Home Biokultúra újság Archívum Állattartás Nemzeti kinccsé váltak az őshonos fajok

Nemzeti kinccsé váltak az őshonos fajok


 
2004 őszén országgyűlési határozat született a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról. A világon elsőként született ilyen jellegű szabályozás. A KVVM Természetvédelmi Hivatal illetékes főosztályvezető helyettesével, dr. Vajna Tamásnéval beszélgettem.

A hivatásos természetvédelem az agrárharmonizációs tevékenységek között évtizedek óta támogatja a régi magyar háziállatok fenntartását és a génmegőrzésben is közreműködik. A témában az első rendű felelős az FVM, a feladatok végrehajtásában pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közreműködik.

Felmerül a kérdés, hogy valóban olyan rossz lenne a helyzet, miszerint határozatban kell szabályozni az őshonos fajok védelmét? Nos, a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy tőlünk nyugatabbra sokkal jobban megbecsülik az élővilágot, a környezetet és ki kell mondanunk azt is, hogy példát és munkamódszert vehetünk át e tekintetben külföldi szomszédainktól.
A hazai őshonos fajok fennmaradásának jelentős kultúrtörténeti értéke is van és az extenzív tartásuk jelentősen meghatározzák a hazai legelők fenntartását. A szaktárcák és a természetvédők azt szorgalmazzák, hogy ezen állatoknak a fennmaradása inkább természetes úton, az eredeti élőhelyen, a régi tartáshoz a legeredetibb módon hasonlítson, mint sem fagyasztott embriók formájában maradjanak fenn. Sajnos a fajtanemesítés közben, amelyet az intenzív tartású fajtákért folytatnak, elveszhetnek az őshonos állatoknak legértékesebb tulajdonságai.

A rendszerváltozás után, amikor nagy veszélybe került például a szürkemarha génállománya, a környezetvédelmi tárca elkezdte megvásárolni a vágóra szánt állatokat, voltaképpen az őshonos fajtákat. Először a Közép-tiszai Állami Gazdaságtól vettek meg 50 tenyészállatot, amelyek a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kerültek. 1992-ben a Városföldi Állami Gazdaság 200 példányból álló szürkemarha gulyáját vásárolták meg. Ez a kezdeményezés kezdetben kicsit furcsa volt, de később ez a mentőakció folytatódott és Hódmezővásárhely térségéből további szürkemarhákat, cigája- és rackajuhot mentettek meg ily módon. Ezzel a kezdeményezéssel évek alatt elérték, hogy a szürkemarha génállományának kétharmada került a természetvédelem kezébe. Később ez az állomány képezte az alapját a Fertő-Hansági Nemzeti Parkban tartott szürke gulyának. Jelenleg több mint 4500 szürkemarhát tartanak nyilván az országban - a nemzeti parkokban és a biogazdálkodóknál. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.-t a környezetvédelmi tárca alapította, ahol szabadtartásban nagy létszámú szürkemarha és bivaly, rackajuh és kisebb létszámú nóniusz ló legelészik a pusztában. A magyar szürkemarha megmaradása sikertörténetnek számít.

A cikkünk elején említett országgyűlési határozatban megjelölték a védettségre szoruló őshonos fajták körét. Eszerint a magyar parlagi kecske, a sertések közül a szőke, a fecskehasú, illetve a vörös mangalica; a tyúkfélék közül a fehér, a sárga, a kendermagos, a fogolyszinű magyar tyúk, valamint az erdélyi kopasz nyakú tyúk (fehér, fekete és kendermagos); a réz- és a bronzpulyka; a fodrostollú magyar lúd (fehér, szürke, tarka), valamint a simatollú magyar lúd; a magyar kacsa (fehér, tarka); a magyar gyöngytyúk (fehér, ezüst, tarka és kékesszürke); a magyar óriásnyúl; a lovak közül a gidrán, a lipicai, a kisbéri félvér, a nóniusz, a Shagya-arab, a Furioso-North Star, a Hucul, a magyar hidegvérű; a magyar parlagi szamár; a hazai pontyokból legalább harmincfajta (például ponty, tiszai nyurga ponty, geleji nyurga ponty, valamint leső harcsa, a tok-félék, sebes pisztráng, stb.) sorolható ebbe a körbe. De ide tartozik még a kutyák közül a komondor, a kuvasz, a mudi, a puli, a pumi, a magyar agár, a rövid szőrű magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla, az erdélyi kopó. A galambnak több, mint 30 fajtáját nyilvánították őshonosnak. Nem szóltunk még azokról - az ország területén ősidők óta - fészkelő madárfajokról, amelyek nem költöző madarak: ilyen például a túzok, amelynek az utóbbi évtizedekben került veszélybe az élőhelye.

A Természetvédelmi Hivatal az őshonos meghatározást a jövőben szeretné kiterjeszteni az ország területén élő hagyományos termesztésű szántóföldi növényfajtákra, illetve zöldség-, szőlő- és gyümölcsfajtákra, gyógynövényekre is. Az őshonos növényfajok összegyűjtésére irányuló program 2005-ben indul, ahol különös szerepet kapnak majd az archeobotanikusok eddig feltárt eredményei. A többezer éves emberi kultúrák tanulmányozása közben felbukkantak különböző gabonamaradványok. Kiderült, hogy honfoglaló elődeink a Kárpát-medencében találkoztak egy olyan gabonafélével, amely csupán azért maradt fenn Erdélyben, mert a szára kiválóan alkalmas szalmakalap fonására. Ennek köszönhetően most újra tudják szaporítani az alacort, amelynek sokkal jobbak az élettani hatásai a jelenleg termesztett gabonafajtákénál. A program már csak azért is fontos, mert az ökogazdálkodás egyik alapja, hogy kemikáliák nélkül olyan élelmiszeralapú növényeket termeljünk, amelyek fogyasztása mindenképpen javíthat a jelenlegi egészségi állapotunkon.

Amennyiben anyagiakban kellene meghatároznunk az őshonos fajok eszmei értékét, igazán nagy gondban lennénk, mivel az pénzben nem fejezhető ki. Ha mégis meg kéne becsülnünk, akkor többezer milliárd forintról van szó. A védett fajok pusztítása büntetőjogi szankciókat von maga után. De hogy ez ne következhessen be, inkább érdekeltté teszik a gazdákat az őshonos állatfajok védelmében. Külföldön az a szokás, hogy különböző egyesületeket alakítanak a fajta megtartás érdekében. Nálunk már jól működik a Szürkemarhát Tenyésztők Egyesülete, a Lovasszervezetek Szövetsége, stb. A más fajtákat tömörítő egyesületek közreműködésével elvileg több támogatáshoz juthatnak a gazdák. Az őshonos fajták védelméért, a génállomány megőrzéséért nagyon sokat tehetnek maguk a biogazdálkodók is, például Apajon, ahol egyaránt van szürkemarha gulya, vagy bivalyok a halas tavakban, amelyek elvégzik a nádritkítást. A tavak közepén kis szigeteket alakítottak ki azért, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park területén költő madarak is találjanak maguknak fészkelőhelyet.

Az őshonos fajoknak - az idegenforgalmi nevezetességen túl - gazdasági hasznuk is van: a szürkemarha húsa nagyon ízletes, a mangalica sertés szalonnáját adalékanyagként felhasználják a legfinomabb szalámik készítéséhez. Arról nem is beszélve, hogy az extenzív gazdálkodásnak van egy másik nagy előnye, miszerint az őshonos fajok sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint az intenzív tartású állatok. Ez nem lehet közömbös azok számára, akik a jövőre gondolván egészségesen akarnak élni.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2004/5)

 

Vissza: Állattartás »

 
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Eseménynaptár

december 2014
H K SZ CS P SZ V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
Ma 2014. december 21., vasárnap, Tamás napja van. Holnap Zénó napja lesz.

Biokontroll a Facebookon

Jelen vannak

Oldalainkat 457 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa7502
mod_vvisit_counterTegnap10630
mod_vvisit_counterE héten77478
mod_vvisit_counterMúlt héten115061
mod_vvisit_counterE hónapban334807
mod_vvisit_counterMúlt hónapban526486
mod_vvisit_counterÖsszesen10439771