Gyümölcsoltó Boldogasszony
Hagyományteremtő nap
2017. március 25-én a Zala megyei, göcseji Medes-hegyen, Kovács Gyula több mint 3000 fajtát őrző gyümölcsöskertjében évtizedek óta ünnepséget szervez a jeles fajtagyűjtő és gyümölcskertész. Az elmúlt évek során szinte a fél Kárpát-medence gyümölcskedvelő közönsége gyűlt itt össze, a Felvidéktől Délvidékig, a Szilágyságtól Székelyföldig, Őrségig és Hegyhátig, a Balaton-felvidéktől Hortobágyig és az Alföldig, hogy megismerjék egymás munkáit, terveit, vidékük kedves gyümölcseit és gyümölcsészeti hagyományait. De talán elsősorban azért, hogy a jeles nap hagyományaként ismerkedjenek a gyümölcsoltás nemes tudományával.
Érdeklődő felnőttek és gyakorta a gyermekek is idén is közösen készíthették első oltványaikat falujuk, tágabb környezetük régi gyümölcsfajtáiról amely „oltoványokat” aztán otthon saját kertjükbe plántálhatnak majd el. Mindenki gyakorolhatta az oltás módozatait, fortélyait és technikáját – közösen felidézve Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.
A színes program zenével, dallal, elemózsiával és Kovács Gyula csodálatos körtepálinkáival jár együtt – de közben érdekes gyümölcsészeti előadások hangzanak el, kutatók, tudósok, gazdák részéről, majd közös énekszó hangzik fel a nap tiszteletére. Mert tudjuk, a Kárpát-medencei magyarság az élet ezer dolga közül is pontosan felismerte, mely időszak és napszak a legalkalmasabb a gyümölccsel, a mindennapi élet e szükséges kellékével való hatékony foglalatosságra. De eleink természeti-élettani és gyakorlati tudása összekapcsolódott a lélek ünnepélyes működésével is: Gyümölcsoltó Boldogasszony napját a legrégebbi liturgikus emlékek is számon tartják
Március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tehát a tavasz, az új élet reményének köszöntése mellett egyházi ünnep is – a hagyomány szerint Mária ekkor fogadta méhébe Jézust. A nap a somlóvásárhelyi Lányi-kódexben (1519) Befogadó Boldogasszonyként szerepel, az Érdy-kódexben (1526) Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen foganatja, a lőcsei kalendáriumban Boldogasszony fogadása (1642), a debreceni kódexben (1519) Gyümölcsoltó Boldogasszony – miként a szintén 16. századi pálos szerzetes, Csanádi Albert is középkori himnuszába foglalta:
„Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét.”
Számos néprajzi emlék, gazdaságtörténeti gyűjtés és adat szól a magyar hagyományban a gyümölcsoltás legalkalmasabb időszakáról – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja az egész történeti Magyarországon a teremtés napja. Udvarhelytől Csongrádon át Sopronig és a Felföldig. A zalai Nemesbükön a szőlő négy sarkában ilyenkor metszik a tőkéket, hogy jó termés legyen; a tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, hogy kereszttel jelölje meg a gyümölcsfák törzsét. A gömöri Hangonyban, mint szerte a Kárpát-medencében, szemeznek és fát ültetnek. Jellemző az ünnep régi kultuszára, hogy a kertészkedő hajlamú újkígyósi, majd gyulai plébános és országgyűlési képviselő Göndöcs Benedek 1869-ben Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kétezer nemesített gyümölcsfa csemetéjét osztott szét hívei között.
Ez az a hagyomány, amelyre büszkék lehetünk! Viszont ha ma azt mondjuk: őrizd a jövődet!, felszólítás, de aggódás is cseng a mondatban. A mondat a veszélybe sodort jövőt sejteti: veszélyben az ökológiai sokféleség, bajban a tudásunk, egyre fogy az ismeretünk fűről-fáról-szellemről, saját környezetünkről. Pusztul és elveszni látszik sok régi gyümölcsfajtánk is, elfelejtettük már a gyümölcskultusz hagyományát is – a magyar gyümölcskultúra páratlan sokszínűségét és gazdagságát. Rendszeres részvevőként nyugodtan leírhatom, hogy a medes-hegyi találkozás az önzetlen gyümölcsészek és az egyre szaporodó hagyományápolók szívmelengető gyülekező helye.
Ambrus Lajos
(Biokultúra 2017/2-3)
