Home Biokultúra újság Archívum Méhészet Hol tart a magyar bioméhészet?

Hol tart a magyar bioméhészet?


 
A méhészet és bioméhészet elválaszthatatlan egymástól és az utóbbi sajátos, EU szempontok szerint is szigorú ellenőrzési rendszerrel, a hazai speciális méhészeti fejlődés eredményeként jött létre. Először röviden tekintsük át a méh – természet – ember kapcsolatrendszerét, majd a következő cikkekben kövessük nyomon, milyen feltételek és előkészületek szükségesek ahhoz, hogy a méhészet bioméhészetté váljon és bioterméket termeljen, végül szólaltassuk meg a termelőt, az ellenőrt és a felvásárlót (kereskedőt).

2000-ben a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ellenőrző és minősítő szervezet nyilvántartásában 165 ellenőrzött méhészet volt, közel tízezer átállási és ötezer átállt méhcsaláddal. Ez a szám 2001-ben megközelíti a kétszáz méhészetet. A Biokontroll Kht.-ban kidolgozott feltételrendszer alapja a 140/99. sz. Kormányrendelet, a 2/2000. sz. FVM-KöM közös rendelet és az EU 2092/91. sz. rendelet. Ezek alapján viselhetik az egyes termékek (pl. méz) az ökológiai termelési módra utaló jelölést.

 

Méhek és környezetük

Figyelemmel kell lenni a méhek társadalmára. A méhek társas lények, de nem az emberi társadalomhoz hasonlóan államban, hanem családban élnek, melynek tagjai folyamatosan cserélődnek. A méhcsalád tagjai önmagukban a szó igazi értelmében vett életre képtelenek. Az ökológiai gazdálkodás alapja sem a méhegyed, hanem a méhcsalád. Csupán az anya kivételével bizonyos mértékben, hiszen tőle származik a család minden tagja, a dolgozók, a herék, és ő a letéteményese a későbbi generációknak. Méhcsaládokat tart nyilván az országos statisztika is. A méhészkedés fontos tevékenység, amely hozzájárul a környezet védelméhez, valamint az erdészeti és mezőgazdasági területen élő növények megporzásához.

A méhészkedési mód lehet intenzív, extenzív vagy egy, ill. többféle termékre kiterjedő.

A mérsékelt éghajlati övben a méhcsalád nagysága az örökölt tulajdonságok mellett a méhlegelőtől és az évszaktól függ. fontos a fajtára jellemző jó áttelelő képesség és a gyors tavaszi fejlődés is. A nyugalmi időszak (október-január) befejeztével a népesség áprilistól gyorsan növekszik és május végére éri el a maximumát. Ez szerencsés esetben megegyezhet a főhordást biztosító akác virágzásával, majd a nyári méhlegelőtől, anyától és egyéb környezeti tényezőktől függően nyár végére ismét lecsökken és október a fiasítás (pete, álca, báb) megszűnésével áll vissza a telelő népesség. A Pannon-medencében tenyésztett fajta a hazai krajnai (Apis mellifera carnica), amely termelői és etológiai eredményeivel kiválóan megfelel a kívánalmaknak.

kaptár

A méhek eredeti lakása faodú, sziklarepedés, földüreg (volt). Kezdetben (húszezer éve) az ember (méhész) feladata abból állt, hogy megtalálja a méhcsaládot, majd kirabolja. Ez a módszer több szempontból sem volt kielégítő hatékonyságú, ezért később a méhcsaládot fatönkbe, illetve kasba helyezte. Így már biztosabb volt a „zsákmány”, viszont nagy hordás idején gondot okozott a kas hatékony bővítése, így a család egy része kirajzott, újabb fejtörést okozva a méhészeknek, ill. a szaporítás egyik fontos eszközévé vált. Az igazi megoldást a keretes kaptár megjelenése jelentette 1683-ból. A kaptárak és keretméretek számos típusával folyik a bioméhészkedés hazánkban. A magyarországi méhlegelők adta lehetőségek szerint vándor, illetve álló méhészetek alakultak ki. A vándorlást jelentős mértékben segíti a konténeres méhészkedés, illetve a méheskocsik elterjedése.

Az ember és méh kapcsolata számos új problémakörrel bővülve próbál a természetes életciklushoz igazodni, mert elvesztette azt a hitelét, amelyet a méhészeti termékek köre, mint ökológiai termék jelentett hosszú éveken át. Az ellenőrző szervezetnek megfelelő intézkedésekkel biztosítania kell e követelmény teljesülését.

 

Méhlegelő

Hazánk növényvilága a méhlegelő nektár, édesharmat, virágpor, propolisz és virágpor adta lehetőséggel a méhészkedést mindenhol biztosítja, ám az adottságok korántsem azonosak az ország egész területén. A kihasználhatóságot egyrészt az adott területen a mézelő növények összetétel és mennyisége, másrészt az időjárási tényezők befolyásolják.

Méhészkedés szempontjából a mézelő, virágport adó növények szerepe még fajtán belül is nagyon különbözhet. Egyaránt vonatkozik ez a vadon tenyésző, valamint a szántóföldi kultúrákra. Elgondolkoztató pl. a 2000. és 2001. évi napraforgó mézelés. Amíg a laborvizsgálatokkal is alátámasztott eredmények szerint az előző évek biztosították bizonyos hibridek esetében a 20-50 kg közötti méhcsaládonkénti hordási átlagot, addig az említett években általánosan alacsony (5-15 kg) volt a hordás. Itt a napraforgó generatív és vegetatív fejlődési szakaszának megváltozása okozhatta a problémát, amelyet az adott fázis időjárási paraméterei befolyásolnak. Kora tavasztól késő őszig találhatnak a méhek virágzó mézelőket, de a méhlegelő a virágzás ideje és a termelt nektár mennyisége szerint különböző lehet, így serkentő, fenntartó vagy főhordást adó.

Országrészre és kisebb régiókra kiterjedően a méhészkedésre nem javasolt, biotermelésre nem megfelelő területek kerülhetnek kijelölésre. A méhésznek megfelelő dokumentációval és adatokkal kell bizonyítania, hogy a méhcsaládjai számára elérhető területek megfelelnek a feltételrendszer követelményeinek. Előírás, hogy 3 km-es körzeten belül lévő nektár- és pollenforrások főként ökológiai termesztésű növényekből ill. természetes vegetációból származzanak. Ha a termesztésük nem tesz eleget e feltételrendszer követelményeinek, olyan növények legyenek, melyeket a környezetet számottevően nem károsító eljárásokkal kezeltek, például a Nemzeti Agrárkörnyezet-gazdálkodási Programban leírt eljárások szerint, amelyek nem befolyásolják jelentősen a méhészeti termékek ökológiai minősítését. Szintén kritérium, hogy megfelelő távolság legyen a szennyező forrásként szóba jöhető nem mezőgazdasági termelést folytató területek, például városközpontok, autópályák, ipartelepek, szemétlerakók, szemétégetők, cukorgyárak valamint a méhészet között.

akác

A legfontosabb méhlegelő az akác

Termelési szempontból mind a hagyományos, mind a bioméhészet számára az akác a legfontosabb méhlegelő, bár a különböző fajtamézek iránti kereslet egyre erősödik. Az akácnak nagy előnye, hogy sok nektárt termel, és az ország egész területén honos. Az Alföldön nagy, összefüggő, a dombvidékeken kisebb, de mégis jelentős erdőket alkot. Területi elhelyezkedéséből is adódik, hogy a virágzási idő alatt a méhek többnyire nem látogatnak más növényt. Bioméz tekintetében az akácerdők döntő többsége mentes a különböző környezetet szennyező anyagoktól.

Az akác területe 200 ezer ha fölötti. Nagyságrendben ehhez hasonló a 400 ezer ha-on termesztett napraforgó. Méhészeti értéke a nyári időszak és a nagy terület miatt sem lebecsülendő. Az akác kedvezőtlen tulajdonsága fagyérzékenysége, valamint kánikulai időszakban (2000 és 2001) rövid és korai virágzása. Bizonyos években a virágzási idejében hazánk déli és északi területei között egy-két hetes eltérés lehet. A virágzás kezdetének időbeni eltérése teszi lehetővé, hogy az akáchordást méheinknek egyik helyről a másikra való vándorlással kihasználható legyen.

A rétek és legelők növényei közül különösen a pillangósok és a fészkes virágúak érdemesek említésre. Ezek a növények a vegyszermentes, nyári méztermelés lehetőségét bővíthetik számos területen.

Méhészkedésre legalkalmasabb területeink hazánk nyugati felében találhatóak. Itt a növényzet összetétele, a domborzati és csapadékviszonyok egyaránt a legkedvezőbbek. Az átlagosnál jobb területeket találhatunk hazánk észak-keleti részein is, főként Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyékben. Az ország alföldi területeinek méhlegelőjét a szakaszosság, a szélsőséges nektártermelés jellemzik. A helyi adottságok rányomták bélyegüket a vidékek méhészetének fejlődésére, a termelés módjára is. A régi, külterjes méhészkedés legkorábban az Alföldön kezdett átalakulni. Itt tűntek el leghamarabb a kasos méhészetek, itt terjedt el legkorábban a vándorlás, és főleg itt tértek át a nagy keretes vándorkaptárakra.

 

Ökológiai termék

A méhészeti termékek elismerése ökológiai termékként nagymértékben függ a méhcsaládok tartásától, a kaptárak kezelésétől és a környezet minőségétől. Az elismerés függ attól is, hogy milyen módon történik a méhészeti termékek kinyerése, feldolgozása és tárolása.

Rozsdamentes eszközök a pergetéshez

Rozsdamentes eszközök a pergetéshez

Figyelembe kell venni, hogy a méhcsaládok előnyösen használhatók biológiai monitoring célokra is. Így meghatározott környezetben, amelyben szennyezések rendszeresen vagy alkalmilag előfordulnak, ellenőrzés alatt tarthatók. A méhek környezeti (biológiai) indikátorként való használatában előny az, hogy folyamatosan gyűjtenek a környezetből olyan természeti anyagokat (nektár, virágpor, propolisz, víz és levegő) melyek (közvetve vagy közvetlenül) ki vannak téve a szennyező anyagoknak, ill. ezeket végtermékké dolgozzák fel. Így ezek a termékek könnyen kivonhatók és a szennyezési mérések fizikai-kémiai módszerekkel elvégezhetők. Szerepük lehet a környezetvédelmi megfigyelésben a szennyező diszperziók elterjedésének és lerakódásának előrejelzésére, valamint a vegetáció és virágzás elterjedésére és fejlődésére. A többi szokásos indikátorokhoz képest a mézelő méhek számos előnnyel rendelkeznek.

Ezeket a rovarokat alaposan tanulmányozták már, és biológiájuk valamint viselkedésük jól ismertnek mondható. Tudjuk, ahogy a méhek nagyon aktívak egy jól meghatározott terület felett. A méz és a pollen alapján azonosítható pl. az a növényfaj, amelyről származik. Következésképpen a méz és a pollen határozott időbeli és más információt képes adni a szennyeződés terjedéséről a növény-fejlődés alapján a megfigyelt ökoszisztémában.

A méh – természet – (méhlegelő) – ember rendszerben eljutottunk a méhészet ill. bioméhészet közötti kapcsolathoz és a jelentős eltérésekhez. A legszembetűnőbb probléma a kaptárban található és ahhoz tartózó ill. a kívülről bejutó idegen anyagok sokfélesége.

A méhcsalád természetes körülmények között emberi beavatkozás nélkül is képes (mézfelesleg felhalmozásra, szaporodásra (rajzás), a téli élelem begyűjtésére, áttelelésre) fennmaradásra. Ez a megállapítás sokáig érvényes volt. Mára – néhány szigetet kivéve – az egész világon a méhek fennmaradása – klasszikus értelemben – az ázsiai méhatka (Varroa destructor) megjelenésével veszélybe került. Ezzel el is jutottunk egy fontos mérföldkőhöz.

Természetesen a méheknek az említett atkán kívül még számos betegsége és ellensége ismert, azonban állandó és humán egészségügyi szempontból veszélyes védekezésre eddig nem volt szükség. Leegyszerűsítve a kérdést, a méhatka megjelenéséig a méhész és a méhcsalád oldaláról elvileg sokáig adott volt a lehetőség a bio elvekkel, többé-kevésbé egyező tevékenység folytatásához.

A másik fontos tényező a környezet. Ez többnyire a röpkörzetet és az ottani méhlegelőt jelenti. A potenciális szennyező források közül a leggyakoribbak a következők: ipar, kemizált mezőgazdaság és a közlekedés. Ebből könnyen kiderül, hogy időben és térben jelentős különbségek adódnak, ill. adódtak. A szennyezett ipari területek kivételével, az intenzív, kemikáliákra alapozott mezőgazdaság elterjedéséig (egyes források szerint a választóvonal a második világháború ideje, míg mások szerint a hatvanas évek) hazánkban számos körzet alkalmas volt (lehetett) környezeti szempontból a biológiai méhészkedésre is.

Komoly probléma a genetikailag módosított szervezetek (GMO) megjelenése hazánkban is. A génmanipulált növények felhasználását a feltételrendszer alapján is kerülni kell. A potenciális veszélyekre figyelmeztetnek a következő sorok.

A világon jelenleg (főképp Amerikában és Ázsiában) 44 millió hektáron termesztenek genetikailag módosított növényeket, melynek 70-80%-a szója.

A legvitatottabb terület a genetikailag módosított (elterjedtebb szóhasználattal: génmanipulált) növények kérdése. Talán a legnagyobb sikert a herbicidtűrő és az úgynevezett bt-növények érték el. A herbicidekkel (gyomirtó szerekkel) szemben ellenálló kukorica, szója és gyapot táblák speciálisan kifejlesztett totális hatású- csak a haszonnövényt megkímélő-vegyszerekkel gyomtalaníthatók.

Ez a rendelkezés a gyakorlatban megköveteli a különféle termények elkülönített kezelését és az eredetük igazolását, ami igen költséges. (Paradox módon eközben a GM-növények vetésének tilalma az EU-ban nem teljes körű.) Tavaly az amerikai szójatermelők már csaknem 60 százalékban herbicidtűrő GM-magot vetettek és a termésük negyedét az európai piacon adják el.

A génkezelt növényszállítmányok feltartóztatása azért is fontos, mert a manipulált gének a növény pollenjével, ill. levéltetvek és vírusok által is terjedhetnek, így – elvileg – valaki jóhiszeműen is árulhat „fertőzött” vetőmagot, ha egy GM-táblával szomszédos parcellán termelte azt. Legutóbb svéd termelők keveredtek emiatt gyanúba kanadai eredetű repcéjükkel, amelyről kiderült, hogy nem teljesen tiszta.

Génmódosított repcével már érték a méhészeket kellemetlen meglepetések, ugyanis a pollentől elpusztult a fiasítás, így a családok fejlődése leállt. A vizsgálatok szerint a pollentől a méhálca bélflórájában egy idáig neutrális baktérium megváltozása okozta a pusztulást. Virágporhiány a esetén fokozottan figyeljünk a pótlására alkalmazott fehérjeforrás, pl. szójaliszt eredetére!

Az átállási időszak minden ökológiai termelési módnál, így a méhészetnél is rendkívül fontos. A méhészeti termékek csak abban az esetben értékesíthetők ökológiai termék megjelöléssel, ha előállításuk legalább egy éve eleget tesz a feltételrendszer követelményeinek. Az átállási időszak során a viaszt ki kell cserélni.

Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a lépkészletben (méhviaszban) felhalmozódhatnak az átállás előtti időszakban alkalmazott kemikáliák, elsősorban a különféle atkaölő szerek és onnan a mézbe és egyéb termékbe is kerülhetnek. Ezért szükséges ez a szigorú feltétel, természetesen megfelelő forrásból származó viasszal, ill. műléppel megoldva a cserét. A kaptárból kikerülő méhészeti termékek minőségét, (propolisz, virágpor, méhpempő) a méz és viasz szúrópróbaszerű szer-maradvány vizsgálatával is biztosítja Biokontroll Kht.

Ha a méhek áttelelését szélsőséges időjárási viszonyok veszélyeztetik, engedélyezett az etetés. A mesterséges táplálékot saját, ökológiai minőségű mézből kell készíteni. Az etetés időszaka lehet a tavaszi serkentő, a hordások közötti kölyök családot serkentő és a betelelő etetés. Az etetést, a hordást (a pollentermelés, és a nektárképződést) megelőző 15. napon be kell fejezni.

 

Betegség – megelőzés

Varroa destructor fertőzés esetében természetbarát anyagokkal kell a védekezést elvégezni. Ezek a hangyasav, a tejsav, az oxálsav és az ecetsav, illóolajok közül a mentol, a timol, az eukaliptusz-olaj és a kámfor.

Az új lépkészlet a betegségek megelőzésére is hasznos (A szerző felvételei)

Az új lépkészlet a betegségek megelőzésére is hasznos (A szerző felvételei)

A betegségmegelőzésnek és állatorvosi kezelésnek a méhészetben az alábbi elveken kell alapulnia. Megfelelően ellenálló vonalak kiválasztása és olyan méhészeti módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik a betegségekkel szembeni megfelelő erősségű méhcsalád ellenálló képességének kialakulását, illetve megelőzik a fertőzések terjedését. Az általános és alapvető szabály a méhanyák rendszeres cseréje, a kaptárak rendszeres átvizsgálása, a méhcsaládokban levő herefiasítás rendszeres ellenőrzése, a méhészeti eszközök és felszerelések rendszeres fertőtlenítése, a fertőző anyagok és fertőzési gócok megsemmisítése, a méhviasz rendszeres megújítása és elegendő mennyiségű pollen- és méztartalék biztosítása a kaptárban.

Tilos szintetikus allopátiás készítmények használata, tehát a betegség természetével ellentétes hatású gyógyszeren alapuló elavult „spekulatív” gyógymód alkalmazása megelőzés céljából.

Amennyiben orvosi utasításra a méhészetben szintetikus allopátiás – piretroid származékok és egyéb – készítményeket használnak, a kezelés időszaka alatt az érintett családokat el kell különíteni, a kezelés végeztével a méhviaszt teljesen ki kell cserélni a feltételrendszer követelményeinek megfelelő viaszra. Mindez a kezelt méhcsaládokra és termékekre a raktározáson keresztül annak hitelt érdemlő dokumentálásával a teljes egy éves átállási időszak vonatkozik.

Természetbarát lehet az atka elleni küzdelemben a biológiai védekezés családszaporítás formája (kölyökcsalád, rajállapot, mesterséges raj stb.). A szaporítás lényege, hogy az atka fejlődésének folyamatát megtörjük, fiasítástól mentes időszakot iktatva be az amúgy fiasítással teli idénybe. Az atka tekintetében első csapás a fiasítás hiánya, amit a második csapás, az ekkor alkalmazott engedélyezett szerek egyike követ, ritkítva ezzel az atkapopulációt.

Kísérletek folynak laboratóriumi körülmények között a baktériumok atka elleni felhasználására, de ennek nagyüzemi alkalmazhatósága még nem biztosított.

Herés keretek alkalmazása mintegy mechanikai védekezést jelent az atka ellen. Lényege az építtetőkeret használata. A tavaszi építőkedvet kihasználva kerülhet erre sor és a fészek erőteljesebb bővítésére, behelyezve az építtető keretet is. A herefiasítást a fedett állapotban, kelés közeledtével kell a kaptárból eltávolítani és kivillázni. Az utolsó fedett építőkeret elvétele után lehet a hangyasavas, oxálsavas és egyéb kezelést elvégezni.

Csak a fiasításmentes családokat kezeljük oxálsavval. A módszer 8-10°C körüli hőmérsékleten lehetséges. Minden lép oldalát- a rajta lévő méhektől függően- 4-5 ml, 3%-os oldattal permetezzük be, melyet gyógyszertár készít el.

hangyasavval két kezelés javasolt, mindig 10-14 nappal a hordási idő után. Az elsőt rögtön a július-augusztusi pörgetés után, a másodikat szeptemberben végezve. A hosszabb ideig tartó párologtatás nem káros. Erős fertőzés esetén és a melegebb fekvésű, téli nyugalom nélküli helyeken legalább kettő, 3-4 hetes kezelés szükséges.

hőkezelés a fizikai védekezés egyik formája. A fiasítástól mentes családban a hőmérséklet 40-45°C-ra emelésével előidézhető az atkák pusztulása. A módszer azonban nagy körültekintést igényel.

Nyilvántartást kell vezetni a méhészet állandó telephelyéről, a kaptárok és azok helyének azonosításáról. Az ellenőrző szervezetet értesíteni kell a méhészet vándorlásáról, annak időpontjával együtt, amelyet az ellenőrző szervezettel egyeztetni kell. A méhészet nyilvántartási naplójába be kell vezetni a pergetési időket, eredményeket és a fontosabb tevékenységeket, ill. a méhészetben alkalmazott anyagok mozgását. A dokumentáció ellenőrzése után a határidőre elkészült pótlást be kell mutatni az ellenőrnek.

Dr. Szalai Tamás
(Biokultúra 2001/6)

 

Vissza: Méhészet »

 
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Eseménynaptár

október 2014
H K SZ CS P SZ V
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
Ma 2014. október 26., vasárnap, Dömötör napja van. Holnap Szabina napja lesz.

Biokontroll a Facebookon

Jelen vannak

Oldalainkat 444 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa205
mod_vvisit_counterTegnap9657
mod_vvisit_counterE héten205
mod_vvisit_counterMúlt héten111579
mod_vvisit_counterE hónapban349667
mod_vvisit_counterMúlt hónapban394946
mod_vvisit_counterÖsszesen9337491