Növénykondicionálás huminsavakkal

A szakirodalom a növénykondicionáló, illetve biostimuláns készítményeknek azokat a természetes alapanyagokból előállított termékeket nevezi, amelyek a növényi növekedést támogatják, fokozzák. Legjellemzőbb hatásuk a gyökértömeg növekedése, a fokozott tápanyagfelvétel és stressztolerancia.

---

Alapvetően öt csoportjukat különböztetjük meg:

• a mikrobiológiai oltóanyagok,
• a huminsavak,
• a fulvosavak,
• az aminosavak és más fehérje kivonatok,
• az algakivonatok.

Felhasználásuk évente átlagosan 12%-kal nő világszerte és forgalmuk 2018-ra meghaladhatja a 2,2 milliárd dollárt. Európában azokat a termékeket sorolják ide, amelyek a növényre, illetve a gyökérzónába juttatva stimulálják annak növekedését, a tápanyagfelvételt, javítják a tápanyagok hasznosulását, az abiotikus (azaz nem biológiai jellegű, hanem pl. jégverés, aszály, magas hőmérséklet, UV-sugárzás) stresszel szembeni ellenállóképességet és a termés minőségét. Egy 2012-ben készült felmérés szerint a készítmények európai felhasználása meghaladja a 6 millió hektárt.

A növénykondicionálók többségét a humuszanyagokat tartalmazó termékek adják. Ezeket a legnagyobb mennyiségben az elhalt növényi maradványok „szénülési” folyamatának során keletkező, elsősorban oxigénben dúsabb környezetben és alacsony nyomáson képződött tőzegben, barnaszénben találjuk meg. Kulcsszerepet játszanak a talajok és a növények esetében azok tápanyag-gazdálkodásában, a szén- és oxigéncserében, a toxikus elemek szállításában és átalakításában, a növények élettani folyamataiban, a gyökérzóna mikrobiális összetételében és működésében.

A humuszanyagok alapvetően három csoportba sorolhatók:

• huminsavak,
• fulvosavak,
• humin anyagok.

A növénykondicionáló készítmények többsége az első két alkotóelemet, az ún. humuszsavakat tartalmazza. Ezeket a humuszból bázikus, illetve savas oldószerekkel nyerik ki.

Huminsavak és fulvosavak

A huminsavak jellemzője, hogy nagy méretű és tömegű molekulákból állnak. Alkalmazási területük főleg a talaj, illetve a növények gyökérzónája. Kiváló és tartós táplálékot jelentenek a talajlakó mikroorganizmusok számára és ezáltal fokozzák azok aktivitását és szaporodását.

Ezzel szemben a fulvosavak kis méretű és kis molekulatömegű vegyületek. Alkalmazási területük elsősorban a lombtrágyázás, bár a talajlakó mikrobák számára is gyorsan hasznosítható táplálékot jelentenek, de nincs tartós hatásuk. A növények leveleire kerülve viszont kis méretük és természetes jellegük miatt gyorsan és maradék nélkül felszívódnak. Áthatolnak a növényi sejt falán, sőt a sejtalkotók membránjain is.

A növénytermesztésben a magyar termelők is évről-évre egyre nagyobb területen használják a növénykondicionáló készítményeket.

Miért van helyük e biostimulánsoknak a termesztés-technológiában? A választ a mezőgazdaság időjárás-kitettségében, az időjárás egyre szélsőségesebbé válásában, az intenzív technológiák terjedésében, hatóanyag-kivonások és a termelőknek a mezőgazdasági input anyagok (pl. műtrágya, lombtrágya, növényvédő szer) jobb hasznosulására, megtérülésére való igényében találjuk.

1. A növénytermesztésben a termés mennyiségét és minőségét (az eredményességet) növényenként eltérő mértékben, de minden esetben magas százalékban befolyásolja az időjárás. Ezt a hatást mérsékelni a termelés intenzitásának növelésével és az időjárás káros hatásainak, szélsőségeinek kivédésével/enyhítésével (pl. öntözéssel) lehet. A nyári UV-sugárzás például a növényi bőrszövetet is károsítja. A csapadék éves mennyisége többé-kevésbé állandó, viszont eloszlása – finoman fogalmazva – nem kedvez a mezőgazdaságnak. E növényeket érő ún. abiotikus stresszfaktorok közé tartozik a jégeső, a szél- vagy homokverés, a hideg/fagy is. Ezek káros hatásai tompíthatók, kivédhetők a növények stressztűrő képességnek, kondíciójának javításával.
2. A termesztett növények jövedelmezősége növelhető a termés mennyiségének és minőségének javításával. Ennek legkézenfekvőbb módja az intenzívebb technológia alkalmazása. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy a termelő nagyobb mennyiségű, jobb minőségű és költségesebb készítményeket használ. Javítani, maximalizálni kell tehát a növények tápanyagfelvételét, a felvett táp- és hatóanyagok hasznosulását.
3. Érthető igényként merül fel a mezőgazdálkodásban, hogy minél több természetes alapanyagot használjon fel. Ma már sok tanulmány bizonyítja, hogy a kemikáliák túlzott és nem szakszerű felhasználása milyen káros hatással van/volt a környezetre, ezen belül elsősorban a talajra és az állatvilágra. A modern gazdálkodás nem nélkülözheti a műtrágyák, növényvédő szerek használatát, ám fontos, hogy ne használjuk ezeket az indokoltnál nagyobb mennyiségben, a szükséges mennyiség viszont maximális mértékben hasznosuljon. Emellett egyre több olyan készítmény felhasználása indokolt, amely az ökológiai termelésben (biogazdálkodás) is alkalmazható, és hatékonysága a hagyományos termékekével megegyező szinten van.

A fulvosav (huminsav) hatóanyagú készítmények a fenti követelményeknek teljesen megfelelnek. Stimulálják és támogatják a növényi életfolyamatokat (anyagcsere, fotoszintézis, növekedés, generatív szervek kialakulása, fejlődése stb.), javítják a velük együtt kijuttatott táp- és hatóanyagok hasznosulását, másrészről természetes és könnyen hasznosítható táplálékot jelentenek a növényeknek.

A fulvosav növényi életfolyamatokra gyakorolt pozitív hatása

1. Helyreállítja az élő sejt természetes kémiai egyensúlyát, aktiválja és energizálja annak életfolyamatait. Lényegében olyan hatású a növényben, mint amilyen hatású az Aspirin az emberi szervezetben.
2. Az egészséges növényi sejtben az elektrokémiai folyamatok egyensúlya jellemző. A fulvosavak ennek fenntartásában játszanak fontos szerepet, mivel aktív szerepet játszanak az elektronszállító folyamatokban (természetes donor és akceptor) – pl. fotoszintézis fényszakasza.
3. Oldatba viszi, tehát a növények által felvehetővé teszi a különböző fémionokat és ásványi anyagokat, ezáltal ezek biokémiailag aktívvá és mobillá válnak.
4. Javítja a tápelemek hozzáférhetőségét és felvehető képességét. Természetes kelátképzőként segíti a fémionok bejutását a növényi sejtekbe, mert kis méretének köszönhetően könnyen átjut a sejtet határoló membránon.
5. Katalizálja egyes enzimek (pl. transzamináz és invertáz) működését, növeli azok aktivitását. A transzamináz enzim fontos szerepet játszik a fehérjék alkotóelemeinek (aminosavak) előállításában, a növekedésben, végső soron tehát a termés mennyiségének és minőségének kialakulásában. Az invertáz enzim a különböző cukrokat bontja alkotóelemeire, amelyek mint energiaforrások így gyorsan felvehetővé válnak a növény számára.
6. Fokozza a növényi sejtek anyagcseréjét, ezért
   – javul például az oxigén felvétele, ezáltal pedig a sejtek aktivitása;
   – megnő a sejten belül az oldható cukortartalom, ezáltal az ozmotikus nyomás, ami növeli a hervadás elleni ellenálló képességet;
   – erősödik a növény immunrendszere, ezáltal az ellenálló képessége.
7. Megköti a nehézfémeket, a növényvédő szer hatóanyagokat, segíti a szennyező anyagok lebontását.
8. A fulvosavak jelenlétében intenzívebbé válik az RNS és DNS (fehérje) szintézis, megnő a sejtek DNS tartalma, ami pozitív hatású a betegségekkel való ellenálló képességre.
9. Javítja a vitaminok sejten belüli hasznosulását.

A huminsavas készítmények világviszonylatban növekvő felhasználásának reális és gyakorlati okai vannak. A növénytermesztés eredményessége kitett az időjárás és a különféle stressz faktorok (jég, perzselés, aszály, fagy, rovarkártétel stb.) hatásának. Ezek nagy részére gazdasági növényeink „felkészíthetők”, illetve hatásuk orvosolható, a veszteség mértéke csökkenthető.

A huminsavas készítmények ezen felül pozitív hatásúak a külön- böző élettani folyamatokra, javítják a tápelemek és hatóanyagok felvételét és hasznosulását, ezáltal kedvező irányban befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét.

Pais István – Szabó István
Huminisz Kft.
(Biokultúra 2016/2-3)