásához.

Az első megdöbbenést az okozta, hogy valamennyi génmódosított növény vegyszerrezisztens. Azaz jobban tűri a vegyszeres gyomirtást, mint a hagyományos fajták. A művelt szakmai közvélemény rögtön megértette, hogy a fajtatulajdonos elsődleges célja nem a mezőgazdaság megsegítése az eddigieknél jobb, bőtermőbb fajták bevezetésével, hanem a több vegyszer eladása. Másodlagos a vetőmageladás, de azért az sem lebecsülendő. Hangzatos elnevezéssel kifejlesztették a Yield Guard, majd a Roundup Ready elnevezésű komplex rendszereket, aminek a fő eleme a gyomirtó vegyszer megvásárlása és alkalmazása vegyszertűrő génmódosított fajtákra. Ez a megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja a környezet károsítását és a vegyszer felhalmozódását, úgy a talajban, mint a növény termésében.

A másik előnyként említik a rovarrezisztenciát, ami valójában nem is rezisztencia, hanem egy olyan toxin megjelenítése, ami elpusztítja valamely rovar lárváját, vagy magát a rovart.

A vegyszerrezisztens (nálunk késői) szója mellett felhozható, hogy széles sortávú növény, csak bőséges csapadék esetén termeszthető, ahol a gyomok veszélye nagyon erős és másként nem tudnak védekezni. Felhozható továbbá, hogy a szója elsődlegesen nem használatos humán célra, elsősorban az állati takarmányozás fehérjeforrása.

Nem szólnak arról, hogy a fokozott vegyszerfelhasználás hogyan hat a talajra, hogyan szennyezi a talajvizet, az ivóvízkészletet és az állat húsában és tejében kimutatható-e valamilyen jelenléte a vegyszernek. Ez tudományos igazolást igényel!

Értekezésem alapjául felhasználtam Venetianer Pál: „A DNS szép új világa” c. optimista kicsengésű kiváló könyvecskéjét, amelyből szeretném kiemelni az alábbi megállapítását. „Természetesen biztosan igaz – soha senki nem állította az ellenkezőjét – hogy elvileg nem lehet kizárni bizonyos szempontból káros, vagy veszélyes új változatok létrejöttét, akár tudatosan, akár véletlenül a génsebészet alkalmazása esetén.” Ez így van és tudományos igazolást igényel.

 

c2 A génmódosított növények beveze tésének nemzetközi szabályozása

A génmódosított növények bevezetését megelőzte számos olyan nemzetközi egyezmény, amely szükséges volt az országok közötti vetőmagforgalom szabályozásához. Ezek közül az alábbi mérföldköveket említem:

  1. 1924: Létrehozták az ISTA nevű szervezetet (International Seed Testing Association) a vetőmagvak vizsgálatának standardizálására.
  2. Az 1950-es évékben megalakították a WIPO-t (World Intellectual Property Organisation) a világ szellemi tulajdonának a védelmére. Azaz a jogtalan eltulajdonítás, vagy jogosulatlan használat kivédésére.
  3. 1961: Az előbbi keretében kidolgozták a növényfajták védelmére az UPOV egyezményt (Union Internationale Pour la Protection Des Obtentions Végétales), amelyet azóta többször módosítottak és az 1991. évi verzió van érvényben. A tagok száma 1970-től 2007-ig 64-re nőtt. Azóta kidolgozták a fajták megkülönböztetésére, kiegyenlítettségére és stabilitására vonatkozó szabályokat, amelyek elvégzése kötelező (DUS vizsgálat) az állami fajtaminősítéskor. (Nálunk is.)
  4. 1980: Az USA Legfelső Bírósága engedélyezte az élő szervezetek szabadalmaztatását.
  5. 1991: Annak az UPOV határozatnak az elfogadása, amely kiterjeszti a növénynemesítők jogait a „lényegében származtatott fajtára” a plagizálás, azaz a jogtalan eltulajdonítás elkerülésére.
  6. 1994: A WTO (World Trade Organization) egyezménye a vetőmagvak szabad áramlására. Ez a TRIPS (Trade Related Intellectual Property) egyezmény.
  7. 1994: Európai Tanács megalkotta a 2100/94/EK rendeletét a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról, ami minden EU tagállamra kötelező.
  8. 2000: A Biológiai Sokféleség Egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a Biológiai Biztonságról. Aláírás Nairobiban 2000. május 24. Ennek célja: „A Környezetről és Fejlődésről szóló Rio-i Nyilatkozat 15. elvében foglalt elővigyázatos megközelítéssel összhangban. E jegyzőkönyv célkitűzése, hogy megfelelő szintű védelmet nyújtson a modern biotechnológiából származó azon élő, módosított szervezetek biztonságos szállítása, kezelése és felhasználása során, melyeknek káros hatásaik lehetnek a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására, figyelembe véve az emberi egészségre gyakorolt kockázatokat is, különös tekintettel a határokon átnyúló mozgásokra.” Ezt a jegyzőkönyvet eddig 141 ország ratifikálta. Ez a vetőmagipart alapvetően két vonatkozásban érinti:
    • az új GM növényfajták előállítása, állami minősítése és azok esetleges hatása a környezetre és az emberi egészségre,
    • a GM növények határokon átívelő mozgása.
  9. 2001: A 2001/18/EK direktíva a genetikailag módosított organizmusok szándékos kibocsátásáról.
  10. 2003: Az 1829/2003 EK rendelet a genetikailag módosított élelmiszerekről és takarmányokról.
  11. 2003: Az 1830/2003 EK rendelet a genetikailag módosított organizmusok nyomon követhetőségéről és jelöléséről, valamint az ezekből készült élelmiszerek és takarmányok nyomon követhetőségéről.
  12. 2003: az Európai Parlament és Tanács 1946/2003 EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről.

A szellemi tulajdon védelmére hozott intézkedések nagyon pozitívan hatottak a növénynemesítés fejlesztésére. Elsősorban a privát szféra fektetett bele nagy összegeket. Ennek következtében a növénynemesítés a fejlett országokban óriási mértékű koncentráción ment keresztül az 1970-es évektől a gyógyszer- és olajvállalatok belépése után. Az 1980-as években a cégfelvásárlás új hulláma következett, ami a mai napig tart. Jellemző, hogy 2006-ban a világ vetőmagforgalmának 31,3%-át az öt legnagyobb cég bonyolította le. Ez az arány 1985-ben még csak 8% volt. A koncentráció azonban folytatódik. 2006-ban 18 óriás cég 14 milliárd 465 millió US dollár értékben forgalmazott vetőmagot. 1986-ban ez az érték 3270 millió, 1996-ban 6680 millió dollár volt.

Meg kell mondani, hogy az óriási beruházásaiknak meg is van az eredménye. Kiváló hibridkukoricát, napraforgót, szóját és sok más növényfajtát nemesítettek, és a legtöbb országban kiszorították a nemzeti nemesítésből származó fajtákat és maguk vették kézbe a vetőmagforgalmazást. Mindennek az árát fizeti a mezőgazdasági termelő a vetőmag árával és az abba beépített licencdíjjal, amit aztán áthárítanak az egész élelmiszerfogyasztói társadalomra. Amint tudjuk az élelmiszerkereskedelem is a nagy cégek kezébe került. Különösen nagy az érdekeltségük az állatgyógyszerekben, a takarmánytápokban, a műtrágya- és növényvédőszer-ellátásban.

Az Európai Unió éppen most tűzte napirendre az engedélyezett növényvédőszerek 50%-nak a visszavonását. A WTO nyomásának engedve az Európai Unió is bizonyos engedményekre kényszerült a génmódosított kukoricák engedélyezése terén. Egyelőre azonban a tagállamok többsége, főleg a nagy kukoricatermesztő országok, mint Franciaország, Magyarország, Görögország, Ausztria, Lengyelország erősen tiltakoznak ellene. Néhányan hezitálnak, legfeljebb kísérleti célra engedik be (Spanyolország, Olaszország, Németország). Azok az országok értenének vele egyet, amelyek nem is termelnek kukoricát, mint Észtország, Finnország, Svédország, Hollandia és Nagy-Britannia.

 

A génmódosítás és a génmódosított növények Magyarországon


 
Magyarországon a második világháború után sajátos helyzet alakult ki a növénygenetikai kutatások területén a micsurini genetika domináns szerepe miatt. A növénynemesítők igényelték a genetikai kutatások elkezdését, de számottevő előrehaladás nem történt.

GMO

Jelentősen megváltozott a helyzet 1972-ben, amikor működésbe helyezték az MTA Szegedi Biológiai Központját és a Martonvásáron felépült fitotront. Ezt követően, 1992-ben Gödöllőn felépült a Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ. Az SZBK öt, az MBK négy intézetet foglalt magába, és nagy várakozás előzte meg, különösen a két óriás intézet tevékenységének a megkezdését. Ennek a kutatókapacitásnak a létrehozásával Magyarország felülmúlta szinte a világ minden tízmilliós államát. Azóta ez a kapacitás csak növekedett az egyetemi tanszékeken és számos kutatóintézetben létrehozott tanszékekkel, intézetekkel és kutatócsoportokkal.

Az azóta eltelt időszakban a multinacionális cégek fajtáikkal megjelentek a piacon, de magyar GM-fajta egy sem született. Maradtak az ábrándok, a délibábkergetések és a nagy ígéretek. Amíg a multinacionális cégeknél a génmódosítás, a növénynemesítés, valamint a vetőmag-szaporítás és forgalmazás szorosan összefonódott, addig nálunk nem alakult ki egy célratörő, egészséges együttműködés a biológiai alapkutatás és a növénynemesítés között. Sőt eltávolodott egymástól az alap- és alkalmazott kutatás.

Amíg a multinacionális cégek óriási haszonra tesznek szert, egyrészt a hagyományos módon előállított fajtáik/hibridjeik forgalmazásából, valamint a GM növényeik vetőmagjának a terjesztéséből, addig a hazai kutatóintézeteink változatlanul az államtól várják a világszínvonaltól lemaradt kutatásaik bővülő finanszírozását.
Amikor a multinacionális cégek kopogtatnak Európa – benne Magyarország – ajtaján a kész fajtáikkal és a GM növényeikkel amelyek ellen a magyar kormány következetesen fellép, a géntechnológusaink a külföldi termékek befogadása mellett állnak ki.

Egyszerűen érthetetlen az az aktivitás, amelyet kifejtenek (nyílt levél a gazdákhoz, levél az országgyűlési képviselőkhöz, állásfoglalások, levél az EU környezetvédelmi minisztereihez stb.) a külföldi GM növények behozatala érdekében. Azért érthetetlen, mert ha egyszer valaki elvégzi a hatástanulmányt annak a fő konklúziója csak az lehet, hogy szüntessük meg Magyarországon a géntechnológiai kutatásokat és a kukoricanemesítést, azaz a támogatók kutatásait. Nincs rá szükség, mert jönnek a multinacionális cégek hibridjei, amiket csak el kell fogadni.

Az írásom másik motivációja a tudományos, vagy áltudományos megközelítése a génmódosított növényfajtáknak, hibrideknek, vagy fajoknak. Ezt a Magyar Tudomány 2009/3. számában az általam nagyra becsült biokémikus, Venetianer Pál elemezte.

Értekezésemet azzal szeretném folytatni, hogy nem lehet a genetikai módosításról általában beszélni. Lehet, hogy az egyik növényfaj esetében jelent majd előrehaladást a növény nemesítésében, de a másikban nem. Azonkívül, ez függ a geográfiai régióktól, az adott régió ökológiai és termesztési feltételeitől.

Ez a kitétel máris értelmezhető, hiszen jelenleg négy növényfaj génmódosított fajtáit ajánlják. Ezek a késői szója, a kukorica, a gyapot és az olajrepce. Nem kell magyarázni, hogy a Pannon biogeográfiai régióban sem a szójáról, sem a gyapotról nem szükséges beszélni, mert nem termesztjük. A termesztett olajrepce kb. fele hagyományos fajta, a másik fele hibrid. A hibridnemesítés során hívták segítségül a géntechnológiát a hímsteril rendszer felépítéséhez. Nem tudok róla, hogy a hibridrepcén, vagy az abból készült étolajon észre lehetne venni bármilyen hatását a géntechnológiának. Marad a kukorica, amelyből kiváló hibridek állnak a termesztők rendelkezésére. Ha ezek genetikai terméspotenciálját realizálnánk, 2-3 tonnával többet takarítanánk be hektáronként, mint jelenleg. Mégis ránk akarják erőszakolni a MON 810 hibridet, amely nem terem többet, mint a hagyományos analógja, csupán olyan toxin termelésére képes, amely megöli a kukoricamoly lárváját. Ezt azonban csak ott tudja megtenni, ahol ez a moly károsít.

Nos, a Pannon biogeográfiai régióban nem olyanok az ökológiai feltételek, hogy ez a molylepke rendszeresen megjelenjen. Megjelenése esetén is megzavarjuk a szárban való áttelelését, mert a gépi betakarítással a kukoricaszárat felaprítjuk és az őszi mélyszántással a talajba juttatjuk, ahol a bábok tavaszra elpusztulnak. Másik esetben besilózzuk és télen az állatokkal megetetjük. Az esetlegesen a szántóföldön áttelelt kukoricaszárat pedig, a jogszabályok szerint május 15-ig meg kell semmisíteni (elégetni). Tehát a moly kártételének nincs esélye Magyarországon.

A MON 810-es kukorica azonban csak trójai faló, amelyet ha engedélyeznek ott van mögötte már egy sor génmódosított kukorica hibrid, amelyek a második lépésben elözönlenék Európát, és mi sem menekülhetnénk. Leginkább az új kártevő az Amerikából behozott kukoricabogár ellenálló hibridről beszélnek, ez a MON 863, majd jön a MON 88017, a bogárellenálló hibrid, amelyeket együtt Yield Guard Rootworm néven hirdetnek.

Az intenzív félretájékoztatás kiigazítására szeretném elmondani a következőket. A kukoricabogár nem rendszeres kártevő a mi ökológiai feltételeink között. Tudom, hogy a számára kedvező évjáratban, különösen monokultúrás termesztés esetén komoly kárt tud okozni. Ez azonban vetésváltással elkerülhető. A búza, a kukorica és az olajnövények vetésterülete nálunk közel azonos. A napraforgót nem is lehet öt éven belül ugyanarra a területre vetni. A búzát is legfeljebb kétszer tanácsos. Tág lehetősége van tehát annak, hogy a kukorica is elkerülje a monokultúrát és elkerüljük a talajfertőtlenítést és/vagy a kémiai növényvédelmet. Az az állítás, hogy Magyarországon a kukoricatermesztők négy milliárd forintot fordítanak évente a kukoricabogár elleni védekezésre, minden alapot nélkülöz. De ha a jövőben mégis védekezésre szorulnánk, itt vannak már a láthatáron a Saaten Union génmódosítás-mentes kukoricabogár-ellenálló hibridjei, amelyeket szemérmesen elhallgatnak.

 

c2 A géntechnológiai tevékenység szabályozása Magyarországon
  • 1995: A Biológiai Sokféleség Egyezmény (LXXXI/1995 törvény) kihirdetése.
  • 1998: A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. Törvény.
  • 2006: A 2006. évi CVII. Törvény a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. Törvény módosításáról.
  • 2006: Az 53/2006. (XI. 29.) OGY határozat a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról.
  • 2006: A 86/2006. (XII. 23.) FVM rendelet a géntechnológiával módosított, a hagyományos, valamint az ökológiai gazdálkodással termesztett növények egymás mellett folytatott termesztéséről.

A felsorolt jogszabályok egyeztetése az EU vonatkozó irányelveinek megfelelően megtörtént. Így kinyilvánították az Európai Unió jogának való megfelelést.

A Magyar Köztársaság 2005. január 20-án moratóriumot, átmeneti mentességet kért az EU-ban a már korábban engedélyezett MON 810-es fajta termesztésére. A tagállamok képviselői a kérést 2006. szeptember 18-án 51%-os szavazati aránnyal támogatták. Ez a moratórium is lejárt, és 2009. március 2-án került az EU Környezetvédelmi Minisztereinek Tanácsa elé hazánk kérése ennek meghosszabbítására. A 27 tagország a javaslatot minősített többséggel elfogadta. 22 ország szavazott a javaslat elfogadása mellett, és öt nem kukoricatermesztő ország ellene. Ezek az alábbiak: Észtország, Finnország, Hollandia, Nagy-Britannia és Svédország. (Ők nem is termesztenek kukoricát.)

A magyar álláspont elfogadását szoros lobbizás előzte meg. Itthon példás konszenzus alakult ki a politikai pártok, a kormány, a köztársasági elnök, az ellenzék, a civil- és gazdaszervezetek többsége között. Egységesen támogatták a javaslatot az EU parlamenti tagjaink, és Göncz Kinga külügyminiszter jelenlétével adott hangsúlyt a téma fontosságának.

Ellenlobbizott itthonról a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület elnöke, aki kéretlenül levelet intézett az EU környezetvédelmi minisztereihez a magyar tudósok, növénynemesítők és agrárszakemberek nevében, kérve a magyar javaslat elutasítását. A magyar javaslatot ennek ellenére elfogadták. A hír hallatán felháborodott a Magyar Mezőgazdaság hasábjain az előbb említett elnök, a Syngenta Kft., a Monsanto Kft., a Pioneer Hi-Bred Zrt. magyar képviselője pedig politikai marketingnek minősítette a döntést.

Üdvözölte a hírt a köztársasági elnök és az Agrárkamara. A MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) és a GOSZ (Gabonatermesztők Országos Szövetsége) pedig pártatlan tájékoztatást vár. Gondolom, hogy azt meg is kapták az általam közölt „GMO igen, vagy nem?” című cikkemből. További tárgyilagos információhoz juthatnak Heszky László akadémikus nyílt leveléből, az Agronapló 2008/4 és az Agrofórum 2008. 19. 12./M. számában leközölt előadásának alapján.

A moratórium egyedül a MON 810-es kukoricára vonatkozik és egy időre nem jelent GMO veszélyt. Ha más hibridet, vagy növényfajt hoznának be, arra vonatkozik a koegzisztencia törvény, benne a kártérítési kötelezettséggel.

Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy Magyarország időben felkészült a szükséges jogszabályok megalkotásával a génmódosított növények „fogadására”. Már az 1998. évi XXVII. Törvény megalkotásával létrehozták a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságot, röviden Géntechnológiai Bizottságot. A Bizottságba tagokat delegálnak a Magyar Tudományos Akadémia, az érintett minisztériumok, továbbá a környezetvédelmi, valamint az egészségvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek. A bizottság 17 tagból áll, ebből hat az MTA képviselője. A bizottság ma két géntechnológiai hatóság (mezőgazdasági és ipari, továbbá egészségügyi) és két géntechnológiai szakbizottság (környezetvédelmi és egészségügyi) kötelékében működik.

A géntechnológiai hatóságok a döntéseiket a Géntechnológiai Bizottság szakmai véleményének kikérésével hozzák, azonban ezt a véleményt nem kell kötelezően elfogadniuk. A Bizottság 10 éve működik és számos esetben nem érvényesült a javaslatuk.

 

c2 Az elsőgenerációs génmódosított fajták fogadtatása

A tudomány általánosságban fogalmazva társadalmi, gazdasági és piaci igényeket elégít ki.

Fokozottan érvényes ez a megállapítás a növénynemesítésre is, amely a tápláléklánc első láncszeme. Az élelmiszertermelés ma már kizárólag nemesített növényfajták vetőmagjának a vetésével kezdődik, ami fokozza a nemesítő, és a fajtaválasztó felelősségét. Ezt ma már a társadalom szinte minden rétege érzékeli és érzékenyen reagál a termés minőségére, annak vegyszertartalmára, a feldolgozás higiéniai és egyéb (pl. tartósító szerek hozzáadása) mozzanataira. Ezeket nemzeti élelmiszertörvények szabályozzák. Szabályozza ezt az EU is, melynek élelmiszertörvénye azzal a mondattal kezdődik, hogy „Ha valaki új terméket kíván forgalomba hozni, köteles bizonyítani, hogy az nem káros sem az emberi egészségre, sem a környezetre.” Ezen túl is biztosíték az a törekvés, hogy a szántóföldi táblától az asztalig nyomon követhető legyen a termék útja.

Európában a GM növények társadalmi fogadtatása kezdettől fogva elutasító. Ez két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a génmódosított növényfajta egy új termék és tudományosan nem igazolt, hogy nincs közvetlen károsító hatása sem a fogyasztóra, sem pedig annak utódaira. Igazolni kellene továbbá, hogy takarmányozás esetén sem a hús-, sem a tejfogyasztás révén a fogyasztó nem fog károsodni. Ezt a fajtatulajdonosoktól független vizsgálatokkal kellene bizonyítani. Ettől azonban elzárkóznak. Ezért érthető módon gyanúba keverik magukat, azt a látszatot keltve, hogy van takargatni valójuk. Az európai közvélemény két okból tiltakozik a négy multinacionális cég GM növényei ellen:

  • nem járulnak hozzá a termékeik ártalmatlanságának az igazolásához (ami egyébként saját érdekük lenne),
  • a WTO befolyását felhasználva erőszakos módon kívánják bevezetni azokat, a nemzeti érdekek figyelmen kívül hagyásával.

Az európai államok kormányai saját álláspontjuk kialakítása érdekében különböző szintű bizottságokat küldtek ki, amelyek többsége támogatta az óvatosságot, és nem tartotta hitelt érdemlőnek a GMO pártiak túlzó állásfoglalását. Ennek igazolására idézem Emma Hockridge (Talajszövetség, organikus termékminősítő szervezet, Nagy-Britannia) véleményét: „A GM technológia támogatói évek óta azt állítják, hogy egy sor hasznos eredmény elérésének a küszöbén állnak, de ezekből nem lett semmi. A magasabb terméshozamok ígérete széles körben hitelét vesztette. A GM élelmiszerek termesztését és fogyasztását kísérő aggodalmakat mind a tapasztalatok, mind a tudományos kutatás igazolta stb.”

A szakmai érdekvédő szervezetek (gazdaszövetkezetek, agrárkamarák) tárgyilagos ellenállása miatt a MON 810 vetőmagja nem forgalmazható az EU tagállamaiban. Meghatározó a szerepe Francia-, Német-, Olasz-, Magyar-, Lengyel- és Görögországnak, valamint Ausztriának. Az a tény, hogy 2009. március 2-án az EU Környezetvédelmi Minisztereinek Tanácsa 22 ország támogatásával elfogadta a MON 810-es hibrid termesztésére vonatkozó moratóriumot – felülbírálva az EFSA előterjesztését –, mely világosan mutatja a hivatalos fogadtatást.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi fogadtatást sem. Jelenleg a legdurvább diktatórikus eszközökkel lehetne csak ráerőszakolni az európai lakosságra a GM növények termesztését és a termés fogyasztását. Ez azonban elképzelhetetlen. A tiltakozások közül elég csak néhányat megemlíteni:

  • 1989: EUCARPIA (European Association for Research on Plant Breeding) Kongresszus Göttingen, Németország. Mialatt az Egyetem előadótermében békésen tárgyaltunk ártatlan növénynemesítési témákról, az utcán minden este nagy tömeg tüntetett, feltételezve, hogy génmódosítást akarunk. A kongresszus bombariadóval zárult.
  • 1990: Ausztriában Tulnban létrehozták a Genetikai és Nemesítési Intézetet, ahol elültették az első génmódosított burgonyagumókat. Feljelentés nyomán az Intézet igazgatóját az azonnali megsemmisítésre utasították.
  • 2008: Leeds, Nagy-Britannia. Burgonyavésznek ellenálló fajtát próbáltak ki. A kísérlet helyszínét feldúlták.
  • 2008: Franciaországban megsemmisítették a Monsanto és DuPont génmódosított kukoricakísérleteit.
  • 2008: Gatterslében, Németországban bejelentették a génmódosított búza előállítását. Azonnal 30 000 tiltakozó levelet kaptak. Magyarországon sem nyert polgárjogot a génmódosított fajták előállítása. Az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete 2006-ban bejelentette, hogy szerződéses viszonyt létesített a Monsantoval génmódosított kukorica nemesítésére. Még ugyanabban az évben felgyújtották az Intézet Kukoricanemesítési Osztályát. Égett a nemesítési anyag, égtek a feldolgozó laboratóriumok műszerestől és beverték a kukoricanemesítők ajtaján az üveget. Azon kívül több mint 160 település deklarálta, hogy GMO mentes körzet akar maradni.
  • 2009: Huszonhat – kukorica-rovarkártevőkkel kapcsolatos kutatásairól ismert – amerikai tudós (egyetemi tanárok) nyilatkozatot juttatott el az USA környezetvédelmi hatóságának, melyben kifogásolják, hogy a GM fajták tulajdonosai elfogadhatatlan mértékben korlátozzák a hatékonysággal, illetve a környezeti hatásokkal kapcsolatos kutatásokat. (The New York Times, 2009. február 20.)
  • 2009: Mexikóban hivatalosan deklarálták, hogy a genetikailag módosított kukorica génjei kikerültek a természetbe.
  • 2009: Luxemburg betiltotta a MON 810 kukorica termesztését az ország területén.

A génmódosított kukoricák gazdasági megítélése is egyre kedvezőtlenebb. Ma már tudják, hogy a vetőmagjuk 20-25%-kal drágább, mint a hagyományos kukoricáké. Az előírt vegyszeres gyomirtó is csak magasabb áron érhető el. A több termést ma már nem is állítják. Olyan új tulajdonságot említenek előnyként, ami nem mérhető, mint a szárazságtűrés. Senki nem hiszi el, hogy a génmódosított növényekkel megszüntethető az éhínség a fejlődő országokban. Itt szeretném megemlíteni, hogy az amerikai kontinensen csak négy ország: az USA, Brazília, Paraquay és Argentína termel génmódosított kukoricát, szóját és gyapotot, egy ország, Kanada pedig olajrepcét. Afrikában csak a Dél-Afrikai Köztársaságban termesztenek ilyen növényeket kis területen. Egyiptom 2008-ban engedélyezte a MON 810-es keresztezést egy egyiptomi hibriddel. Az ázsiai kontinensen még csak a próbálkozás stádiumában van a gyapot. Nem került elfogadásra a sárgaszemű Golden rizs, amely A-vitamint tartalmaz. A génmódosított növények piaci megítélése sem egyértelmű. Az Egyesült Államokban, ahol a legtöbb génmódosított kukoricát termelik, igyekeznek lebeszélni a farmereket a területnövelésről, mert vagy el sem adható a világpiacon, vagy csak nyomott áron értékesíthető. A felesleget újabban bioetanol előállítására használják.

A brazil és argentin szója szintén csak nyomott áron adható el. Ez válik egyértelművé négy magyar felhasználó állásfoglalásából (Zöld Biotechnológia, 2009. 2. sz.), amelyben arra kérik az érintett minisztériumokat, hogy tanúsítsanak pozitív hozzáállást és segítsék elő az EU tiltásának a feloldását. Ez lenne az ő üzleti érdekük. A szója azonban a kukoricánál is veszélyesebb, mert jelen van a közvetlenül fogyasztott élelmiszerekben, mint a virsli, a párizsi, a kenőmájasok, a löncshúsok stb. Ezt publikálták is már 2005-ben a „Genetikailag módosított növények a takarmány- és élelmiszeripari témában” c. konferencián. Három laboratóriumban a minták 42%-ában kimutatták a GM szója jelenlétét, ebből 6%-nak a mennyisége meghaladta az EU által küszöbértéknek meghatározott 0,9%-ot. Az óvatosság tehát jogos!

 

Mit jelentene Magyarország számára a MON810-es hibridkukorica termesztésbe vétele?


 
Nem járna semmilyen előnnyel, mert nem terem többet, mint a hagyományos hibridek. A kukorica molylepke nem okoz számottevő kárt, tehát nem kell ellene védekezni. Valótlan az az állítás, hogy évente négy milliárd forintot takaríthatnánk meg.

GMO

Jelenleg több mint 350 államilag minősített kiváló hibridkukorica áll a termesztők rendelkezésére. A legjobbak között találhatók a GM fajtatulajdonos hagyományos hibridjei is. Nyilvánvaló, hogy kizárólag a saját üzleti érdekeit (magasabb vetőmagár, több és drágább gyomirtószer eladás) helyezi előtérbe, amikor erőszakolja a Mon810-es hibrid bevezetését. Hátrányos helyzetbe kerülne Magyarország, ha elvesztené GMO mentes státuszát. Elvesztenénk az 5-6 millió tonna piacát. Jelenleg 6-7 millió tonnát, 2008-ban 9 milliót takarítottunk be. Ebből 2,0-2,5 millió a hazai felhasználás, a többit eladjuk. Elképzelhető a veszteség, ha 5-6 millió tonna kukorica a magtárainkban maradna vagy csak nyomott áron kerülne értékesítésre.

A másik nagy veszteségünk a vetőmagtermesztésben jelentkezne. Magyarország Európa második legnagyobb vetőmagtermesztője. Kétszer annyi kukorica vetőmagot termelünk, mint amennyit itthon felhasználunk. A multinacionális cégek azért termeltetik velünk a vetőmagjukat, mert jók az ökológiai adottságaink és jók a személyi és technikai feltételeink, ráadásul GMO mentes régió vagyunk. Az idetelepült Pioneer – a világ legnagyobb vetőmagüzeme – például 23 országba exportál a szarvasi üzemből. Magyarország kukorica vetőmagexportja évi 30 ezer tonna. Ennek piaci értéke 50-60 millió USD. Ez kerül veszélybe.

A gazdasági kockázatokat már mások is elemezték. Ezért elég, ha megidézem Heszky akadémikus mondatait (Agro Napló, 2008/4. sz.): „A multinacionális cégeknek vannak GM fajtái. A magyar nemesítőknek nincsenek és nem is várható, hogy valaha lesznek. A GM növények hazai engedélyezése ezért a magyar kukoricanemesítés és vetőmagipar tönkremenetelét és gyors megszűnését eredményezné. Ez a tény hazánk teljes kiszolgáltatottságához vezet a biológiai alapok vonatkozásában. Ez a folyamat vezet a növénytermesztés ’genetikai gyarmatosításához’.”

Az említett társadalmi, gazdasági és piaci feltételeken kívül figyelembe kell venni a biológiai, ökológiai és élelmiszerbiztonsági kockázatokat is. Biológiai kockázat, hogy kialakulnak a totális gyomirtó szerekre rezisztens gyompopulációk. Kialakulnak a GM hibridekre rezisztens kukoricamoly és -bogár populációk és a hibridek már nem jelentenek védelmet. Reális a veszély a génmegszökésre a pollen átkerülése következtében. Ezt az idegentermékenyülő növények esetében elősegítik a szél és a rovarok. A növényvilág harmada érintett a rovarmegporzásban, közöttük olyan fontos kultúrnövényekkel, mint a napraforgó és a repce. A kukoricapollent pedig a szél szállítja több száz méterre. Reális veszély a mechanikai keveredés is. Ezért már ma is szigorúan szabályozzák például a szója külön szállítását, tárolását, feldolgozását és jelölését.

 

c2 A génmódosított növények élelmiszerbiztonsági kockázata

Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy erre különös figyelmet kell fordítani. Rossz példa a DDT használata a II. világháború után, ami a betiltásával végződött. További rossz példák a Contergan nevű nyugtatószer, amely torzszülötteket „eredményezett”, a Higozán nevű csávázószer, melynek higanytartalma a kenyéren keresztül bekerül a szervezetünkbe és felhalmozódik a májunkban. Betiltásra került az Aldrin és a Dieldrin nevű kiváló rovarölő szer, amely felhalmozódott a talajban és máig sem bomlott le. Mérgező hatását utólag megállapították és betiltották. Ezért Európa óvatos!

A molekuláris genetikusok álma, hogy olyan génmódosított fajtákat állítsanak elő, amelyek enzimeket, vitaminokat, antibiotikumokat és más gyógyszereket termelnek és az a táplálékláncon keresztül bekerül a szervezetünkbe, és avval kiválthatjuk a gyógyszereket. Ez álomnak szép, de a valóság az, hogy ugyanolyan esélye van annak is, hogy az élelmiszernövényeink toxinokat termeljenek, amelyek mérgezőek lehetnek úgy az állatvilágra, benne a rovarokra, mint az emberre. Ugyanolyan az esélye annak is, hogy az élelmiszernövényeink mérgező növényekké váljanak és génmegszökés útján az egész növényvilág mérgezővé váljon. Ennek eklatáns példája éppen a Mon810-es kukorica, amelyben olyan mennyiségű fehérje képződik, amely nagyságrendekkel toxikusabb, mint amennyi szükséges a molylepke lárvájának az elpusztításához. Ez máris mérgező növény, de a fajtatulajdonos állítása szerint csak a kukorica molylepke lárváját pusztítja. Ezt azonban tudományos kísérletekkel igazolni kellene, erre lennének el nem kötelezett, független tudósok, akik azonban nem kapják meg a vizsgálatokhoz szükséges anyagot. Így a globalizáció következtében az egész emberiség ki van téve annak, hogy rajta végezzenek emberkísérleteket.

Mindaddig tehát, amíg tudományosan nem bizonyították független és el nem kötelezett tudósok – mint az USA 26 professzora –, hogy a génmódosított növények nem károsak az egész rovarvilágra, az emlősállatokra, valamint azok utódaira, addig azokat potenciális veszélyhordozóknak kell tekinteni, és használatukat korlátok között kell tartani. Ezt teszi ma az Európai Unió! Ez a kötelességünk nekünk is Magyarországon. Mindenkinek a tudomására kell hozni, hogy a mi megélhetési biotechnológusaink a tűzzel játszanak, és állásfoglalásuk zavaros, nem felelős és semmi köze az objektivitáshoz! El is kerülik a nyílt szakmai vitát a felelősen gondolkodó, óvatosságra intő erőkkel.

Sokan vagyunk, akik értik miről van szó. Annak ellenére, hogy Magyarország alapos felkészültséggel várta a XX. század új biológiai (genetikai) felfedezéseit, molekuláris genetikusaink behozhatatlanul lemaradtak az új felfedezések hasznosításában, mialatt a multinacionális cégek egy része megjelent a génmódosított növényfajtákkal. Most a mi honfitársaink azok, akik eltekintve azok alkalmasságáról a hazai viszonyaink között, figyelmen kívül hagyva a már említett élelmiszerbiztonsági kockázatokat, látatlanul és bizonyítatlanul küzdenek (még nemtelen módszerekkel is) általában a külföldi génmódosított fajták bevezetéséért. Jóllehet egyedül a Mon810-es hibrid lenne alkalmas, ha többet teremne, ha szükségünk lenne a molyrezisztenciájára és nem igényelne több és drágább vegyszeres gyomirtót, és el lehetne adni a termését, továbbá a hatása nem lenne káros az egész magyar vetőmagiparra, valamint az egész magyar mezőgazdaságra.

 

c2 A búzát is mérgező növénnyé lehet tenni

A génmódosítást sokan a nukleáris energia felszabadításához hasonlítják, amely ma békés célokat szolgál, de bármikor gonosz célok szolgálatába állítható. A géntechnológia képes arra, hogy mérgezővé tegye az élelmiszernövényeket, elpusztíthatjuk a rovarvilágunkat, ez elvezet a „Néma tavasz”-hoz, amikor nem jelennek meg a madarak, mert nincsenek rovarok, amelyek a táplálékukat képeznék, de megmaradhatnak azok a káros kórokozók, amelyek elpusztítják az emberiség maradék táplálékát a szántóföldön. Ezért jogos az a feltételezés, hogy a tűzzel játszunk.

Még nem említettem azt a tényt, hogy a génmódosított növények termését jelenleg elsősorban állati takarmányozásra használják. Azokon keresztül kerül a táplálékláncukba. Nagyon sok olyan anyag ismert, amely közvetlen mérgezést okoz, ezért sem állati, sem emberi táplálkozásra nem alkalmas. De ismert az a jelenség is, hogy bizonyos mérgező anyagok fokozatosan halmozódnak fel az emberi szervezetben és bizonyos szint után jelentkezik a káros hatásuk. Ki vagyunk téve azonban annak is, hogy a hatás közvetlenül nem rajtunk, hanem az utódainkon jelentkezik majd. Ezt jelenleg sem bizonyítani, sem kiszűrni nem lehet, de fel lehet tételezni (lásd Contergán).

Magyarországot jelenleg az a veszély fenyegeti, hogy a kormányzati tényezők prioritást biztosítanak a biotechnológiai kutatásoknak, azon belül a génmódosításnak. Megkezdődött négy intézetben a búza, a mindennapi kenyerünk alapjának a genetikai módosítása. Hamis eszmék terjesztésével sikerült elérni, hogy a pénzosztók jelentős támogatást nyújtanak ezekhez a kutatásokhoz. Józan ésszel ezt nehéz felfogni. A 100-150 év alatt jól kinemesített búzáink tökéletesen kielégítik a társadalmi igényeket úgy mennyiségi, mint minőségi vonatkozásban. Mégis ennek a megváltoztatására törekszenek. Ez bizony bűn a lakosság ellen!

Először is a búzát kenyér és tészta formájában közvetlenül humán célra használjuk, tehát bármilyen káros következmény az azt fogyasztó társadalmon jelentkezne. Másodszor ugyanolyan az esélye a negatív irányú változásnak, mint a pozitívnak. Azaz a búzát is mérgező növénnyé lehet tenni. Harmadszor bűn lenne megmérgezni a fogyasztó tudatát avval a gyanúval, hogy már a mindennapi falatot sem teheti nyugodtan a szájába, mert hátha az is valami génmódosított termék.

No, de ki akarja ezt azon a néhány megélhetési genetikuson kívül, aki felismerte a lemaradását és most kétségbeesetten még az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik. A civilizált világ vegyes táplálkozási szokásába egyszerűen nem illik bele az évszázadok során bevált táplálékunk génmódosítása. Ezt mindaddig igaznak kell tekinteni, amíg ennek az ellenkezőjét tudományosan nem bizonyítják.

Veszélyesnek és fölöttébb elítélendőnek tartom, hogy tudományos rangot viselő emberek akár tudatosan, akár hozzá nemértésből megkísérlik félretájékoztatni a közvéleményt. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a génmódosítás, a biotechnológia és a biológiai alapkutatás nem egyenlő a növénynemesítéssel. Még kevésbé az agrárkutatással és az agrárinnovációval. A politikát és az ideológiát belekeverni pedig egyenesen badarság. Ideológiája csak a molekuláris genetikusoknak van, akik fűt, fát igérnek, de hazai viszonylatban eddig semmit nem produkáltak, csupán a két vagy három multinacionális cég vegyszerrezisztens és a molylepke lárváját, valamint a kukoricabogarat mérgező hibridkukoricájára hivatkoznak. Ezért ilyen hangzatos felháborodásnak, mint „Öngól az agrárinnovációnak” (Népszabadság, 2009. március 14.) semmi alapja nincs.

„Az ENSZ és a fejlődő országok mezőgazdasági szakértői nem számítanak arra, hogy a GM növények önmagukban radikális módon megnövelik a hozamat, de nem is hajlandók teljesen leírni ezt a technológiát, amely szárazságtűrő és kártevőkkel szemben ellenálló fajtákat kínál.” (Zöld Biotechnológia, 2008/7.). Ez az amivel egyet lehet érteni.

Nem lehet tehát kizárni sem, hogy a jövőben olyan génmódosított növényfajtákat állítanak majd elő, amelyeket alapos tudományos vizsgálatok alapján elfogad a civilizált társadalom, termesztéséhez gazdasági érdekek fűződnek, terméke jól elhelyezhető a világpiacon, ráadásul nem jelentenek veszélyt sem az emberi egészségre, sem az élő és élettelen környezetünkre. Akkor majd válogathatunk és kiválaszthatjuk magunknak a legjobbat, de ne vállaljuk fel a bevezetésükben az úttörő szerepet! Továbbá ne engedjük, hogy mi legyünk a kísérlet alanyai!

A növénynemesítők figyelemmmel kísérik a géntechnológiai kutatásokat, és mihelyst az olyan perspektívát ígér, ami a hagyományos nemesítést kiegészíti, újabb lehetőségekkel, alkalmazni fogják azt. A huszadik században a magyar növénynemesítés is sokat profitált a biológiai tudomány fejlődéséből, hogy csak a három fő növényünket említsem.

A búza a század első felében kizárólag magyar fajtájú volt. Az 1960-as években a gépi aratás bevezetése indokolta külföldi fajták honosítását és két évtizedig azok voltak a meghatározók. Az 1980-as évekre előállítottuk az első magyar intenzív típusú fajtákat és visszaszereztük az elvesztett pozíciónkat, úgy hogy megnégyszereztük az országos átlagterméseket. Így a magyar búzatermesztés újra magyar fajtákon alapszik.

Az első európai hibridkukoricánkkal berobbantunk az élvonalba az 1950-es években. Sajnos 1970 táján a vezető pozíciónkat elvesztettük és azóta külföldi hibrideket termesztünk. Így is megnégyszereztük az átlagterméseinket.

A termesztett napraforgó is magyar volt az 1960-as évekig. Akkor jobb, nagyobb olajtartalmú fajtákat honosítottunk. Majd az 1980-as években újra felvirágzott a hazai hibrid napraforgó nemesítése, ami nemzetközi sikert ért el. Az utóbbi másfél évtizedben azonban a hazai hibridek helyét újra külföldiek foglalták el, de a napraforgó termésünk is megtöbbszöröződött.

A növénynemesítés a huszadik század második felében egészséges nemzetközi kooperációvá fejlődött. Az utóbbi években bekövetkezett globalizáció következtében azonban nagyon erős koncentráció ment végbe, ami a nemzeti programok megszűnését okozta, és 8-10 óriáscég fajtái és hibridjei vannak jelen az egész világon.

 

c2 Jelenleg minden feladatot meg tudunk oldani génmódosított növények nélkül

A huszadik század a biológiai tudomány forradalmának a százada. Kezdődött a Mendel törvények újrafelfedezésével és befejeződött az átöröklés megértésével és a növények örökletes tulajdonságainak megváltoztatásával. Ezt az ismeretanyagot a növénynemesítés felhasználta a kultúrnövényeink kedvező irányú fejlesztésére.

Kezdődött a szelekcióval, folytatódott a kombinációs nemesítéssel és a heterózishatás felhasználásával. Ezekkel a módszerekkel előállították a helyi ökológiai feltételekhez jól alkalmazkodó, bőtermő, stabil, a biotikus és abiotikus stressztényezőknek ellenálló, a lakosság igényeit, ízlését legjobban kielégítő termést adó fajtákat.

Új korszakot ígér a növénynemesítésnek a huszadik század második felének új forradalma, a növények genetikai állományának a megváltoztatása különböző módszerekkel. Ezeket a felfedezéseket 1985-ig 11 kutató hat Nobel díjával ismerték el.

Az első transzgénikus növény előállítására azonnal rámozdult három, a gyógyszer- és olajiparból ismert nagy cég, amelyek felvállalták a saját kockázatukra a felfedezés hasznosítását a növénynemesítésben.

Az első transzgénikus növényeket 1995-ben hozták forgalomba. Azóta négy növényben hoztak létre és terjesztettek fajtákat. Ezek a szója, a kukorica, az olajrepce és a gyapot. Ezeket a növényeket számottevő területen csak az Egyesült Államokban, Argentinában, Brazíliában, Kanadában és Paraguyban termesztik, ott, ahol a késői szója fontos növény. A legnagyobb területet a gyomirtószer-tűrő, a gyomirtószer-tűrő és rovarrenzisztens fajták foglalják el. Jelenleg génmódosított a szója- 70, a gyapot- 46, a kukorica- 24 (jórészt az USA-ban) és a repceterület 20 százaléka az említett országokban. Kisebb területen próbálják azokat még más országokban is.

A világ felkészült a génmódosított növények fogadására a jogi szabályozással is. Meg kell említeni a Cartagena Jegyzőkönyvet, amelyet 141 ország írt alá, az Európai Unió és Magyarország jogi szabályozását, ami a legkiválóbb szakemberek véleményén alapul és a felelős, óvatos megközelítés jellemzi. A másik oldalon áll a multinacionális vállalatok érdekeit képviselő WTO, amely erős nyomást gyakorol az EU-ra is. Az EU lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a védzáradékban moratóriumot kérjenek a bevezetés halasztására. Ez a moratórium már kétszer lejárt. Utoljára 2009. március 2-án került az EU Környezetvédelmi Minisztereinek a Tanácsa elé, ahol a magyar és a többi ország javaslatát minősített többséggel elfogadták. A 27 tagállamból 22 szavazott mellettünk arra, hogy a Mon810-es hibridkukorica bevezetése ne legyen engedélyezett, mert nem szolgálja a nemzeti érdekeinket.

Mialatt a multinacionális cégek előállították a génmódosított fajtáikat, a magyar biotechnológiai kutatás nem tudott gyakorlatilag hasznosítható eredményt produkálni. Így nincs GMO veszély Magyarországon.

A génmódosított növényekkel kapcsolatosan egész Európa óvatos, mert inkább ártalmasnak tartják, mint hasznosnak. Ártalmasnak azért tartják, mert a fajtatulajdonos túlságosan a saját hasznát tartja szem előtt, nem teszi lehetővé a jogszabályoknak megfelelő tudományos vizsgálatok elvégzését, ami szükséges lenne annak eldöntéséhez, hogy az általa nálunk bevezetni kívánt génmódosított növény nem káros sem az emberi egészségre, sem az élő- és élettelen környezetre. Márpedig valamennyi génmódosított fajta vegyszertűrő (tehát több vegyszert lehet, vagy kell kiszórni, ami veszélyezteti a talajt, az ivóvizet, és még drágább is), úgy rovarrezisztens, hogy toxint termel, ami megmérgezi a kukoricamoly lárváját, a kukoricabogarat és nem ismert, hogy még milyen más rovarokat. Tehát mérgező növénynek tekinthető.

Végül megemlítem, hogy Magyarország gabonaexportőr. Ha elveszti a GMO mentes státuszát, nem tudja eladni a megtermett kukoricát és vetőmagját, ami 250-300 milliárdos érték.

A génmódosított növények korszaka most kezdődik. Jelenleg minden feladatot meg tudunk oldani azok nélkül. Nem lehet azonban kizárni, hogy amennyiben a jövőben olyan újtípusú GM növények születnek, amelyek hasznára lesznek úgy a társadalomnak, mint a gazdaságnak, akkor újra lehet értékelni a GMO kérdést.

Balla László
az MTA doktora
(Biokultúra 2009/5-6, 2010/1)

 

Rovat: GMO »

 

Eseménynaptár

június 2017
H K SZ CS P SZ V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Ma 2017. június 25., vasárnap, Vilmos napja van. Holnap János és Pál napja lesz.

Biokontroll a Facebookon

Jelen vannak

Oldalainkat 2419 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa50068
mod_vvisit_counterTegnap56129
mod_vvisit_counterE héten384123
mod_vvisit_counterMúlt héten404292
mod_vvisit_counterE hónapban1474535
mod_vvisit_counterMúlt hónapban2153667
mod_vvisit_counterÖsszesen36160002