2012 nov 30

Ágaskordonon minőségi borszőlőtermesztés

Nincs hozzászólás

Az erdei szőlő liántermészetű növény (Vitis sylvestris). Természetes közegében a lombfal koronájára felkúszik. Hajtásainak termékenysége csekély, laza fürtjén „apró” bogyókat nevel. Vegetatív-generatív tevékenysége arányát évente, önszabályozással módosítja, bőtermő évben a fürtök száma megnő, kihagyó években viszont csökken. A hajtások beérése is ingadozik, bőtermő évben javul, kihagyó évben pedig romlik, sokévi átlag értékre beálló fiziológiai egyensúly paraméterekkel. Termékeny talajon nagyobb, kevésbé termékeny talajon kisebb hajtás és fürtszámmal. (A felvételen: a metszés elhagyásával romlik a virágzatokban a kötődés, a szőlő „madárkás” fürtképzéssel védekezik túlterheléskor.)

Termesztésbe vételekor a növény önszabályozását a téli metszés váltotta fel. Ezzel lecsökkent a rügy-, hajtás- és fürtszám, megnőtt viszont a levelek, kacsok, hajtások, fürtök és bogyók mérete. A hajtásnövekedéssel együtt a gyökérzet tavaszonként felerősödött, majd leállt. Az egységnyi terméshozamra jutó levélfelület növekedésével javult a mustfok és a hajtások beérése.

Az évezredek folyamán a növény átalakult. A metszés és az emberi szelekciós tevékenység előnyös genetikai változatait ivartalan szaporítással megőrizte. Ezzel a növény lényegesen nagyobb rügytermékenységhez, fürt és bogyómérethez stb. jutott. Elméleti kutatók (köztük például Winkler, A. J., 1962) azonban kimutatták, hogy a metszés a tőkét gyengíti, hosszú hajtások nevelésére, felesleges vesszőtermelésre kényszeríti. A metszés okozta kényszerű veszteségek hatásaként viszont a tőke a talaj közelébe került. Hazai szakemberek szerint „a szőlő metszése már csak azért sem hagyható el, mert elkúszik, elmászik”.

A nagy hajtásszám miatt a hajtásnövekedés a virágzás előtt leáll

A nagy hajtásszám miatt a hajtásnövekedés a virágzás előtt leáll

A vegetációs potenciál kihasználása, valamint a terméshozam szabályozás gépesítése érdekében elhatároztuk, hogy a szőlő természetes hajtásrendszerét visszaállítjuk. A kezdeti kísérlek során bebizonyosodott, hogy a metszés elhagyásával a termesztett szőlő (Vitis vinifera) is önszabályozásra áll át. Rügyeinek nagyobb termékenysége miatt azonban a szakaszosság mértéke lényegesen nagyobb, különösen a metszéselhagyás évében.

A túlterhelés ellen a szőlő „madárkás” fürtképzéssel védekezik. Ha a tőke ezt túléli, az évenkénti ingadozás csillapodik. A termesztett szőlő idővel tehát szintén fiziológiai egyensúlyba kerül a környezeti feltételekhez igazodó hajtásszámmal.

Ötven évi kísérletsorozat eredményeként új tőkeforma bevezetésére teszünk javaslatot. Példaként hagyományos, korábban metszett termőszőlő, ágaskordon tőkeformára történő átállítását mutatjuk be. Az ültetvény támaszrendszere, tőkéik kialakítása, a terméshozam és teljesítő képesség szabályozása a szokásos gyakorlatától több vonatkozásban eltér. A termőfelület – és vele a tőtáv – méretét talajfoltonként, a földig visszavágott egyedek vesszőhozama alapján állapítjuk meg. A tőkeforma kialakítása tőketörzs, kordonkar, a kordonkaron hosszú hajtások nevelésével indul.

A leívelt termőgally tengelye mentén emeletenként egy világos rügyet hagyunk vissza

A leívelt termőgally tengelye mentén emeletenként egy világos rügyet hagyunk vissza

A metszéssel kialakított szőlőt viszont nekünk kell önszabályozásra képes állapotba visszahozni. A vesszőhozam meghatározott százalékának eltávolítása után a kordonkaron visszamaradókon, rövidre beérő hajtásokat kell nevelni. Ehhez a ritkító metszést követően a földig leérő vesszőket függőlegesen leíveljük. A fürtök számát és a hajtásnövekedés erélyét a kordonkaron és a leívelt szálvesszőkön megduzzadó rügyek ledörzsölésével csökkentjük. Az ágrendszert a felső ledörzsölt és az alatta a kezelésből kimaradó szakaszok hosszával szabályozzuk. A leívelt termőgallyak tengelye mentén emeletenként egy duzzadó világos rügy visszahagyásával 23 fürtöt kaphatunk.

A kezelést követően a kordonkar vonala alatt fakadó rügyek vegetációs előnyhöz jutnak. A leívelt szálvessző föld közeli hajtásainak növekedési erélye pedig felerősödik. A polaritás iránya tehát látszólagosan megfordul. A következő évben a leívelt szálvessző termőgallyá válik, rövid vesszein a hajtások csupán néhány cm hosszan érnek be.

A terméshozamot a leívelt termőgally vesszein megduzzadó rügyek ledörzsölése mértékével szabályozzuk az ágrendszer felső sávjáról a ledörzsölt és az alatta a kezelésből kimaradó ún. termősáv megválasztásával. (Függőleges vetületeik arányával.)

Az ágaskordon tőke produktivitása korával, az időjárással, a talaj termékenységével stb., változik. Az ágrendszer peremén a hajtások növekedési erélye nagyobb, mint a lombfal belsejében. Intenzív növekedésük miatt az oldalelágazások évente, a termőgally tengelyétől távolodnak. A nyár folyamán pedig súlyuk alatt leívelődve, egymásra borulnak. A lombfal átmérő növekedésével romlik a benapozottság mértéke és a termés minősége. A fentiek miatt a terméshozam szabályozást összekötöttük a függőleges ágrendszer peremén fakadó rügyek ledörzsölésével. Világos rügyet tehát csak a kordonkar alatt, a termőgally tengelye közelében hagyunk. Üzemi felületen a terméshozam szabályozását és a termőfelület méret keretek között tartását gép végzi, erőgépre függesztett adapterekkel.

Az új tőkeforma használatának előnyei:

  • Az ágaskordon tőkén a hajtásrendszer hónapokkal előbb kialakul, mint a metszett szőlőn. Rövid hajtásaival a termőgallyak a tenyészterületet nagyobb felületen árnyékolják le. A fentiek miatt az ágaskordon tőkén az asszimiláló felület (időben és térben) nagyobb, mint a kontrollon.
  • A terméshozam szabályozás kevesebb szerves anyag veszteséggel jár, mint a rügyritkítás.
  • A felesleges vesszőtermés helyett a fürthozam nő.
  • Termő ágaskordon ültetvényben a szokásos kézi munkák elmaradnak, vagy gépesíthetők.
  • Rügyritkítással a terméshozam és a lombfal átmérő szabályozható, mértékétől függően a termés mennyiség, illetve minőség, javára.
  • Az ágaskordon ültetvény növényvédelmét a természetes hajtásrendszer megkönnyíti. Környezetkímélő megoldással pedig, bioszőlő alapanyaghoz juthatunk.

A természetes hajtásrendszer előnyeként:

  • Csökken az ágrendszert károsító farontó gombák fertőzése.
  • A metszés elhagyásával nő a rügyekben áttelelő atkák száma. Nagy részüktől viszont a duzzadó rügyek lesöprése megszabadít. Téli lemosó permetezésre tehát, csak esetleges jelleggel kényszerülünk.
  • A stabil gyökérrendszer következményeként a filoxéra kártétel csökken. Hozzájárul ehhez az intenzív hajtásnövekedés elmaradása. (Dr. Kocsis László tanszékvezető egy. docens szóbeli közlése szerint a filoxéra a vékony hajszálgyökereket támadja meg.)
  • A hajtásnövekedés korai leállása a lombfal önárnyékolását csökkenti.
  • A lepermetezett rövid hajtások permetlé alatt maradnak. A peronoszpóra elleni védekezések száma csökkenthető.
  • A fürtszerkezet lazulása megkönnyíti a gombás fertőzés elleni védelmet.
  • Az ágaskordon tőke laza, benapozott hajtásrendszerét a molyok elkerülik.
  • A földig leérő termőgallyak alatt az árnyékba kerülő gyomok fejlődése leáll, ezek a sor nyomvonalában néhány (damilos) fűkaszálással visszaszoríthatók.
  • A termés önköltsége a magas terméshozam és a kézi munkaerő esetleges jellege miatt csökken.
  • A szőlő hazánkban őshonos. A klímaadottságokhoz hozzászokott. A metszés és a nagy terméshozam folytán beálló tápanyag (K) hiány viszont a szőlő téltűrését lerontja. Hozzájárul ehhez a hajtásokban a sejt méret növekedése, hosszú vesszeik elhúzódó beérése, valamint a szénhidrát (cukor, keményítő stb.) tartalom csökkenése is. Az ágaskordon tőke téli fagy tűrése lényegesen nagyobb. A hajtások növekedése korán leáll. A terméshozam csökkentése pedig megnöveli a szénhidrát tartalmat. A késő tavaszi fagyok kártételét a duzzadó rügyek nagy száma és a kései terméshozam szabályozás szorítja vissza. Az erősebb szél és jégeső kártételét a lengő szálvesszők és a vékony, rövid hajtások elmozdulása csökkenti. A felesleges hajtásképzés elmaradásával csökken az egységnyi terméshozam előállításához szükséges vízigény, a szabadon mélyre hatoló gyökérzet pedig a tőkék aszály tűrését növeli.
A termés ellenőrzése a szüret (A felvételen a szerző)

A termés ellenőrzése a szüret előtt (A felvételen a szerző)

Ideje lenne üzemi felületen az ágaskordon tőkeforma előnyeiről, hátrányairól meggyőződni. Le kell számolni azzal a téves hiedelemmel, hogy a jó borhoz „a szőlőnek szenvednie kell”, metszéssel kell azt „kikényszeríteni”. Az ágaskordon tőkeforma bevezetése feltételezi szakember gárda kinevelését, az ültetvény létesítés és telepítés engedélyezését.

Dr. Babó Tivadar
(Biokultúra 2012/5)

[felül]