Pásztorkápolna jelennek, jövőnek

Lélekemelő ünnepség részesei lehettek azok, akik 2015. augusztus 29-én elmentek Hortobágy-Vókonyára, Rózsa Péter balmazújvárosi biogazda és családja meghívására. Találóan jegyezte meg egy neves vendég: „Ma itt van a magyarság fővárosa”.

Valami rendkívüli történt ott és akkor. Felszentelték a Makoldi Sándor festőművész, néprajzkutató tervezte, a legszebb hagyományokat, népi és egyházi múltunk elemeit ötvöző Pásztorkápolnát, Fényszentélyt.

A kiforrt, végleges tervbe a maradandóság beépítését, az évszázadokra szóló élettartamot Rózsa Péter kérte a tervezőtől, amelyet ő elfogadott és be is tett az Isten sugallta tervbe. Ezeken túl a területet, a sok kivitelező munkát és nem utolsó sorban a forrásokat is a Rózsa család biztosította.

Ez nem termelő beruházás – ez egy nagy ajándék a közeli és távoli, a Kárpát-haza szélén, sőt azon is túl élő magyarságnak.

A Szentély kupolája

Vannak szent helyek, ahol az arra érzékeny ember mást érez, mint máshol. Az ilyen helyek az ég felé emelik az embert. Nekünk ilyenek a veleméri Árpád-kori templom, Dobogókő, Ják román kori bazilikája, a budai Mátyás templom, Székelyderzs erődtemploma, Csíksomlyó, Majkpuszta Kamanduli remeteség és még sorolhatnánk!

Az érzetünk szerint ezt a „Szent helyet” is az Isten jelölte ki a Pásztorszentély helyéül. A helyszínen tartózkodás alatt végig, az igehirdetés, áldások alatt pedig különösen az ég felé emelkedést éreztük. Nem csak mi, hanem szinte mindenki erről számolt be, aki ott volt és akivel szót váltottunk.

Makoldi Sándor festőművész, néprajzkutató

A magyarság kultúrájának, gazdakultúrájának kiváló ismerői, Molnár V. Józseftől, Papp Gáboron, Szántai Lajoson és Kovács Gyulán át Kaló Imréig, a helyi zenészektől, énekesektől a távolról jött csángókig, az előadások, étkek és italok mind- mind az összetartozás érzését nyújtották! Bár mindig így lenne!

Az ételek, italok is összekötötték a teljes magyarságot. Érkezett pálinka Göcsejből, bor Szomolyáról, Tokajról, Erdélyből továbbá Délvidékről, és kenyér áldásra, fogyasztásra hazánk minden régiójából.

A kenyér áldása

Ez a beszámoló nem nélkülözheti a személyes érzések megnyilvánulását, hiszen az ilyen események a nagyon változatos lélek tükrében láthatók.
A poshadt, lélekölő 80-as években sokan, még most is – köztük én is – a családon kívül az egyházi közösségben és a „biosok” között éreztük, érezzük jól magunkat. Most itt mindkettő összejött! Adjunk érte hálát a jó Istennek!

Aki arra jár, ne mulassza el meglátogatni ezt a szent helyet!

Bánfi Brigitta – dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2015/4-5)