2014 máj 09

Az ökogazdálkodás kedvező hatása a paradicsom minőségére

Nincs hozzászólás

Egy 2013-ban Brazíliában végzett vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy az ökológiai gazdálkodás paradicsom minőségére gyakorolt hatása összefüggésben áll a termésfejlődés során tapasztalt megnövekedett oxidatív stresszel. A kutatók célja az volt, hogy vizsgálják azt a feltevést, miszerint az ökológiai gazdálkodásból származó paradicsomnak magasabb a fenol- és a C-vitamin-­tartalma, a gazdálkodásból eredő stressz tényezők miatt.

Mindent összevetve, megfigyeléseik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ökológiai gazdaságban termesztett paradicsom esetében a stresszes körülmények oxidatív stresszhez valamint az oldható szilárdanyagok, pl. cukrok és egyéb, a paradicsom táplálkozási értékéhez hozzájáruló összetevők, pl. a C-vitamin és fenolok magasabb koncentrációban való felhalmozódásához vezettek.

A zöldségek és gyümölcsök fogyasztásáról azt tartják, hogy azok nagy mennyiségű bioaktív összetevőinek, a fito­kemi­ká­liáknak köszönhetően csökkenti a szív és érrendszeri megbetegedések, a rák, a magas vérnyomás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Egészen mostanáig úgy vélték, hogy a zöldségek és gyümölcsök egészségre gyakorolt hatása a bennük található fitokemikáliák antioxidáns tulajdonságában rejlik. Mára azonban megoszlanak erről a vélemények, ugyanis tanulmányokkal alátámasztották, hogy az antioxidáns táplálékkiegészítők napi szinten történő fogyasztása tulajdonképpen káros is lehet. Az antioxidáns elmélet mellett most már más elméletek is léteznek arra vonatkozóan, hogy a fitokemikáliák milyen módon váltanak ki védekezési mechanizmusokat a fogyasztókban. Kimutatták például, hogy a gyümölcsökben található számos másodlagos metabolit, mint a fenolok, elicitorként működnek, melyek aktiválják az Nrf2 nevű transzkripciós faktort, amely a védekező mechanizmusokban részt vevő enzimeket kódoló gének promóter szakaszában lévő antioxidáns válasz elemhez kötődik.

Egy közelmúltban készített szakirodalmi felmérésben hangsúlyozzák, hogy a környezeti tényezők a fitokemikáliák koncentráció növelésének hatékony eszközei. A tényezők közül, melyek úgy tűnik, hatékonyan emelik a zöldségek és gyümölcsök fitokemikália szintjét, különösen kiemelkedik a stressz. Ez érthető, figyelembe véve, hogy mindenfajta stressz, legyen az biotikus, vagy abiotikus, hozzájárul a növényekben az oxidatív stresszhez, és ez szabályozza a növényekben a másodlagos metabolitok szintézisét és felhalmozódását. Tehát feltételezhető, hogy az olyan termesztési rendszerekben, amelyekben a növények (mérsékelt) stressznek vannak kitéve, mint pl. az ökológiai gazdaságokban, a termék magasabb koncentrációban tartalmaz fitokemikáliákat. És valóban, egy közelmúltban született összehasonlító tanulmány szerint az ökológiai paradicsomlé fenoltartalma és hidrofil antioxidáns aktivitása magasabb, mint a szokványos paradicsomléé. A bio Felicia, Izabella és Paola fajták C-vitamin és karotintartalma magasabb volt. A bio szamócában magasabb az antioxidánsok szintje és kimutatták, hogy sokkal hatékonyabban gátolják a rákos sejtek proliferációját a humán vastagbél (HT29) és az emlőrák (MCF-7) sejtek esetében, mint a szokványos szamócában találhatók.

A hipotézist, miszerint az oxidatív stressz hozzájárul a bio zöldségek és gyümölcsök magasabb fitokemikália szintjéhez, ritkán vizsgálták, ezért a kutatók szerettek volna hozzájárulni ennek igazolásához. Nemcsak a bio és szokványos gyümölcsök minőségét meghatározó összetevők mennyiségét hasonlították össze, hanem mérték az oxidatív stressz indikátorait is, nevezetesen az antioxidáns enzimek aktivitását (szuperoxid dizmutáz, aszkorbát peroxidáz, kataláz) valamint az aszkorbát koncentrációt és a sejt membrán lipid peroxidáció szintjét. A vizsgálatot paradicsomon végezték, ami jelentős C- és E-vitamin forrás, valamint egyéb fitokemikáliákban, pl. polifenolokban és karotinban is gazdag.

A bio és a szokványos paradicsomot egymástól 1,5 km-re lévő gazdaságokban termesztették, hasonló környezeti adottságú területeken, a növényeket 1 m-es sor és 40 cm tőtávolságra ültették egymástól. A paradicsomot három különböző érési állapotban vizsgálták, éretlen (zöld), fiziológiai és betakarítási érettségi állapotban. A termést kézzel szedték le mindkét termesztési rendszerben 30-30 növényről, majd csapvízben megmosták és gondosan szétválogatták, hogy a méretet és az érettséget tekintve egyöntetűek legyenek. Tisztítás és válogatás után az egyes rendszerekből származó terméseket 4-4 mintává osztották, melyek egyenként 20 termést tartalmaztak. A termésfalat ledarálták és homogenizálták, majd a további vizsgálatokig -20°C-on tárolták. Vizsgálták a bio és a szokványos paradicsom minőségi paramétereit az érettség során. Jelentős eltéréseket tapasztaltak a két különböző rendszerben termesztett paradicsomok termésének növekedésében. A szokványos paradicsom tömege és mérete kb. 40%-kal nagyobb volt, mint a bioé. Ez eredhetett a rendelkezésre álló nitrogén mennyiségének különbségéből, vagy a korlátozott növekedésből is, amit az ökológiai gazdálkodásban jellemző stresszesebb körülmények eredményeznek. Általában úgy tartják, hogy a stresszes körülmények negatívan befolyásolják a termés méretét és tömegét.

Azt a feltevést, hogy a vizsgálat során az ökológiai gazdaságban kevesebb volt az elérhető nitrogén, nem tudták teljesen kizárni, még akkor sem, ha annak ellenére, hogy arra számítottak, jelentős különbség lesz a levelek klorofilltartalmában, ez egyáltalán nem így volt. Mindenesetre a kutatóknak bőven volt okuk, hogy úgy véljék, vizsgálatukban az ökolóiai gazdálkodás során a körülmények sokkal stresszesebbek voltak. Az összes fenoltartalom jelentős különbségeket mutatott a két termesztési rendszer között. A szokványos paradicsomban az összes fenol koncentráció alacsonyabb és állandó volt a fejlődés során, míg a bioparadicsomban ez az érték magasabb volt és növekedett. A kutatók egyértelműen igazolták, hogy bár a bio paradicsom a szokványosnál kisebb méretű és tömegű, de lényegesen jobb minőségű, már ami az oldható szilárdanyagokat és a fitokemikáliákat, pl. a C-vitamint és az összes fenoltartalmat illeti. Mostanáig a friss növényi termékeknél leginkább a hozam számított, nem az íz és a mikrotápanyagtartalom. Mindez rendben van az alapélelmiszerek esetében, azonban a zöldségek és gyümölcsök esetében fontos szempont lehet az, hogy ezeknél az íz és a mikrotápanyagtartalom fontosabb, mint az energiatartalom.

A kutatók megfigyelései arra engednek következtetni, hogy legalább a zöldség és gyümölcstermesztésben nem kellene a gazdáknak szisztematikusan a stressz csökkentésére koncentrálniuk, hogy maximalizálják a hozamot és a termés méretét, hanem a termék minőségének javítása érdekében el kellene fogadniuk egy bizonyos szintű stresszhatást, mint amit az ökológiai gazdálkodás is jelent. További kutatások szükségesek a stressz és az oxidatív stressz közötti, valamint az oxidatív stressz és a másodlagos metabolizmus közötti összefüggés, továbbá az ökológiai gazdálkodás gyümölcs minőségére gyakorolt pozitív hatása mögött álló fiziológiai folyamatok alaposabb feltárása érdekében.

Szerkesztette és fordította: Nagy Judit
Forrás: www.plosone.org
(Biokultúra 2014/2)

[felül]