2014 jan 15

Hogyan termesszünk sikeresen bio szarvasgombát?

Nincs hozzászólás

A válasz egyszerű: intenzíven! És még mielőtt a kedves olvasó összeráncolná a szemöldökét az „intenzív” szó használatán, szeretnénk leszögezni, hogy a szarvasgomba vonatkozásában teljesen mást jelent, mint a hagyományos, konvencionális (agrokemizálásra alapozó) mezőgazdaságban.

Manapság egyre gyakrabban lehet a médiában szarvasgombákkal találkozni, ahogy épp kutyával keresik az erdőben, vagy ahogy mesterszakácsok íncsiklandozó ételkülönlegességeikre reszelik. Néha még arról is szólnak a hírek, hogy egy-egy gigantikus példányon rekordáron adnak túl a külföldi árveréseken. Az már sokkal kevésbé köztudott, hogy a szarvasgombát (régi magyar néven: trifla) termeszteni is lehet, az pedig még inkább rejtély, hogy ezt hogyan lehet sikeresen megtenni.

Kezdetek

Az első mesterséges ültetvény Franciaországban létesült 1810-ben. A felfedezés a Talon fivérek nevéhez köthető, akik szemfüles kondáslegények voltak és tölgyfákat ültettek makklegelőként a disznóiknak. Szerencséjüknek és jó megfigyelőképességüknek köszönhetően rájöttek arra, ha szarvasgombát termő tölgyfa alá vetnek makkot és az abból kifejlődött csemetéket szétültetik, akkor azok a fák idővel maguk is triflát kezdenek teremni. Módszerük gyorsan elterjedt és a 19. század végére már több mint 70 000 ha-ra nőtt a szarvasgomba termesztő felülete.

Erre az elvre ma is több extenzív módszer épül, ám a magas kockázati tényezők miatt a végeredmény bizonytalan, eredményessége megkérdőjelezhető. A termesztésben igazi áttörést 1967 hozott, amikor államilag minősített csemeték jelentek meg a francia, majd hamarosan az olasz piacokon. Ezzel egy új korszak kezdődött, ami az intenzív termesztés alapjait fektette le. Mára már két fekete szarvasgombafaj, a perigordi vagy francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) és a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) esetében dolgoztak ki sikeres termesztési technológiákat.

A szarvasgombák termesztésének biológiai alapjai

Miben mások a mikorrhiza-gombák, mint a hagyományos gombatermesztés korhadékbontó (szaprobionta) gombái?

A triflák életciklusában egyaránt fontos szerep jut a talajt átszövő micéliumnak, a fák gyökereivel közösen létrehozott ektomikorrhizának és a termőidőszakban képződő termőtesteknek. Az ektomikorrhiza-képző gombák talajmicéliuma általában a fák gyökerétől számított egy méteres távolságig szövi át a talajt. A hifák nagy mennyiségben bocsátanak ki közvetlen környezetükbe (hifoszféra) enzimeket, szerves savakat és sok más szerves vegyületet. Ezek képesek feltárni a talaj vízben nem oldódó ásványianyag komponenseit („kőfalás”) és a talaj bizonyos szervesanyagait is lebontják, felvehetővé teszik. A mikorrhiza-gombák szervesanyagbontó képessége azonban a korhadéklakó gombákénál lényegesen gyengébb, sőt a felépülésükhöz és működésükhöz szükséges szénmennyiséget sem tudja fedezni. Így rá vannak utalva gazdanövényeik fotoszintetikus asszimilátumaira, melyekből időről-időre a mikorrhizán keresztül „tankolniuk” kell. Az ektomikorrhizák egy a gyökeret körbevevő gombaköpenyből és egy a kéregsejtek körüli gombaszövedékből, az ún. Hartig-hálóból épülnek fel. Az ektomikorrhizák felépítésének jellegzetességeit (elágazás, köpenyrétegek stb.) elsősorban a gombafaj határozza meg, így a mikorrhiza mikroszkópikus vizsgálatával a mikorrhizát képző gombafaj általában meghatározható. A Hartig-háló az azt alkotó két élőlény közös szerve, mely a jelentősen megnövekedett felületen történő hatékonyabb anyagcserét szolgálja. Itt történik a gomba által a talajból feltárt, majd felvett makro- és mikroelemek átadása a növény számára, illetve a növény által készített szerves anyagok kézbesítése a gombának.

A szarvasgomba termőtestek föld alatt képződnek, s ennek köszönhetik számos tulajdonságukat. Több gombacsaládban találhatók föld alá „költözött” (hipogeikus) nemzetségek. A földalatti gombák a rokon földfeletti (epigeikus) gombákhoz képest jellegzetes változásokon mentek át. Így a földalatti gombák termőteste zárttá és többé-kevésbé gömbölyűvé vált; spóráikat aktívan már nem képesek szórni, ezt helyettük állati vektorok (szarvasgombabogarak és emlősök) végzik, ami együtt jár a toxinok elvesztésével és intenzív illattermeléssel; továbbá valamennyien mikorrhiza-képzők.

A valódi szarvasgombák termőtestképzésének sajátossága, hogy eltérően a gombáknál általában megszokott rendkívül gyors fejlődéstől, legalább 2-3 hónap szükséges az érett termőtest kialakulásához. Ebben az időszakban a termőtest kezdemények különösen érzékenyek, kiegyenlített talajkörnyezetet (talajnedvesség, hőmérséklet stb.) igényelnek. Még a legjobb természetes élőhelyeken sem éri el a kifejlődött termőtestek aránya az 5%-ot.

Természetben előforduló és termeszthető szarvasgomba fajok Magyarországon

A magyar triflászat sok évszázados hagyományait Hollós László az 1911-ben írt könyvében összegezte és mentette meg az utókornak. Szemere László fáradtságos munkával tovább növelte a Kárpát-medencében élő ismert földalatti gombafajok számát. Leginkább e két világhírűvé vált magyar tudósnak köszönhetjük, hogy a Kárpát-pannon régió földalatti gombavilágát a világ egyik legismertebb, legalaposabban feltárt gombavilágának tartják. Az előbb említett és az újabb kutatások tükrében a régió földalatti gomba fajainak száma bőven 100 fölött van. Az aszkuszos földalatti gombákat nevezzük szarvasgombáknak, melyek közül csak néhánynak van komoly piaci értéke. Ezeket a továbbiakban röviden ismertetjük.

Magyarországon legnagyobb mennyiségben gyűjtött szarvasgomba a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum). Kiemelkedő hazai élőhelyeknek köszönhetően a világ legnagyobb exportőrének számítunk több tíz tonnás évi mennyiséggel. Természetes élőhelyei azonban kimerülőben vannak a túlgombászás miatt, hosszú távon megoldást az ültetvényes termesztése jelenthet. Burgundiában és Olaszországban sikeres termesztési gyakorlat alakult ki, mely nyomán megindult a hazai termesztés is.

Jóval szerényebb mennyiségben piacra kerülő fekete szarvasgombáink: a téli szarvasgomba (T. brumale), a nagyspórás szarvasgomba (T. macrosporum), valamint a kátrányszagú szarvasgomba (T. mesentericum). A téli és a kátrányszagú szarvasgombát Európában lokálisan, kisebb felületen eredményesen termesztik.

A nagyspórás szarvasgomba termesztésbe vonására kísérletek folynak. A fekete szarvasgombák közül legnagyobb felületen ültetett és legmagasabb áron értékesíthető francia szarvasgomba elsősorban a mediterrán területek gombája. Hazánkban a téli fagyos napok száma jóval meghaladja a tűréshatárát jelentő 21 napot, így a termőtestképződése gátolt.
A fehér szarvasgombák közül két fajt kell megemlíteni. Az isztriai szarvasgomba (T. magnatum) a világ legdrágább szarvasgombája (2-4 000 euro/kg). Magyarországon a Balatontól délre, galériaerdőkben bukkanhatunk rá. Elszánt kutatások zajlanak Európában a termesztésbe vonására, eddig csekély (1-2 kg/ha) eredménnyel.

Másik fehér szarvasgomba fajunk a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides), mely hihetetlen mézédes ízével egyedülálló a gombák világában. Termesztése szintén nem megoldott, e téren a hazai kutatások úttörőnek számítanak.

Termesztés szempontjából fontosabb gazdanövények

A szarvasgombafajok többsége szélesebb gazdanövénykörrel rendelkezik, tulajdonképpen bármely ektomikorrhiza-képző növénnyel képes szimbiózisban élni. Érdemes megjegyezni, hogy a mérsékelt övi fák többsége ektomikorriza-képző, kivételt a juhar-, kőris- és diófajok, valamint a Rosaceae fajai jelentenek. A gyümölcsfafajok, a mogyoró kivételével, a rózsafélékhez tartoznak, tehát nem partnerei a szarvasgombáknak.

A fent említett fekete szarvasgombák termesztésében a legelterjedtebb gazdanövények a tölgyek (Quercus spp.) és a mogyoró félék (Corylus spp.). Gyakoriak még a hársak (Tilia spp.), a gyertyán (Carpinus betulus), a fekete fenyő (Pinus nigra), a lucfenyő (Picea abies), valamint az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) is. Más triflafajok ellenben gazdanövény specifikusak. Ilyen például a homoki szarvasgomba, mely kizárólag a fehér akáccal (Robinia pseudo-acacia) lép szimbiotikus kapcsolatba.

Az ültetvényhelyszín kiválasztásának alapelvei

Magyarországon az éghajlati adottságokat és a piaci keresletet figyelembe véve biztos jövője a nyári szarvasgomba termesztésének van. Ezért a továbbiakban a nyári szarvasgomba termesztéstechnológiája kerül bemutatásra.

Sikeres ültetvényhez a „négy T-s aranyszabályt” kell betartani. Első „T” a megfelelő termőhelyi adottságokat jelöli, vagyis az ültetvény helyszínének kijelölésekor körültekintően kell eljárni. Domborzati viszonyokat illetően a nyári szarvasgomba inkább az árnyékosabb, északias lejtőket kedveli. A létesítendő ültetvény környezetében lévő növényzetet is érdemes alaposan szemügyre venni (fitoindikáció), ugyanis abból lehet következtetni a terület vízellátottságára, talajtani viszonyaira is.

A nyári szarvasgomba talajigényét tekintve optimálisnak a semleges, enyhén lúgos kémhatású, kötöttebb talajok mondhatók. Természetes élőhelyeken 5,8 pH alatt és humuszban szegény homoktalajokon, valamint löszön sosem fordul elő. A kockázati tényezők mérsékléséhez elengedhetetlen a 2 méter mélységig terjedő talajszelvény vizsgálata. Ideálistól eltérő esetben korlátozott mértékben talajjavítást lehet végezni. Konkurens ektomikorrhizák jelenlétének elkerülése végett célszerű „szűz területet” választani. Ilyen lehet a szántó, rét, szőlő, gyümölcsös. A szokványos (nem bio) gazdaságokban figyelni kell a túlzott műtrágyázás miatt kialakult magas NPK-tápanyagtartalomra, mert azok a mikorrhizáltságot jelentősen csökkenthetik. Erdő után legalább 5 évig pihentetni szükséges a kituskózott területet. Szomszédos erdőtől, fasortól minimum 20-30 m-es védőtávolságot ajánlott alkalmazni. Intenzív ültetvény helyszínének kiválasztásánál további kardinális kérdés az öntözés biztosítása és a vadkártétel kivédhetősége.

Mikorrhizált csemeték minősítése

Az ideális helyszín kiválasztása mellett ugyancsak kulcsfontosságú a mikorrhizált csemeték minősége. Míg korábban csak külföldről lehetett mikorrhizált csemetét beszerezni, ma már több hazai csemetekert foglalkozik szarvasgombákkal mikorrhizált csemeték előállításával. A csemeték minőségére garanciát jelenthet az állami minőségellenőrzés, ami nincs kötelezővé téve, csupán opcionális lehetőség a cégek részére. A csemetéknek szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy a tanúsítványt megkaphassák. A termesztési kockázat mérséklése érdekében érdemes tanúsítvánnyal rendelkező csemetéket (második „T”) beszerezni. Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) végzi a csemeték minősítését. Külföldi (francia, olasz, spanyol) vizsgálati módszereket alapul véve saját eljárást dolgoztak ki. A mintavétel szúrópróba szerűen történik, melynek nagysága 100 db csemete alatt 5%, 101-3 000 db csemete között 1%, 3 000 db fölött pedig 0,3%. Megállapítják, hogy a gyökérvégek hány százalékán van jelen a nyári szarvasgomba mikorrhizája, majd ez alapján négy értékkategóriába sorolják azokat:

  • 0: nincs nyári szarvasgombával mikorrhizált gyökérvég;
  • 1: a gyökérvégek 1-25%-a nyári szarvasgombával mikorr­hizálódott;
  • 2: a gyökérvégek 26-75%-án megtalálható a nyári szarvasgomba mikorrhizája;
  • 3: a gyökérvégeken a mikorrhizaintenzitás meghaladja a 75%-ot.

A vizsgált tételekkel szemben alapkritérium, hogy 0-ás bonitált értéket kapott csemete nem lehet közöttük. További feltétel, hogy a csemeték fele legalább a kettes skálába essen. Más Tuber faj mikorrhizájának jelenléte a tétel azonnali kizárását vonja magával. Természetesen nemcsak a mikorrhizáltság szempont az állami elismerésnél, de a növényi szaporítóanyagra vonatkozó egészségügyi, fenológiai előírásokat is teljesíteni kell.

A mikorrhizált csemeték telepítés utáni ápolása nemcsak a gyomkonkurencia eltávolítását, de az ésszerű öntözést és az egyedi védelem kialakítását is magába foglalja

A mikorrhizált csemeték telepítés utáni ápolása nemcsak a gyomkonkurencia eltávolítását, de az ésszerű öntözést és az egyedi védelem kialakítását is magába foglalja

Ültetvény létesítése

Különböző felfogásokkal találkozhatunk a szakirodalmakban. A hazai viszonyokhoz leginkább a burgundiában kialakult gyakorlat illeszthető. Szántó területen az őszi mélyszántást szükség szerint altalajlazítás előzheti meg. Rét esetén részleges talajművelést tanácsolnak, csak a sorok legyenek feltörve, a sorközökben pedig maradjon meg a természetes gyepállomány.

Az ültetés történhet ősszel és tavasszal. Utóbbi esetben a biztonságos megeredéshez öntözni is szükséges. A burkolt gyökerű csemeték egyébként a földlabdának köszönhetően kevésbé érzékenyek az ültetési időpontra. Gondot egyedül a nyári melegben fellépő légköri aszály okozhat. A telepítési sor- és tőtávolságot befolyásolják a talajadottságok és a rendelkezésre álló géppark. Szegényebb talajon sűrűbben, jobb talajon ritkábbra ültetünk. Egy hektárra általában 1000-1500 db csemetét telepítünk. A sortávolság 3-4 m, a tőtávolság pedig 1,5-2,5 m között alakul. A sorok kelet-nyugati tájolást kövessenek a jobb árnyékoló hatás elérése miatt. Az ültetési sorok kijelölése után történik az ültetési gödrök kifúrása vagy ásása, melynek méretét a csemeték burkolt gyökerének nagyságához igazítjuk. Hazánkban a kereskedelmi forgalomban kapható mikorrhizált csemeték konténerének mérete általában 400- 600 cm3 között változik.

Ültetés előtt a csemetéket ajánlott jól beáztatni, hogy az ültető gödörbe történő behelyezéskor a földlabda ne essen szét. Miután a csemeték a helyükre kerültek, a földet jól körbe kell taposni körülöttük, hogy a talaj kellően tömörödjön, majd szükség szerint jöhet az öntözés. Látható, hogy már akár a telepítés pillanatában is tudnunk kell biztosítani a vizet. Intenzív szarvasgomba-ültetvénynél a kellő időben és mennyiségben kijuttatott vízpótlás elengedhetetlen. Ezzel a termesztésben rejlő kockázatokat minimalizálhatjuk, a termés mennyiségét és minőségét pedig jelentősen javíthatjuk. A célra legmegfelelőbb a mikroszórófejes öntöző rendszer, azonban kiépítésének komoly anyagi vonzata van. Ezt egyéb esőztető technikákkal, adott esetben lajtos kocsival történő öntözéssel is csökkenthetjük.

Mivel a vadak óriási pusztítást végezhetnek akár egy éjszaka alatt is a triflakertünkben, ezért kettős védelemről ajánlott gondoskodni. A terület vadhálóval történő bekerítésén túl a csemetéket egyedileg is óvni kell. Ez utóbbira használhatunk csirkehálót, vagy gyümölcsösben alkalmazott fatörzsvédő hálót is, de tulajdonképpen bármi szóba jöhet, ami megakadályozza a fák károsítását, vagy távol tartja a vadakat (pl. vadriasztók; fodrászatokból emberi haj is beszerezhető, melyet a kerítés mellett szórunk el).

Nem szabad elhallgatni, hogy egy intenzív ültetvény létesítése komoly beruházással jár, magas a tőke (harmadik „T”) igénye. Az egyik legnagyobb tételt a minősített szaporítóanyag beszerzése jelenti, melynek ára darabonként 1500-3000 Ft körül alakul. Erre még rárakódik a talajelőkészítés, az ültetés, talajtakarás, az öntöző rendszer és a kerítés kiépítésének költsége, így egy hektár telepítési költsége a helyi adottságoktól függően 4-7 millió forint is lehet.

A szarvasgomba-termesztés misztikus eleme a köd, többek szerint a „szarvasgombát a köd neveli”. A termőtestek több hónapos fejlődése kiegyensúlyozott talajkörnyezetet és a tapasztalatok szerint a minél gazdagabb talajélet megtartását, megteremtését igényli

A szarvasgomba-termesztés misztikus eleme a köd, többek szerint a „szarvasgombát a köd neveli”. A termőtestek több hónapos fejlődése kiegyensúlyozott talajkörnyezetet és a tapasztalatok szerint a minél gazdagabb talajélet megtartását, megteremtését igényli

Ültetvény ápolása a termőre fordulásig

Ültetést követően sem szabad hátra dőlni, tennivalók (negyedi „T”) sokasága vár ránk. Az első három évben a kiültetett növénykék életben maradásának, megerősödésének és zavartalan fejlődésének biztosítása az elsődleges feladat. Hogy elkerüljük a csemeték „leülését”, folyamatos erőfeszítést igényel a terület gyommentesen tartása. A sorközöket tárcsával/kultivátorral tarjuk tisztán, a sorokban pedig legalább 1 m átmérőjű körben körbekapáljuk a növényeket évente akár 3-6 alkalommal is. A harmadik évet követően a növényeink már kellően megerősödtek, sorközök művelése helyett a területet lehet hagyni elfüvesedni, különösen lazább talajokon. Innentől kezdve a kaszálásé lesz a főszerep. Ezzel párhuzamosan a kapálást is visszafoghatjuk, csupán tavasszal végezzük 1-2 alkalommal lazítás céljából.

A 3-4. évtől kora tavasszal szükség lehet metszésre is, melynek célja olyan lombkorona kialakítása, mely kellő árnyékot biztosít, de a gépi művelést sem akadályozza. A metszést az általános alapelvek szerint végezhetjük, s ilyenkor van lehetőség a fejlődési rendellenességek és a korábbi vadkárok következményeinek korrigálására is.

Ebben az időszakban az öntözésnél elsősorban a gazdanövény vízigényére vagyunk tekintettel, cél a drága szaporítóanyag megeredésének, megfelelő növekedésének elősegítése. Egyenletesebb talajhőmérséklet biztosítására, a vízveszteség mérséklésére, valamint a gyomosodás megakadályozására talajtakarás is alkalmazható. E célból különböző anyagokat (pl. szalma, fakéreg, szőlővessző, ágak, vesszőfonat, fólia, agroszövet) használnak fel, azonban az egyes szakirodalmakban ezek hatását ellentmondásosan ítélik meg. Gyakorlatban talán legelterjedtebb a fekete agroszövet.

A triflatermesztésben használt fafajok kevésbé érzékenyek kórokozókra és kártevőkre. Ellenük fellépni csak abban a szélsőséges esetben szükséges, ha a növény növekedését ellehetetlenítik és kipusztuláshoz vezetnének. Leggyakoribb gombabetegség a lisztharmat, szinte valamennyi gazdanövényt érinti. Különösen a fiatal tölgyek fogékonyak rá, az idősebb fák már jobban elviselik. Lisztharmat ellen kénnel, egyéb gombabetegségek ellen réz készítményekkel védekezhetünk az ökológiai gazdálkodásban előírt módon. Kártevők közül a lombkárosítók (pl. gyapjaslepke, aranyfarkú lepke, tölgyilonca, levéldarázs), pajzstetűk, levéltetűk ellen a már közismert biológiai módszerekkel (Bacillus thuringiensis készítmények, feromon csapdák, színcsapdák) léphetünk fel. A gubacsdarazsak okozta veszteség elhanyagolható, óvintézkedést nem igényelnek. A gazdanövények külön tápanyagellátásáról sem kell gondoskodnunk, hiszen a szarvasgomba mikorrhizája megteszi azt helyettünk.

Termő ültetvény ápolása

Mire egy ültetvény termőre fordul, ahhoz bizony türelem is kell. Az pedig gazdanövénytől függ, hogy mekkora. Mogyoró ültetvényeknél általában 4-6 év telik el az első termőtest megjelenéséig. A lassúbb növekedésű tölgyeknél akár 7-10 évet is várni kell. (A tölgy viszont hűséges társa a triflának, szemben a mogyoróval, mely könnyebben lecseréli a nyári szarvasgombát más ektomikorrhizára.) A termőre fordulás bíztató jele az ún. „égésfoltok” megjelenése, ami nem más, mint a lágyszárú növényzet eltűnése a talajt átszövő hifák termelte anyagok herbicid hatásának eredményeként. Az ápolási munkák a füves rész kaszálásából és a csemeték körüli tavaszi lazító kapálásból állnak. Az öntözésnél a gomba igényéhez alkalmazkodva kisebb vízadagokat (5-15 mm) juttatunk ki 2-3 hetente. A túlöntözés (illetve a vízborítás) élettani hatásai a nyári szarvasgomba talajmicéliumára igen kedvezőtlenek és még a következő évi termésképzésre is kihatnak.

A maximális terméshozam elérését a 12-16. év körül várhatjuk. A sűrűbb ültetési hálózatoknál ez korábban is bekövetkezhet, de ezeknél a gyökérzetek összeérése miatt termésvisszaeséseket is gyakran megfigyelnek. Ilyenkor az ültetvény ritkítása vagy a gyökerek gépi megszaggatása segíthet. Ha korábban a mikorrhizált fák közé árnyékadó, a szarvasgombával mikorrhizát nem képző, gyors növekedésű fás növényeket (som, galagonya, kökény stb.) ültettünk (interkaláris művelés) ebben a fázisban már ezek is eltávolíthatók a termő fák közül.

A legjobb francia és olasz ültetvények 300-350 kg nyári szarvasgombát is teremnek. Ezeken az ültetvényeken tavasszal különösen intenzív a talajmunka a fák körül (franciák JAAD, olaszok integratív módszere), mely kiemelkedően sok kézimunkát igényel.

Újabban gépekre szerelt villakapákkal próbálják az emberi munkaerőt kiváltani. Az erőteljes művelés nemcsak a trifla mennyiségére, de minőségére is pozitívan hat. A szarvasgomba termőteste jellemzően a talaj felső 20 cm-es rétegében képződik. A termőtestekre – különösen a felszín közelében fejlődőkre – speciális legyek és bogarak jelenthetnek veszélyt. Kártételüket csökkenthetjük, ha intenzív talajműveléssel mélyebbre kényszerítjük a triflát.

A kerítés ellenőrzése sem árt rendszeresen, nehogy a vaddisznók, vagy szarvasok élvezzék a fáradtságos munkánk gyümölcsét. Fontos a kisemlősök távoltartása is, hiszen azon felül, hogy ezek nagy előszeretettel fogyasztanak szarvasgombákat, a közeli erdőkből konkurens mikorrhiza-gombákat hurcolhatnak be az ültetvényre.

Dr. Gérard Chevalier francia szarvasgomba-kutató magyar gazdáknak mutatja be a termő ültetvény tavaszi, az „öreg hold” idején történő kapálásának fortélyait; ilyenkor sorközi talajlazítás már csak kötöttebb talajokon javasolt

Dr. Gérard Chevalier francia szarvasgomba-kutató magyar gazdáknak mutatja be a termő ültetvény tavaszi, az „öreg hold” idején történő kapálásának fortélyait; ilyenkor sorközi talajlazítás már csak kötöttebb talajokon javasolt

A szarvasgomba begyűjtése és értékesítése

szarvasgombaA nyári szarvasgomba termőidőszaka júniustól a kemény fagyok beálltáig tart, de előfordul, hogy hótakaró alól is gyűjthető. (Természetes élőhelyeken a hivatalos gyűjtési időszaka június 15. és december 31. közé esik.) Ez időszak alatt érdemes hetente erre a célra képzett kutyával átjárni az ültetvényt. A talajból kiszedett szarvasgomba mosatlanul, kevés súlyvesztés mellett, de lényeges minőségvesztés nélkül, akár 1-2 hétig is tárolható. A nyári szarvasgomba hazai felvásárlási ára szezontól és minőségtől függően 5-80 000 Ft/kg között alakul. Éves szinten a több tíz tonnányi begyűjtött szarvasgomba zöme exportra kerül, ezért az európai terméshelyzet és a külföldi piacok fontos ármeghatározók. Nem szerencsés, hogy a kitűnő minőségű hazai szarvasgomba jelentős része, olcsó konzervgombaként más országok feldolgozó üzemeiben köt ki. Lényegesen kiegyensúlyozottabbá tehetné a hazai szarvasgomba piacot a belső kereslet megerősödése.

A hazai termesztés lehetséges jövőbeli sarokkövei

Reményeink szerint az eddig leírtakból kiderül, hogy az általunk ismertetett ültetvénytechnológiák esetében az intenzív szó nem a kemizálást jelenti, hanem az aktív talajművelésre és öntözésre vonatkozik, mellyel egyben a régebbi, kezdetleges extenzív módszertől is élesen elkülöníthető. Röviden összegezve kiemelkedő terméseredményeket úgy érhetünk el a szarvasgomba termesztésében, ha területünk megfelelő termőhelyi adottságokkal rendelkezik, hatóságilag ellenőrzött mikorrhizált csemetéket ültetünk, gondoskodunk a vízellátásról és az intenzív ápolásról. A szarvasgomba-termesztés ezen ismérvei mind illeszthetők a biogazdálkodás feltételrendszerébe. Sokszor elhangzik a kutatók, sőt a legsikeresebb termesztők szájából, hogy a szarvasgomba ültetvény csak gazdag talajélet mellett, „egészséges” talajokban lehet sikeres, így a termesztett szarvasgomba csak bio lehet.

A szarvasgomba Európa tradicionális mezőgazdasági terméke, konyhai felhasználásának is csak itt vannak régibb hagyományai. E gomba piaca különleges lehetőségekkel bír, hiszen a keresleti oldal többszörösen felülmúlja a kínálatot. Helyi, nemzeti vagy provinciális támogatásokkal számos olasz, francia és újabban spanyol régióban sikerült a szarvasgomba termesztés fejlesztésében figyelemreméltó sikereket elérni. Bízunk abban, hogy az Európai Unió 2014-től induló új költségvetési ciklusában már a magyar gazdák is hasonló támogatásban részesülhetnek és Magyarország, mely a világ leggazdagabb nyári szarvasgomba élőhelyeivel rendelkezik, ugyanilyen sikeres fejlődés elé néz a szarvasgomba-termesztésben. Ehhez azonban nemcsak egy ésszerű támogatási rendszer kialakítása szükséges ma még hazánkban, de a szarvasgomba-ültetvények és a rajtuk termett gomba jogi helyzetének rendezése is várat magára.

dr. Brandt Sára – dr. Bratek Zoltán
(Biokultúra 2013/4)

[felül]