Úton a modern biogazdálkodás felé

A biogazdálkodás ellenfelei – kemikália-gyártók és forgalmazók, géntechnológiai vállalkozások, az „egészség”- ipar haszonélvezői és mások is – rendre az 1 milliárd éhező emberre, a 7 milliárdosra nőtt emberi létszám kiszolgálására való képtelenségére hivatkozva vetik el a Föld egyetlen fenntartható mezőgazdálkodási rendszerét, az ökológiai gazdálkodást, miközben nem az emberiségért való felelősségérzet, hanem a profit-vágy hajtja őket.

A „fejlett” világ a megtermelt élelmiszer esetenként közel felét a kukába dobja, így például Angliában ez az arány 40% körüli, nálunk legalább 30%; a Glóbusz északi féltekéjén az emberek nagy hányada a szükségletnél nagyobb fogyasztása miatt túlsúlyos; és e két pazarlási forma jóval többet emészt fel, mint amennyi ahhoz kellene, hogy ne legyen éhező ember a Földön.

Tehát a termelés fokozásán kívül még jócskán lennének tartalékok az 1 milliárd, illetve a 7 milliárd ember számára. Sőt! Évtizedek óta folytatott pontos kísérletek igazolják (Rodale Institut The Farming Systems Trial), hogy a „bevett” állításokkal szemben már ma is (csak) a biogazdálkodás (organic farming) lenne képes ellátni az emberiséget, főként azokon a helyeken bevezetve a Földön, ahol az éhínség tombol.

Mégsem ülhetünk mi biosok összetett kézzel, lépnünk kell előre! A jövőben (közel) annyit kell tudnunk termelni, mint a kemizált gazdaságban, csak attól sokkal tartalmasabbat!

A sorok íróját felkérték arra, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr részére 2007. január 31-én tartott előadásában – a sok élő – ökológiai gazdálkodási definíció mellé készítsen ő is egyet. Az így szólt: „Olyan gazdálkodási mód, amely az ősöktől átvett ismereteket és a modern kor kockázatot nem hordozó vívmányait ötvözi annak érdekében, hogy az embereket ellássa egészséges, biztonságos élelmiszerrel, és közben a környezetet úgy használja, hogy ezzel a következő generációk életfeltételeit nem korlátozza.”

A modern ökológiai gazdálkodást ezzel a fogalom meghatározással összhangban kellene megvalósítani!

Jöhet a technika a kapáló gépektől az elektrosztatikus permetezőkön át a műholdas és/vagy drónos diagnosztizálásig, jöhetnek az „Isten adta” (nem GMO) hasznos parányszervezetek, a talajéltetéstől a károsítók ellen hatókig, a biogazdálkodásban használható szerek hatását fokozó természetes adalékok, a kártevő és hasznos állatok viselkedését számunkra kedvezően befolyásoló fizikai és biológiai eljárások, az információs zavarkeltők, a növényi homeopátia, régi és modern tájfajták, (nem GMO-s) új nemesítésű, rezisztens fajták és még tovább sorolhatnánk! De az új eljárások és anyagok csak akkor jöhetnek, ha az ökológiai gazdálkodás alapelveit nem sértik!

Ezek az alapelvek sokoldalú megközelítésben a környezet megóvását, minden kapcsolatrendszerben a méltányosságot, a gondosságot, felelősségvállalást és az egészség szolgálatát jelentik. Ezekben alkut nem ismerünk!
(A főszerkesztő megjegyzése: A Magyar Biokultúra Szövetség az „Úton a modern biogazdálkodás felé” címmel tartotta 2016. december 3-án a XXIX. Biokultúra Tudományos Napot. Az előadások a honlapunkon az Előadások menü alatt megtalálhatók, továbbá lapunk az előadásokból készült cikkeknek is helyt ad.)

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2016/6)