A biobúza termesztés sikeresen csak agrotechnikával nem oldható meg. Ehhez az eddig is szükséges agrotechnikai szabályok, a bioművelés fogásainak ismerete átlagos években elegendő, de járványok, extrém időjárási feltételek mellett már nem, és sokkal jobban oda kell figyelni a termőréteg vízátjárhatóságára, az új és hatékonyabb tápanyag visszapótlásra, valamint a növényvédelemben használható különböző mikrobiológiai termékekre, legyenek azok gombaölő, vagy rovarölő hatásúak. De egyik sem válthatja ki a fajta szerepét, amelynek igen sokoldalú kisugárzása van a teljes termelési folyamatra, meghatározza az agrotechnikát, növényvédelmet és a tápanyagutánpótlás minőségét is. Ezért a biotermesztést igen fontos szakmai kihívásnak tekintem, mert sok olyan megoldás innovatív alkalmazására van szükség, amelyek eddig a hagyományos művelésben kevesebb helyet kaptak, de jelentőségük ott is nő. Olvass tovább
A kukorica a búza és a rizs mellett az emberiség legjelentősebb gabonanövénye. A világon vetésterülete 140-160 millió hektár, Magyarországon pedig a legnagyobb területen termesztett kultúra, mely a búzával együtt szántóterületünk 50%-át teszi ki. A növény termesztéstechnológiája könnyű, növényvédelme kiforrott, ökonómiai oldalát tekintve pedig jól jövedelmező növény, így a legtöbb esetben a gazdák preferálják a monokultúrában történő termesztését. A kukoricatermesztés során a megfelelő agrotechnikai eljárások mellett (talajművelés, tápanyagellátás, vetett tőszám, gyomirtás) egyre nagyobb kihívást jelent az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elleni védekezés. A faj napjainkban az egyik legjelentősebb kukoricakártevővé vált, így nagy befolyással rendelkezik a kialakuló termés mennyiségére és minőségére egyaránt.
Elsődleges kárt a kártevő lárvaalakja okozza, mely május második dekádja körül kel ki az előző éveben lerakott és áttelelt petékből és rágószájszerve segítségével a fiatal növények gyökereit támadja. Kártételének következtében a növények megdőlnek, száruk jellegzetesen meggörbül, amit hattyúnyak jelenségnek nevezünk. Az imágók fő és egyben legveszélyesebb kártétele pedig a bibeszálak visszarágásában nyilvánul meg. Nagy populáció esetében a bibeszálakat kefére rágják, melynek következménye a nem megfelelő terméskötődés.
A károsító elterjedésével egyenes arányban nőtt az ellene való védekezés költsége. Hazánkban jelenleg a károsítók közül a kukoricabogár elleni védekezésre fordított költségek a legmagasabbak. Az inszekticideket a lárvák és az imágók ellen egyaránt felhasználják, melyeknek együttes költsége (kijuttatási + szerköltség) jelentős, vetekszik a hibrid vetőmag árával.
A kukoricabogár elleni védekezés Európában elterjedt módszerei a talajfertőtlenítés, valamint az inszekticides állománykezelés. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlat tükrében, kísérletek indultak a biológiai védekezés fejlesztésének terén is. A lárvák elleni legeredményesebb kémiai védekezés hazánkban a vetéssel egymenetben történő talajfertőtlenítőszer kijuttatás. A legnépszerűbb talajinszekticid hatóanyag a teflutrin (Force 1,5 G), mely megfelelő tartamhatással rendelkezik a vetés időpontjától az első lárvák megjelenéséig, de hektár költsége a legmagasabb.
A kukoricabogár és más talajlakó kártevő (pl. drótférgek, pajorok) elleni védekezés vegyszeres lehetőségei egyre inkább leszűkülnek, ezért a kutatások középpontjába kerültek olyan biológiai megoldások, melyek káros mellékhatások nélkül a célfajt pusztítják, mint például a rovarpatogén fonálférgek. Laboratóriumi vizsgálatok során bizonyításra került, hogy egyes fonálférgek képesek bejutni a kártevő lárvájába és bennük felszaporodva annak pusztulását okozzák. Ilyen fajok a Steinernema glasseri, S. arenarium, S. abassi, S. bicornatum, S. feltiae, S. krausszei, S. carpocapsae és a Heterorhabditis bacteriophora. A vizsgált fajok közül a Heterorhabditis bacteriophora bizonyult a leghatékonyabbnak, 77%-os mortalitását okozva a kukoricabogár lárváknak.
1. kép | Rovarpatogén fonálférgek a gazdaszervezetben
A fonálférgek, mint vektorok, velük szimbiózisban élő baktériumokat juttatnak be a károsítók testébe, melyek azt elfolyósítják, ezáltal felvehető táplálékot biztosítanak a fonálférgek számára, így járulnak hozzá azok felszaporodásához. Az elpusztult lárvában a fonálférgek tovább szaporodnak és 12 nap múlva az új juvenil infektív lárvák kiszabadulnak és új „áldozatokat keresnek” fel. A bejutástól számított 2-3 napon belül a megtámadott lárva elpusztul. A nematódák szaganyagok kiválasztása révén kutatják fel gazdaszervezeteiket (pl. CO2 kibocsátás). A gyártási körülmények és a költségek alapján a Heterorhabditis bacteriophora a legalkalmasabb entomopatogén fonálféreg biológiai növényvédőszer gyártására. Ezen kívül ígéretesnek bizonyult még a Steinernema arenarium és a Steinernema feltiae is.
A fonálféreg alapú biológiai készítmények eredményességét nagymértékben meghatározza a talajba juttatás módja. A CABI project keretein belül a hazai kísérletek 2004 és 2007 között folytak, ahol a nematódák hatékonyságát értékelték különféle kijuttatási technikák (talajba injektálás és talajra permetezés) mellett a kukoricabogár lárvára vonatkozóan. Talajba injektálás esetén folyóméterenként 230 000 fonálféreg került kijuttatásra, a talajra permetezés pedig 400 000 db/m2 dózissal történt. A hatékonyságot a gyökérkártétel értékelésével állapították meg. Az alkalmazott módszerek több mint 50%-kal csökkentették a lárvák kártételét. A legeredményesebb hatás (a lárvák 68%-os mortalitását) akkor volt megfigyelhető, amikor a fonálférgeket a vetéssel egymenetben a talajba injektálták.
A rovarpatogén fonálférgeknek számos kedvező hatása van, például felhasználhatók biogazdálkodásban, nem károsítják a hasznos szervezeteket (méhek, földigiliszták) valamint csökkentik a kialakuló rezisztencia kockázatát.
Anyag és módszer
Kísérleteinket két éven keresztül (2019 és 2021) a Nyugat-Dunántúlon, Gyömörén és Röjtökmuzsajon végeztük az entomopatogén fonálférgek különböző kijuttatási formájának alkalmazásával. A kísérleti készítmény a Dianem (Heterorhabditis bacteriophora) volt. A fonálféreg kezelések hatását mindkét évben a teflutrin hatóanyagú Force 1,5 G (15 kg/ha) talajfertőtlenítő szerhez és kezeletlen kontrollhoz hasonlítottuk. A kezelések módját és a kísérlet körülményeit az 1. táblázat tartalmazza.
1. táblázat | A kísérlet körülményei
A por alakú Dianem készítményből víz hozzáadásával kíméletes keverés mellett törzsoldatot készítettünk. A fonálférgek életképességéről Petri csészébe kivett szűrlet mikroszkópos vizsgálatával győződtünk meg. A nagyparcellás kísérletnél az oldatot a 3000 literes permetezőben hígítottuk tovább oly módon, hogy a keverő és nyomószűrőket eltávolítottuk a nematódák sérüléseinek elkerülése érdekében.
A bekevert készítményt 400 l/ha és 600 l/ha dózisban a teljes felületre permeteztük, majd ásóborona segítségével bedolgoztuk a talajba (2. kép).
2. kép | A kísérleti anyagok bekeverése, a nematódák vitalitásának ellenőrzése és talajfelszínre történő permetezése
Mivel a felületpermetezéssel való kijuttatás munkaigényes, bonyolult folyamat, arra gondoltunk, hogy a fonálférgeket érdemes lehet injektálva kijuttatani a vetéssel egymenetben. Erre állítottunk be kísérleteket a 2021-es évben. A vetéssel egymenetben történő injektálásnak előnye a felületpermetezéssel szemben, hogy a nematódák sérüléseinek kockázata csökkenthető, valamint UV fény általi kitettségük elkerülhető, mely a vitalitásukat nagy mértékben befolyásolja. A kisparcellákon a kísérleti oldat talajba való injektálásához elektromos pipettát használtunk. Modellezve a szántóföldi kísérletet a megnyitott magágyba tettük a kukoricamagokat, ráfecskendeztük a törzsoldatot és rögtön betemettük a megnyitott barázdát.
Eltérő hektáronkénti vízmennyiségekkel juttattuk ki a fonálférgeket (50-100-200 l/ha), hogy megállapítsuk, van-e összefüggés a kijuttatott vízmennyiség és a nematódák larvicid hatása között. Az eltérő vízmennyiségekkel történt kezeléseket a 2. táblázat szemlélteti.
2. táblázat | A fonálférgeket kijuttató vízmennyiségek jelölése
A kísérletek kiértékelésének módszere minden évben azonos volt. Egyrészt vizsgáltuk a növényenkénti lárvaszámot: egy parcellából kisparcellák esetén 5 db, nagyparcella esetében 10 db növény került kiásásra 20 x 20 cm-es földlabdával. Számoltuk az élő lárvákat a növény földlabdájáról levert földben, valamint a kiásott gödörben (az L3-as lárva, szabadbáb állapot, az esetlegesen éppen a földből előjövő imágók között nem tettünk különbséget).
Másrészt értékeltük a kiásott gyökerek visszarágottságának mértékét a módosított Iowa-skála alapján.
A gyökérminták megvétele előrejelzésre alapozottan történt, a területre kihelyezett szexferomoncsapdával ellátott sárga fogólapok segítségével. Az első imágók megjelenésekor azonnal kezdtük a munkát, ugyanis ez alapján biztosak lehettünk benne, hogy a talajban lévő lárvák fejlődése a végéhez közeledik (L3; báb) és a gyökérkártétel már befejeződött.
A kiásott gyökereket parcellánként felcímkézett zsákba helyeztük, majd a gyömörei telephelyre szállítottuk. Áztatást követően sor került a módosított Iowa-skála szerinti gyökérvisszarágottság meghatározására (3. kép).
3. kép | A kezelések hatékonysága a növények gyökérzetén
A lárvaszámokat és gyökérkártételi értékeket folyamatosan rögzítettük, majd matematikai, statisztikai módszerek segítségével elemeztük (Oneway Anova és Tuky Post Hoc teszt).
Eredmények
2019 évi kezelések (Gyömöre)
A 2019-ben a kiásott 160 gyökéren 33 kukoricabogár lárvát találtunk. A kezelt parcellákban lényegesen kevesebb lárva fordult elő a kontrollhoz képest. A legkevesebb lárva a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán volt (0,05 db/növény). Ennél kissé nagyobb lárvaszámot találtunk a fonálféreggel kezelt parcellák esetében (0,13 és 0,15 db/növény). A kezeletlen kontroll parcellán tapasztaltuk a legnagyobb lárvaszámot (0,5 db/növény).
A statisztikai elemzés szerint, az átlagos növényenkénti lárvaszámot tekintve a Dianem alacsony dózisa, a Dianem magasabb dózisa és a Force 1,5 G kezelés is szignifikáns különbséget mutat a kontrollhoz képest, viszont a kezelések között egymáshoz viszonyítva szignifikancia nem tapasztalható. Tehát az alacsony és a magas fonálféreg dózis hatása között nincsen jelentős különbség. A gyökérkártétel sem a kezelt, sem a kontroll területeken nem haladta meg a módosított Iowa-skála szerinti 3,5 értéket, a kártételi küszöböt, ahol már a kártevő profitveszteséget okoz. A legkisebb gyökérkártétel 2019-ben a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán volt tapasztalható. Jó eredményt mutatott a Dianem alacsony dózisban, melynél a módosított Iowa-skála értéke átlagosan 1,45.
Az összes kezelés eredményesnek bizonyult és szignifikánsan eltért a kontrolltól. Az alacsonyabb és a magasabb dózisú kezelések között nem volt kimutatható különbség. Továbbá, nem mutatható ki statisztikailag igazolható eltérés a fonálférges kezelések és a Force 1,5 G talajfertőtlenítő hatása között.
2021-évi kezelések (Röjtökmuzsaj-Gyömöre)
Röjtökmuzsajon több lárvát találtunk, mint Gyömörén 2021-ben. A kezeletlen kontroll parcellákon volt a legmagasabb az átlagos növényenkénti lárvaszám, (4,95 és 1,05). Ettől minden kezelés statisztikailag bizonyítható módon eltért. A legkevesebb lárva mindkét helyszínen a Force 1,5 G -vel kezelt mintaterületen fordult elő. A fonálférges kezelések eredményesen működtek és visszaszorították a lárvaszámokat. A talajfertőtlenítés hatásától nem maradtak el jelentősen az eltérő vízdózissal injektált fonálférges kezelések. Statisztikai vizsgálat szerint a fonálférges kezelések és a talajfertőtlenítés hatása között nincs szignifikáns különbség egyik helyszínen sem.
Röjtökmuzsajon a nagyobb lárvaszámokkal egybevágóan nagyobb gyökérkártételek alakultak ki a gyömörei mintaterülethez képest. A kontroll parcellán a gyökérkártétel elérte a módosított Iowa-skálán a 3,55-öt, az összes többi nagyon jól elkülönült. A legkisebb kártételt a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán tapasztaltuk (1,28 Gyömöre). A fonálférges kezelések is hasonlóan jól működtek mindhárom vízdózisban: 1,48 és 2,4 közötti értékekkel. A kezelt parcellák minden esetben szignifikánsan eltértek a kezeletlen kontrolltól. A nematódás kezelések és a talajfertőtlenítés hatása között nem volt kimutatható szignifikáns különbség egyik vízdózisban sem.
Következtetések és javaslatok
A rovarpatogén fonálférgek (Heterorhabditis bacteriophora) képesek a teflutrinhoz hasonló mértékben ökonómiai szint alá csökkenteni a kukoricabogár lárvák számát a talajban, alkalmazásukkal elkerülhető a súlyos gyökérkárosítás és a profitvesztés. A kukoricabogarak természetes populációjának nagysága eltért a vizsgált területeken és években. A kártételi küszöböt a két éves vizsgálat alatt csak 2021-ben Röjtökmuzsajon haladta meg a gyökérvisszarágottság, azonban a fonálférges kezelések a kisebb kártevő nyomás esetén is hatásosak voltak.
A nagyparcellán felületpermetezéssel kijuttatott fonálféreg készítmény a Dianem a kisebb dózisban (2 milliárd db/ha) is eredményesen csökkentette a lárvák számát és a gyökérkártételt. A nagy dózis (3 milliárd db/ha) csak olyan kis mértékben javította a hatást, hogy azt a nagyobb költségvonzata miatt nem érdemes szántóföldön alkalmazni.
Injektálással a fonálférgek pontosan a vetési sorba, a mag környékére juttathatók és elkerülhetők bizonyos ökológiai körülmények (pl. UV hatás) hatására létrejövő életképességcsökkenés, ezért előnyösebb, mint a felületpermetezés, ahol a talajra permetezett fonálférgeket külön menetben kell a talajba dolgozni. A különböző vízdózisokkal injektált fonálférgek lárvaölő hatását a 2021-es kísérlet során sikerült bizonyítani. Eredményeink szerint, a különböző vízmennyiségekkel (50-100-200 l/ha), a vetéssel egymenetben a talajba injektált 2 milliárd db/ha fonálféreg kezelések között nincs igazolható, szignifikáns különbség. Tehát elegendő a hektáronként kisebb vízdózis a hatás kifejtéséhez. Gyakorlati szempontból ennek nagy jelentősége van, mert fizikailag sokkal könnyebb 50 l vizet a vetéssel egymenetben a területre kihordani, mint a többletterhelést jelentő 200 litert. Az is prognosztizálható, hogy esetleg 50 l/ha-nál kisebb vízmennyiséggel is működhetnek a fonálférgek. Annak megállapításához, hogy a vízmennyiség meddig csökkenthető úgy, hogy közben megmarad a fonálférgek életképessége és lárvicid hatása, további vizsgálatokra van szükség.
A fonálféreg alapú biológiai készítménnyel a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot figyelembe véve eredményesen védekezhetünk az egyik legnagyobb területen termesztett kultúrnövényünk egyik legveszélyesebb károsítója ellen. A nematódák alkalmazása sérülékenységük, ökológiai tényezőkkel szembeni érzékenységük és kis méretük miatt fokozott körültekintést követel.
Vörös Levente – Ábrahám Rita
Széchenyi István Egyetem
Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar
Növénytudományi Tanszék
(Biokultúra 2022/6)
A főszerkesztő megjegyzése: a cikkben említett szintetikus rovarölő szerek természetesen nem használhatók az ökológiai gazdálkodásban. A cikk közlésével célunk az, hogy bemutassuk, léteznek hatékony biológiai védekezési eljárások, amelyeket a biogazdák is használhatnak.
Az ökológiai gazdálkodásban a pillangósoknak kitüntetett szerep jut, hiszen termesztésük a talajok nitrogénben való gazdagításának talán legegyszerűbb módja. A vetésszerkezetben másodvetésű zöldtrágyaként is felbukkanhatnak, jellemzőbb azonban, hogy több évet töltenek egy adott táblán. Ilyenkor beszélünk évelő, vagy állókultúráról.
Magyarországon a dió igazi sikernövénnyé lépett elő, mivel termesztésének számos eleme egybecseng a jelenlegi kor követelményeivel. Egyrészt a dió termesztése során jól gépesíthető, így kevesebb kézi munkaerőt igényel a többi gyümölcsfajhoz képest. Ez különösen igaz a szüreti munkákra, mivel azok teljesen gépesíthetőek, a termések leszedésétől a poszt-harveszten keresztül egészen az értékesítésig. Másrészt igen nagy érdeklődés mutatkozik a dió iránt a piacon, ezért évről-évre jelentős mértékben emelkedik a termés mennyisége is szinte valamennyi országban. E jelentős kereslet növekedés hátterében azon orvosi kutatások is állnak, melyek alapján igen kedvező élettani hatásai vannak a rendszeres, kismértékű dióbél fogyasztásának az emberi szervezetre, különösen téli időszakban.
E tényezők a magyar diótermesztésre is rányomták bélyegüket, mivel az elmúlt két – három évtizedben a dió árugyümölcs ültetvények felülete több, mint kétszeresére nőtt, jelenleg 7 000 ha feletti ültetvényfelülettel rendelkezünk. Az ültetvényfelület növekedés érezteti hatását az országos összetermés mennyiség növekedésében is, mivel 10 000 tonna szárított héjas termésmennyiséggel rendelkezünk országos szinten, ami közel háromszoros emelkedés a 90-es évek végéhez képest. A KSH 2017-ben végzett felmérése alapján a magyar dióültetvények közel 14%-a bio ültetvény és további 10%-uk áll átállás alatt. Ezek az értékek 2017 óta annyiban változtak, hogy a teljes dió ültetvényfelület 40%-a átállási, vagy már átállt ültetvény, ezzel pedig a faj az ökológiai gazdálkodásra leginkább beállított kultúránk. A bio ültetvények túlnyomó része, több, mint 50%-a az észak-alföldi régióban található. Az ültetvények 20%-át öntözzük, ez természetesen főleg az új ültetvényekre vonatkozik. Bio ültetvényekben főleg magyar nemesítésű fajtákat termesztenek.
A magyar dióültetvényekben az elmúlt néhány évben megjelent új kártevő, a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa, Cresson 1929) elleni növényvédelmi kezelések jelentenek többek között kihívást. A károsító az Egyesült Államok melegebb területeiről, illetve Mexikóból származik, megjelenése Európában a 80-as évek elejére tehető. Magyarországon a fúrólégy lárváit 2011-ben Kőszeg külterületén találták meg, de jelentősebb kártételét néhány évvel később mutatta meg, amikor 100%-ot ért el a fertőzöttsége sok ültetvényben. Hatalmasat ugrott a kémiai kezelések száma a diósokban ebben az időszakban és még így sem tudták megvédeni a termést.
A kártevő kárképe szüret előtt (Fotó: Kalmár)
2019-ben a MATE Gyümölcstermesztési Kutató Központjában is akkora volt e kártevő fertőzöttsége, hogy elkezdtünk új lehetőségek után kutatni, szemléletváltásra volt szükség, mert a légy megjelenése ezt megkövetelte. Mégis mi legyen – tettük föl magunknak a kérdést? Két védekezési mechanizmus állt előttünk, a kártevő riasztása, vagy a kártevő összegyűjtése, csalogatása és kémiai hatóanyagokkal való elpusztítása. A riasztás során a hasznos szervezeteket is elriasztjuk az ültetvényből a biológiai főzeteinkkel és ezzel a riasztással csak a saját ültetvényünkben jelentkező problémák oldódnak meg, mert a kártevőt „elzavarjuk” valószínűleg a szomszéd kertbe, vagy ültetvénybe, ahol a probléma hatványozottabban fog jelentkezni, sőt esetleg vissza is tud jönni a riasztó szer hatásának elmúltával, vagy a kezelések közötti időablakok során.
Mi a Gyümölcstermesztési Kutató Központban a kártevő csalogatása és kémiai hatóanyaggal történő kezelése mellett tettük le a voksunkat, mert ezzel a védekezési módszerrel tartósan csökkenthető a kártevő egyedszáma, így a következő évekre is legalább kezelhetővé, vagy megoldhatóvá válik a védekezés.
Dióburok-fúrólégy imágók a csapdában (Fotó: Kalmár)
A csalogatóanyag egy fehérje bomlástermék, mely táplálkozásra csalogatja össze az egyedeket, viszont ettől még nem pusztulnak el, a permetléhez növényvédő szert is kell adni, amit a csalogató anyag illékonysága segít, hogy a legyek megtalálják. Minél lassabban illan el a csalogatóanyag, annál több legyet vonz, így javasolt a nagy cseppméret alkalmazása a permetezés során. A hatásfokozó segédanyagként regisztrált készítmény jelenleg konvencionális keretek között alkalmazható, biotermesztésben való engedélyezése egyelőre várat magára.
Ezen kívül nagymértékben emeli a védekezés hatékonyságát, ha a kijuttatásra szánt készítményeket közvetlenül oda juttatjuk ki, ahol a kártevő tartózkodik. A fúrólégy napimádó kártevő, jelentős mértékben a korona felső harmadában található meg, ezért célszerű nemcsak nagy teljesítményű permetező gépet használni a növényvédelmi kezelések során, hanem szellős, napfénytől jól átjárt, párhuzamos koronaelemektől és fertőzési gócoktól mentes koronaszerkezetet is kialakítani és rendszeresen végzett metszésekkel fenntartani. A tapasztalatok szerint a radiál-ventillátoros kijuttatás a leghatékonyabb, a megfelelően nagy permetlé mennyiség, illetve a nagyobb koronaméret miatti légcsöves növényvédőgépek jelentette teljesebb, a korona magasabb régiójára is kiterjedő szóráskép jobb hatékonysága miatt.
Jelenleg korlátozza a védekezés gyakorlati lehetőségeit, hogy normál ún. alapengedéllyel ökológiai ültetvényben egyetlen riasztó készítmény rendelkezik (NÉBIH – Növényvédőszerek adatbázisa [2022.06.02]), egy alumínium-szilikát (kaolin), melynek alkalmazásával a fúrólégy mellett az almamoly ellen is védekezhetünk, a károsító riasztásával. A technológia általánosnak számít már az Egyesült Államokban, ahol a repellenes hatás mellett a károsítók táplálkozás-gátlását is megfigyelték az amúgy élelmiszer adalékként (E559) is regisztrált hatóanyagnál. A javasolt technológia szerint az alumínium-szilikátot évi maximum 5 alkalommal, 7 napos időközzel, kezelésenként 8-15 kg/ha dózisban (600-1500 l vízmennyiséggel) kijuttatva érünk el jó hatékonyságot a dió kötődésétől a termés 90%-os méretének eléréséig (május eleje – június vége közötti időszak) bezárólag.
Konvencionális gazdálkodásban sem túl bő a védekezési lehetőség, az adatbázis az említett riasztószer mellett 18 találatot jelöl meg, de ez mindösszesen 3 hatóanyag formulázott termékeit kínálja felhasználásra, melyek természetesen nem alkalmazhatóak biotermesztésben. A károsító jelentette kihívást mutatja, hogy 2020-ban (július 22-től november 19-ig) a FruitVeB indítványára szükséghelyzeti engedéllyel korlátozott alkalmazást biztosított a NÉBIH egy piretrin-tartalmú készítménynek, amellyel nem csak a károsító riasztását, de annak a kultúrában való elölését is el lehetett érni. Természetesen a piretrin méhveszélyessége, vagy vízi szervezetekre gyakorolt hatása továbbra is elismerten jelentős, de különösen nagy kártevő-nyomás esetén, kihasználva a hatóanyag napfényben való gyors elbomlását, valamint az eseti engedély jelentette, szezononként 2-szeri, alkalmanként 0,75 l/ha mennyiségben való kijuttatását várhatóan megfontolásra kerül az eseti felhasználási engedély ismétlése is.
Hazai kutatóintézetek, növényvédőszer forgalmazók igyekeznek megfelelni a növényvédelmi probléma miatt a gazdálkodók által támasztott igényeknek, így több kísérletet állítottak be a közelmúltban is, mely során az ültetvényekben mérsékelhető a károsítás mértéke, elháríthatóak az akár 100%-ot is megközelítő termésveszteségek.
A beállított kísérletek egyaránt hangsúlyozzák a rajzásmegfigyelésre alapozott kezeléseket, melynek alapját a sárga fogólapos, csalogatóanyagos csapdázás biztosítja (akár a cseresznyelégy elleni csapdákkal). A károsító egyébként egy nemzedékes elhúzódó rajzású, a csapdák kihelyezése június végére időzíthető, így a károsító július második dekádjára jósolható rajzáskezdete hatékonyan megítélhető (a folyamatos megfigyelés október közepéig javasolt). A sárga fogólapokat a korona fényjárta magasabb zónáiban célszerű elhelyezni a károsító életmódja miatt. Kissé nehézkes a fogások kiértékelése, hiszen a csapda nagy számban fogja az ugyancsak fúrólegyek közé tartozó cseresznyelégy imágóját is, melytől nagyobb gyakorlattal különválasztható (a dióburok fúrólégy szárnyvégi foltossága a 3. pigmentált folt külső ágának megfigyelésével végezhető el, ez a folt a szegélyeret követi és túlhalad a középéren) a dióburok-fúrólégy. Több fogólap áll rendelkezésre a választékban, ezek a hazai boltok kínálatában általában rendre megtalálhatóak.
Bíztató eredményekkel kecsegtet az említett piretrin kezelés kombinálása azadirachtin hatóanyaggal, mely mélyhatású készítményként számos rágó és szívó kártevő ellen alkalmazható, hatásmechanizmusa szerint táplálkozás, szaporodás és kitinszintézis gátló készítményként alkalmazható. A neem fa magjából kivont hatóanyagot évi négy alkalommal szükséges kijuttatni 2,5-3,0 l/ha mennyiségben. Várható az utóbbi biogazdálkodásban is használható készítmény jelenlegi engedélyokiratának dióval történő kibővítése, amely talán mérsékelheti a diótermesztők kárait.
Az említett hatóanyagokkal a korábbi szükséghelyzeti engedélyeknek, termőhelyi kísérleteknek megfelelően már tapasztalatok is rendelkezésre állnak. A termelők ennek kapcsán kiemelték a jelenleg magas hektárköltséget és azt is, hogy a piretrin alacsony hőmérsékleten mérsékeltebb hatású, ami a készítmény korai vegetációban való alkalmazásának, illetve hűvösebb évjáratokban történő használatának gátat szabhat.
A sok esetben még csak feltételes védekezési lehetőségek egy további szegmensét jelezheti egy olyan hiperparazita szervezet felhasználása, mely a Beauveria bassiana gomba spóráit és micéliumait alkalmazva ezt a talajba mosva teremt kedvezőtlen feltételeket a terrikol károsítók, így a dióburok-fúrólégy számára is. Hasonló szervezet Arthrobotrys oligospora is, de amellett, hogy a parazita gombák nedves talajviszonyok között fejtik ki a hatásukat, eredményességük még nem kellően igazolt.
A legveszélytelenebb, de nagyobb felületen korlátozott hatékonyságú megoldás a mechanikai védekezés, melynek megfelelően a lehullott, károsodott termést össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, megelőzendő a talajba bábozódást és a kártevő következő évi nagyobb gradációját. Ha lehetőség van a fán múmiaként maradó termések mielőbbi eltávolítására tovább javítható a mechanikai védekezésünk hatékonysága. Megfigyelések utalnak arra is, hogy a korai kártétel során lehullott már károsított diót buroktalanítva, a termést még hasznosíthatjuk, természetesen a fertőzött burok megnyugtató megsemmisítésével.
A dióburok-fúrólégy minden bizonnyal az idei szezonban is fejtörést okoz a diótermesztőknek. Értékelve a lehetőségeket minden bizonnyal az ismertetett védekezési eljárások kombinációja vezethet egy olyan elfogadható megoldáshoz, ami gazdaságilag is kivitelezhető és a bio diótermesztés további töretlen fejlődését is biztosíthatja a jövőben.
Dr. Bujdosó Géza, Kalmár Klementina
MATE Gyümölcstermesztési Kutató Intézet
Lefler Péter
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
(Biokultúra 2022/4-5)
Egyes gyomirtó szer hatóanyagok forgalomból történő kivonása nagy kihívás elé állította a facéliavetőmag-termesztőket az elmúlt években. A konvencionális gazdálkodók körében jobbára kedvezőtlen visszhangot kiváltó ilyen jellegű rendeletek pozitív hozadéka, hogy még őket is a környezetbarát gyomszabályozási technológiák kipróbálására ösztönözheti. Így került sor a gyomfésű tesztelésére a Mosoni-síkságon, a hazai mézontófűtermesztés bölcsőjében. Cikkünkben bemutatjuk az eljárás gyomokat gyérítő hatékonyságát, abban bízva, hogy a gyomfésű egyre több facéliatermesztő eszköztárába is bekerül. Olvass tovább
… és ami hozzá tartozik
A biológiai almatermesztés alapjai
Új, rezisztens nyári fajta – Allegro
Az alma biológiai növényvédelmére nem lehet általános receptet adni, mert a növényvédelem – különösen az ökológiai növényvédelem – még csak lazán sem választható el az összes többi technológiai elemtől. A biológiai növényvédelem csak a biológiai szemlélet egy része és csak egységes keretben van értelme biológiai művelésről beszélni. Szemléletet átadni pedig meglehetősen nehéz. Erre a feladatra vállalkozunk az alábbi sorokban. Olvass tovább
A fekete bodza a hazai ültetvény telepítések terén nagyobb népszerűségnek örvend, mint az elmúlt évtizedekben, köszönhetően a növekvő élelmiszeripari igényeknek. Virágzatából szörp, gyümölcséből természetes élelmiszeripari színezék készülhet. Az európai országok közül Dánia, Ausztria, Szlovákia, Lengyelország, Németország, Románia és Magyarország termelői foglalkoznak bodza termesztéssel.
A Központi Statisztikai Hivatal összesítése alapján 2019-ben hazánkban 5296 hektáron termesztettek fekete bodzát, közel 16000 tonna betakarított terméssel. A betakarított bodza 87 százaléka felvásárlóknak, illetve közvetlen feldolgozóknak került értékesítésre.
Hazánkban a fekete bodza őshonos növény, talajra, klimatikus viszonyokra nem igényes. Mivel május végén, június elején virágzik, a bodza nem tartozik a fagyérzékeny növényeink közé. A vízigénye a genetikai potenciál eléréséhez viszont magas, 700 mm évente, ezért az öntözéssel a terméshozam jelentősen emelhető, akár 5-7 tonnával is hektáronként. Fényigényes növény, árnyékos területeken a korona fejlődése visszamarad, a termésmennyiség csökken.
A bodza fajtahasználatra a bodzatermesztés korai szakaszában a Haschberg fajta egyeduralma volt a jellemző, de az utóbbi évtizedekben az egyszerre történő betakarítás és a feldolgozási szezon széthúzása érdekében új fajták jelentek meg. Az új fajták zömében dán nemesítésűek (Sambu, Samocco, Sampo, Samdal, Samidan, Samyl), de azért új osztrák (Haidegg 13’, Haidegg 17’) fajták, illetve magyar (K3) fajtajelölt is szélesítheti az új telepítések választékát.
A fekete bodza fogékony a vírusbetegségekre, melyeknek a jelenlétére az alábbi tünetegyüttesek utalhatnak:
- mozaik mintázat, vagy zöldessárga, érközök által határolt foltok, gyenge növekedési eréllyel – jellemzően az uborka mozaik vírus okozza (Cucmber mosaic virus CMV);
- hálózatos érsárgulás, klorotikus gyűrűsfoltosság, termékenyülési zavar, kevés kötődő bogyóval – jellemzően az Arabis mozaik vírus (Arabis mosaic virus, ArMV), a cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll virus CLRV), és a paradicsom fekete gyűrűsfoltosság vírus (Tomato black ring nepovirus TBRV) okozza;
- levéltorzulások, a hajtáscsúcs deformált növekedése, elfeketedése, oldalrügy pusztulás – ezek jellemzően kísérőtünetek, nem sikerült vírust izolálni belőlük.
A vírusok elleni védekezés alapját a vírusmentes szaporítóanyag, a termőhely megválasztása, a felületi sérülések minimalizálása, illetve a vírusokat terjesztő vektorok elleni védekezés képezi.
A levéltetvek ellen jelenleg ökológiai termesztésben az azadirachtin-A hatóanyagú, Neem-Azal T/S használható.
A baktériumos betegségek terén kevés vizsgálat áll rendelkezésünkre, de jellemzően a hajtások száradása, az edénynyalábok elbarnulása utalhat a fertőzésre. A háncsrész és a farész határán barna, szöveti elhalás, erős rothadó szag esetén ugyancsak baktériumos fertőzésre utal. Az eddigi vizsgálatok alapján a Pseudomonas fluorescens jelenléte kimutatható, de feltehetően más kórokozó jelenléte is felelős lehet a tünetek megjelenéséért.
A baktériumok ellen ökológiai művelésmódban a pangóvizes területek vízelvezetésével, a többtörzsű művelésmódban való termesztéssel, rezes permetezéssel védekezhetünk. A réztartalmú permetszer kiválasztásánál ajánlott az alacsony fémréz tartalmú termékeket választani, a rézkorlátozás betartása érdekében, miszerint hét év távlatában a területre maximum huszonnyolc kilogramm, évente átlagosan négy kilogramm juttatható ki. Erre a folyékony, réz-hidroxid hatóanyagot tartalmazó Champion 2 FL alkalmazható.
A bodzán számos levélbetegség megfigyelhető, kártételük zömében a levél felület csökkentésében mérhető, amivel a növények általános depresszióját, illetve a terméskiesést okozzák.
A leggyakoribb gombás megbetegedést okozó fajok a cerkospórás levélfoltosság (Cercospora depazeoides), a fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta sambuci), a fómás levélfoltosság (Phoma sp.), végül pedig az aszkohitás levélfoltosság (Ascochyta tenerrina).
A levélbetegségek elleni védekezést az agrotechnikai műveletekkel kezdjük, a lehullott lombozat aláforgatásával, a lemosó permetezéssel és az állománykezeléssel folytatjuk. Ökológiai termesztés esetén a kén és a réz készítmények hatékonyság növelése érdekében ajánlott hatásfokozó adjuváns alkalmazása, amire a Wetcit is alkalmas. Használatával nem csak a teljesebb felületi borítást tudjuk elérni, hanem a narancs terpéneknek köszönhetően gyors száradást, ezáltal rövidebb ideig tartó nedves környezetet biztosítunk a kórokozók számára. Lemosó permetezés esetén a kéregrepedésekbe is hatékonyabb a kijuttatott hatóanyag bejutása.
A bodza legnagyobb ellensége a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea). A gomba a zöld szövetekbe és az éretlen bogyókba csak sérüléseken keresztül tud behatolni. Az érett bogyóba viszont az ép bőr enzimatikus bontásával is képes bejutni. A szürkepenész elleni védekezést a jól szellőző állomány biztosításával, a terület gyommentesen tartásával, az érés első szakaszában – szükség esetén ismételt kezeléssel, megelőző állománykezeléssel, illetve a kíméletes betakarítás utáni tárolással tudjuk biztosítani. A kórokozók elleni védelemben fontos szerepet játszik a megfelelő tápanyag utánpótlás, növénykondicionálás. A talajvizsgálatra alapozott feltöltő szervestrágyázáson túl ökológiai termesztésben is engedélyezett lombtrágyák és biostimulátorok segítségével ellenállóbb állományt tudunk biztosítani. Az Activ Start biostimulátor alkalmazásával, egyenletesebb kötődést és érést tudunk elérni.
A számos, bodzán is előforduló kártevő közül a legjelentősebbek a levéltetvek, melyek a táplálkozásuk során a növény által megtermelt tápanyagokat fogyasztják, ezzel a növényt visszavetik a fejlődésben. További és jelentősebb kártételük a vírus terjesztő szerepük, illetve a cukorban gazdag mézharmat ürítésük, amik másodlagos fertőzési forrásként további kórokozók megtelepedését okozhatja. A bodzán leggyakrabban előforduló levéltetű fajok a bodza levéltetű (Aphis sambuci), fekete répa levéltetű (Aphis fabae), zöld őszibarack levéltetű (Mysus persicae). A közvetlen kártétele a levéltetveknek a szívogatásuk. A leveleken kanalasodásra, hajtásnövekedés leállásra számíthatunk. Amennyiben a virágzat nyelét borítja, akkor a virágok elszáradnak.
A levéltetvek elleni védekezésre jelenleg ökológiai termesztésben a káliszappan, a Neem-Azal T/S engedélyezett.
A bodzán a levéltetvek megjelenése foltszerően kezdődik, korai észlelés esetén a foltkezelés is elegendő védelmet jelenthet. Az áttelelő alakok ellen pedig olajos lemosó permetezés javasolt. A levéltetveken túl még meg kell említenünk a kabócákat, a pajzstetveket, a bodza tripszet, a fitofág atkákat, de a télvégi lemosó permetezéssel és a levéltetvek elleni védekezéssel a kártételük alacsony szinten tartható.
A pettyesszárnyú muslica (Drosophyla suzukii) a bodzában is előfordul, ami a betakarítás előtt okozhat jelentős kártételt. A nőstény a tojócsövével képes az ép bogyó héját átszakítani, hogy a petéjét a bogyóba helyezze. Másodlagos kártételként a muslica által okozott sebzésen keresztül a szürkepenészes rothadás is fertőzhet, illetve ecetesedési folyamat indulhat be, minőségi és mennyiségi károkat is okozva. Az ellene való védekezésben segítségünkre szolgálhat a természetes piretrint tartalmazó Pyregard, ami szükséghelyzeti engedéllyel 2021-ben is a termelők rendelkezésére áll.
Péter Zoltán szaktanácsadó
www.biocont.hu
(Biokultúra 2021/5)
A nyugati dióburok-fúrólégy (továbbiakban DBFL) eredetileg Észak Amerikában volt őshonos, majd Európába is behurcolták. A pontos időpont nem ismert, mert előkerült néhány példány a 80-as években is, de első komoly kártételét Észak Olaszországban észlelték a 90-es évek elején (C. Duso és G. Dal Lago, Ann. Soc. Entomol., 102:981-991, 2006). Ezután rohamosan terjedt egész Európában, a szomszédos országok közül Szlovénia, Horvátország, Ausztria rövid időn belül erősen fertőzött lett. Csak remélni lehetett, hogy Magyarországra minél később kerül. Olvass tovább
Bár első pillanatra nem agrotechnikai kérdés, mégis a fajtaproblémával kezdem az elemzést. Nem véletlenül, hiszen ez az összes további munka hatását és eredményességét nagymértékben befolyásolja. Olvass tovább