anormal de la piel Accutane obtener los mejores resultados

El mecanismo de acción de este fármaco es para liberar óxido nítrico a partir de las terminaciones Comprar cialis sin receta, La dopamina es producida naturalmente en grandes cantidades durante el positivo comprar Cialis en linea

Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.

Home

Hogyan termesszünk sikeresen bio szarvasgombát?


A válasz egyszerű: intenzíven! És még mielőtt a kedves olvasó összeráncolná a szemöldökét az „intenzív” szó használatán, szeretnénk leszögezni, hogy a szarvasgomba vonatkozásában teljesen mást jelent, mint a hagyományos, konvencionális (agrokemizálásra alapozó) mezőgazdaságban.

szarvasgomba 

Manapság egyre gyakrabban lehet a médiában szarvasgombákkal találkozni, ahogy épp kutyával keresik az erdőben, vagy ahogy mesterszakácsok íncsiklandozó ételkülönlegességeikre reszelik. Néha még arról is szólnak a hírek, hogy egy-egy gigantikus példányon rekordáron adnak túl a külföldi árveréseken. Az már sokkal kevésbé köztudott, hogy a szarvasgombát (régi magyar néven: trifla) termeszteni is lehet, az pedig még inkább rejtély, hogy ezt hogyan lehet sikeresen megtenni.

 

Kezdetek

Az első mesterséges ültetvény Franciaországban létesült 1810-ben. A felfedezés a Talon fivérek nevéhez köthető, akik szemfüles kondáslegények voltak és tölgyfákat ültettek makklegelőként a disznóiknak. Szerencséjüknek és jó megfigyelőképességüknek köszönhetően rájöttek arra, ha szarvasgombát termő tölgyfa alá vetnek makkot és az abból kifejlődött csemetéket szétültetik, akkor azok a fák idővel maguk is triflát kezdenek teremni. Módszerük gyorsan elterjedt és a 19. század végére már több mint 70 000 ha-ra nőtt a szarvasgomba termesztő felülete.

Erre az elvre ma is több extenzív módszer épül, ám a magas kockázati tényezők miatt a végeredmény bizonytalan, eredményessége megkérdőjelezhető. A termesztésben igazi áttörést 1967 hozott, amikor államilag minősített csemeték jelentek meg a francia, majd hamarosan az olasz piacokon. Ezzel egy új korszak kezdődött, ami az intenzív termesztés alapjait fektette le. Mára már két fekete szarvasgombafaj, a perigordi vagy francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) és a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) esetében dolgoztak ki sikeres termesztési technológiákat.

 

A szarvasgombák termesztésének biológiai alapjai

Miben mások a mikorrhiza-gombák, mint a hagyományos gombatermesztés korhadékbontó (szaprobionta) gombái?

A triflák életciklusában egyaránt fontos szerep jut a talajt átszövő micéliumnak, a fák gyökereivel közösen létrehozott ektomikorrhizának és a termőidőszakban képződő termőtesteknek. Az ektomikorrhiza-képző gombák talajmicéliuma általában a fák gyökerétől számított egy méteres távolságig szövi át a talajt. A hifák nagy mennyiségben bocsátanak ki közvetlen környezetükbe (hifoszféra) enzimeket, szerves savakat és sok más szerves vegyületet. Ezek képesek feltárni a talaj vízben nem oldódó ásványianyag komponenseit („kőfalás”) és a talaj bizonyos szervesanyagait is lebontják, felvehetővé teszik. A mikorrhiza-gombák szervesanyagbontó képessége azonban a korhadéklakó gombákénál lényegesen gyengébb, sőt a felépülésükhöz és működésükhöz szükséges szénmennyiséget sem tudja fedezni. Így rá vannak utalva gazdanövényeik fotoszintetikus asszimilátumaira, melyekből időről-időre a mikorrhizán keresztül „tankolniuk” kell. Az ektomikorrhizák egy a gyökeret körbevevő gombaköpenyből és egy a kéregsejtek körüli gombaszövedékből, az ún. Hartig-hálóból épülnek fel. Az ektomikorrhizák felépítésének jellegzetességeit (elágazás, köpenyrétegek stb.) elsősorban a gombafaj határozza meg, így a mikorrhiza mikroszkópikus vizsgálatával a mikorrhizát képző gombafaj általában meghatározható. A Hartig-háló az azt alkotó két élőlény közös szerve, mely a jelentősen megnövekedett felületen történő hatékonyabb anyagcserét szolgálja. Itt történik a gomba által a talajból feltárt, majd felvett makro- és mikroelemek átadása a növény számára, illetve a növény által készített szerves anyagok kézbesítése a gombának.

A szarvasgomba termőtestek föld alatt képződnek, s ennek köszönhetik számos tulajdonságukat. Több gombacsaládban találhatók föld alá „költözött” (hipogeikus) nemzetségek. A földalatti gombák a rokon földfeletti (epigeikus) gombákhoz képest jellegzetes változásokon mentek át. Így a földalatti gombák termőteste zárttá és többé-kevésbé gömbölyűvé vált; spóráikat aktívan már nem képesek szórni, ezt helyettük állati vektorok (szarvasgombabogarak és emlősök) végzik, ami együtt jár a toxinok elvesztésével és intenzív illattermeléssel; továbbá valamennyien mikorrhiza-képzők.

A valódi szarvasgombák termőtestképzésének sajátossága, hogy eltérően a gombáknál általában megszokott rendkívül gyors fejlődéstől, legalább 2-3 hónap szükséges az érett termőtest kialakulásához. Ebben az időszakban a termőtest kezdemények különösen érzékenyek, kiegyenlített talajkörnyezetet (talajnedvesség, hőmérséklet stb.) igényelnek. Még a legjobb természetes élőhelyeken sem éri el a kifejlődött termőtestek aránya az 5%-ot.

 

Természetben előforduló és termeszthető szarvasgomba fajok Magyarországon

A magyar triflászat sok évszázados hagyományait Hollós László az 1911-ben írt könyvében összegezte és mentette meg az utókornak. Szemere László fáradtságos munkával tovább növelte a Kárpát-medencében élő ismert földalatti gombafajok számát. Leginkább e két világhírűvé vált magyar tudósnak köszönhetjük, hogy a Kárpát-pannon régió földalatti gombavilágát a világ egyik legismertebb, legalaposabban feltárt gombavilágának tartják. Az előbb említett és az újabb kutatások tükrében a régió földalatti gomba fajainak száma bőven 100 fölött van. Az aszkuszos földalatti gombákat nevezzük szarvasgombáknak, melyek közül csak néhánynak van komoly piaci értéke. Ezeket a továbbiakban röviden ismertetjük.

Magyarországon legnagyobb mennyiségben gyűjtött szarvasgomba a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum). Kiemelkedő hazai élőhelyeknek köszönhetően a világ legnagyobb exportőrének számítunk több tíz tonnás évi mennyiséggel. Természetes élőhelyei azonban kimerülőben vannak a túlgombászás miatt, hosszú távon megoldást az ültetvényes termesztése jelenthet. Burgundiában és Olaszországban sikeres termesztési gyakorlat alakult ki, mely nyomán megindult a hazai termesztés is.

Jóval szerényebb mennyiségben piacra kerülő fekete szarvasgombáink: a téli szarvasgomba (T. brumale), a nagyspórás szarvasgomba (T. macrosporum), valamint a kátrányszagú szarvasgomba (T. mesentericum). A téli és a kátrányszagú szarvasgombát Európában lokálisan, kisebb felületen eredményesen termesztik.

A nagyspórás szarvasgomba termesztésbe vonására kísérletek folynak. A fekete szarvasgombák közül legnagyobb felületen ültetett és legmagasabb áron értékesíthető francia szarvasgomba elsősorban a mediterrán területek gombája. Hazánkban a téli fagyos napok száma jóval meghaladja a tűréshatárát jelentő 21 napot, így a termőtestképződése gátolt.
A fehér szarvasgombák közül két fajt kell megemlíteni. Az isztriai szarvasgomba (T. magnatum) a világ legdrágább szarvasgombája (2-4 000 euro/kg). Magyarországon a Balatontól délre, galériaerdőkben bukkanhatunk rá. Elszánt kutatások zajlanak Európában a termesztésbe vonására, eddig csekély (1-2 kg/ha) eredménnyel.

Másik fehér szarvasgomba fajunk a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides), mely hihetetlen mézédes ízével egyedülálló a gombák világában. Termesztése szintén nem megoldott, e téren a hazai kutatások úttörőnek számítanak.

 

Termesztés szempontjából fontosabb gazdanövények

A szarvasgombafajok többsége szélesebb gazdanövénykörrel rendelkezik, tulajdonképpen bármely ektomikorrhiza-képző növénnyel képes szimbiózisban élni. Érdemes megjegyezni, hogy a mérsékelt övi fák többsége ektomikorriza-képző, kivételt a juhar-, kőris- és diófajok, valamint a Rosaceae fajai jelentenek. A gyümölcsfafajok, a mogyoró kivételével, a rózsafélékhez tartoznak, tehát nem partnerei a szarvasgombáknak.

A fent említett fekete szarvasgombák termesztésében a legelterjedtebb gazdanövények a tölgyek (Quercus spp.) és a mogyoró félék (Corylus spp.). Gyakoriak még a hársak (Tilia spp.), a gyertyán (Carpinus betulus), a fekete fenyő (Pinus nigra), a lucfenyő (Picea abies), valamint az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) is. Más triflafajok ellenben gazdanövény specifikusak. Ilyen például a homoki szarvasgomba, mely kizárólag a fehér akáccal (Robinia pseudo-acacia) lép szimbiotikus kapcsolatba.

 

Az ültetvényhelyszín kiválasztásának alapelvei

Magyarországon az éghajlati adottságokat és a piaci keresletet figyelembe véve biztos jövője a nyári szarvasgomba termesztésének van. Ezért a továbbiakban a nyári szarvasgomba termesztéstechnológiája kerül bemutatásra.

Sikeres ültetvényhez a „négy T-s aranyszabályt” kell betartani. Első „T” a megfelelő termőhelyi adottságokat jelöli, vagyis az ültetvény helyszínének kijelölésekor körültekintően kell eljárni. Domborzati viszonyokat illetően a nyári szarvasgomba inkább az árnyékosabb, északias lejtőket kedveli. A létesítendő ültetvény környezetében lévő növényzetet is érdemes alaposan szemügyre venni (fitoindikáció), ugyanis abból lehet következtetni a terület vízellátottságára, talajtani viszonyaira is.

A nyári szarvasgomba talajigényét tekintve optimálisnak a semleges, enyhén lúgos kémhatású, kötöttebb talajok mondhatók. Természetes élőhelyeken 5,8 pH alatt és humuszban szegény homoktalajokon, valamint löszön sosem fordul elő. A kockázati tényezők mérsékléséhez elengedhetetlen a 2 méter mélységig terjedő talajszelvény vizsgálata. Ideálistól eltérő esetben korlátozott mértékben talajjavítást lehet végezni. Konkurens ektomikorrhizák jelenlétének elkerülése végett célszerű „szűz területet” választani. Ilyen lehet a szántó, rét, szőlő, gyümölcsös. A szokványos (nem bio) gazdaságokban figyelni kell a túlzott műtrágyázás miatt kialakult magas NPK-tápanyagtartalomra, mert azok a mikorrhizáltságot jelentősen csökkenthetik. Erdő után legalább 5 évig pihentetni szükséges a kituskózott területet. Szomszédos erdőtől, fasortól minimum 20-30 m-es védőtávolságot ajánlott alkalmazni. Intenzív ültetvény helyszínének kiválasztásánál további kardinális kérdés az öntözés biztosítása és a vadkártétel kivédhetősége.

 

Mikorrhizált csemeték minősítése

Az ideális helyszín kiválasztása mellett ugyancsak kulcsfontosságú a mikorrhizált csemeték minősége. Míg korábban csak külföldről lehetett mikorrhizált csemetét beszerezni, ma már több hazai csemetekert foglalkozik szarvasgombákkal mikorrhizált csemeték előállításával. A csemeték minőségére garanciát jelenthet az állami minőségellenőrzés, ami nincs kötelezővé téve, csupán opcionális lehetőség a cégek részére. A csemetéknek szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy a tanúsítványt megkaphassák. A termesztési kockázat mérséklése érdekében érdemes tanúsítvánnyal rendelkező csemetéket (második „T”) beszerezni. Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) végzi a csemeték minősítését. Külföldi (francia, olasz, spanyol) vizsgálati módszereket alapul véve saját eljárást dolgoztak ki. A mintavétel szúrópróba szerűen történik, melynek nagysága 100 db csemete alatt 5%, 101-3 000 db csemete között 1%, 3 000 db fölött pedig 0,3%. Megállapítják, hogy a gyökérvégek hány százalékán van jelen a nyári szarvasgomba mikorrhizája, majd ez alapján négy értékkategóriába sorolják azokat:

  • 0: nincs nyári szarvasgombával mikorrhizált gyökérvég;
  • 1: a gyökérvégek 1-25%-a nyári szarvasgombával mikorr­hizálódott;
  • 2: a gyökérvégek 26-75%-án megtalálható a nyári szarvasgomba mikorrhizája;
  • 3: a gyökérvégeken a mikorrhizaintenzitás meghaladja a 75%-ot.

A vizsgált tételekkel szemben alapkritérium, hogy 0-ás bonitált értéket kapott csemete nem lehet közöttük. További feltétel, hogy a csemeték fele legalább a kettes skálába essen. Más Tuber faj mikorrhizájának jelenléte a tétel azonnali kizárását vonja magával. Természetesen nemcsak a mikorrhizáltság szempont az állami elismerésnél, de a növényi szaporítóanyagra vonatkozó egészségügyi, fenológiai előírásokat is teljesíteni kell.

A mikorrhizált csemeték telepítés utáni ápolása nemcsak a gyomkonkurencia eltávolítását,  de az ésszerű öntözést és az egyedi védelem kialakítását is magába foglalja

A mikorrhizált csemeték telepítés utáni ápolása nemcsak a gyomkonkurencia eltávolítását,
de az ésszerű öntözést és az egyedi védelem kialakítását is magába foglalja

 

Ültetvény létesítése

Különböző felfogásokkal találkozhatunk a szakirodalmakban. A hazai viszonyokhoz leginkább a burgundiában kialakult gyakorlat illeszthető. Szántó területen az őszi mélyszántást szükség szerint altalajlazítás előzheti meg. Rét esetén részleges talajművelést tanácsolnak, csak a sorok legyenek feltörve, a sorközökben pedig maradjon meg a természetes gyepállomány.

Az ültetés történhet ősszel és tavasszal. Utóbbi esetben a biztonságos megeredéshez öntözni is szükséges. A burkolt gyökerű csemeték egyébként a földlabdának köszönhetően kevésbé érzékenyek az ültetési időpontra. Gondot egyedül a nyári melegben fellépő légköri aszály okozhat. A telepítési sor- és tőtávolságot befolyásolják a talajadottságok és a rendelkezésre álló géppark. Szegényebb talajon sűrűbben, jobb talajon ritkábbra ültetünk. Egy hektárra általában 1000-1500 db csemetét telepítünk. A sortávolság 3-4 m, a tőtávolság pedig 1,5-2,5 m között alakul. A sorok kelet-nyugati tájolást kövessenek a jobb árnyékoló hatás elérése miatt. Az ültetési sorok kijelölése után történik az ültetési gödrök kifúrása vagy ásása, melynek méretét a csemeték burkolt gyökerének nagyságához igazítjuk. Hazánkban a kereskedelmi forgalomban kapható mikorrhizált csemeték konténerének mérete általában 400- 600 cm3 között változik.

Ültetés előtt a csemetéket ajánlott jól beáztatni, hogy az ültető gödörbe történő behelyezéskor a földlabda ne essen szét. Miután a csemeték a helyükre kerültek, a földet jól körbe kell taposni körülöttük, hogy a talaj kellően tömörödjön, majd szükség szerint jöhet az öntözés. Látható, hogy már akár a telepítés pillanatában is tudnunk kell biztosítani a vizet. Intenzív szarvasgomba-ültetvénynél a kellő időben és mennyiségben kijuttatott vízpótlás elengedhetetlen. Ezzel a termesztésben rejlő kockázatokat minimalizálhatjuk, a termés mennyiségét és minőségét pedig jelentősen javíthatjuk. A célra legmegfelelőbb a mikroszórófejes öntöző rendszer, azonban kiépítésének komoly anyagi vonzata van. Ezt egyéb esőztető technikákkal, adott esetben lajtos kocsival történő öntözéssel is csökkenthetjük.

Mivel a vadak óriási pusztítást végezhetnek akár egy éjszaka alatt is a triflakertünkben, ezért kettős védelemről ajánlott gondoskodni. A terület vadhálóval történő bekerítésén túl a csemetéket egyedileg is óvni kell. Ez utóbbira használhatunk csirkehálót, vagy gyümölcsösben alkalmazott fatörzsvédő hálót is, de tulajdonképpen bármi szóba jöhet, ami megakadályozza a fák károsítását, vagy távol tartja a vadakat (pl. vadriasztók; fodrászatokból emberi haj is beszerezhető, melyet a kerítés mellett szórunk el).

Nem szabad elhallgatni, hogy egy intenzív ültetvény létesítése komoly beruházással jár, magas a tőke (harmadik „T”) igénye. Az egyik legnagyobb tételt a minősített szaporítóanyag beszerzése jelenti, melynek ára darabonként 1500-3000 Ft körül alakul. Erre még rárakódik a talajelőkészítés, az ültetés, talajtakarás, az öntöző rendszer és a kerítés kiépítésének költsége, így egy hektár telepítési költsége a helyi adottságoktól függően 4-7 millió forint is lehet.

A szarvasgomba-termesztés misztikus eleme a köd, többek szerint a „szarvasgombát a köd neveli”.  A termőtestek több hónapos fejlődése kiegyensúlyozott talajkörnyezetet  és a tapasztalatok szerint a minél gazdagabb talajélet megtartását, megteremtését igényli

A szarvasgomba-termesztés misztikus eleme a köd, többek szerint a „szarvasgombát a köd neveli”.
A termőtestek több hónapos fejlődése kiegyensúlyozott talajkörnyezetet
és a tapasztalatok szerint a minél gazdagabb talajélet megtartását, megteremtését igényli

 

Ültetvény ápolása a termőre fordulásig

Ültetést követően sem szabad hátra dőlni, tennivalók (negyedi „T”) sokasága vár ránk. Az első három évben a kiültetett növénykék életben maradásának, megerősödésének és zavartalan fejlődésének biztosítása az elsődleges feladat. Hogy elkerüljük a csemeték „leülését”, folyamatos erőfeszítést igényel a terület gyommentesen tartása. A sorközöket tárcsával/kultivátorral tarjuk tisztán, a sorokban pedig legalább 1 m átmérőjű körben körbekapáljuk a növényeket évente akár 3-6 alkalommal is. A harmadik évet követően a növényeink már kellően megerősödtek, sorközök művelése helyett a területet lehet hagyni elfüvesedni, különösen lazább talajokon. Innentől kezdve a kaszálásé lesz a főszerep. Ezzel párhuzamosan a kapálást is visszafoghatjuk, csupán tavasszal végezzük 1-2 alkalommal lazítás céljából.

A 3-4. évtől kora tavasszal szükség lehet metszésre is, melynek célja olyan lombkorona kialakítása, mely kellő árnyékot biztosít, de a gépi művelést sem akadályozza. A metszést az általános alapelvek szerint végezhetjük, s ilyenkor van lehetőség a fejlődési rendellenességek és a korábbi vadkárok következményeinek korrigálására is.

Ebben az időszakban az öntözésnél elsősorban a gazdanövény vízigényére vagyunk tekintettel, cél a drága szaporítóanyag megeredésének, megfelelő növekedésének elősegítése. Egyenletesebb talajhőmérséklet biztosítására, a vízveszteség mérséklésére, valamint a gyomosodás megakadályozására talajtakarás is alkalmazható. E célból különböző anyagokat (pl. szalma, fakéreg, szőlővessző, ágak, vesszőfonat, fólia, agroszövet) használnak fel, azonban az egyes szakirodalmakban ezek hatását ellentmondásosan ítélik meg. Gyakorlatban talán legelterjedtebb a fekete agroszövet.

A triflatermesztésben használt fafajok kevésbé érzékenyek kórokozókra és kártevőkre. Ellenük fellépni csak abban a szélsőséges esetben szükséges, ha a növény növekedését ellehetetlenítik és kipusztuláshoz vezetnének. Leggyakoribb gombabetegség a lisztharmat, szinte valamennyi gazdanövényt érinti. Különösen a fiatal tölgyek fogékonyak rá, az idősebb fák már jobban elviselik. Lisztharmat ellen kénnel, egyéb gombabetegségek ellen réz készítményekkel védekezhetünk az ökológiai gazdálkodásban előírt módon. Kártevők közül a lombkárosítók (pl. gyapjaslepke, aranyfarkú lepke, tölgyilonca, levéldarázs), pajzstetűk, levéltetűk ellen a már közismert biológiai módszerekkel (Bacillus thuringiensis készítmények, feromon csapdák, színcsapdák) léphetünk fel. A gubacsdarazsak okozta veszteség elhanyagolható, óvintézkedést nem igényelnek. A gazdanövények külön tápanyagellátásáról sem kell gondoskodnunk, hiszen a szarvasgomba mikorrhizája megteszi azt helyettünk.

 

Termő ültetvény ápolása

Mire egy ültetvény termőre fordul, ahhoz bizony türelem is kell. Az pedig gazdanövénytől függ, hogy mekkora. Mogyoró ültetvényeknél általában 4-6 év telik el az első termőtest megjelenéséig. A lassúbb növekedésű tölgyeknél akár 7-10 évet is várni kell. (A tölgy viszont hűséges társa a triflának, szemben a mogyoróval, mely könnyebben lecseréli a nyári szarvasgombát más ektomikorrhizára.) A termőre fordulás bíztató jele az ún. „égésfoltok” megjelenése, ami nem más, mint a lágyszárú növényzet eltűnése a talajt átszövő hifák termelte anyagok herbicid hatásának eredményeként. Az ápolási munkák a füves rész kaszálásából és a csemeték körüli tavaszi lazító kapálásból állnak. Az öntözésnél a gomba igényéhez alkalmazkodva kisebb vízadagokat (5-15 mm) juttatunk ki 2-3 hetente. A túlöntözés (illetve a vízborítás) élettani hatásai a nyári szarvasgomba talajmicéliumára igen kedvezőtlenek és még a következő évi termésképzésre is kihatnak.

A maximális terméshozam elérését a 12-16. év körül várhatjuk. A sűrűbb ültetési hálózatoknál ez korábban is bekövetkezhet, de ezeknél a gyökérzetek összeérése miatt termésvisszaeséseket is gyakran megfigyelnek. Ilyenkor az ültetvény ritkítása vagy a gyökerek gépi megszaggatása segíthet. Ha korábban a mikorrhizált fák közé árnyékadó, a szarvasgombával mikorrhizát nem képző, gyors növekedésű fás növényeket (som, galagonya, kökény stb.) ültettünk (interkaláris művelés) ebben a fázisban már ezek is eltávolíthatók a termő fák közül.

A legjobb francia és olasz ültetvények 300-350 kg nyári szarvasgombát is teremnek. Ezeken az ültetvényeken tavasszal különösen intenzív a talajmunka a fák körül (franciák JAAD, olaszok integratív módszere), mely kiemelkedően sok kézimunkát igényel.

Újabban gépekre szerelt villakapákkal próbálják az emberi munkaerőt kiváltani. Az erőteljes művelés nemcsak a trifla mennyiségére, de minőségére is pozitívan hat. A szarvasgomba termőteste jellemzően a talaj felső 20 cm-es rétegében képződik. A termőtestekre – különösen a felszín közelében fejlődőkre – speciális legyek és bogarak jelenthetnek veszélyt. Kártételüket csökkenthetjük, ha intenzív talajműveléssel mélyebbre kényszerítjük a triflát.

A kerítés ellenőrzése sem árt rendszeresen, nehogy a vaddisznók, vagy szarvasok élvezzék a fáradtságos munkánk gyümölcsét. Fontos a kisemlősök távoltartása is, hiszen azon felül, hogy ezek nagy előszeretettel fogyasztanak szarvasgombákat, a közeli erdőkből konkurens mikorrhiza-gombákat hurcolhatnak be az ültetvényre.

Dr. Gérard Chevalier francia szarvasgomba-kutató magyar gazdáknak mutatja be a termő ültetvény tavaszi,  az „öreg hold” idején történő kapálásának fortélyait; ilyenkor sorközi talajlazítás már csak kötöttebb talajokon javasolt

Dr. Gérard Chevalier francia szarvasgomba-kutató magyar gazdáknak mutatja be a termő ültetvény tavaszi,
az „öreg hold” idején történő kapálásának fortélyait; ilyenkor sorközi talajlazítás már csak kötöttebb talajokon javasolt

 

A szarvasgomba begyűjtése és értékesítése

A nyári szarvasgomba termőidőszaka júniustól a kemény fagyok beálltáig tart, de előfordul, hogy hótakaró alól is gyűjthető. (Természetes élőhelyeken a hivatalos gyűjtési időszaka június 15. és december 31. közé esik.) Ez időszak alatt érdemes hetente erre a célra képzett kutyával átjárni az ültetvényt. A talajból kiszedett szarvasgomba mosatlanul, kevés súlyvesztés mellett, de lényeges minőségvesztés nélkül, akár 1-2 hétig is tárolható. A nyári szarvasgomba hazai felvásárlási ára szezontól és minőségtől függően 5-80 000 Ft/kg között alakul. Éves szinten a több tíz tonnányi begyűjtött szarvasgomba zöme exportra kerül, ezért az európai terméshelyzet és a külföldi piacok fontos ármeghatározók. Nem szerencsés, hogy a kitűnő minőségű hazai szarvasgomba jelentős része, olcsó konzervgombaként más országok feldolgozó üzemeiben köt ki. Lényegesen kiegyensúlyozottabbá tehetné a hazai szarvasgomba piacot a belső kereslet megerősödése.

szarvasgomba

 

A hazai termesztés lehetséges jövőbeli sarokkövei

Reményeink szerint az eddig leírtakból kiderül, hogy az általunk ismertetett ültetvénytechnológiák esetében az intenzív szó nem a kemizálást jelenti, hanem az aktív talajművelésre és öntözésre vonatkozik, mellyel egyben a régebbi, kezdetleges extenzív módszertől is élesen elkülöníthető. Röviden összegezve kiemelkedő terméseredményeket úgy érhetünk el a szarvasgomba termesztésében, ha területünk megfelelő termőhelyi adottságokkal rendelkezik, hatóságilag ellenőrzött mikorrhizált csemetéket ültetünk, gondoskodunk a vízellátásról és az intenzív ápolásról. A szarvasgomba-termesztés ezen ismérvei mind illeszthetők a biogazdálkodás feltételrendszerébe. Sokszor elhangzik a kutatók, sőt a legsikeresebb termesztők szájából, hogy a szarvasgomba ültetvény csak gazdag talajélet mellett, „egészséges” talajokban lehet sikeres, így a termesztett szarvasgomba csak bio lehet.

A szarvasgomba Európa tradicionális mezőgazdasági terméke, konyhai felhasználásának is csak itt vannak régibb hagyományai. E gomba piaca különleges lehetőségekkel bír, hiszen a keresleti oldal többszörösen felülmúlja a kínálatot. Helyi, nemzeti vagy provinciális támogatásokkal számos olasz, francia és újabban spanyol régióban sikerült a szarvasgomba termesztés fejlesztésében figyelemreméltó sikereket elérni. Bízunk abban, hogy az Európai Unió 2014-től induló új költségvetési ciklusában már a magyar gazdák is hasonló támogatásban részesülhetnek és Magyarország, mely a világ leggazdagabb nyári szarvasgomba élőhelyeivel rendelkezik, ugyanilyen sikeres fejlődés elé néz a szarvasgomba-termesztésben. Ehhez azonban nemcsak egy ésszerű támogatási rendszer kialakítása szükséges ma még hazánkban, de a szarvasgomba-ültetvények és a rajtuk termett gomba jogi helyzetének rendezése is várat magára.

dr. Brandt Sára – dr. Bratek Zoltán
(Biokultúra 2013/4)

 

 

Eseménynaptár

június 2017
H K SZ CS P SZ V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Ma 2017. június 25., vasárnap, Vilmos napja van. Holnap János és Pál napja lesz.

Biokontroll a Facebookon

Jelen vannak

Oldalainkat 2419 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa50061
mod_vvisit_counterTegnap56129
mod_vvisit_counterE héten384116
mod_vvisit_counterMúlt héten404292
mod_vvisit_counterE hónapban1474528
mod_vvisit_counterMúlt hónapban2153667
mod_vvisit_counterÖsszesen36159995