Pro Biokultúra kitüntetettek
Dr. Köhler Mihály nevét sokan ismerik nemcsak az ökogazdák körében. Neve után röviden összefoglalva is hosszú sora lenne felsorolni tisztségeit: főmezőgazdász, igazgatóhelyettes, főagronómus, tanszéki mérnök, kutató, műszaki-gazdasági tanácsadó, főmunkatárs, környezetvédelmi és mezőgazdasági szakértő-szaktanácsadó, címzetes egyetemi docens, őstermelő és Arany Géniusz díjas feltaláló.
– Mégis arra kértem az idei Pro Biokultúráért díj átvétele után, hogy néhány mondatban foglalja össze, honnan indult és mi motiválta, vezette munkásságát az ökogazdálkodás irányába?
– Talán annyit elöljáróban, hogy a Békés megyei Gyomán születtem, 1930-ban. Már a kezdettől kapcsolatba kerültem a gazdálkodással, mert miután kijártam az óvodát, anyai nagyapámnak, aki gazdálkodó ember volt, a környezetében forgolódtam, mint első unoka. Tehát ott kezdődött ez az ismeret és már feladatot is kaptunk a ház körül, úgy nőttünk bele a mezőgazdasági környezetbe.
Elemi és polgári iskolai tanulmányaimat Gyomán fejeztem be, a középiskolát pedig a szarvasi Tessedik utódiskolájában, a Gazdasági Tanintézetnek akkor mezőgazdasági középiskolájának nevezett oktatási intézményében, 1949-ben. Ott szívtuk magunkba a tessediki gyakorlati eredményeket, amit végeredményben elvittünk útravalóul a gazdálkodásba, majd kisebb-nagyobb származási hátrányokból eredő nehézségek után, 1958-ban tudtam elvégezni az agráregyetemet. Ezt követően egy állami, két termelőszövetkezeti gazdaságban, majd onnan a Debreceni Agrártudományi Egyetemre bekerülve folytattam azokat a tevékenységeket, amelyek elsősorban a környezetkímélő gazdálkodás, a meliorizáció, az öntözés, a belvíz-rendezés, a talajjavítás, az úgynevezett észszerű, takarékos gazdálkodás jegyében töltöttem el.
– Sok gyakorlati tapasztalattal gazdagodva került az elméleti oktatás területére is.
– Igen a gyakorlati tapasztalatok alapján, mert végeredményben minden lépcsőt bejártam. 1944-ben voltam napszámos a gyomai bolgárkertészetben, utána egy év a háború miatt kimaradt, akkor a földünk művelésében vettem részt kinn a tanyán, és utána jöttek a középiskolai tanulmányok, ahol erős oldal volt a gyakorlati képzés. A tangazdaságban hetente, kísérleti, kertészeti gazdasági gyakorlaton kellett részt vennünk, ahol belénk nevelték és meg is tanították a gazdálkodás fortélyait.
– Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a következő generációk részére továbbadott gyakorlati tapasztalatot és kutatási eredményeit honorálták ma ezzel a díjjal.
– Igen mondhatjuk így is. Összefoglalva úgy fogalmaznám meg, hogy a Kőrösök vidékétől a világörökség rangú Tokaj-Hegyalján és Debrecenen át, mely település a szabadság városa, az ottani munkahelyemből kifolyólag lehetőségem nyílt arra, hogy a gyakorlati ismereteimet nagyon sok mezőgazdasági üzemben hasznosítani tudjam és mindenütt a környezetkímélő, ökológiai szemléletre tettem a hangsúlyt. Amikor meghirdették a Biokultúra Egyesület alapítását egy szaklapban, azonnal jelentkeztem. Akkor Frühwald Ferenc volt az első elnök, vele egy nagyon értékes németországi – még NSZK-béli – tanulmányúton voltunk, ami óriási ismeretet adott a további ökológiai gazdálkodás fejlesztéshez és ebből is merítve nagyon sok előadást, tanfolyamot tartottam. Munkásságomról, azonkívül újításaimról, feltalálói tevékenységemről kiadványok születtek, amelyek széles körökben terjedtek. Jelenleg is dolgozom és igyekszem arra törekedni, hogy behozzuk azt a lemaradást, amit a rendszerváltáskor elszenvedtünk az ökológiai gazdálkodásnak tápanyag-ellátási és talajjavítási témakörében és a meliorációs feladatai terén. Ezeket most újra kell éleszteni, be kell iktatni a gazdálkodásunk rendszerébe. Elfeledkeztek azokról a fontosabb melioratív beavatkozásokról, amik a termőtalajt óvják, védik és gyakorlatilag alkalmassá teszik arra, hogy alacsonyabb ráfordítással nagyobb hozamokat érjünk el és az ökotermékeket egyre nagyobb mennyiségben tudjuk előállítani.
Az idei Pro Biokultúra díjazottak között dr. Lucskai Attila az ökogazdák termeléséhez szükséges jogi környezet alakításában végzett munkáját ismerték el ezzel a kitüntetéssel.
– Mi vezette az ökogazdálkodás irányába?
– A Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályán dolgozom. Az egyik szakterültem az ökológiai termelés és ennek hazai szabályozási hátterének kialakítása, valamint a különböző európai uniós döntéshozatali előkészítésben való részvétel. Hogy mi hozott engem erre a területre? Arra röviden úgy tudnék válaszolni, hogy annak idején növényvédelemmel kezdtem a pályafutásomat az államigazgatásban, akkor ismertem meg dr. Gyurasits Elemért, aki a biogazdálkodást képviselte a minisztériumban – sajnos már nincsen közöttünk – és ő hívta fel a figyelmemet az ökogazdálkodásra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ő volt az egyik elindítója, hogy ebbe az irányba forduljak, akitől sokat hallottam a szintetikus növényvédőszer-mentes gazdálkodásról és tulajdonképpen rajta keresztül ismertem meg jobban ezt az egész területet.
Mindezeken túl, még amikor egyetemre jártam 1993-ban nyertem egy PHARE ösztöndíjat Franciaországba és az ottani egyetemi idő alatt is egész véletlenül a gyakorlati időmet egy biogazdaságban töltöttem. Tehát a gyakorlati oldalról már 1993-ban találkoztam ezzel a területtel, majd mintegy jó tíz évvel később 2005 körül az államigazgatásban is ezen a területen kezdtem el dolgozni. Azóta tulajdonképpen az ökológiai gazdálkodás területén dolgozom, ezt a feladatot végzem kisebb-nagyobb megszakításokkal.
– Akkor a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. és a Magyar Biokultúra Szövetség ezt a munkát ismerte el ezzel a díjjal?
– Igen, tehát a hazai jogi szabályozásban a hazai érdekeknek a képviseletéhez és a magyar álláspont előkészítéséhez szükséges ismereteket a minisztériumban én fogom össze. Az e témakörben szervezett ülésekre az előkészítő anyagokat készítem, amelyek megvitatása több szinten folyik Brüsszelben. Ebben a témakörben, akár a társadalmi szervezetektől, akár hatóságoktól, oktatási intézményektől, a tanúsító szervezetektől, illetve másoktól beérkezett észrevételeket, de az egyes megkereséseket is én gyűjtöm össze és ezekből alakítom ki azt a hazai álláspontot, amely képviseli a magyar érdekeket és amelyek majd a különböző döntéshozói szinteken elhangzanak. Tulajdonképpen ez a munka képezte az alapját azoknak az eredményeknek is, amelyeket eddig elértünk ezeken a tárgyalásokon. Jelenleg is új jogszabály van készülőben az Európai Unióban, a most folyó tárgyalásokon is ezek az előterjesztések képezik a jogalkotói munka alapját.
Mezei Mihály okleveles agrármérnök, a Biodinamikus Közhasznú Egyesület elnöke volt az egyike, akinek munkásságát a kétévente megítélt Pro Biokultúra díjjal ismerte el a Magyar Biokultúra Szövetség. Ebből az alkalomból kértem meg, hogy tájékoztassa röviden a lap olvasóit munkájáról.
– A Mezei név a biogazdálkodók előtt ismert, jól csengő név, ha szabad ilyen profán megfogalmazással élnem márkanév a biotól is szigorúbb biodinamikus gazdálkodók körében.
– Igen, a Mezei név a magyarországi biodinamikus mozgalomban régebb óta jelen van, mert édesanyám, dr. Mezei Ottóné már a 70-es évek második felétől foglalkozott a biodinamikus gazdálkodás szellemi-antropozófiai alapjaival és gyakorlatával a maga kertészeti, később üzemi környezetében. Érdeklődésemet megalapozta, hogy 1978-ban elvitt magával az akkori Kelet-Németország egyetlen magángazdaságába, a Bad-Saarow melletti Marienhöhe-be, amely 1928 óta biodinamikus gazdaság volt, és ma is az. Ez volt az első, fiatalon ért meghatározó élményem, amikor láttam, ahogy egy sokoldalú, tejelő szarvasmarhatartó, takarmány- és árunövényt, zöldséget és gyümölcsöt is termesztő, a tájba harmonikusan illeszkedő gazdaságot – az akkori viszonyok ismeretében – csak a legalapvetőbb gépekkel és eszközökkel, sok-sok kézimunkával és még több belső elszántsággal műveltek.
Magyarországi aktivitásom már az egyetemen kezdődött, amikor a diplomamunkámban a biodinamikus és műtrágyázott takarmányok beltartalmi értékeinek elemzésével, vizsgálatával foglalkoztam. Az egyetem után külföldön is gyarapíthattam gyakorlati tapasztalataimat, amikor ausztriai majd svédországi biodinamikus gazdaságokban dolgoztam.
A svédországi Järnában biodinamikus szakmérnöki tanulmányokat végezhettem, különösen a mezőgazdasági üzemek biodinamikus átállásának kidolgozása volt rám nagy hatással. Ezt később, már hazai tanácsadási tevékenységem során a zöldség-gyümölcsös kiskertektől a családi méretű gazdaságokon át, a több ezer hektáros biogazdaságokra is sikerült adaptálnom. Ezek közül ma már többen Demeter minősítéssel gazdálkodnak.
Kitűnő elméleti és gyakorlati tanáraim voltak itthon és külföldön: Arthur Granstedt, dr. Győrffy Sándor, Thomas Lüthi, dr. Márai Géza, Marianus Rath – akiket mindenképpen említenék.
Hazaköltözésünket követően családommal a rendszerváltás utáni kusza helyzetben, alapítványi környezetben, Iváncsán, próbáltunk egy oktatási célú gazdaságot létrehozni. Ez az iniciatíva később a Nógrád megyei Legénden, részben a felmenőim örökségéből maradt területen, barátaim meghatározó elszántságával kiegészülve folytatódott, továbbra is közhasznú alapítványi keretek között. A szolid termőképességű, de szívet örvendeztető tájba illeszkedő szántókon alapvető takarmánygabona termesztés, lucerna és rét-legelő gazdálkodás zajlik. A legéndi biodinamikus együttműködésbe integráltan szarvasmarha, ló, szamár, juh és baromfi is megtalálható, így teljes körű gyakorlati- és oktatási gazdaságként próbál működni. A legéndi együttműködés eredménye a ma 33 hektáros, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által ellenőrzött Demeter minősített gazdaság. Itt elsősorban a Waldorf-iskolák fiataljai végezhetnek mezőgazdasági gyakorlatot, biodinamikus kertésztanári vezetéssel, öt-hét napos időszakokban.
– A gazdaság a biodinamikus gazdálkodás minden elemét magában foglalja?
– Azon lényeges pontok, amik a teljeskörű biodinamikus gazdálkodást megkülönböztetik az ökológiai gazdálkodástól, Legénden megismerhetők. A Biodinamikus Mezőgazdálkodásért Alapítványtól átállási tanácsadás is kérhető.
A Biodinamikus Közhasznú Egyesületnek 2000-ben történt alapítása óta vagyok az elnöke.
Dr. Szente Viktória a Kaposvári Egyetem docense is a XXIX. Biokultúra Tudományos Napon vehette át a Pro Biokultúra díjat, akitől aziránt érdeklődtem, hogy mi indíthatja el egy Gazdaságtudományi Kar Marketing és Kereskedelem Tanszék docensét az ökogazdálkodás felé.
– Mielőtt válaszolnék kérdésére, először is szeretném megköszönni a díjat a Magyar Biokultúra Szövetség vezetőségének, elsősorban Czeller Gábornak, aki a kezdetektől fogva inspirálja tevékenységemet. Nagyon nagy örömet okozott a sok gratuláció is a sok régi jó baráttól, ismerőstől.
Az ökológiai gazdálkodás harmadik évfolyamos egyetemi hallgató koromtól foglal el mindennapos szerepet az életemben. Elsődleges motivációt jelentett, hogy pályáztam és elnyertem a Biokultúra Egyesület ösztöndíját, amely a biotermékek fogyasztói preferenciáival foglalkozott. Ebben az évben kezdtük meg több egyetemi társammal – köztük későbbi férjemmel – a Biokultúra Egyesület kaposvári helyi csoportjának működtetését és rendeztünk meg több helyi, illetve országos gazdálkodási módot népszerűsítő konferenciát. Később szakdolgozatom, majd doktori disszertációm is az ökoélelmiszerek piacának vizsgálatára irányult, amelyeket a Kaposvári Egyetemen abszolváltam. Az intézmény Marketing és Kereskedelem Tanszéken dolgozom doktorandusz korom óta, ahol a kötelező lépcsősort végigjárva ma egyetemi docensként tevékenykedem. Évente rendszeresen több hallgató szakdolgozatának elkészítését segítem, amelyek témája az ökológiai élelmiszerek fogyasztói preferenciáihoz kötődik. Az oktatásban alap, mester és doktori szinten is foglalkozom az ökotermékek piacának bemutatásával és marketingjével több tanóra keretében. Az átadható friss információk részben egyetemhez köthető kutatásokból származnak, így publikációmnak egy jelentős része is mind a mai napig ehhez a témához kötődik. A másik, gyakorlatiasabb oldalt pedig a Kaposváron, illetve időközben a Dél-Dunántúli Régióban működő egyesületi munkának köszönhetem, valamint férjemet segítem saját ökogazdaságunk mindennapjaiban.
Dr. Terjéki József matematikus tanár úrtól, a tiszajenői családi gazdaságában készült beszélgetésben már korábban is hallottuk, hogy elsősorban a saját és családja egészségének megőrzése érdekében döntött a biogazdálkodás mellett.
– A Pro Biokultúra díj kitüntetés alkalmával most arra kérném, hogy röviden mutassa be biogazdász munkásságát!
– A biogazdálkodást családom döntése alapján kezdtük el még 1980-ban. A célkitűzés a család ellátása volt egészséges élelmiszerrel. Amikor meghallottuk, hogy Budapesten megalakult a Biokultúra Egyesület, azonnal beléptünk, ahonnan sok segítséget kaptunk a gyakorlati megvalósításhoz. Amikor már feleslegünk is lett, termékeinket a piacra is kivittük. A Biokultúra Egyesület legelső piacán is árultunk már saját nevelésű biopalántákat. Mostanában kecsketejterméket, tojást szoktunk a piacra vinni.
Mint biogazda, fontosnak tartottam a biogazdálkodás népszerűsítését is. Többfelé tartottam előadásokat, megalapítottam Szegeden egy Biokultúra kört, amit vezettem is szegedi tartózkodásom alatt. Tiszajenőre költözvén a szomszédos Tiszakécskén is alapítottam egyet.
1997-ben a X. Biokultúra Napok alkalmából jubileumi oklevelet és „Biokultúráért” jelvényt kaptam, majd 2002-ben az „Év Biogazdája” kitüntetés birtokosa lettem.
A jövő célkitűzései között szerepel, hogy a falusi turizmus keretein belül fogadjunk a biogazdálkodás, egészséges életmód, természetes gyógymódok iránt érdeklődő vendégeket.
A családom fiatalabb tagjait is úgy nevelem, hogy a megkezdett munkát töretlenül folytatni tudják, amikor az szükséges lesz.
Dr. Inczédi Péter
(Biokultúra 2016/6)
A rendezvényen készült videófelvétel itt megtekinthető »
