Félidejében az ökológiai gazdálkodás első nemzeti akcióterve*

Több felejthető, sőt el is felejtett agrárminisztériumi vezetőnek – látva tétlenségüket – korábban többször felajánlotta a Magyar Biokultúra Szövetség, hogy elkészíti a biogazdálkodás akcióprogramjának társadalmi vitára bocsátható tervezetét. (Akkortájt volt már olyan közösségi tagállam, amelyik a második akcióterve megvalósításával volt elfoglalva!)

Az elutasító válasz rendre így hangzott: „Ez az állam dolga, nem a Tiétek!”. Kérésünk más nem lehetett: „De akkor csináljátok!”.

Ez így ment évekig, mindaddig, amíg felajánlásunkat személyesen nem adhattuk át a mai minisztérium vezetőjének és felső vezetőinek.

Tőlük jött a jelzés, hogy várják a tervezetet. A Magyar Biokultúra Szövetség természetesen eleget tett a kérésnek és az Agrárgazdasági Kutató Intézettel együtt megtett végső simítások után letette a miniszter asztalára a társadalmi vitára készült tervezetet. A berkeken belüli és a társadalmi vita tett is hozzá, vett is el belőle!

Ilyen előzmények után 2014 januárjában dr. Fazekas Sándor miniszter úr a Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014–2020)** dokumentumot aláírta, ezzel a Kormány hivatalosan is hitet tett az ökológiai gazdálkodás mellett.

A hatból négy cselekvési program, a bennük részletezett feladatok és célkitűzések megvalósítása Magyarországot bio nagyhatalommá tehetné!

Születtek jó döntések, amelyek közül a legfontosabbak egyike – ha nem a legfontosabb –, hogy az állam a Vidékfejlesztési Programokban az ökológiai gazdálkodás fejlődését források juttatásával támogatja. Nem csak az ökológiai növénytermesztés terület alapon járó támogatása a fontos, hanem szinte minden ökológiai gazdálkodással összekapcsolható fejlesztésben juttatott többletpontok is: az élelmiszer-feldolgozástól, a kertészet korszerűsítésén át a Fiatal Gazda Programig.

Az akciótervhez indikátorok is tartoznak, amelyek pontosabban értékelhetővé teszik majd 2020-ban annak megvalósulását. Nézzük a legkritikusabbakat!

A biogazdálkodás területe 2016-ban 70 ezer hektárral, nem egészen 200 ezer ha-ra nőt, de a cél 350 ezer ha elérése; a teljesülésre nincs remény, ha az öko pályázatokat nem hirdetik meg újra!

Az állattartásban duplára tervezett 0,15 állategység hektáronként nem hogy nőtt volna, hanem az állat nélküli gyepek bevonásával drasztikusan esett! Ez eddig is a magyar biogazdálkodás „gyenge pontja” volt, hát még most mennyire az! A bioállattenyésztés támogatása nélkül a cél teljesíthetetlen!

A bio módon tartott méhcsaládok számának tervezett növekedése is várat magára, bár a „szokványos” méhészetek érdeklődése a bioméhészet iránt az utóbbi időkben határozottan növekedett; e területen egyértelműen hiányzik a máshol szerencsére meglévő többlet forrás és/vagy többletpont!

A közétkeztetésben impozáns a cél: „bioalapanyagok felhasználása legalább 30% legyen”; amely érték becsléseink szerint ma még 1% sincs. Amit fel tudunk mutatni: társadalmi partnerekkel szervezett két briliáns konferencia, amely jelzi, hogy a biotársadalom – a teljes társadalom egészsége érdekében – erről a célról „lélekben nem mondott le”. Távoli a cél, de nem reménytelen!

A célkitűzések megvalósítása érdekében sok minden történt, de összességében a félidőben a félútig még biztosan nem jutottunk el! A jó hajrá sokszor a magyarok erénye!

Higgyünk benne és tegyünk érte, hogy most is így legyen!

Czeller Gábor – dr. Roszík Péter

* Az értékelés a Magyar Biokultúra Szövetség vezetőségi ülése alapján készült.
** Elérhető a www.biokultura.org honlapon is.