1. Terméshozam

Az áttérés az ökológiai gazdálkodásra különböző hatásokat eredményezhet a helytől és az alkalmazott művelési módtól függően.

Az eddigi tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy a kevésbé iparszerű gazdálkodás nagyobb terméseredmények eléréséhez vezet a világ sok táján. Kelet-Brazíliában például megduplázódott a kukorica és búza termésátlaga azokban a gazdaságokban, ahol műtrágyák helyett zöldtrágya- és pillangósnövényeket vetettek tápanyag-utánpótlás céljából. A mexikói kávétermesztők terméseredménye 50%-kal nőtt, áttérve az ökológiai gazdálkodásra. Az 57 országban több mint 286 vizsgált eset eredménye szerint, az ökológiai gazdálkodásra történő átállás kiemelkedően magas terméshozamot, átlagosan 64%-kal nagyobbat eredményezett.

A helyzet bonyolultabb a fejlett ipari országokban, ahol a hatalmas mezőgazdasági területeken intenzíven gazdálkodnak, és megoszlanak a vélemények arról, hogyan egyeztethető össze ez az ökológiai gazdálkodással.

Az Essex-i Egyetem 1999-ben végzett kutatásai szerint azokon az Egyesült Államok-beli farmokon, ahol áttértek az ökogazdálkodásra, kezdetben 10-15%-ot csökkentek a terméseredmények, majd hamarosan elkezdtek növekedni, és magasabb produktivitást értek el, mint az intenzív módon gazdálkodók. Ugyanakkor az Egyesült Királyságbeli Elm Farm Research Center becslése szerint a gabonanövények, az olajrepce és a cukorrépa terméshozama 30-60%-kal lenne kevesebb ökológiai mezőgazdálkodásra történő átállás esetén. Még az angol Soil Association is elismerte, hogy az Egyesült Királyságban az ökológiai hozamok átlagosan 30%-kal maradnak alul a szokványos eredményekhez képest.

Mindezek után remélhetjük-e, hogy elegendő élelmiszert lehet termelni ökológiai módon Európának? Simon Fairlie (korábban Ecologist szerkesztő) a The Land magazinban úgy vélekedik, hogy igen, amennyiben fel vagyunk készülve arra, hogy átgondoljuk étkezési szokásainkat és mezőgazdálkodási gyakorlatunkat. Szcenáriójában azt írja, hogy az Egyesült Királyság mind a 60 millió lakosa fogyaszthat ökológiai gabonanövényeket, burgonyát, cukrot, zöldséget és gyümölcsöt, halat, sertés-, csirke- és marhahúst, viselhet gyapjú és len ruhákat és fűthet biomassza növényekkel. Ennek eléréséhez az átlagos 630 g marhahús helyett a fogyasztást 230 g-ra szükséges mérsékelni, 252 g sertéshúst vagy szalonnát, 210 gramm csirkehúst és összesen 4 kg tejterméket lehet fogyasztani minden héten, azaz jóval többet, mint amennyi 1945-ben rendelkezésre állt. Valószínűleg ki kell egészíteni étkezésünket a házikertben termesztett zöldségekkel, a háztartási hulladékot pedig állataink takarmányozására használhatjuk. A csatornahálózatot úgy kell átalakítani, hogy hulladékainkat természetes tápanyag-utánpótlásként lehessen hasznosítani.

2. Energia

Egy egységnyi élelmiszerből származó kalória előállításához jelenleg körülbelül 10 kalóriányi fosszilis energia szükséges. A nem megújítható erőforrásokban szegény jövőben, amely a kutatók szerint 2012-ben ránk köszönthet, ezek a számok egyszerűen nem lesznek tarthatóak. A Department for Environment, Food and Rural affairs tanulmánya szerint az utóbbi három évben ökológiai növények termesztéséhez átlagosan 25%-kal kevesebb energiát használtak fel, mint a konvencionális gazdálkodás során. Egyes növények még jobb hasznosítási értékeket mutattak: ökológiai póréhagymához 58%-kal, brokkoli termesztéséhez pedig 49%-kal kevesebb energia szükséges. Amennyiben a megtakarításokat szigorú energiatakarékossággal, helyi elosztással ötvözik, az energiafelhasználás az intenzív, központosított élelmiszerrendszereket jellemző értékek töredékére csökken. Egy Berkshire-i kisgazdaságból a Tolhurst Organic Produce 400 háztartásnak szállít ökológiai zöldséges dobozokat. A Surrey Egyetem tanulmánya bemutatja, hogy így 90%-kal kevesebb energiát emésztenek fel az ökológiai élelmiszerek, mint amennyi szükséges a konvencionális, szupermarketben megvásárolható termékek előállításához.

Az ökológiai gazdaságok még messze nem nulla energiaigénnyel működnek, de megvan az esélyük az energia-önellátásra, sőt még energia-exportőrré is válhatnak. A mauritiusi születésű kutató George Chan ötlete a Dream Farm, azaz Álom Gazdaság modell: az állati trágya, növényi és egyéb hulladék biológiai emésztőbe kerül, és metánban gazdag gázzá alakul, amelyet fűtésre és elektromos energia termelésére lehet használni. Ezeknek a bioemésztőknek a maradványanyaga laza szerkezetű, tápanyagban gazdag trágya, amelyet ki lehet permetezni a földekre a terméseredmények növelése érdekében, algák tápanyagaként hasznosítható, továbbá hal- és állattenyésztésben takarmányként alkalmazható.

3. Üvegházhatású gázok kibocsátása és a klímaváltozás

Annak ellenére, hogy az ökogazdálkodást alacsony energiájú módszerek jellemzik, nem az alkalmazott technikákkal érik el a legnagyobb megtakarításokat az üvegház hatású gázok kibocsátása esetében.
A szokványos gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ammónium-nitrát műtrágyák előállítása során hatalmas mennyiségű nitrogén-oxid keletkezik, a szén-dioxidnál 320-szor veszélyesebb üvegházhatású gáz. Valójában egy tonna ammónium-nitrát előállítása 6,7 tonna mennyiségű üvegházhatású gáz termelődését eredményezi, és a 2003-ban mért adatok szerint az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok 10%-áért lehet felelős.

Az ökológiai gazdálkodás során a talaj termőképességének növelése érdekében használt módszerek elősegítik az erőteljesebb gyökérnövekedést, amely növeli az ökológiai anyagok felhalmozódását a talajban, visszatartva a szenet és megakadályozva annak légkörbe jutását. Ennek ellentéte történik konvencionális gazdálkodás során: a nagy mennyiségű, mesterségesen a talajba juttatott tápanyag gyors növekedést és sekély gyökérzetet eredményez. Az Ecological Applications magazinban 1995-ben publikált tanulmány szerint Kaliforniában az ökológiai módon művelt talajokban a széntartalom 28%-kal volt magasabb, mint a hagyományos művelés során. A Rodale Institut kutatása bemutatta, hogy amennyiben az Egyesült Államok a teljes kukorica- és szójaterületét ökológiai módon művelnék, olyan mennyiségű szén konzerválódna a talajban, amennyivel 73%-ban teljesíteni lehetne az Államok kyotoi egyezményben lefektetett szén-dioxid kibocsátásának mértékét.

Az ökogazdálkodás tett egy lépést a szarvasmarhák jó hírének megőrzése érdekében akkor, amikor 2007-ben az emésztőrendszerük mindkét végén távozó metán (szintén erőteljes üvegházhatású gáz) mennyiségének növekedése miatt, ezt az állatfajt hibáztatták. Semmi kétség afelől, hogy ez probléma: becslések szerint világszinten évente 80 millió tonna a kérődző állatoktól származó metán-kibocsátás, ami 2 milliárd tonna széndioxidot jelent (lektor megjegyzése: az üvegházhatás tekintetében), másként megközelíti Oroszország és az Egyesült Királyság éves széndioxid-termelését. Az Institute of Grassland and Environmental Research kutatói úgy gondolják, hogy amennyiben a legeltetés során olyan pillangósfajokat fogyasztanak az állatok, mint a lóhere vagy a szarvaskerep, a kibocsátott metán mennyisége látványosan csökkenhet. A pillangós növények levelei könnyebben emészthetőek, a szarvasmarhák bélrendszerében élő baktériumok nehezebben alakítják a takarmányt metánná. Sőt, úgy tűnik, a szarvasmarhák szívesebben fogyasztanak szarvaskerepet közönséges zöldtakarmány helyett.

4. Vízfelhasználás

A hivatalos adatok szerint a mezőgazdaság a legnagyobb vízigényű gazdasági ágazat, amely a világ friss vízkészletének 72%-át használja, amikor az Egyesült Nemzetek állítása szerint vízkészleteink 80%-a már lefoglalt. Nem mindig volt ez így! Régebben a növényeket a számukra legmegfelelőbb környezetben termesztették, a szárazságtűrő fajokat a trópusokon és a vízigényeseket a mérsékelt égövi területeken. A múlt század második felében a globális piaci igényeknek megfelelően magas terméshozamú gabonaféléket kezdtek termeszteni mindenhol a világon, főképpen búzát, kukoricát és rizst. A „nagy hármas”-ként emlegetett magas vízigényű növények jelentik ma a világon mindenhol a növényekből származó tápanyag több mint felét és a teljes gabonatermesztés 85%-át.

Az ökológiai gazdálkodás azonban más elven működik. Mivel a hangsúly az egészséges talajszerkezet kialakításán és fenntartásán van, elkerülhetőek az intenzív rendszereket jellemző talajtömörséggel, erózióval, szikesedéssel és degradációval kapcsolatos problémák. Ökológiai trágyaszórást és mulcsozást alkalmaznak a vetés előtt, amellyel együtt jár az ásványi anyagok megkötődése. Az ökológiai tápanyag-utánpótló anyagok mentesek a szintetikus műtrágyáktól, jellemzőjük, hogy képesek a vizet fizikailag és kémiailag is megkötni a talajban.

Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazzák a vetésváltás, az alávetés és kevert vetés gyakorlatát, melyekkel a talajtakarás szinte egész évben megoldható. Ezzel ellentétben a szokványos gazdálkodás során a vetést megelőzően hosszú ideig fedetlen a talajfelszín, majd betakarítást követően a talaj tápanyagtartalma teljes mértékben ki van téve az eső, a szél és a napsütés eróziós hatásának. Az amerikai Rodale Institute időjárási szélsőségeket vizsgáló 25 éves kísérletében a jobb talajszerkezetnek köszönhetően, ökológiai termesztés során magasabb terméseredményeket értek el aszály és nagy vizek idején egyaránt.

5. Lokalizáció

Az élelmiszer-ellátás globalizációja, melynek eredményeként júniusban perui körtét, februárban pedig spanyol salátát ehetünk, élelmiszereinket árucikké degradálja az állandóan változó világpiacon. Jóllehet, a legnagyobb kereskedők hasznot húznak abból, hogy a termékeket egész évben forgalmazhatják, a környezetünkre gyakorolt hatás kifejezetten káros.

A Föld Barátai szervezet becslése szerint az Egyesült Királyságban egy átlagos étel 1000 mérföldet utazik a földtől a tányérig. A Defra (lektor megjegyzése: brit környezetvédelmi, élelmiszer- és vidékfejlesztési hatóság) 2005. évi összefoglaló beszámolója szerint Nagy-Britanniában az élelmiszerszállításhoz kapcsolódó közvetlen környezeti, szociális és ökonómiai költség évente 9 milliárd fontot kóstál. Ezen felül az élelmiszerek szállítása több mint 30 milliárd, járművek által megtett kilométert jelentett, melynek következtében 19 millió tonna széndioxid került a légkörbe csak 2002-ben.

Az ökológiai mozgalmak filozófiája egy olyan elkötelezettségből nőtte ki magát, mely szerint az embereknek helyben termesztett élelmiszert kell biztosítani. Így logikusnak tűnik, hogy a biomarketing támogatja a lokalizációt, például a zöldségdobozok házhoz szállítását, valamint a termelés helyszínén történő értékesítést a gazdaságban kialakított boltokban és standokon. 2005-2006 között a biotermékek közvetlen értékesítési árbevétele 53%-kal, azaz 95-ről 146 millió fontra nőtt, amely több mint duplája a szupermarketekben észlelt növekedés ütemének. Amint beléptünk a példátlan élelmiszerbiztonsági hiányok korába, fontos, hogy ne csak erre legyünk tekintettel, hanem a fenntarthatóságot is elsőségként kezeljük. Miközben az ökológiai megjelölés önmagában már foglalt, az „ökológiai és helyi” címke olyan megoldást jelent, amellyel a globális piac játékosai nem tudnak versenyezni.

6. Peszticidek

Sokkoló bizonyítéka az agrokémiai iparág erejének az a tény, mely szerint amióta 45 évvel ezelőtt megjelent Rachel Carson a peszticidek hatásait bemutató Néma Tavasz című könyve, 22-ről több mint 450-re nőtt a kereskedelmi forgalomban kapható mesterségesen előállított növényvédőszerek száma.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint évente körülbelül 20.000 haláleset történik a peszticidekkel történő érintkezés vagy azok általi mérgezés miatt. Az Egyesült Királyságban több mint 31 millió kilogramm növényvédőszert juttattak ki csak 2005-ben; ez egy főre vetítve fél kilogramm mérget jelent. Az elmúlt évtizedek hirtelen emelkedő mértékű vegyszer használata káros következmények kialakulásához vezetett, beleértve a kártevők rezisztenciáját és betegségre való hajlamok kialakulását, továbbá a természetes biológiai egyensúly elvesztését és a természetes tápanyagkörforgást visszaszorítja.

Másrészről az ökogazdák szerint, ha egészséges növényeket egészséges talajban termesztünk, azok ellenállóvá válnak a kártevőkkel szemben. Az ökológiai termesztési rendszerek támogatják a természetes folyamatokat, javítva a talaj és a növények egészségét, csökkentve a kártevők, gyomok és betegségek előfordulását.

Legfontosabb felismerés: az ökológiai növények viszonylag lassabban fejlődnek, mint a szokványos fajták és vastagabb sejtfalakkal rendelkeznek, amelyek akadályt jelenthetnek a károsítók számára. A vetésváltás vagy vetés kihagyása szintén gátolja a károsítók életciklusának felépülését, azzal, hogy a növénymaradványokat eltávolítják és azzal, hogy egy adott faj csak hosszabb idő után kerülhet ugyanarra a területre vissza. Sok mezőgazdasági kártevő visszaszorításában segítséget jelentenek a meglévő természetes ellenségek, vagyis az ökológiai rendszerek a fajgazdag agro-ökoszisztémákra is támaszkodhatnak.

Ugyanakkor különleges esetekben, amikor a fertőzések és más káros hatások elhúzódnak vagy túl hevesen jelentkeznek, van lehetőség az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények használatára. A készítmények használata szigorúan szabályozott és az Ökogazdálkodók Mozgalmainak Nemzetközi Világszervezete (IFOAM) különleges előírásainak kell, hogy megfeleljenek, mielőtt alkalmazásukra sor kerülhet.

A herbicidek használata az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett.

7. Hatás az ökológiai rendszerekre

A farmok által használt területek az Egyesült Királyság teljes területének 70%-át alkotják, ezzel elsődleges befolyásoló tényezőként hatnak a vadvilágra. Az előző években tapasztalt negatív környezeti hatások leginkább a Közös Agrárpolitika intenzív mezőgazdálkodás alkalmazását ösztönző ajánlásai számlájára írhatók. 1962 óta a madárfajok száma átlagosan 30%-kal csökkent a mezőgazdaságilag művelt terülteken. Ugyanebben az időszakban több mint 192 000 km hosszúságú mezővédő erdősávot irtottak ki, az eredeti erdőállomány 45%-a eltűnt és helyét szántóföldek vették át.

Ezzel szemben az ökogazdaságok aktívan ösztönzik a biodiverzitás fenntartását a talajtermékenység megőrzése és a természetes növényvédelem támogatása érdekében. A változatos gazdálkodási rendszerek egész évben biztosítják az táplálékok széles tárházát és fészkelő, valamint búvóhelyet az élőlények számára, ellentétben a konvencionális gazdaságokkal.

Az ökogazdálkodás hajlamosnak mutatkozik arra, hogy tisztelje a természetes ökoszisztémák egyensúlyi mintáit. Széles körben ismert tény, hogy az élővilág egy elemének kiiktatása vagy visszaszorítása – legyen akár az egy kártevő is – a teljes táplálékláncra megjósolhatatlan hatással bírhat. Az ökogazdák az egészséges gazdaság érdekében fontosabbnak tartják az egészséges ökoszisztémák meglétét, mintsem azt, hogy esetleg ez korlátozza a termést.

2005-ben az angol Nature magazin és a RSPB (Royal Society for the Protection of Birds) 70-nél is több, egymástól független tanulmányt ismertetett az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt hatásáról, amelyekben ökológiai és konvencionális gazdaságok flóráját, gerinctelen állatait, madárfajait és emlőseit vizsgálták. Azt a következtetés vonták le, hogy az ökológiai gazdálkodás módszereinek alkalmazása a tápláléklánc minden szintjén erősíti a biodiverzitást, a talajlakó élőlényektől a mezőgazdasági területeken élő madarakon keresztül a legnagyobb emlősökig.

8. Előnyök a táplálkozásban

Noha egy teljes világméretű, tisztán ökológiai gazdálkodási rendszer kialakítása azt jelentheti, hogy be kell érnünk kevesebb élelmiszerrel, a kutatók szerint biztosak lehetünk abban, hogy ez a hasznunkra válik.

A Journal of Complementary Medicine 2001-ben megjelent tanulmányából megtudhatjuk, hogy az ökológiai növények 21 alapvető tápanyagot, mint a vas, magnézium, foszfor és C-vitamin, magasabb arányban tartalmaznak, mint a szokványos gazdálkodásból származók. Ugyanakkor az emberi szervezetre toxikus nitrát alacsonyabb szinten volt jelen.

Más tanulmányokból kiderül, hogy az ökológiai gyümölcsök és zöldségek vitaminokat, valamint polifenolokat és antioxidánsokat is sokkal magasabb arányban tartalmaztak. Ismeretes, hogy ezek az anyagok fontos szerepet játszanak a rákos betegségek megelőzésében.

A kutatók előtt világossá vált, hogy miért képesek a biogazdák sokkal táplálóbb élelmiszereket előállítani. A műtrágyák használatának elkerülése miatt csökkent az élelmiszerek nitráttartalma. A jobb talajminőség miatt a növények könnyebben felveszik a nyomelemeket és a peszticidek alacsony szintje azt mutatja, hogy a növények immunrendszere megerősödik, ezáltal több antioxidáns termelődik bennük. A kevésbé erőteljes növekedési ütem miatt ezek az élelmiszerek nincsenek felfújva, szárazanyagtartalmuk magasabb, és egységnyi mennyiségre vetítve több tápanyag van bennük, mint az intenzív technológiákkal előállított termékekben.

Hat egymástól független kutatásból kiderült, hogy a biotakarmánnyal etetett szarvasmarhák tejében magasabb a tápanyagok, mind az omega-3-zsírsav, E-vitamin, béta-karotin, továbbá minden betegség megelőzését segítő anyag mennyisége. Az egyik kiemelkedő eredményt mutat: az omega-3-zsírsav mennyisége 68%-kal magasabb az ökológia tejben, mint a szokványosban.

Az ökológiai élelmiszerek fogyasztása során a szervezetre káros anyagból kevesebbhez juthatunk. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2000-ben publikált anyaga is megerősíti, hogy a biotermékek kevesebb peszticidet és az állatgyógyászatban használt készítmények maradványait tartalmazták, mint a szokványos társaik. Annak ellenére, hogy az állatok betegsége esetén szükségszerűen alkalmazhatók antibiotikumok, az intenzív gazdaságok napi gyakorlatához hasonlóan takarmányba történő keverésük és rutinszerű alkalmazásuk tiltott. Ezért az ökológiai állattenyésztésre való átállás segíthet megoldani az olyan problémákat, mint az antibiotikum-rezisztencia felbukkanása.

9. A Szaporítóanyag megőrzése

A magok nemcsak az emberi táplálkozásban játszanak fontos szerepet, élő bizonyítékai a több mint tízezer éves mezőgazdaság fejlődésének. Sajnos olyan források ezek, amelyeket példátlanul elhanyagolt az emberiség. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete becslése szerint az utóbbi száz évben a termesztett fajták 75%-a eltűnt.

A hagyományoknak megfelelően a gazdálkodó közösségek megőrizték a vetőmagokat költségtakarékosság céljából és kereskedtek a szomszédos gazdaságokkal. Eleget téve a helyi éghajlati körülményeknek és évszakok jellegzetességeinek, ennek eredményeképpen a vetőmagok változatainak széles skálája alakult ki, beleértve a tenyészidőszak hosszát, a magvak méretét, a külső megjelentést, valamint a termés ízét. Még ennél is fontosabb, hogy a magvak örökletes rezisztenciája folyamatosan változott a különböző időjárási körülmények, új kártevők és betegségek hatására.

Ezzel szemben a modern, intenzív mezőgazdálkodás alapja mindössze néhány növény termesztése; ez a világon csupán mintegy 150 növényfajt jelent. A Zöld Forradalom eredményeként az 1950-es évek második felétől F1 technológiával kifogástalan hibrid vetőmagokat állítanak elő, a legmegfelelőbb genetikai minőséggel. Széles körben alkalmazzák a magas terméshozamot garantáló vetőmagok felhasználását, azonban a hibrid F1 vetőmagok genetikai arculata már az első betakarítást követően fakul, így a gazdák kénytelenek minden évben újra és újra megvásárolni a hibrid vetőmagot.

Az ökológia gazdálkodásban a változatosságon van a hangsúly, ezért az ökológiai gazdálkodás némileg enyhít ezen a problémán, ezt mutatja, hogy a világ harmadik legnagyobb biotechnológiai vállalata, a Syngenta most ökológiai vetőmag „csomagokat” is kínál. Bár a vetőmagok megőrzése nem előírt követelmény az ökotermelésben, ezek a mozgalmak a holisztikus megközelítés miatt alkalmasak erre a feladatra.

Az előzőek alátámasztására, az angliai Warwickshire-ben működő Heritage Seed Library több mint 800, az ország minden részéből származó és a kertészek által gondosan megőrzött idegen-termékenyülő ökológiai növényfajta magjának gyűjteményét tartja fenn. A magok kereskedelmi forgalomba még nem kaphatók, a magbank azonban elsőként hívja fel a figyelmet a mezőgazdasági változatosság erőteljes csökkenésére.

A vetőmagok megőrzése és a helyi fajták termesztésének támogatása az ökogazdálkodás kulcsfontosságú elemévé kell, hogy váljon, megadva a növényeknek a lehetőséget, hogy válaszukat kialakítsák a gyorsan változó klimatikus viszonyokra. Az előbbiek a segítségünkre lehetnek, hogy lépést tudjunk tartani a klímaváltozással a szántóföldeken, ahelyett, hogy a laboratóriumokban kísérletezgetnénk.

10. Munkahelyteremtés

Semmi kétség afelől, hogy a brit mezőgazdaság válságban van. Átlagosan 37 farmer hagy fel naponta a gazdálkodással, és már több elítélt ül a rácsok mögött a börtönökben, mint amennyi ember a mezőn dolgozik.

Habár lassú folyamat, a vidéki munkaerő csökkenése az iparszerű mezőgazdálkodás megjósolható következménye. A britek mindössze egy százaléka dolgozik a termőföldhöz-kapcsolódó vállalkozásokban, a századforduló 35%-os arányával szemben.

A csökkenés következményei súlyosak. Jól képzett munkaerőre lesz szükség az élelmiszerbiztonság fenntartásához a fosszilis üzemanyagot hasznosító mezőgazdasági üzemek átalakulása során. A gépesítés miatt az ismeretek egy része elhalványult, a specializált és intenzív termelési rendszerekben hasznosítják manapság.

Az ökológiai gazdálkodás nem illeszkedik napjaink trendjeihez. Természeténél fogva ez egy nagymértékben élőmunkaigényes rendszer. A kisméretű, szerteágazó tevékenységű gazdaságokban állattartás is folyik, amely más tekintetben egyszerűen nem tekinthető gazdaságosnak. A bionövények és állatok szakértő tudást, folyamatos felügyeletet igényelnek az agrokémiai kontroll hiánya miatt. Az essexi Egyetem 2006-ban publikált anyaga szerint Nagy Britannia ökológiai gazdaságaiban 32%-kal több munkaerőre van szükség, mint a szokványos gazdaságokban. Érdekességként szerepelt a riportban, hogy magasabb foglalkoztatottság nem valósítható meg nem ökológiai gazdaságokban olyan kezdeményezésekkel, mint például a helyi értékesítés. Ehelyett a teljes foglalkoztatottság legnagyobb részét, 81%-át az ökológiai termelési rendszer önmaga alakította ki. A beszámoló szerint, 93 000 új munkahely jönne létre, ha az összes brit gazdaság átállna ökológiai módszerekre.

Sokkal több fiatal munkavállalóra van szükség az ökogazdaságokban, mint bármely más gazdasági ágazatban. A brit mezőgazdászok átlagéletkora jelenleg 56 év, mégis az ökológiai gazdaságok egyre inkább vonzzák a fiatal és lelkes munkaerőt, akiknél a bioszemlélet a jövő élelmiszerelőállítását jelenti. Ez a Soil Association 2007-ben létrehozott kampánycsoportja, az Organic Futures feladata, amely arra törekszik, hogy életteret biztosítson a mezőgazdászok következő generációjának.

Ed Hamer független újságíró és Mark Anslow riporter
(Ecologist magazin) nyomán
fordította: Rusói Réka
(Biokultúra 2008/4, 2008/5)