2013 dec 20

Az elmúlt harminc év a biomozgalomban

Nincs hozzászólás

A biogazdálkodás egyik legismertebb szakértője dr. Győrffy Sándor többször szerepelt már lapunkban. Idén 85 esztendős a biomozgalom egyik elindítója. Rendhagyó életpályáját tudhat maga mögött. Kertészmérnöki diplomát szerzett, a doktori disszertációját summa cum laude minősítéssel írta.

– Több helyen dolgoztam életem során: többek között a pomázi munkaterápiás intézetben is voltam ágazatvezető. Éjszakánként írtam a doktorit és summa cum laude minősítéssel kaptam meg – az azzal járó kézfogással együtt – attól a professzortól, aki annak idején 1949-ben a Kertészeti Egyetemről eltávolításomban is lelkesen közreműködött. Végül is 1958-ban diplomáztam és 1963-ban doktori vizsgát tettem.

– Hogyan indult a biomozgalomban való szerepvállalása?

– Seléndy Szabolcs kertészmérnök-újságíró felkért engem, Valló Lászlót és Szentmiklósi Ferencet egy induló bioklubba szaktanácsadónak. Ez éppen 30 éve, 1983-ban történt. De közben kaptam egy felkérést is, hogy a kollégákkal menjek ki Kuvaitba biokertet építeni.

1983-ban kezdtem a Biokultúra Klubba járni. Nem voltam tag, szaktanácsadóként működtem. Kötetlen munkaidőm volt, fizették a kilométer pénzemet. Az egyik holland cég felkeresett és megkért, hogy segítsek nekik. Jó helyismeretem volt és gyakran kísértem őket az országban. Így indult el a bio a hollandokkal. Tőlük nagyon sokat tanultam a biogazdálkodás lényegéről. Amikor rájöttem, hogy a szaktanácsadás nem fér össze az ellenőrzéssel, akkor meghirdettem a Bioműhelyt a Kertészeti Egyetemen. Akkoriban Török Szilveszter volt a rektorhelyettes és tanszékvezető. Megállapodtunk vele, hogy tarthatunk olyan B tárgyat, ami magában foglalja a biogazdálkodást. Megcsináltam a tantárgy programját, a Biokultúra újságban hirdettük meg és az érdeklődők beiratkozhattak az egyetemre. Még megvannak a bélyegzőim; jeles, jó, elégséges. Elégtelent nem adtak, mert mindenkinek bebélyegeztem, hogy elismerjék neki azt a félévet.

Ezután nyolc féléven keresztül szeptembertől decemberig minden pénteken tíztől kettőig tartottam órát. Kiválasztottam egy témát, meghívtam az abban a témában elismert előadót, nemesítőt, vízgazdálkodót, mikor milyen alaptéma volt. Ő elmondta a mondanivalóját. Utána ugyanezt tette egy általam kiválasztott termelő, aki arról számolt be, hogy neki milyen jó tapasztalatai vannak. Néha nehéz volt megtalálni azt, aki el merte mondani a tapasztalatait. Az egyik alkalommal az ebédszünetben megjelentek a kiskereskedők, a különböző olyan emberek, akiket érdekelt ez a téma.

Hát így indult. A biogazdálkodás fejlődése nagyon érdekesen alakult. „Mi is az a bio?” címen tartottunk Kecskeméten előadást, ezt felvették videóra.

– Maradéktalanul betartották a biogazdálkodás szabályait?

– Ésszel éltünk, nem a papírforma szerint. Azon az oldalon álltam, akik többek között tevőlegesen csinálták és megpróbáltam más területen, újságokban népszerűsíteni. Már 1990-től kezdve zajlott az ismeretterjesztés. Úgy éreztem, hogy részben az előadások révén szót értettem az emberekkel. Ez máig is megvan. Körülbelül 5-6 újságba írtam, az olvasói levelekre válaszoltam. Volt a Magyar Mezőgazdaságban olyan rovat, hogy „Sanyi bácsi” ötletei. Később olyan rovatom lett, ami „Az ökológiai gazdálkodás és vidékfejlesztés” címet kapta. Majdnem minden lapban jelent meg írásom, a Szabad Földben, a sárga TVR újságban. A televízióban a Napraforgó című műsorban, élő adásban is szerepeltem.

Általában a bioklubokban, ahol meghívtak, nem közölték, hogy mi az én feladatom. Gyakran kellett improvizálnom. Azt kértem, hogy legalább küldjék el a műsort, hogy miről folyik majd a disputa, de hát nem küldtek semmit, ott nyomtatták ki. Úgy érzem, hogy az én gyakorlati tevékenységem véget ért az internet korszakával. Nekem nincs számítógépem és sajnos mindent azonnal számítógépen kérnek. Tisztelem, becsülöm a haladást, de nem jó, amikor a gyerekek a mozgás vagy kerti munka helyett a gép előtt ülnek többet.

Különben most írtam arról a sarkantyús gereblyéről, amit én alkottam meg, azért, mert lusta voltam külön a kapát kézbe venni és ráhegesztettem egy háromszög alakú részt a gereblye végére, kovácsoltvasból készült és ezzel könnyebb a munka. Gyakorlati kérdésekkel foglalkozom, például a budakalászi művelődési házban, ahol az emberek igénylik ezt a személyes kapcsolatot. Én úgy érzem, hogy erre szükség van. Mondom: gyere el, kérdezzél. A kérdéseidet is hozzad, meg amid van. És hozzák.

A múltkor kaptam egy zacskó birsalmát, megcsináltam, a következő alkalomra vittem a birsalma-sajtot, hogy tessék megkóstolni, ilyen lett belőle.

– Körülbelül hány ezer ember tanulta meg az ön előadásai nyomán a biogazdálkodást?

– Soha nem számoltam. Az ember, ha így számol, akkor nagyon szegénynek érzi magát.

– Most, hogy tölti mindennapjait? Sokan hívják előadni?

– Nem hívnak, gyakran már azt sem tudják, hogy élek.

– A cikkeit, hogyan juttatja el? Megírja és beviszi?

– Az egyik magazinhoz személyesen megyek be, mert ott is kapok kérdéseket, már menet közben. A Lehel piac mellett van a kiadó, már ott a termelők ismernek, annak idején jártunk oda. Van egy olyan kör, ahol ismernek és hívnak: Sanyi bácsi gyere már… Megírtam 1990-ben „A bioveteményes” című 130 oldalas, kimerítő munkát. Ezt a művet pechemre nem adták ki, mert közben a kiadó megszűnt. Megvan a kézirat..

– Most is kertészkedik?

– Persze. Bio módon. Még a tetőn is kikelt a spenótom. (A szerkesztő megjegyzése: dr. Győrffy Sándor háza is bio, földbe süllyesztett, termőfölddel fedett ökoház.) Beázott a tetőm, újra kellett földelni. Jó földet tettem rá, a fű nem maradt meg, a spenót meg kinőtt.

ökoház

Az ökoház (forrás: www.szeplak.hu)

– Mekkora a kert?

– Az egész telek 800 négyzetméter.

– És ezen mit termel?

– Amit az idén sikeresnek mondhattam: az uborka, a karalábé, a petrezselyem, a paradicsom és a paprika. Tavaly volt gyönyörű paprikám. Krumplit nem termelek, hagymát azt igen. Van egy déli lejtőm, abból fűszerkert lesz. Abban kaprot még nem tudtam meghonosítani, citromfüvem van eredeti, ami ott volt. Van mentám eredeti, s ami ott megterem, azt próbálom elterjeszteni és olyanná tenni, hogy a házi ellátáson felül is legyen valami, amit kínálni tudok: részben ajándéknak, részben meg saját fogyasztásra.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2013/6)

[felül]