2014 Sze 09

Az EU új szabályozása a növényi szaporítóanyagokról

0 Comment

Egy mindannyiunkat érintő, új Európai Uniós szabályozásról, a növényi szaporítóanyagok előállításáról és piacra kerüléséről szóló törvényjavaslatról folyik már több mint egy éve vita. A hatalmas felháborodást és heves vészreakciókat kiváltó legutóbbi szöveg tervezet 2013. május 6-án látott napvilágot.

Ez a törvény az EU úgynevezett együttdöntési folyamatában kerül majd elfogadásra, vagyis az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament közösen dönt a konkrét szövegről és az elfogadásról. A tervezetet jelenleg az EU Parlament tárgyalja és eddig több mint 1700 módosító javaslatot fogalmaztak meg a különböző politikai csoportok.

A döntési folyamat tehát nem lesz egyszerű és kemény csaták várhatók. Az új jogszabály célja az összes növényi szaporítóanyag forgalomba kerülésének, használatának egységes EU-s szabályozása. A hivatalos indoklás szerint erre azért van szükség, mert túl bonyolult, áttekinthetetlen és kijátszható volt a sok különböző jogszabályban rögzített, amúgy már elavult szabályozás. Most, hogy mindenkinek könnyebb és áttekinthetőbb legyen, egységesítik, korszerűsítik, és egyetlen jogszabályba foglalják az összeset, mint az indoklásban írják, a fogyasztók érdekeinek védelmében.

A valóság azonban nem ilyen szép. Az új törvény a globalizált világ kegyetlen játékszabályait akarja a táplálékunkként szolgáló növényekre is rákényszeríteni, a nagy multinacionális cégek érdekeit még jobban érvényesíteni. A cél valójában az, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az élelmiszerelőállítást. Hiszen, aki a szaporító anyagok feletti uralmat megszerzi, az tartja majd kézben az emberiség élelmiszer ellátását is, és aki etet, az diktál.

A jogszabálytervezet jelenlegi formájában bizonyíthatóan súlyos veszélyt jelent a biológiai sokféleségre és az élelmiszer előállításra jövőjére. Káros hatásai vannak a genetikai változatosságra, a parasztság jogaira nézve és nem veszi figyelembe a kis- és a biotermelők szempontjait sem. Mivel a nagy multinacionális vetőmag előállítók érdekeinek megfelelően készült, összekapcsolódik a peszticidek és a műtrágyák egyre nagyobb mértékű felhasználásával, az egész termelési folyamatot az ipari méretek, a nagy külső energia beviteltől függő mezőgazdasági gyakorlat felé fogja még jobban eltolni.

Ebbe a vitába természetesen az érintett civil szervezetek, így a Greenpeace is bekapcsolódott. Véleményünk szerint a legfőbb gondok a tervezettel a következők: a rendelettervezet hatálya jelenleg kiterjed a gazdálkodók közötti cserékre és arra is, hogy megőrizhetik-e saját vetőmagjaikat. Ez elfogadhatatlan. A jogszabálynak csak azokra a cégekre kellene vonatkoznia, akik kereskedelmi céllal, piacra állítanak elő növényi szaporítóanyagot, a parasztságra és a hobbikertészekre nem.

A következő probléma az, hogy az eddigi összes erre vonatkozó EU szabályozás irányelvek formájában létezett. Ez azt jelenti, hogy az egyes országok ezeket a saját joggyakorlatukba az ország sajátságait figyelembe véve, egyedi kivételeket téve ültethették át. A mostani tervezetet viszont törvényszerűen szeretnék életbe léptetni, amit az EU összes tagállamában, szó szerint, kötelezően alkalmazni kell. Ráadásul ebben az eddigi legszigorúbb, a gabonafélékre megalkotott rendszert vették alapul és tennék kötelezővé az összes többi növényi szaporítóanyagra. Ennek a szabályozásnak véleményünk szerint, még az átalakítások után is, csak irányelvként szabadna működnie. Ezt kívánja a szubszidiaritás elve is, amely kimondja, hogy a döntéseket azon a hatalmi szinten kell meghozni, amely a legközelebb esik az Unió polgáraihoz. Jelen esetben ez maximum a tagországi szint, hiszen csak így lehetne az egyes országok különböző mezőgazdasági gyakorlatát, eltérő biológiai sokféleségének érzékenységét, a parasztság helyzetét és sok egyéb szempontot figyelembe venni.

A harmadik szempont, ami miatt a tervezetet jelen formájában nem lehet elfogadni az az, hogy a gazdálkodó csak abban az esetben adhatná, vagy cserélhetné el a magjait, ha azokat előzetesen regisztráltatta az EU Közös Mag Katalógusában, a termesztő maga pedig különböző bizonyítványokat megszerzett. Ezek rendkívül bonyolult, költséges eljárások, amiket a kis termelők és előállítók technikailag és anyagilag is képtelenek betartani. Sok régi, helyi fajtánk soha nem volt regisztrálva, sokszínűsége és változatossága miatt elvileg sem férne bele a jelenlegi regisztrációs elvekbe (DUS), de a parasztság évszázadok óta használja, termeszti ezeket és nem lehet, hogy ezt megtiltsa egy ilyen, a mezőgazdasági sokszínűséget pusztító jogszabály.

Az EU Közös Katalógusába való felkerülés feltétele az un. DUS kritériumok teljesülése: az eddigi változatoktól való különbözőség, egyformaság és stabilitás. De azt minden természettel együtt dolgozó ember tudja, hogy az egyformaság és a stabilitás az élő szervezeteknek nem természetes sajátsága. Pont az ellenkezője az igaz. A stabilitás és az egyformaság hiánya az – a kis mutációknak, változásoknak köszönhetően –, ami a genetikai sokféleséget létrehozza és képessé teszi az élőlényeket a változó körülményekhez való alkalmazkodásra. A DUS kritériumok ilyen széleskörű kötelezővé tétele kiszorítja, megöli a helyi körülményekhez kitűnően alkalmazkodott, genetikailag sokféle fajtáinkat. Helyette a nagy vegyszer igényű, ipari mezőgazdaság számára kialakított fajtákat erőlteti a világra. Ez a megközelítés a biogazdálkodás szempontjaival sem összeegyeztethető. Tehát a DUS kritériumokat nem szabadna a heterogén törzsekre, vonalakra, a helyi fajtákra stb. alkalmazni.

Az új koncepció ugyan lehetőséget ad kivételek alkalmazására, de ezek túlságosan megszorítóak. Csak olyan gazdaságokra vonatkoznának, ahol kevesebb, mint 10 alkalmazott van és a bevételük kevesebb, mint 2 millió euro évente. Így még a nagyon kicsi vállalatok, akik a biodiverzitás fenntartásán dolgoznak sem mentesülhetnének ennek a szabályozásnak a hatálya alól, mert ezeknél nagyon sok alkalmazottra, emberi munkára van szükség.

Akkor, amikor már az ENSZ is felismerte, hogy az emberiség élelmiszer előállításának egyetlen biztosítéka a helyi és sokféle, a kisgazdaságok által, a lehető legkevesebb vegyszerrel előállított táplálék, az EU ezzel a jogszabállyal büntetné a vetőmagok kereskedelmének szabadságát és ezzel magát a demokráciát is. Amikor a fogyasztók egyre inkább a helyi, ízletes, tápláló, egészséges, vegyszer és GMO-mentes táplálékot szeretnék a tányérjaikon látni, ezt az EU ezzel a szabályozással megakadályozza. A világ táplálékának 72%-a kis termelőktől jön, ezek nem a „niche”, a szűk kivétel, amit ez a jogszabály lehetővé tesz, ők a jövő.

A tervezett jogszabály tehát drámaian korlátozza a magok szabad használatát, sérti az emberek jogát, hogy a természet adta örökségükhöz hozzáférjenek, azt szabadon felhasználhassák. Teljesen ellehetetleníti a kistermelőket, a fenntartható mezőgazdaság alapját jelentő mezőgazdasági haszonnövényeink sokszínűségének megőrzését, használatát. Ez ellen most mindenkinek, aki egészséges, biztonságos élelmiszer ellátást akar önmagának és gyerekeinek, fel kell lépnie. Nem hagyhatjuk, hogy kicsússzon a kezünkből saját élelmiszer ellátásunk!

(A főszerkesztő megjegyzése: lapzárta utáni Greenpeace időpontban az Európai Parlament a tervezetet visszaadta átdolgozásra a Bizottságnak.)

Dr. Rodics Katalin
(Biokultúra 2014/2)

[top]