2013 Sze 12

A gyermekorvos biogazdálkodó

Nincs hozzászólás

Kovách István gyermekorvos felnőtt emberként kötelezte el magát a biogazdálkodás mellett. A családi vállalkozásban részt vesz felesége, Kováchné dr. Perczel Erzsébet orvos, továbbá két gyermeke: Kovách Gergely és Perczel-Kovách Katalin.

– Mikor csatlakoztak a biohoz?

– Az 1990-es évek második felétől fokozatosan, egy-egy területtel csatlakoztunk. A két gyermekem közül az egyik fogorvos, a másik kertészmérnök. A fiamtól tanulok, emellett igyekszem mindenki mástól is tudásra szert tenni. Amikor Tiszacsegére kerültünk, véletlenek sorozata kapcsán megismerkedtünk Bodnár Gyurival és tőle tanultam az alapokat. Az indíttatás is részben innen jött. Az induló dolgokat ő mondta el, a nehézségekre ő hívta fel a figyelmet és mai napig, ha valami gondom van, kikérem a tanácsát. Másrészt mint orvos, amúgy is fogékony voltam a biogazdálkodásra és a családomat is érdekelte.

– Van-e a családi vállalkozásnak neve?

– Erre nem is gondoltunk. Miután mi főállásban különböző helyeken dolgozunk, egyszerűen nincsen annyi időnk, hogy a termék-előállítás után még kiskereskedelemmel foglalkozzunk. Bármennyire is elkötelezett hívei vagyunk a biogazdálkodásnak, hivatásunkat nem adhatjuk fel. Mi mindenképpen a betakarítás közeli állapotban adjuk el a termékeket. Így nincs szükségünk márkanévre.

– Milyen szántóföldi növénykultúrával foglalkoznak? Mi az, amit termelni tudnak?

– Elsősorban kalászosokat termelünk. Igyekszünk úgy beállítani, hogy a területnek legalább 30-40%-án kalászos legyen és az zömmel tönkölybúza. Néha van zab, néha kiegészítjük más kalászossal is. Előfordult olyan időjárás, amikor tavaszi búzát vetettünk.

– Milyen területen vannak a kalászosok és milyen területen a többi növény?

– Körülbelül 80 hektáron gazdálkodunk, ennek általában 30-40%-a kalászos, hogy aktuálisan melyik területen, azt a vetésforgó határozza meg.

– Mi az, amit termelnek még?

– Lucerna van a kezdetektől fogva. Egyrészt kiváló átállási növény, másrészt az a tapasztalatunk, hogy gyommentesítésben az a legjobb mód, ha négy évig lucerna van a földben és ott utána viszonylag egy stabil gyommentes területet kapunk.

Vetésforgó

– Tehát a vetésforgóban mindig van lucerna?

– Így van. Ezen túl a vetésforgóban szokott lenni csemegekukorica, zöldborsó, repce, de volt már napraforgó is. Tehát mindig van egy kicsit „bonyolultabb” része is a vetésforgónak.

– Hogyan építik fel a vetésforgót?

– Nincs sablonos rendszerünk, a piaci igények, az egyes területek adottságai és az időjárás is nagyon sokszor beleszól, hová, mit vessünk. Tehát nem egyszer volt olyan, hogy nem tudtam elég tönkölybúzát elvetni, mert olyan volt az őszi időjárás. Idén terveztem egy területre zöldborsót, annyira nedves a talaj, szinte biztos, hogy nem tudom elvetni.

– Milyen a tapasztalatuk van a károsítókkal kapcsolatban?

– Hortobágyhoz elég közel eső területeink vannak, az intenzív gazdálkodástól távolabb esnek, emiatt nem csak a mi területeink, hanem a környezetünk is jórészt vegyszermentes. Amikor még az első években a zöldborsóval kezdtünk el foglalkozni és megindultak nagyon a levéltetvek, szinte megdöbbentő volt, hogy egy pár napon belül minden tőn három-négy katicalárvával találkoztunk.

Tehát van természetes védelem, erre nagyon vigyázunk, ezt kíméljük. Inkább meghagyom a természetes környezetet, ha azt látom, hogy a védelemben nagyon sokat segít. A másik pedig, ami nagyon jó: a Bacillus thuringiensis készítményekkel megoldható egyes kártevők fékentartása. (Az egyes lepkék és levélbogarak lárvái ellen hatékonyak. A szerk.)

– Nehéz volt megszokni, átállni a biogazdálkodásra?

– Kellett egy kis idő, hogy ezt újból megtanuljuk, pedig nagyapáink még gyakorlatilag így gazdálkodtak! Sajnos ők már annyira kiöregedtek, hogy kevesen tudják átadni ismereteiket. Ezért aztán nagyon fontos, hogy világszerte többen foglalkoznak ezzel, egyre több olyan anyagot fejlesztenek ki, vagy olyan technikát oldanak meg, ami nagyon sokat segít, úgy hogy ökológiai alapokon áll.

Úgy látom, hogy hosszú távon lehet rentábilis, hiszen vannak olyan évek, amikor a termés csökken, mert nem tudok vegyszert használni. De közben máskor meg ez visszajön, és főleg ott jön vissza, hogy a földjeim olyan állapotba kerülnek, amely majd 20-50 év múlva is őrzi termőképességét. A termőföld kizsigerelése, kemikáliákkal történő szennyezése előbb-utóbb megbosszulja magát.

Termésátlag és szélsőséges időjárás

– Milyenek a termésátlagok? Szeretném, ha mondana adatokat a tönkölybúza vagy a kukorica hozamairól.

– Voltak jobb évek, amikor a tönkölybúzában 40 q és a csemegekukoricában 130 q is termett hektáronként. Nem annyi, ami egészen fantasztikus, de ez egy ökológiai gazdaságban eléggé jó eredménynek számít.

A tönkölybúzára nagy a kereslet
A tönkölybúzára nagy a kereslet

– A szélsőségek hogyan hatnak a termőföldre, a kalászosokból mennyit tudnak betakarítani, ki lehet-e küszö­bölni a szélsőséges időjárás okozta problémákat?

– Az nagyon fontos, hogy a munkálatokat mikor végezzük el. Ha időben minden eltolódik, az mindig visszaköszön a termésátlagban, csökkenti azt. Azokon a területeken, ahol mi gazdálkodunk, vannak vízelvezető csatornák. Ilyen áradásos, belvizes időben, amikor át kell emelni a vizet a csatornából a Tiszába, az már nálunk is problémát okoz.

– Hogyan oldják meg a tápanyag-gazdálkodást?

– Részben istállótrágyával, mivel saját állatunk is van, merinó juhokat tartunk. A télen termelődött trágyát juttatjuk ki, másrészt zöldtrágyázást is végzünk. Az utóbbi időben egyre nagyobb területen zöldtrágyázással igyekszünk a tápanyag-utánpótlást biztosítani. Kisebb területen próbáltuk ki a baktériumtrágyát. Újabb növényeket is megpróbálunk termelni, ezek egy része bejön, másik része nem. Mindig igyekszünk egy-egy új dolgot bevezetni.

– Mik a betakarítás jellemzői, kell-e különös figyelmet fordítani a betakarításra?

– Ami előny, hogy közel vagyunk a Hortobágyhoz, az egyben hátrány is, mert a környező városoktól ugyanakkor picit távolabb. Végig gondoltan kell megtervezni a betakarítást, mivel nincs saját betakarítógépünk. Emiatt bérmunkában oldjuk meg és megbízható embereket választunk, akik megfelelően kitisztítják a betakarítógépet, illetve időben oda is érkeznek. A tönkölybúzánál például, ha megkésnénk, egy esős idő bekövetkezte minőségromlást idézne elő.

– Hogyan zajlik az értékesítés?

– Eleve olyan növényeket választunk, amelyeknek szerződéses háttere van. A lucernát sajnos nem tudom bioban eladni, de minden mást igen.

– Tudna-e ötletet adni azoknak, akik ilyen típusú gazdálkodást akarnak folytatni?

– Két fontos dolgot Bodnár Györgytől tanultam: az egyik dolog, hogy ne kezdjenek túl bonyolult növényekkel. Bioban nagyon sok váratlan probléma jelentkezhet. Én is azt javaslom, inkább egyszerűbb növényekkel próbáljanak elindulni. A másik nagyon fontos dolog, hogy előre mérjék fel az értékesítési lehetőségeket, hogy olyan növényeket vessenek, amire megvan a biztosabb piac. A harmadik – amit én tennék hozzá – bátran vágjanak ebbe bele, lehet, hogy több pénzük nem lesz majd, mint a hagyományos gazdálkodással, azonban hasznot az ökológiai gazdálkodás is fog hozni. A rugalmasság a negyedik dolog, amit nagyon fontosnak tartok. Legyenek alapvető elvek, aminek alapján gazdálkodik valaki, de ne féljen a környezeti hatások miatt, illetve a piaci igényeknek megfelelőn módosítani. A szabályokat nem szabad átlépni, de bizonyos módosítások lehetnek.

– Hogy tudja megoldani, hogy legyen ideje a gazdálkodást irányítani?

– Nehezen. A szabadidőm tekintélyes részét erre fordítom. Nagyon keményen beosztom a szabadidőmet, általában 5 órakor kezdem a napot, részben papírmunkát végzek, részben szervezést. Vannak barátok, ismerősök, akik úgy segítenek, hogy megbeszélem velük a terület ellenőrzését. Így is elég gyakran le kell menni, ez azt jelenti, hogy a hétvégi szabadidőmnek jelentős részét erre fordítom, de főleg tavasztól őszig gyakran hétköznapokon is, ahogy a rendelési időm engedi.

– Vannak-e új növények, amelyeket be akarnak vonni a gazdálkodásukba?

– Majdnem minden évben próbálkozunk újdonsággal, kisebb nagyobb területen. Idén a repce lesz az „új” növény. Maga a repce zöldtrágyának is alkalmas, tehát ezt is figyelembe vesszük a tápanyag-utánpótlás során.

A földművelés tapasztalati tudomány, és a helyi mikroklíma nagymértékben megszabja, mely növények szeretnek ott élni, melyek nem. Ezeket sajnos nem lehet tankönyvből megtudni, meg kell tapasztalni. Ráadásul az adott év időjárási viszonyai is meghatározzák, hogy az új növény sikeres lesz-e. Ezért azután ha úgy látjuk, csak ennyi volt a baj, később újból megpróbáljuk. De ha sikerült, ha a növény szépen fejlődik, láthatóan jól érzi magát, az majdnem akkora öröm, mint az eredményes gyógyítás.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2013/2)

[felül]