2003 máj 19

A Méhesi Biogazdaság

0 Comment

Méhesi Zoltán 2000-ben az Év biogazdája” lett, sajtcsaládja 2002-ben a Biokultúra Napokon az év bioterméke kategóriában 3. díjas, a Méhesi Biogazdaság közönségdíjas lett. Gazdasága elnyerte a kísérleti jellegű, demonstrációs, ökológiai mintagazdaság címét. „Alias Méhesi Zoltán 30 éves, világcsavargó, sajtkészítő, és úgy mellesleg vándor BLUES-muzsikus, szájherflis” – írja Zozoról Az első magyar blueskönyv-ben Fekete Kálmán.

Kalandos utat jár be mire biogazdálkodóvá válik. Él Németországban, Franciaországban és Hollandiában. Több idegen nyelvet beszél, muzsikusként keresi kenyerét külföldön. A rendszerváltozás után nagy reményekkel tér vissza Magyarországra. Megtalálja a mozsgói szőlőhegyet Szigetvár közelében, itt 1991-ben házat vásárol 1,5 ha földdel. Kecskét tart, ekkor gondol először a sajtkészítésre, mint a fölösleges tej egyedüli tartósítási módjára. Visszatér Hollandiába, ahol biogazdaságokban tanulmányozza a mesterséget. Később teheneket vásárol, hét fejőstehénig fejleszti állományát. Azonban anyagi, fizikális nehézségek arra kényszerítik, hogy 1997-ben vállalkozását időlegesen, három évig szüneteltesse. Ez idő alatt is szakmájához hű marad: részt vesz egy sajtüzem létrehozásában, és annak ügyvezetőjeként három éven keresztül tevékenykedik.

1999-ben visszaköltözik Mozsgóra, és újrakezdi. Egy felújított, 200 éves, vályogból épült házban él családjával: édesapjával, feleségével és fél éves kisfiúkkal. A mára már 20 ha-os birtokon 2 hektár a zöldség-, gyümölcs-, és szőlőkultúra, 3 hektár a rét, a többi területen szántóföldi növényeket termeszt. A területen több gazdasági épület is áll, amelyek többségét saját maguk építették. 95%-ban önellátóak, ahogyan a gazdaságukat is önfenntartónak alakítják ki.

A sajtkészítés tudományát nagyrészt külföldön tanulja. Hollandiában, Németországban, Franciaországban az ottani biopiacokon ismerkedik meg sajtkészítőkkel, akikkel folyamatosan tartják a kapcsolatot. Magyarországon nem volt senki, aki szakmailag segíthetett volna, hiszen a háború után itt csak nagyüzem létezett, a megkeresett illetékesek képtelenségnek tartották a kisüzemi sajtkészítést. Erdélyben jár, ahova családi szálak fűzik, és ott tanulja a gomolyakészítést. Most egy svájci kolostorba készül, ahol különleges eljárással készítenek érlelt sajtokat. A tizenegy éves szakmai tapasztalat mellé két éve magyarországi tejipari iskolában tejtermékgyártó képesítést is szerzett.

A sajt minőségét az alapanyag, a tej minősége határozza meg, arra pedig az évszak, a takarmány van hatással. Az állatokat szálastakarmánnyal eteti, emellett zöld futószalagot is alkalmaznak. Kora tavasztól késő őszig legeltet, és mellette kapnak a marhák zöldtakarmányt is. A Legány-féle keverék már áprilisba kaszálható, a zabos-bükkönnyel és borsó csalamádéval őszig lehet kiegészíteni a legeltetést. A tehenészetnél semmilyen erjesztett takarmányt nem használnak, ugyanis ez károsan befolyásolhatja a sajt minőségét.

A gazdaság vörös-tarka tehénállományból áll, 6 500-7 500 l laktációs termeléssel. Jelenleg hét tehén tejel, és négy üszőborjút nevelnek.

A megélhetést elsősorban a sajt biztosítja, de más tejterméket is értékesítenek. Az érett sajtok közül natúr, fűszerezett és füstölt változatokat készít, de gomolya jellegű lágy sajtokat, krémsajtokat, túrót, krémtúrót és vajat ugyancsak előállít.

A használt fűszerek, mint a paprika, fokhagyma, bazsalikom, majoránna, kakukkfű ellenőrzött biofűszerek. Az exportból beszerzett mazsola és vanília is ökológiai termesztésből való. Tervezi rocquefort-jellegű sajt készítését és probiotikus joghurt előállítását is.

Egyes életmód-tanácsadók szerint nem egészséges a tej fogyasztása, hiszen nem vagyunk képesek a tej emésztésére. Annyi mindenesetre igaz, hogy valóban nem rendelkezünk laktáz tejcukorbontó enzimmel, hiszen ezt magában a tejben található. A nyers tej tartalmazza a lebontásához szükséges összes enzimet. Minél magasabb hőfokon kezelik a tejet, annál kevesebb enzim marad benne, és annál jelentősebben terheli meg a szervezetet. UHT (Ultra High Temperature) tejet 142°C-on hőkezelik, ez már biológiailag nem nevezhető élő anyagnak. Gyakran találkozni olyan elképzelésekkel is, hogy a tejet először dehidratálják és tejport készítenek belőle, majd rehidratációval tejet nyernek és azt csomagolják. Ugyan a módszer lehetséges, azonban nem gazdaságos. Jelenleg Magyarországon van akkora tehénállomány, hogy a lakosság napi tejszükségletét fedezze.

Alapvetően unióellenes. Szerinte a biotermelőknek azonban nem fog annyit ártani a csatlakozás, mint a hagyományos gazdálkodásnak, mert nagy a felvevőpiac. Az uniós normákat túlszabályozottnak tartja, a regisztrációtól kezdve a higiéniáig, szinte mindent, ami a gazdálkodással kapcsolatban áll. Az irreális feltételeknek csak óriási befektetések árán lehet megfelelni. Egyenlőtlen harc alakul ki, és banki hitelekbe kergetik a termelőt, aki előtt két út áll: vagy abbahagyja a gazdálkodást, vagy a bankoknak dolgozik. Az uniós szabályok követelik a fejlesztéseket. A termelőt belekergetik egy olyan versenybe, amelyben elveszhet az emberi lépték.

Termékeit kizárólag az Ökopiacon értékesíti, ez eltartja a családot, sőt még a segítséget is, egy erdélyi házaspárt. Szupermarketekbe nem szállít, mert személytelennek tartja, fontos számára a vevőivel kialakított személyes kapcsolat.

Büszke arra, hogy állami támogatások, hitelek nélkül képes volt idáig eljutni. Nem a támogatásokkal segített fejlesztésekben látja a megoldást, hanem olyan szabályozásban, amely valóban teljesíthető, mert csak ez biztosíthatja a kisüzemek megmaradását. (Az eddigi eredményekhez gratulálunk Méhesi Zoltánnak, legyen újabb sikerekben része. A szerk.)

Rasztik Viktória
(Biokultúra 2003/2)

[top]