2009 nov 30

A koegzisztencia lehetetlensége

0 Comment

Nem az emberi civilizációt kell a „félkész” GM-fajtákhoz igazítani, hanem olyan GM-fajtákat kell előállítani, melyek megfelelnek a 21. század társadalmi elvárásainak! (Heszky 2008, Az Európai Élelmiszerlánc Parlament, Visegrád, 2008. november 23-27.).

Az EU egyes tagországainak és hazánknak is olyan GMO törvényt kellene alkotniuk, mely csak olyan transzgénikus növényfajták köztermesztésbe kerülését engedélyezi, melyek esetében kizárt a génáramlás és génmegszökés lehetősége. Amíg ilyen – valóban kész – fajtákat nem állítanak elő, addig – a környezetünk természetes- és kultúrflórájának, továbbá a hagyományos- és különösen a biotermesztés védelme érdekében – a GM-fajtáknak nem szabad köztermesztésbe kerülniük (Heszky: 2007 Magyar Mg. febr. 28. 10-11).

A jelenlegi GM-fajták félkész termékek

A problémát napjainkban az jelenti, hogy a jelenleg köztermesztésben lévő géntechnológiával módosított (GM), vagy transzgénikus fajták félkész termékeknek tekinthetők. A „félkész termék” alatt a következőket értem:

  • Amit biztosan elvárhatunk a GM-fajtáktól, az a módosított tulajdonságok maradéktalan megjelenése a fajta minden egyedében. Ez igaz, és ez a jelenleg gyerekcipőben járó géntechnológiai fejlesztések jelentős sikere.
  • Amit sajnos még nem várhatunk el a GM-fajtáktól, hogy a transzgént ne szórják szét a levegőbe a transzgént tartalmazó pollennel, más szóval a transzgénnel ne „fertőzzék” (génáramlás) a környezetüket. Ez is igaz, és ez a jelenleg gyerekcipőben járó géntechnológiai fejlesztések durva hiányossága. A jelenlegi félkész GM-fajták ezért állandó fertőzési forrást jelentenek a hagyományos és biotermesztés számára.
    Ez utóbbi probléma tette szükségessé, hogy az EU kitalálja a koegzisztenciát, ami szakmailag hibás döntés volt és a gyakorlatban, különösen hosszútávon kivitelezhetetlen. Az alábbiakban ezeket a súlyos megállapításokat kívánom a hagyományos termesztők és biotermesztők szempontjából szakmailag alátámasztani.

A koegzisztencia elve és célja

A koegzisztencia a GM-fajták és a hagyományos fajták egyidejű nemesítését, vetőmagtermesztését és árutermesztését jelenti (egy országban, egy régióban, egy falu határában, vagy egy gazdaságban stb.) úgy, hogy a megtermelt termés megfeleljen az EU követelményeknek. Ez utóbbi, a gazdák által termelt hagyományos termékek esetében maximálisan 0,9%, a biotermékek esetében 0,0% GMO-tartalmat jelent. A gazdák szempontjából ez azt jelenti, hogy a biotermesztő áruja 0,0% GMOtartalom felett nem lehet biotermék. A hagyományos termesztő áruja pedig 0,9% GMO-tartalom felett már GMOterméknek minősül.

A koegzisztenciára, azaz a hagyományos és GM-fajták egyidejű alkalmazására a növénytermesztési technológia különböző lépéseiben azért van szükség, mert az Európai Unió határozata szerint a gazdálkodás egyik formája sem zárható ki, legyen az GMO- vagy hagyományos fajtákra alapozott, vagy bio- (öko-, organikus) termesztés. Az EU szerint a gazdák számára lehetőséget kell adni, hogy választhassanak az előbbiekben feltüntetett gazdálkodási irányok közül. A fogyasztók számára pedig meg kell adni a döntés lehetőségét, hogy a GM, a hagyományos, illetve a biotermékek közül választhassanak.

Az EU tehát egy neoliberális – napjainkra már rég lejáratott, a jelenlegi gazdasági válságot is okozó – közhellyel a piac (gazdák és fogyasztók) döntésére hárítja a koegzisztencia, pontosabban a GM fajták bevezetését. A választás lehetősége első pillanatra szimpatikus és meggyőzőnek tűnhet. Szakmai következménye azonban káoszba sodorhatja a mezőgazdaságot, a GM-fajták, fentiekben már említett félkész volta miatt.

A hagyományos és biotermesztés szempontjából a félkész GM-fajták fertőzési forrást jelentenek. Az EU döntése a koegzisztencia pedig nem a fertőzési források megszüntetését, vagy kizárását írja elő, hanem – a koegzisztencia bevezetésével – lehetővé kívánja tenni e fertőzési források elterjesztését az Unió egész területén. E vonatkozásban nincs mit csodálkoznunk azon, ha egyes régiók GMO-mentes területnek nyilvánítják magukat. Az alábbiakban vizsgáljuk meg a következményeket részletesebben.

A génáramlás (génmegszökés) megakadályozhatatlan

A koegzisztencia törvény és arra alapuló végrehajtási rendeletek legfontosabb célja, hogy olyan feltételeket biztosítson, mellyel minimalizálhatók a jelenlegi félkész GM-fajták termesztésbe vonásának káros következményei. A génáramlás a transzgén átjutását jelenti egyik fajtáról a másikra (1. ábra). A génmegszökés a transzgén kikerülését jelenti az emberi kontroll alól. Mind a génáramlásnak, mind a génmegszökésnek két alternatív lehetősége van: biológiai és fizikai.

A biológiai génáramlás (génmegszökés) azt a folyamatot jelenti, mely során a GM-növény transzgént is tartalmazó GM-pollenje átkerül (1. ábra):

1. ábra

1. ábra: Génáramlás irányai pollennel.
A különböző GM-fajták köztermesztés kerülését követően a transzgént tartalmazó pollen nem csak a hagyományos fajtákat (koegzisztencia) „fertőzheti”, hanem a faj más GM-fajtáit, továbbá vad formáit és ökotípusait (biodiverzitás) is.

  • az adott faj nem GM-fajtáinak virágára (génáramlás a kultúrflóra irányába),
  • az adott faj rokon fajainak virágára (génmegszökés a kultúr- és vadflóra irányába),
  • az adott faj természetes vegetációt alkotó ökotípusainak virágára (génmegszökés a vadflóra irányába).

A virágokra került GM-pollenből a megtermékenyítés során a transzgén is átkerül a fejlődő magvakba, tehát a fejlődő magvak embrióinak (csíra) sejtjei a transzgént is tartalmazni fogják. Végeredményben a nem GM-növényen GM-magvak fejlődnek. Amennyiben ez a biotermesztés során fordul elő, akkor a termék „bioként” már nem lesz eladható. Amennyiben hagyományos termesztésről van szó, akkor a GM-magvak aránya dönti el a termék minősítését, ami 0,9% alatt hagyományos, 0,9% felett GMO besorolást jelent.

A biológiai génáramlás iránya sokféle lehet, amiről kevés szó esik (1. ábra):

  • A GM-fajtáról a génáramlás történhet az adott faj, pl. a kukorica hagyományos fajtáinak irányába, mely azok kontaminációját eredményezi, melyről a jelenlegi koegzisztencia törvény rendelkezik.
  • A GM-fajtáról a génáramlás történhet az adott faj, pl. a kukorica GM-fajtáinak irányába is, tehát GM-fajta is kontaminálhatja a GM-fajtát, erről a jelenlegi törvény nem tesz említést.
  • A fű, erdei fák és gyümölcsfajok, pillangós növények stb. GM-fajtáiról a génáramlás történhet az árokszéleken, gyepekben, a természetes és telepített növénytársulásokban található vad változatai és ökotípusai irányába, erről nem szól a törvény. Ezekben az esetekben egyértelműen génmegszökésről beszélhetünk.

A vadflóra irányába történő génmegszökés csak akkor következhet be, amikor különböző fű- vagy fafajok, illetve pillangós növények stb. GM-fajtáinak termesztését engedélyezték. Természetesen ezekre külön koegzisztencia törvényt, illetve rendeleteket kell majd kidolgozni és elfogadni.

A hagyományos fajták vetőmagja nem tartalmazhat GMO-magvakat

A biológiai génáramlás bekövetkezése a jelenlegi félkész GM-fajták esetében különböző termeléstechnológiai trükkökkel, módosításokkal (izoláció, köpenyvetés) sem zárható ki, csak csökkenthető. A biológiai génáramlás végül is megakadályozhatatlan az idegentermékenyülő (szél-, rovarporozta) növényeknél, bármilyen izolációs távolság esetén is. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy a GM- és hagyományos fajták nemesítésével és vetőmag szaporításával foglalkozó multinacionális cégek ma már nem tudják a hagyományos kukorica fajtáik vetőmagjának GMO-mentességét garantálni. Ennek oka, hogy olyan országokban állítják elő a hagyományos hibridjeik vetőmagját, melyekben a GM-fajták és hibridek árutermesztése is engedélyezett. A hagyományos fajta vetőmagjában a GMO-tartalom (szennyeződés) pedig csak 0,0 % lehet. Ez az oka annak, hogy napjainkban a GM-kukorica hibridek tulajdonosai próbálják elérni, hogy a hagyományos fajtáik vetőmagja legalább 0,1-0,5%-ban GM-magvakat is tartalmazhasson. Ez viszont szakmai és genetikai szempontból elfogadhatatlan és megengedhetetlen.

Ennek alátámasztásául végezzünk egy gyors számolást. A hagyományos kukorica vetőmag 0,5% GMO-tartalma esetén, 70 000 tő/ha növényállománnyal számolva hektáronként 350 GMO-tövet termesztünk. Az 1,2 millió ha hazai vetésterületre vetítve ez 420 millió GMO kukoricanövényt/ország jelent. Ez a növényállomány pedig megfelel 6000 ha tiszta GMO vetésterületnek. Abban az esetben, ha 0,1%-kal számolunk, ez 60 GMO növény/ha-t és 70 millió GMO kukoricanövényt/ország jelent. Ez a növényállomány megfelel 1000 ha tiszta GMO vetésterületnek. Tehát abban az esetben, ha az EU engedélyezi, hogy a hagyományos kukorica vetőmag is tartalmazhasson GMO-magvakat, hazánk elveszti GMO-mentességét, annak ellenére, hogy a gazdák csak hagyományos kukorica hibrideket termelnek. A hagyományos hibridek vetőmagjában engedélyezett GM szemekből ugyanis 70-420 millió GMO-növény fejlődik és virágzik az országban, szórva a transzgént tartalmazó pollenjét. Ha ez bekövetkezik, országunk gyakorlatilag már nem nevezhető GMO-mentesnek. Ez tehát egy csapda és a tagországoknak ezt nem szabad elfogadniuk.

A fizikai génáramlás (génmegszökés) azt a folyamatot jelenti, mely során a GM-növény magja, vagy valamilyen reprodukcióra képes szerve (gumó, hagyma, hajtás, gyökér stb.) keveredik a nem GM-fajta magjával vagy valamilyen reprodukcióra képes szaporító szervével (génáramlás), vagy elszóródik, esetleg a földben marad stb., tehát kikerül az ember kontrollja alól (génmegszökés).

A fizikai keveredés soha sem zárható ki, mely emberi tényezőkre (fegyelmezetlenség, figyelmetlenség, gondatlanság, hanyagság stb.) vezethető vissza. Ezt az elmúlt évek hazai és nemzetközi botrányai is bizonyítják. Évekkel ezelőtt az – akkor még – OMMI hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyik multinacionális cég – hibrid vetőmag előállítása céljából hazánkba fajtakísérletre küldött – hagyományos hibridjeinek szülőtörzsei GM-magvakat is tartalmaztak. A nemzetközi GMO botrányok is (nem fajtaazonos GM-vetőmag, pl. Bt-kukorica, illetve termék, pl. LL-rizs stb.) mind a különböző cégek munkatársainak gondatlanságára voltak visszavezethetők. Ennek oka, hogy a GM és a hagyományos vetőmag, szaporítóanyag és áru semmiben sem különbözik egymástól, azok csak speciális (drága) molekuláris technikákkal különböztethetők meg.

A génáramlás a technológia minden lépését veszélyezteti

Mind a biológiai, mind a fizikai génáramlás és génmegszökés nemcsak a gazdáknál jelent veszélyt, hanem a növénytermelési ágazat minden egyes technológiai lépésében. Tehát a növénynemesítésben, a vetőmagtermesztésben, az árutermelésben, a post harvest technológiákban és a kereskedelemben is. A koegzisztencia törvény különböző előírásait ezért mind a növényfajták nemesítése, fenntartása és vetőmag előállítása, mind a kereskedelmi célú árutermelés, tárolás, tisztítás, csomagolás stb. során is alkalmazni kell.

1. táblázat

1. táblázat: A génáramlás (biológiai, fizikai) okozta problémák és a koegzisztenciát
biztosító megoldhatóságuk a növénytermelési ágazat egyes technológiai lépéseiben
(Heszky L. 2004 Agrofórum, 15 (12), 7-9)

A legnagyobb gazdasági problémát a koegzisztencia törvény végrehajtásában a GM- és nem GM-termőterületeken betakarított termés külön kezelése, raktározása, tisztítása és forgalmazása fogja jelenteni hazánkban, mert mindegyik esetben párhuzamos tároló, tisztító, szállító stb. rendszer kiépítése szükséges. A learatott termés (GM és hagyományos) fizikai keveredése csak így zárható ki. A párhuzamos rendszerek kiépítése viszont jelentősen növeli a gazdák termelési költségeit, ezzel rontja a termelés jövedelmezőségét és a megtermelt áru versenyképességét. Figyelemmel a magyar állam és ezen belül a mezőgazdaság jelenlegi anyagi helyzetére, tőkeerejére, a párhuzamos raktározó, tisztító és szállító rendszerek kiépítése irreális feladatot jelent.

A koegzisztencia törvény csak pár évig alkalmazható

Amennyiben a GM-kukorica hibridek termeszthetők lesznek a jövőben hazánkban, már előre megjósolható, hogy a koegzisztencia rövid időn belül kivitelezhetetlen lesz. Amikor ugyanis a GM-fajták vetésterülete eléri az adott faj termőterületének 30-40%-át, már lehetetlen lesz a biológiai (pl. izoláció) és fizikai génáramlás (pl. szállítás, raktározás) megakadályozása. Ez következett be az Egyesült Államokban a szójánál, ami miatt az USA – napjainkban már Argentína és Brazília is – képtelen GMO-mentes szója exportjára.

Ezen országok példája bizonyítja, hogy a GM-fajták vetésterülete 4-6 év alatt elérheti a kritikus 30-40%-ot. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy érdemes-e hazánkban ilyen rövid időre egy olyan törvényt alkotni és főleg bevezetni, mely nem oldja meg a gondokat, viszont rendkívül sok további technológiai, gazdasági és jogi problémát generál.

A válasz egyértelműen nem, mert nem az Unió mezőgazdaságát és lakosságát kell a félkész GM-fajtákhoz igazítani, hanem olyan GM-fajtákat kell előállítani, melyek megfelelnek az Unió törvényeinek és lakossága elvárásainak.

Következtetés és javaslat

A koegzisztenciával az Unió magának állított fel egy olyan követelményt, mely számos szakmai és kivitelezési problémával terhelt, ezért azt a tagországok nem tudják teljesíteni. Valószínűleg sokkal szakszerűbb és olcsóbb lenne, ha az EU felülvizsgálná a koegzisztenciával kapcsolatos döntését, és más irányban keresné a megoldást. Ilyen megoldást jelentene, ha az EU olyan törvényt hozna, mely előírná, hogy az Unió területén csak olyan GM-fajták termeszthetők, melyek esetében a génáramlás kizárható. Figyelemmel a géntechnológia módszertanának gyors fejlődésére és a kutatásba fektetett dollár milliárdokra, ez nem egy irreális elvárás.

Heszky László akadémikus, igazgató
SZIE Genetika és Biotechnológiai Intézet, Gödöllő
(Biokultúra 2009/4)

[top]