2015 nov 24

A Stratiolaelaps scimitus atkafaj, mint a biológiai védekezés eszköze

Nincs hozzászólás

Jelen ismereteink szerint ma a világon megközelítőleg 55 000 atkafajt ismerünk, azonban intenzív kutatásoknak köszönhetően ez a szám pár évtizeden belül akár meg is duplázódhat. A legtöbb atkafaj az emberek számára teljesen közömbös, létezésükről tudomást sem szerzünk, azonban számos olyan fajuk ismert, amely közvetlenül (például az ember vérét szívó parazita atkák és kullancsok), vagy közvetetten (például háziállataink parazita atkái, vagy a növényeken előforduló kártevő atkák) jelentős hatással lehetnek az életünkre, sőt akár a mindennapjainkra.

A mezőgazdaságban vagy a kiskertjeikben dolgozó emberek számára az atkák elsődlegesen, mint kártevő fajok ismertek, a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), vagy a piros takácsatka (Panonychus ulmi) érzékeny károkat okozhat, mind a mezőgazdasági, mind a kertészeti kultúrákban. Azonban a növényeken előforduló atkák nemcsak kárt okozhatnak, hanem egyes fajai segíthetnek kordában tartani a kártevő atkák számát, de más rovarkártevőket is. Ezek a kártevő egyedszámot szabályozó atkák a ragadozó atkák családjából (Phytoseiidae) kerülnek ki, bár eredendően is jelen vannak a növényeken, de néhány faj (pl. Phytoseiulus persimilis, Iphiseius degenerans, Amblyseius swirskii) könnyen beszerezhető és mint biológiai védekezési eszköz jól használható a leveleken élő kártevőkkel szemben.

Pár hónappal ezelőtt egy kísérleti takácsatka kultúrában egy furcsa, szokatlan kinézetű atkára figyeltünk fel. A faj pontos azonosítása során kiderült, hogy egy eddig Magyarországról ki nem mutatott atka fajt találtunk. Az atka faj a Stratiolaelaps scimitus nevet viseli, az első felfedezett egyedeit Pápua Új-Guineában találták, majd előkerült Ausztráliából, az USA-ból és Dél-Afrikából is. Több hasonló fajra is hasonlít, így elképzelhető, hogy máshol is előfordul, azonban a nehéz azonosítás miatt eddig még nem említették. Ezt az atkafajt szabad szemmel is észrevehetjük, jellegzetesen fehéres-sárgás színe van, teste kissé vaskos. Pontos azonosítása csak szakember számára lehetséges, nagy felbontású fénymikroszkóp segítségével. Ha mikroszkóp alatt megvizsgáljuk az állatot, feltűnőek lehetnek a spatula-alakú szőrök a háti lemezen és az, hogy a háti lemez vége V-alakban kihúzott. A hasi oldalon is láthatunk spatula-alakú szőröket, de a legtöbb szőr inkább tű-alakú.

A biológiai védekezésben betöltött szerepe jól ismert, azonban gyakran összekeverik egy közeli rokon atkával, a Stratiolaelaps miles (régebbi nevén Hypoaspis miles) fajjal. Mindkét faj kereskedelmi forgalomban elérhető, internetes portálokon külföldről rendelhető, elsősorban Észak-Amerikából. Mikroszkóp alatt a két fajt könnyű elkülöníteni, a Stratiolaelaps miles háti lemeze lekerekített, míg a Stratiolaelaps scimitus fajé V-alakú.

A természetes élőhelyeken a Stratiolaelaps scimitus faj elsősorban fonálféreg és tripsz fajokkal táplálkozik, ezért ezekkel a csoportokkal szembeni védekezésben lehet szerepük. Vizsgálatokban kimutatták, hogy baromfitenyésztésben gyakori, parazita vérszívó atkafaj (Dermanyssus gallinae) elleni biológiai védekezésben, illetve a Varroa atka elleni védekezésben is szerepe lehet.

Vizsgálataink során a Stratiolaelaps scimitus fajt, egy ritkább takácsatka faj tenyészetében találtuk. Ez a faj a Bryobia kissophila – borostyán takácsatka – amely a szabadon élő borostyán és a szobaborostyánok kártevője. Ez a ragadozóatka a takácsatkák betelepítése előtt nem vol megfigyelhető, de feltételezéseink szerint már a talajban tartózkodhatott néhány egyede. Nagy egyedszámban a takácsatkák felszaporodása után lettek megfigyelhetőek, ami arra utalhat, hogy a takácsatkák ezen speciális tápnövényhez kötött faja megfelelő táplálékforrás lehet a Stratiolaelaps scimitus fajnak, így a más növényeken élő takácsatkák ellen is megfelelő biológiai védekezési eszköz lehet.

Kontschán Jenő
MTA ATK Növényvédelmi Intézet
(Biokultúra 2015/1)

[felül]