2015 Júl 11

Az alma ültevényekben sok esetben nem a rovar kártevők, hanem az atkák okozzák a legnagyobb gondot. A kártevő atka fajok közül az almatermésűek levélatkája, a piros gyümölcsfa takácsatka, a közönséges takácsatka, a különböző poratka fajok, illetve helyenként a lapos gyümölcsatka fordul elő. A károsító egyedek mellett többnyire azonban a hasznos ragadozó fajok is megtalálhatók.

A gyümölcstermesztés eredményes növényvédelmét nagymértékben befolyásolja a jó időben és megfelelő készítménnyel elvégzett lemosó permetezés. A lemosó kezelések valamilyen olajos készítménnyel történnek, melyek közül sokféle kapható a hazai piacon. Kiemelnénk a paraffinolaj alapú készítményeket, melyek fizikai és kémiai tulajdonságai bizonyos károsítók áttelelő alakjai ellen nagyon jó hatékonyságot biztosítanak. A kórokozók és kártevők áttelelő, illetve fertőzést generáló alakjait a kora tavaszi lemosó kezeléssel tudjuk visszaszorítani, akadályozva, vagy jelentősen késleltetve a vegetációs időszakbeli fertőzéseket. A hagyományos paraffin és növényi (pl. repce vagy napraforgó) olajokkal azonban erősen korlátozott az az időszak, amikor beavatkozhatunk, mivel ezen olajok a fiatal növényi szöveteket károsíthatják, mégpedig kétféle módon: erős napsütésben, melegebb időben (ma már gyakran előfordul rendkívüli meleg időjárás akár március-áprilisban is) perzselést okozhat, illetve az olajfilm hatására a növény sztómái is tartósan záródnak, ami csökkent transzspirációt és fokozott stresszt jelent a növénynek. 2015-től már rendelkezésre áll egy másik technológia (Orowet technológia az összefoglaló neve a narancsolaj alapú Oro Agri készítményeknek), amely kiküszöböli ezt a problémát, egy olyan hatásfokozó készítmény került ugyanis engedélyezésre Wetcit néven, melynek összetevői (alkohol-etoxilát és hidegen préselt narancsolaj) kitűnő permetlé terülést idéznek elő és jelentősen növelik a növényvédő szer penetrációját még a durva kéregfelszíneken is. A készítmény megfelel az ökológiai gazdálkodás elveinek. A narancsolajos kora tavaszi kezelés során a permetezőszer segédanyaggal tankkeverékben egy engedélyezett növényvédő szer (általában mikronizált kén és/vagy réz-hidroxid) kerül kijuttatásra akár egérfüles állapotban is, mivel ezzel a technológiával alacsonyabb a perzselés veszély és nincs sztómazáró hatása sem. Ráadásul a hektáronként több tíz liter hagyományos olaj helyett a narancsolajos technológiában elegendő 2-3 liter is! Minél később végezzük el a „tavaszi fertőtlenítést” a gyümölcsösben, annál több aktív károsítót fogunk elpusztítani. Bármilyen anyagot használunk is, fontos a bőséges lémennyiség, hogy valóban lemosás legyen a lemosás.

Az atkák tojással szaporodnak, majd a belőlük kikelő lárvából két vedlés után alakul ki a kifejlett egyed (adult). A kártevők létszámának változása összefüggésben van a természetes ellenségeket (ragadozókat) pusztító kemikáliák használatával. A piretroidok nemcsak hatástalanok a kártevő fajokra, de azokat még nagyobb tojásprodukcióra is stimulálják. Az atkák a sűrűn egymást követő nemzedékeik (4-6) révén elősegítik az atkaölő szerekkel szembeni rezisztencia kialakulását.

Kártevő atkák

Almatermésűek levélatkája (Phyllocoptes Schlechtendali)

A faj károsítását a termelők nem mindig ismerik fel. Sok esetben vírusbetegségre gyanakszanak a tünetek alapján és elmulasztják az atka elleni védekezést. Így a nem megfelelő védelem a fák élettartamára, valamint a termés mennyiségére és minőségére is negatív kihatással van. Az atkák kártétele következtében a levelek barnulnak, ólomszürke színűek lesznek, nem fejlődnek, a termések aprók maradnak, a hajtások megvastagodnak, az ízközök rövidülnek. A szabad szemmel nem látható, kifejlett atkák 100 mikron körüli méretűek, csontszínűek, négylábúak. Kifejlett állapotban, csoportosan, a rügyek alapi részénél és felső pikkelylevelei alatt, valamint a rügy és a vessző találkozási pontjánál telelnek. A kevésbé védett helyeken a népesség többsége télen elpusztul. Telelő helyüket fakadáskor hagyják el és a levelekre vándorolnak. A nőstény a peterakást az egérfül stádiumban kezdi el, majd a virágzás idején megjelennek a nyári nemzedék hímjei és nőstényei. Az egyedek egy része a gyümölcskezdeményeken, majd a csészeleveleken és azok környékén szívogat május végéig, június közepéig. A nyár végén fokozatosan emelkedik a kifejlett nőstényekből álló áttelelő egyedek aránya és megkezdődik a telelőre vonulás. Ebben az időpontban a leggazdaságosabb a ragadozó atka kímélő készítménnyel való permetezés.

Piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi)

Sok tápnövényű (polifág) atka, almán a legtöbb esetben domináló, egyik legveszélyesebb faj. A megtámadott, szövedék nélküli levelek fonákjuk felé begörbülve kanalasodnak, barnulnak, rajtuk apró szívásnyomokat látunk. A beteg levelek korai lehullása termés csökkenést eredményez. A lomb elszíneződése kezdetben a fa belsejében kezdődik és fokozatosan tevődik át a korona külső részeire. A 400-500 mikron nagyságú, kézi nagyítóval is látható kifejlett állatok nyolclábúak, bíborpirosak, a nőstény kerekded, a hím hátrafelé elkeskenyedik. Tojása szintén piros, a többi takácsatka faj tojásaival ellentétben a csúcsán hegyes nyelecske található. A veszők és ágvillák között, vagy kéregrepedések alatt telelő tojásokból április végén, május elején nőstények és hímek vegyesen kelnek ki. Erős fertőzés esetén a sűrűn egymás mellé rakott tojások messziről piros foltnak látszanak. A hatlábú, piros vagy narancssárga színű lárvák zöme a hőmérséklettől függően még az alma virágzása előtt megjelenik. A nyári nemzedéknek a levelek fonákjára történő tömeges peterakása általában június közepén kezdődik.

Egy vegetációban több nemzedék alakul ki. A száraz, meleg időjárás kedvez a felszaporodásnak. Az ellenük való védekezés akkor a leghatásosabb, ha rügypattanáskor a téli tojások ellen irányul. Az ásványolaj tartalmú készítmények által bevont tojásokból a légzés megszűnése miatt nem tudnak kikelni a lárvák. Az első kezelést a téli tojások belső fejlődésének megindulásakor célszerű elvégezni. A jól időzített tavaszi permetezés egész nyárra elegendő lehet.

Közönséges takácsatka (Tetranychus telarius)

Általában a piros gyümölcsfa takácsatkával vegyesen fordul elő, de kisebb arányban. Kárképe megegyezik az előző fajéval, de attól eltérően szövedéket is képez. A levelek torzulnak, párologtatásuk fokozódik, klorofill tartalmuk csökken, a fotoszintézis lelassul, majd megszűnik. A tojás alakú nőstények 360-460 mikron nagyságúak, a hímek jóval kisebbek, 220-450 mikronosak. A kifejlett egyedek nyolclábúak, világos-zöldes barnák, sötét oldalfoltokkal. Tojásuk gömbszerű, fényes, sárgászöld, vagy gyöngy fehér. A kéregrepedések alatt, gyomnövények maradványai között áttelelt nőstények tavasszal a piros gyümölcsfa takácsatkához viszonyítva korábban kezdik meg szaporodásukat és károsításukat.

Lapos gyümölcsatka (Brevipalpus pulcher)

A 300 mikron nagyságú, piros színű, erősen lapított, nyolclábú atka mozgása igen lassú. A nőstények telelnek a rügyek alapi részén vagy a kéregrepedésekben. A tojásrakás május elején kezdődik és egy hónapig is eltart. A leveleken apró szívásfoltokat okoznak. Később a foltok összefolynak, a levelek száradnak, lehullnak. Az almásokban csak szórványosan fordulnak elő.

Poratka fajok (Tydeidae sp.)

A ragadozó atkák egyik jelentős táplálékforrásai. A 400-500 mikron nagyságú, lágy bőrű, ovális alakú, sárgásfehér színű, nyolclábú atkák gyors helyváltoztatásra képesek, ezért inkább a nagyobb testű, hosszabb lábú ragadozók támadják őket. Elevenszülők, tojásokat nem raknak.

Ősszel a rügypikkelyek vagy a kéregrepedések alá vonulnak telelni. A leveleken táplálkozva csillag alakú szívásnyomokat képeznek, de a gombabetegségek (lisztharmat, varasodás) megjelenésekor spórákat is fogyasztanak.

Ragadozó atkák

Almásokban leggyakrabban a Stigmaeidae család egyetlen faja a Zetzellia mali fordul elő. De a Phytoseiidae családba tartozó Amblyseius, illetve Typhlodromus nemzetség fajai is megtalálhatók. A ragadozók táplálékát a kártevő atkák képezik, azok testnedvét szívják ki, de állati táplálék hiányában pollenen, micéliumon, algán, mohán, gyöngyszőrön és virágporon is fennmaradnak.

Zetzellia mali

Általában minden almaültetvényben észlelhető. A nyolclábú kifejlett egyedek 300-400 mikron hosszúak, színük narancssárga, a hím teste ovális, a nőstényé tojásdad. Tojásuk sárga, gömb alakú, fényes felületű. A megtermékenyített nőstények telelnek egyesével vagy levélatkákkal vegyesen a kéregrepedések vagy rügypikkelyek alatt. Közepesen gyors mozgásúak. Tavasszal április első felében fő táplálékforrásuknál (levélatka) előbb jelennek meg a leveleken. Évente 4 nemzedékük fejlődik.

Amblyseius finlandicus

A kifejlett, nyolclábú állatok 300-500 mikron nagyságúak, sárgásfehérek vagy csontszínűek. Erős, hosszú lábaikkal gyors helyváltoztatásra képesek. Tojásaik vízszínűek, oválisak, a levelek fonákján egyesével találhatók. A telelő nőstények többnyire a kéregrészek alatt, fűféléken, talajban húzódnak meg, mivel nagy testméretük miatt a rügyek pikkelylevelei alatt nehezen férnek el. Tavasszal a rügyfakadás előtt hagyják el telelőhelyüket, amikor a kártevő fajok még nem mozognak. Évente 3-4 nemzedékük fejlődik. Fő táplálékukat a poratka, levélatka és takácsatka fajok képezik. A kártevő atkák pusztításában jelentősebb szerepet játszanak, mint a Zetzellia mali, mivel nagyobb a táplálék szükségletük és gyorsabban szaporodnak. Helyváltoztatásuk során a növénysorokat, támasztó berendezéseket követve vándorolnak. Nagyobb távolságra a lehullott levelekkel együtt passzív úton jutnak el a szél segítségével.

A kártevő fajok elleni védekezés

Az atkanépességet az ökológiai és gazdaságossági szempontok figyelembevétele mellett a kártételi veszélyhelyzet szintje alatt kell tartani az egész tenyészidőszakban. A Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet (IOBC) munkacsoportja által a takácsatkákra meghatározott küszöbérték május-júniusban 3-5, júliustól 5 atka/levél. Az almatermésűek levélatkájának veszélyességi küszöbértéke nem ismert, de az egyes gyümölcsösökben lévő 100 db atka/levél egyedszám már veszélyt jelenthet. A ragadozó atkák, mint hasznos segítőtársak mellett szükség esetén kémiai védekezést is alkalmazhatunk a kártevők ellen. Nem cél a káros atkák teljes kiirtása, csak egy gazdasági kárt még nem okozó egyedsűrűség alatt tartása. A piros gyümölcsfa takácsatka téli tojásai, valamint a rügyek tövében csoportosan telelő levélatka nőstények ellen használjunk a rügyfakadás előtt lemosó készítményeket (Olajos rézkén, Vegarep), mielőtt a takácsatkák lárvakelése megkezdődne.* A környezetbarát védekezés elősegítése céljából hasznos lenne a szőlőnél alkalmazott ragadozó atka betelepítéssel az almásokban is megpróbálkozni.

*Lektor megjegyzése: tenyészidőszakban az atkák gyérítésére használhatók az elemi ként tartalmazó szerek, a nyári hígítású mészkénlé (pl. a Tiosol a kalcium, a kén és a bór pótlása mellett ezt a feladatot is betölti), továbbá a paraffin- és növényolajat tartalmazó készítmények, engedélyokiratuknak megfelelően.

Györffyné dr. Molnár Júlia PhD
(Biokultúra 2015/3)

[felül]