Az alakor ökológiai nemesítése és termesztése
|
A biogazdálkodók számára nem újdonság, hogy világszerte egyre nő a piaci igény az egészséges ökológiai módon termesztett élelmiszerek iránt. Az azonban talán még nem igazán ismert hazánkban, hogy az elmúlt évek során kialakult és egyre intenzívebben nő egy olyan fogyasztói igény, mely elsősorban a speciális termékek fogyasztását részesíti előnyben, kifejezetten abban az esetben, ha azok jelentős mennyiségben tartalmaznak bioaktív komponenseket.
|
A gabonafélék közül ennek az igénynek elsősorban a legősibb termesztett gabonafélék, az alakor (Triticum monococcum ssp. Monococcum) és a tönke felelnek meg. Ezek az ősi gabonafélék képezték az emberiség alapvető élelmiszerellátásának alapját közel 10 000 évvel ezelőtt, és csak a XIX. sz. második felében, a nagyüzemi birtokok kialakulásával párhuzamosan szorultak ki véglegesen a termesztésből. Fennmaradásuk annak köszönhető, hogy kontinensünk egyes etnológiai problémákkal terhelt területein bizonyos népcsoportok különböző okból és termesztési céllal ragaszkodtak termesztésükhöz, ami gyakorlatilag megőrizte az utókor számára e fajok genetikai tartalékainak többségét.
A fogyasztói figyelem akkor kezdett e fajok felé fordulni, amikor egyre inkább a fogyasztói igények középpontjába kerültek az egészséges életmód szempontjai, és a fogyasztók elkezdtek figyelni arra, hogy táplálékuk milyen hatást gyakorol közérzetükre és életminőségükre. Az elmúlt évek kutatásai azt is igazolták, hogy funkcionális élelmiszert elsődlegesen a biogazdálkodás feltételrendszere között lehet termelni, de ehhez olyan fajokra és fajtákra van szükség, melyek jelentős mennyiségű bioaktív anyagot termelnek, alkalmazkodni képesek a gazdálkodási mód adta feltételekhez.
Az alternatív gabonafélék közül erre a célra az alakor az egyik legalkalmasabb faj. A kutatás számára viszonylag könnyű helyzetet biztosított az, hogy a hazai génbankokban jelentős mennyiségű alakor tételt őriztek meg, és az ország egyes sporadikus területein, ha nagyon kis tételekben is, még termesztettek valamennyi alakort. Ez a háttér biztosította a nemesítők számára, hogy sikeres kutatási programokat alakíthassanak ki.
Az elmúlt évtizedben az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében kialakult egy olyan kutatócsoport, melynek elsődleges feladata az organikus termesztésre alkalmas fajták nemesítése, és ez a csoport a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. közreműködésével kialakította az organikus nemesítés feltételrendszerét és módszertanát. A nemesítési programok fejlesztése során felmerült az igény, hogy olyan fajok bevonásával végezzük a módszertani fejlesztéseket, melyeket a konvencionális nemesítés a gyakorlatban nem használ, genetikai diverzitása gyakorlatilag még érintetlen, és emellett piacképes terméket is elő lehet belőle állítani. A választás a bevezetőben említettek miatt az alakorra esett.
A munka során a martonvásári Gabona Génbankban található több, mint 300 alakor tételt vizsgálata alapján kiválasztásra kerültek azok a kiindulási tételek, melyek agronómia szempontból használhatónak bizonyultak, jól alkalmazkodnak a biogazdálkodás feltételeihez, télállóak és természetesen jól keresztezhetőek egymással, illetve más fajokkal is. A génbanki vizsgálatokat követően kiderült, hogy rendelkezésünkre áll egy olyan genotípuskör, mely alkalmas lehet organikus fajták előállítására. A fajta-előállítást egy hazai finanszírozású pályázat, a GAK Alakor_5 pályázat keretében kezdtük el a Körös-Maros Biofarm Kft. közreműködésével.
A pályázati munka keretében számos új vonalat és fajtajelöltet állítottunk elő, melyek mind a tájkísérletekben, mind pedig a teljesítmény vizsgálatok során jól szerepeltek. A kutatás azonban elsődlegesen nem azt célozta, hogy egy új fajt vonjunk az ökológiai termesztésbe, hanem azt szerettük volna elérni, ha a kialakított fajta megfelel a különböző speciális fogyasztói igényeknek, és az ökogazdálkodók számára alternatívát nyújt a konvencionális fajták alkalmazásával szemben.
A minőség vizsgálatok egyértelműen azt mutatták, hogy az előállított vonalak között találhatóak olyanok, melyek kiugróan jó minőséget képviselnek, és alkalmasak lehetnek speciális termékek előállítására is. Az alakor nemesítésben rejlő lehetőségeket, és a megőrzött diverzitást jól jelzi az, hogy a kinemesített vonalak minőségben egymástól igen eltérő típusokat képviselnek, melyek különböző végfelhasználói célok elérésére alkalmasak (1. táblázat).
|
Alakor „fajta”
|
Termés
t/ha |
Fehérje tartalom
% |
Nedves sikér
% |
Kenyértérfogat
|
|
MvGB 140
|
4,6
|
15,3
|
40,1
|
676
|
|
Mv Alkor
|
5,0
|
17,1
|
50,1
|
755
|
|
MvGB 794
|
4,3
|
14,1
|
0
|
0
|
|
MvGB 347
|
3,4
|
22,5
|
0
|
0
|
|
Mv Regiment (őszi búza) kontroll
|
6,7
|
13,2
|
32,8
|
731
|
1. táblázat. A különbözõ organikus nemesítésû alakor genotípusok termõképessége és
minõségi jellemzõi (az adatok 3 év átlagában értendõk)
A többéves kísérletek azt mutatták, hogy az alakorok termőképessége nem elhanyagolható az alkalmazott termesztési technológia mellett, és ahhoz képest, hogy apró szemű pelyvás gabonaféléről van szó, jelentős termőképességgel rendelkezik a legtöbb fajtajelölt. Fehérjetartalmuk meghaladja az őszi búza fehérjetartalmát, és vannak köztük kifejezetten magas fehérjetartalommal rendelkező anyagok. A legnagyobb meglepetést a sikértartalom hozta. Egyes vonalak sikértartalma igen magas, száraz évben meghaladja a búza sikértartalmát, igaz a sikér a tönkölyhöz hasonlóan lágy. Más típusokban azonban egyáltalán nincs sikér, annak ellenére, hogy egyes esetekben a fehérjetartalom kiemelkedően magas. Természetesen ezekből a típusokból pékipari termékeket előállítani nem lehet, de magas fehérjetartalmuk igen előnyösen alkalmazható az állattenyésztésben. A magas sikértartalmú típusokból gyakorlatilag ugyanolyan technológiai paraméterekkel rendelkező kenyeret lehet sütni, mint a minőségi búzákból.
1. ábra. Szép alakor állomány (Kovács Géza felvétele)
Az alakor szántóföldi kísérletei arra is felhívták a figyelmünket, hogy az alakor egyes típusai jelentős allelopatikus aktivitást mutatnak (1. ábra) bizonyos fejlődési fázisokban. Általános az a tapasztalat, hogy szárbaindulást követően az állomány gyakorlatilag meggátolja a gyomok kelését és fejlődését, ami jelentős költségcsökkentő tényező a termesztés során. A pozitív tapasztalatok mellett természetesen számos negatív eredményt is kaptunk. Az alakor vonalak többsége igen magas, így esős évjáratokban hajlamos a felnyurgulásra és a megdőlésre. A vadak igen szeretik fogyasztani és előszeretettel használják búvóhelynek is, így vadban gazdag körzetekben ez problémát okozhat. A talaj táperejére kényes, különösen érzékenyen reagál a magas nitrogén tartalomra, ami minőség romlást és megdőlést okoz.
A kisparcellás kísérleteket követő félüzemi és üzemi méretű vizsgálatok a későbbiek során arra is felhívták a figyelmet, hogy az alakort célszerű csökkentett tőszámmal vetni. A kalászos gabonák esetében előszeretettel alkalmazott 5 millió csíra/ha vetőmag norma helyett ezt célszerű 2,5-3 milliós értékre csökkenteni, ami igen nagymértékben fokozza a termésbiztonságot. Ennek oka az, hogy az alakor igen jól bokrosodik, tág térállásban a fertilis kalászok száma növényenként eléri a 20 növény/kalász értéket, és még ebben az esetben is igen hamar záródik az állomány megfelelő vetésidő (szeptember vége-október eleje) alkalmazása esetében. Nagyüzemi tapasztalataink azt mutatják, hogy ilyen feltételek között 3-3,5 t/ha termés biztonsággal realizálható, és a minőség azonos a kisparcellás kísérletekben tapasztaltakkal. Nagymértékű minőségromlást csak akkor tapasztaltunk, ha az állomány teljes mértékben megdőlt, és túlérésben esőt kapott. Ilyenkor a szemek hajlamosak a kalászban kicsírázni, ami jelentő veszteséget okozhat.
Külön kiemelendő az, hogy a folyamatban lévő vetőmag termesztési és feldolgozási kísérletekkel párhuzamosan az EU-ban elsőként dolgozzuk ki az ökológiai fajtafenntartó nemesítés és organikus vetőmagtermesztés tanúsításának módszertanát.
Természetesen a növénytermesztők számára a legfontosabb a gazdaságos termeszthetőség ismerete, de az alternatív gabonafélék esetében a termék használhatósága sokszor nagyobb értéket képvisel, hiszen ezek a funkcionális élelmiszertermelés alapanyagai. Termesztésüknek elsődlegesen akkor van létjogosultsága, ha bioaktív komponens tartalmuk magasabb, mint a szokványos gabonaféléké. Erre számos szakirodalmi adat utal mikroelem tartalom vonatkozásába, de minket elsődlegesen a búzafélékben igen kis mennyiségben szereplő zsíroldható antioxidánsok mennyisége érdekelt, mivel ezek esszenciális élelmiszer komponensek, és igen fontosak egy élelmiszer funkcionalitásának kialakításában Az eredmények teljes mértékben igazolták várakozásunkat. Gyakorlatilag az összes vizsgált fajtajelölt lényegesen magasabb mennyiségben tartalmazza a pro-A vitamint (lutein) és az E vitaminokat (tokolok), mint a kontroll őszi búza, és az élettani vizsgálatokban igen fontos tokotriol/tokol arány is lényegesen kedvezőbb, mint a szokványos búzafajtában (2. táblázat).
|
Alakor „fajta”
|
Lutein tartalom
μg/g |
Összes karotin-tartalom
μg/g |
Tokol-tartalom
μg/g |
Tokotriol/Tokol arány
|
|
MvGB 140
|
6,9
|
7,9
|
72,2
|
3,3
|
|
Mv Alkor
|
8,5
|
9,6
|
78,8
|
3,6
|
|
MvGB 794
|
6,6
|
7,6
|
73,9
|
3.8
|
|
MvGB 347
|
7,8
|
8,7
|
82,5
|
4,4
|
|
Mv Regiment (őszi búza) kontroll
|
1,7
|
1,8
|
60,6
|
1,5
|
2. táblázat. Fajtajelöltek beltartalmi vizsgálata
A gyakorlati eredmények a beltartalmi értékek esetében is azt igazolták, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban is realizálhatóak ezek az értékek, így a biogazdálkodásban az alakor kiemelt helyet kaphat a funkcionális élelmiszer alapanyag előállításban.
A bemutatott fajtajelöltek közül az Mv Alkor kapott minősítést 2008-ban, és ennek vetőmag-szaporítását kezdtük el. Reméljük e fajta elnyeri az ökogazdálkodók tetszését, és sikeresen fog szerepelni a hazai biogazdálkodásban. A munka sikeres folytatására az ad garanciát, hogy a Körös-Maros Biofarm Kft., a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., a Budapesti Corvinus Egyetem, az Ilzer Sörgyár Zrt. és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete egy konzorciumi kutatási pályázat* keretében tovább folytatja az alakor nemesítését, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a funkcionális komponensek megőrzésével párhuzamosan csökkentsék az alakor fehérjetartalmát alakor biosör előállítása céljából.
Kovács Géza
MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete
Génmegőrzési és Organikus
Nemesítési Osztály
* Lektor megjegyzése: A Nemzeti Technológia Program (NTP) keretében benyújtott pályázat, címe: Organikus egészségvédő biosörök kifejlesztése és gyártása. Jele: ALKOBEER. Szerződésszám: TECH_08-A3/2-2008-0423. Amennyiben a Kedves Olvasóink (termelők, feldolgozók, kereskedők stb.) szeretnének alakort termelni, alakor termékekkel foglalkozni, ezt jelezzék lapunknak. Jelzéseiket továbbítjuk az illetékesek felé.
