Hírek, cikkek

2014-07-13

Az Év biogazdája: Póth Virág

Póth Virágot és családját már bemutattuk a Biokultúra tavalyi, 2013/3 számában a „Gyermekkoruk óta tisztelik a természetet”című cikkben. Ezúttal az Év biogazdájaként mutatják be a gazdaságukat.

– Őszintén gratulálok Neked és családodnak a 2014-es Év biogazdája címhez, amit teljesen megérdemelten ítélt Nektek a szakmai zsűri! Mivel egy óvodába jártak a gyermekeink és azóta is tartjuk a kapcsolatot, volt szerencsém folyamatában látni azt a küzdelmes utat, amit 10 év alatt jártatok be a mezőgazdaságban, egy életképes és példaértékű családi biobirtokot építve fel a semmiből.

– Köszönöm, továbbra is igen megtisztelő az Év biogazdájának lenni. Váratlanul ért minket. Kicsit még korainak éltük, éljük meg a címet, de majd igyekszünk, hogy a jövőben magunk szerint is kiérdemeltté váljon.

Nógrád megyében a Cserhát festői, ámde igen rossz termő­képességű lankáin gazdálkodunk. 120 hektárt művelünk, ebből közel száz saját tulajdon. A gazdaság fő profilja a magyartarka marhatartás, jelenleg húsra. A szántóinkon füves lucerna van, a legelőket legeltetjük és vannak kaszálóink is. Négy gyermekünkkel másfél éve élünk kint a tanyánkon, melyet 10 év alatt egy szűz területen építettünk fel, és ahol még nagyon sok fejleszteni való van ma is. Férjemmel mindketten Budapesten nőttünk fel, és mielőtt az első földeket megvettünk, egyikünknek sem volt semmi köze a mezőgazdasághoz. Örök tanulóként tekintünk magunkra, igyekszünk jól végezni a munkánkat és boldogan élni.

Festői szépségű táj

Festői szépségű táj

– Emlékszem, az első bioellenőrzést még én folytattam le nálatok, akkor még csak a nagy terveitek voltak a lelkesedés mellett és egy egyszerű szárzúzóval tisztítottátok a leendő legelőterületeket, ahol sokszor még a traktor sem látszott ki a cserjésből. Azóta óriásit változott a gazdaság képe. Hogyan összegeznéd az ökológiai gazdálkodásra történő átállás tapasztalatait?

– A helyzetünk speciális, mert bár 2002-ben vettük a földeket, 2003 óta magunk műveljük azokat, csak 2004 őszén kértük az ökológiai ellenőrzést, de átállásról a hagyományos értelemben nem beszélhetünk, mert az ökogazdálkodás mellett az első pillanattól elkötelezettek voltunk, így a művelés az első perctől megfelelt a bio előírásoknak, ezért nekünk nincs is konvencionális gazdálkodási tapasztalatunk. Valójában, amiben tapasztalatot szereztünk, az a műveletlenből a műveltre átállás.

Komolyra fordítva a szót: ami biztosan látszik így 10-12 év távlatában, hogy a szomszédos hasonló adottságú és használatú földekhez képest a mi területeink már láthatóan jobban vannak: kiegyensúlyozottabb a terméshozam, a gyepek fajgazdagsága lényegesen nagyobb. A javulás lassú folyamat, ebben nagy szerepet játszanak a marhák.

A talaj javítsában fontos szerepet játszik a marhatrágya

A talaj javításban fontos szerepet játszik a marhatrágya

– Hogyan fogtatok neki a gazdálkodásnak?

– A kezdetekkor a legelőket, kaszálókat valóban ember magas összefüggő bozót borította, a szántókon még a gaz is nehezen kapaszkodott meg. Így még a magunkfajta kezdőknek is egyértelműek voltak az első feladatok: bozótirtás és a szántók termőképességének növelése. Kérdeztünk, olvastunk és hamar világossá vált, hogy sok-sok szerves trágyára van szükségünk, mert a föld gyógyítása, termőképességének visszaadása elsődleges célunk volt. Az is hamar kiderült, hogy ez nem megy vásárolt trágyával, így 2006-ban megvettük az első teheneinket.

legelőn

szarvasmarhák

– Miért éppen a magyartarka fajtára esett a választásotok?

– Kezdjük azzal, hogy miért éppen marha! Mikor elkezdtünk az állattartáson gondolkozni, mindenképpen legelő állatot akartunk, mert a területeink többsége csak legeltetésre alkalmas és a szerves trágyát fontos terméknek tekintettük már akkor is. Így anno hívtunk több rutinos hozzáértőt is, nézzék meg a területeket, mit javasolnak. Azt mondták, hogy a birka lába ezt a talajt nem fogja bírni és ebben valószínűleg igazuk volt, mert a szomszéd birkái állandóan sánták. A környékbeli kecsketej feldolgozó épp akkor ment csődbe és én akkor nem láttam piacot sem a kecsketejre, sem a kecskehúsra, így jött a képbe a szarvasmarha.

Fontos volt nekünk, hogy magyar fajta vagy magyar kötődésű fajta legyen. (Azóta van, aki pl. skót felföldit tart a környéken, de az valahogy olyan „vicces” és nyáron nagyon szenved az ilyen jószág.) Így elmentünk Bugacra, hosszan beszélgettünk ott egy gulyással és azt szűrtük le, hogy kezdő állattartóként a magyar szürke túl merész választás lenne. A fejésre akkor esélyünk sem volt, így maradt a magyartarka. Szeretjük őket és passzolnak hozzánk is, az adottságokhoz is.

magyar tarka szavarmarhák

– Hogyan vált be ez a fajta az ökológiai gazdálkodásban és hogyan alkalmazkodott a helyi természeti és tartási körülményekhez?

– A tavaly tavaszi riportban már részletesen meséltünk róla, hogy mivel istállós, sok helyről összevásárolt állománnyal kezdtünk, kezdetben sok nehézségünk volt. Az állomány kettőshasznú és igyekszünk is ezt fenntartani mind a bikaválasztással, mind a szelektálással, bár most csak húsra tartjuk őket. Jó, hogy bírják a takarmányozási-, tartási módokkal való „kísérletezést” és a szélsőséges időjárási körülményeket is. Mára kicsit rövidebb lábú, kicsit kisebb rámájúak a teheneink, a 2-3. ellés után is nőnek még egyet.

A lábszerkezetük jó, ami fontos, mert sokat járnak nehéz terepen, sokszor nagy távolságra az itatótól. Kevés a nehéz ellés és jól neveik a borjakat. Betegség alig-alig fordul elő. Az előhasi üszőkre azért oda kell figyelni, mert ott elléskor és a borjú elfogadásakor is adódhatnak nehézségek, szerintem ők nem kezdőknek valók, örülök, hogy annak idején tehenekkel kezdtünk.

szalma

– Visszatérve a szántókra, most hogyan művelitek azokat?

– Az általunk újonnan vásárolt/bérelt szántókkal azóta is hasonlóan kezdünk: mélylazítás 2-3 menetben, mert csak így tudjuk elérni az 50-60 cm-es művelési mélységet az erősen betömörödött, levegőtlen agyagon. Aztán jön a trágyakihordás, bedolgozás és lucernatelepítés. Igazság szerint, még így sem mindig járunk elsőre sikerrel, mert még a lucerna is nehezen kapaszkodik meg ezeken a kizsarolt földeken, így van, főleg, ha az időjárás sem kedvez nekünk, hogy egy-egy táblát 2-szer 3-szor telepítünk, mire lesz belőle valami. Persze ehhez azt is tudni kell, hogy a szántóink zöme 4-8 aranykoronás minősítésű és a legjobbak is csak 14 aranykoronásak, mind agyagos, rendkívül kötött talaj.

munkagépek

– Mennyire sikerül a biodinamikus szemléleteteket megvalósítani a gazdálkodás mindennapjaiban?

– Vágyainkhoz képest kevéssé. A vetési naptárt nagyon régóta használjuk, a trágyát rendhagyó módon a mélyalomban kezeljük a Zöld Edittől kapott preparátummal. Még mindig nincs permetezőnk, így nem használjuk a kvarc és a humusz preparátumot sem a földeken.

Bár törekszünk rá, még mindig nem zárt a gazdaság, mert egy kevés abrakot, szalmát vásárolni kényszerülünk. De terv, hogy talán már jövőre a kicsit jobb földeken lévő elöregedő lucernák helyén kicsiben megpróbálkozunk a gabonatermesztéssel. De ez még a jövő zenéje.

– Milyennek látod az értékesítési lehetőségeket, van igény a fogyasztók részéről a tanúsított biotermékekre?

– A bio egy jó hívó szó egy szűk vásárlóréteg számára. De a termék, a termelő megismerése után már nem a tanúsítás, hanem a termelő személye, a gazdaság ismerete a garancia. Ezen kívül még a minőség számít. Az igazán elkötelezett vevő mind időben, mind mennyiségben hozzáigazítja a vásárlásait a gazdaság termékkínálatához, ami egy fontos támogatás a részéről a gazdálkodás fenntartásához.

– Terveztek-e még további bővülést, mi lenne a számotokra optimális üzemméret?

– Tavaly Pétert, a férjemet súlyos traktoros baleset érte, combban amputálták az egyik lábát, a másik térdtől lefelé még nem igazán működik, két mankóval, protézissel jár. Hat hónapig kórházban, rehabilitáción volt, ez sok tervet átírt, jelenleg ködbe burkolódzik a jövő.

Elsődleges cél megőrizni a gazdálkodás biztonságos üzemmenetét. Péter legfőbb célja, hogy újra tudjon traktorozni és tudja vinni a gazdaság rá eső részét.

Szabad terület nem nagyon van a környéken, így a gazdaság méretét nem nagyon tudjuk növelni és ezzel az állatállományt sem. De fontos, hogy minden évben legyen valami előrelépés: új épület, új használt gép, egy-két hektárnyi új föld, hogy az ember érezze, hogy van értelme küszködni.

Cél, hogy minél kevesebb állatot értékesítsünk lábon, de nagy kérdés, hogy ehhez tudjuk-e a meglévő vevőkört megfelelő mértékben helyi értékesítéssel bővíteni, mert nekünk a helyi értékesítés fontos.

Idén elültettünk 50 gyümölcsfát. Vettünk két malacot családi célra. A gyerekek egy kicsi magaságyban zöldségtermeléssel kísérleteznek. És itt vannak a baromfiak, akikben egyre nagyobb fantáziát látunk.

Szeretnénk önkéntesekkel dolgozni és nem elsősorban azért, hogy a bérükön spóroljuk… Hisszük, hogy nem csak nekik jelent pluszt, ha megismerkednek egyféle gazdálkodási móddal, hanem ők is új impulzusokat hozhatnak hozzánk. Fontos számunkra a nyitottság, hogy aki akar, annak legyen lehetősége bekapcsolódni egy közös munkába.

Siku Szabolcs
(Biokultúra 2014/3)

A biovilág hírei, Biogazdálkodás , , , ,