2013 jún 05

Az ökológiai gazdálkodás gyakorlata

0 Comment

A Budapesti Corvinus Egyetem Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszéke 2010-2012 között felmérést végzett a közép-magyarországi régióban az ökológiai gazdálkodást folytató vállalkozások körében. A következőkben ismertetésre kerülnek ennek a kutatásnak az ökológiai termesztés finanszírozására, az értékesítésre, foglalkoztatásra, a tápanyag-utánpótlásra, vetésforgóra és szaporítóanyagokra vonatkozó eredményei.

Az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerébe történő belépés okaira kapott válaszokból látható, hogy egyes mezőgazdasági támogatások meghirdetésének hatására kiugróan nőtt az ökológiai tanúsítással rendelkező gazdaságok száma. Az ökológiai gazdálkodás támogatására 1997-től lehetett pályázni, kezdetben „Átállási nemzeti támogatás” néven, majd az Agrár-környezetgazdálkodás Ökológiai gazdálkodási célprogram keretében (ez utóbbira 2004-ben és 2009-ben 5 éves finanszírozási időszakokra).

Az 1. számú ábrán látható, hogy a megkérdezett termelők 65%-a életszemlélete miatt foglalkozik ökotermesztéssel, akik fele valamilyen betegség (asztma, allergia, rákbetegség) hatására tért át a vegyszermentes gazdálkodásra. A minőségi ökotermékek könnyebb értékesítésével indokolja választását a termelők 20%-a, míg az agrártámogatás miatt csatlakozók korábban is extenzív művelést folytattak, vagy az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítményeket használták, de tanúsítás nélkül.

1. ábra | Fő motivációs tényezők az ökológiai termékekkel való foglalkozásra

1. ábra | Fő motivációs tényezők az ökológiai termékekkel való foglalkozásra

A gazdálkodók 90%-a termel kizárólag minősített öko­terméket, 10%-a konvencionálisan (szokványosan) művelt területtel is rendelkezik. Az ökotermelők vállalkozásainak fejlesztését legfőképp a tőkehiány akadályozza, valamint a nagykereskedők csekély hajlandósága a termékek értékesítésére, illetve a biotermékek viszonylagos ismeretlensége. A gazdák ezenkívül még akadályozó tényezőnek tekintik a magas nyersanyagárakat és feldolgozási költségeket.

A termelők minősített termékeinek 90%-a feldolgozatlan termék: zöldség, gyümölcs, tej. Tehát megállapítható, hogy igen alacsony az ökogazdaságokból közvetlenül kikerülő termékek feldolgozottsági szintje. Éppen ezért a gazdálkodók is úgy vélik, hogy a vállalkozás fejlesztéséhez főként a feldolgozásról szóló ismeretekre lenne legfőképp szükségük, mely kiterjedne a feldolgozási technológiákra, új termékek fejlesztésére, magába foglalva a kártevők és patogének szabályozását a feldolgozóüzemben és az alternatív tartósítási eljárásokat. Ezen szakmai ismereteket elsősorban az internetről, másodsorban tanácsadás során, harmadsorban rövid előadássorozat vagy konferencia útján tervezik megszerezni.

Jövedelmezőség szempontjából a gazdálkodók harmada kielégítőnek, jónak tartja az elért gazdasági eredményét, azzal a megjegyzéssel, hogy csak az AKG és az Uniós támogatásokkal együtt válik nyereségessé tevékenységük.

Annak ellenére, hogy a gazdálkodók mintegy 60%-a részesül agrártámogatásban (SAPS, AKG, tejkvóta, bázisjogosultság, hízóbika, gázolajtámogatás, OMVP-s pályázatok, egyszeri támogatások), csak a gazdálkodók 20%-a tartja megfelelőnek a jelenlegi pályázási rendszert. Elmondásuk szerint a falugazdász segítőkészségén sok múlik, mert a pályázás túl bonyolult.

2. ábra | Agrártámogatások igénybevétele az ökogazdálkodók között

2. ábra | Agrártámogatások igénybevétele az ökogazdálkodók között

A támogatásban nem részesülők egy része az egységes területalapú támogatást (SAPS) a gazdaságuk túl kis mérete miatt nem tudja igénybe venni, ugyanis 1 ha-nál kisebb terület, ezen belül pedig 0,25 ha-nál kisebb parcella nem támogatható (parcella: növénykultúrával borított összefüggő növényfelület). Ökogazdálkodásnál a homogén parcella mérete gyakran kisebb 2500 m²-nél, például zöldségtermesztésben vegyeskultúra esetén. Az egységes kérelem benyújtásáról szóló jogszabály legalább 0,31 hektár nagyságú szőlő- és/vagy gyümölcsültetvényt ír elő.

A támogatások igénybevételét akadályozza a termesztők körében a hozzáértés hiánya és a fejlesztési pályázatok magas önrész aránya. A kisebb gazdálkodók (őstermelők, egyéni vállalkozók) szívesen fogadnának egy szakmai érdekvédelmi csoportot, mely levenné vállukról a támogatások igénylésével és a hivatalokkal való kapcsolattartással járó többlet feladatokat.

A termelők szerint nehéz értékesíteni, áron alul kell általában eladni termékeiket és a piacra jutás nagyon költséges. Az értékesítéssel járó járulékos költségek véleményük szerint (pl. szállítás, standbérlés, helypénz, polcpénz) egyre nagyobbak, melyeket támogatás nélkül lehetetlen fedezni és sokszor irreálisan magasak (még a biopiacon is 4 900 Ft az asztalbérlés egy napra – 2011. évi közlés alapján).

Közvetlenül helyben, főleg háztól értékesít a termelők több, mint fele, de elterjedt és népszerű körükben a biopiacon való árusítás is. Így a termelők fele saját név/márka alatt értékesíti termékét, amire viszonteladás során többnyire csak a méhészeknek, gomba- és szőlőtermesztőknek van lehetősége. A termelők ⅓-a saját maga keresi fel vevőit, viszonteladóit, a termelők ⅔-át maguk a vásárlók keresik meg.

A felmérés alapján csak a gazdálkodók 20%-a rendelkezik szerződéssel az értékesítésre vonatkozóan. A megkérdezett termelők vevőinek 70%-a rendszeres visszatérő, 30%-a alkalmi vásárló.

A termelők szívesen állítanának elő feldolgozott termékeket, amivel megszűnne kiszolgáltatottságuk a friss fogyasztású termékeik miatt a kereskedők és a vásárlóik felé. A növénytermesztéssel foglalkozók konzervipari termékek, ivólevek, zöldséglevek, befőttek, szeletelt zöldségek, szárítmányok, szárazáruk és pékáruk előállításával, míg az állattenyésztők feldolgozott húskészítmények: pácolt termékek és felvágottak készítésével foglalkoznának még terveik szerint. Ez a termelőknek több, mint egyharmada, ez irányú beruházásukat főleg a tőkehiány akadályozza meg, csak csekély mértékben az ismeretek vagy a kutatási eredmények hiánya.

A termelők 20%-a szívesen foglalkozna új fajtával, de ebben akadályozza a megfelelő gép hiánya. A mezőgazdasági gépek korát illetően a kapott válaszokból egyértelműen kiderült, hogy a gazdálkodók 60%-a 9 évesnél idősebb eszközparkkal rendelkezik (3 ábra).

3. ábra | Mezőgazdasági gépek kora az ökogazdaságokban

3. ábra | Mezőgazdasági gépek kora az ökogazdaságokban

Az alkalmazott reklámeszközök közül a legelterjedtebb az interneten megjelenő reklám, s ezt követi az egyéb hirdetések, szórólapok, plakátok használata. Ezen kívül gyakori fesztiválokon, rendezvényeken a kiállítóként való megjelenés és sikeres gyakorlat ilyenkor a közönség kóstoltatása.

Hazánkban az ezredfordulón még több mint 1 700 gazdaság vallotta magát biotermelőnek, de tíz év múlva ez a szám nagyobb visszaesés után alig haladta meg az 1 500-at. A KSH (2010) szerint hazánkban a biogazdaságok által hasznosított mezőgazdasági terület 57%-a gyep, 40%-a szántóterület, a szőlő- és gyümölcsültetvények aránya mindössze 2%.

KSH-adatok alapján az ökogazdálkodást legnagyobb területen a nyugat-dunántúli és közép-magyarországi régiókban gyakorolják.

A közép-magyarországi régió mezőgazdaságának területi szerkezetéről általánosságban elmondható, hogy a főváros közelében az intenzív kertészeti kultúrák dominálnak; a távolabbi, elsősorban alföldi területeken pedig a hagyományos állattartás és szántóföldi növénytermesztési kultúrák. Országos konvencionális viszonylatban kiemelkedő a régió zöldség- és gyümölcstermesztése, valamint tejtermelése.

A kérdőíves felmérés is igazolta, hogy a gazdaságok többségében csak növénytermesztést végeznek, alig tizedükben foglalkoznak állattenyésztéssel is.

A Magyar Biokultúra Szövetség jelenleg elérhető nyilvános országos termelői listájában mintegy 1400 ellenőrzött és tanúsított vállalkozás szerepel az ország egész területére vonatkozóan. Ezen belül a közép-magyarországi régióba 126 tartozik. A kérdőíves felmérés végett 95 tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozást kerestek fel, amiből 29 termelő, 13 kereskedő és 7 feldolgozó működött együtt és szolgáltatott adatokat a kutatáshoz. A közép-magyarországi régió az ország összes mezőgazdasági termőterületének 8%-ával rendelkezik, az ökotermesztők mintegy 9%-a tartozik a régióba.

A régióban végzett felmérés során a személyesen felkeresett 29 ökogazdálkodást folytató termelő a gazdaság (hektárban mért) területe alapján az 4. számú ábrán látható eloszlást mutatja a különböző kertészeti vagy szántóföldi kultúrákban végzett tevékenységekre vonatkozóan.

4. ábra | Ökoágazatok megoszlása a Közép-magyarországi régióban

4. ábra | Ökoágazatok megoszlása a Közép-magyarországi régióban

A foglalkoztatásra vonatkozó kérdésekre kapott válaszokból az alábbi következtetések vonhatóak le. Az ökotermesztők 60%-a 1-2 főt foglalkoztat teljes munkaidőben, 14%-uknak nincs alkalmazottjuk, a maradék 26% kettőnél több főt alkalmaznak. A gazdaságok ágazattól függetlenül átlag 2 főt foglalkoztatnak, de a foglalkoztatottak száma ágazatonként eltérő szórást mutat. A vizsgált zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok mindegyikének van állandó alkalmazottja, ami 1 és 4 fő közt változik. Míg a gyümölcstermesztő gazdaságoknál előfordul olyan, hogy egyáltalán nincs állandó – teljes munkaidőben foglalkoztatott – alkalmazottjuk, illetve egyes méhészetnél és szántóföldi növénytermesztő gazdaságban is.

A zöldségtermesztő ágazatban a legmagasabb a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma (lásd 6. ábra), míg az összfoglalkoztatottak száma a gyümölcstermesztésben a legnagyobb. Az 5. és 6. ábra összevetésével láthatóvá válik, hogy a gazdaságok hektárban mért nagysága fordítottan arányos az állandó – teljes munkaidőben – alkalmazottak számával, ami a kultúrák élőmunkaigényével és gépesítettségével függ össze.

5. ábra | Ökogazdaságok átlagos mérete

5. ábra | Ökogazdaságok átlagos mérete

6. ábra | Ökoágazatokban folgalkoztatottak száma

6. ábra | Ökoágazatokban folgalkoztatottak száma

Az ökogazdaságok nyilatkozata alapján 24%-uk foglalkoztat szezonálisan, azaz idényjelleggel munkavállalót, mely főként betakarítási időszakokra esik és a gyümölcstermesztő gazdaságok több, mint fele alkalmaz idénymunkásokat. Az egyes gyümölcstermesztő ágazatonként alkalmazott idénymunkások számát érdemes lett volna a gazdaságok területével összefüggésben vizsgálni, de a termelők részéről ellentmondásos adatok érkeztek. Ezért a 7. ábrán csak a gyümölcstermelő gazdaságok (hektárban mért) területe szerinti eloszlás látható a különböző kultúrákra vonatkozóan.

7. ábra | A felmérésben résztvevő gyümölcstermesztő gazdaságok mérete (ha)

7. ábra | A felmérésben résztvevő gyümölcstermesztő gazdaságok mérete (ha)

A felmérés kiterjedt egyéb foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekre is, ami alapján kiderült, hogy az ökogazdaságok általában egyharmad rész női és kétharmad rész férfi munkaerőt alkalmaznak. Az ökotermesztők 1/6-a, azaz 17%-a alkalmaz külföldi állampolgárságú munkavállalókat, míg alig 4%-uk alkalmaz megváltozott munkaképességű munkavállalót. A termesztők kevesebb, mint 1/6-ának van alkalmazottja adminisztratív munkára, még kisebb arányban marketing feladatokra, mert főként saját maguk a cégvezetők látják el ezeket a feladatokat.

Az ökogazdálkodók háromnegyede – nyilatkozatuk alapján – istállótrágyát juttat ki a területére. Ezt követő leggyakoribb tápanyagutánpótlásra használt szer a tengeri algakészítmény és a baktériumtrágya, illetve a 8. ábrán szereplő további anyagok. A megkérdezett zöldségtermesztők szívesen használnak az istállótrágya kiegészítésére alginitet, zeolittal és más talajjavító anyagokkal együtt.

Gyümölcsültetvényben előfordul, hogy az istállótrágyát gombakomposzttal váltják ki, vagy egy őszibarackosban baktériumtrágyával együtt algakészítményt, vinaszt és Natur Biokal növénykondícionáló anyagot alkalmaznak.

8. ábra | Ökogazdálkodók körében jelenleg legnépszerűbb tápanyagutánpótlásra használt anyagok

8. ábra | Ökogazdálkodók körében jelenleg legnépszerűbb tápanyagutánpótlásra használt anyagok

A diagram is mutatja, hogy hazánkban a másodvetésű zöldtrágya növények használata még igen kezdeti stádiumban van. Viszont az egyre növekvő energia- és inputanyag árak miatt a jövőben felértékelődnek a tápanyagutánpótlás alternatív megoldásai, s a jövőben a biogazdálkodás elengedhetetlen részét kell képeznie a fajgazdag zöldtrágyázásnak.

A kijuttatással kapcsolatban a termesztők fele kézi erővel teszi ezt, a többiek szervestrágyaszórót használnak. A válaszadók 50%-a saját üzemből származó istállótrágyát használ, másik részük a környékről szerzi azt be, így pontosan ismerik a trágya eredetét és a tartási módot.

Arra a kérdésre, hogy mely kultúrákat trágyázzák rendszeresen, a gyümölcs- és a zöldségtermesztők azt nyilatkozták, hogy majd minden évben az ültetvényeket, illetve az egész szántóföldet trágyázzák. A szántókon a gazdák egy része kukorica, napraforgó, tök és burgonya kultúrák előtt trágyáz, mások zab, vagy őszi búza előtt pótolják a talaj tápanyagveszteségét.

A kijuttatott szerves trágya mennyisége eltérő, egyik gazda csonthéjas ültetvény telepítésénél 10 t/ha-t, vegyes gyümölcs ültetvénynél 7 t/ha-t ad ki évente, van olyan szántótulajdonos, aki csak kalászos előtt juttat ki 22,5 t/ha-t.

A talajvizsgálat gyakoriságára vonatkozó kérdésre a válaszadók zöme – az AKG támogatás jogosultjaként – a kötelező 5 évenkénti talajvizsgálatot végzi. A zöldség- és szántóföldi növénytermesztők a pillangósokat a vetésforgóban 10-30% között alkalmazzák. A gazdaságokban alkalmazott vetésforgók tervezését főként a szakmai szempontok befolyásolják, melyek a gazdák elmondás szerint a következők: gyomelnyomás, elő- és utóvetemény hatás, talajminőség, talajpihentető kultúra.

9. ábra | A vetésforgó összeállításának főbb szempontja

9. ábra | A vetésforgó összeállításának főbb szempontja

Az erózió és defláció veszélyével érintett ültetvényekben merőleges telepítéssel, sorközfüvesítéssel, szántóföldön pedig keresztbeműveléssel és keresztutak fedettségével védekeznek.

A szaporítóanyag beszerzések főként konvencionális csávázatlan magok, néhány növényfaj esetében a gazdaságok saját magfogásból származó magokat vetnek.

Azon kultúráknál, ahol lehetőség van, a gazdálkodók 84%-a kihasználja a saját magfogás lehetőségét. A termesztők 6%-a kizárólag biovetőmagokat használ, 12%-a vetőmagszükségletének több, mint háromnegyedét bio­vetőmaggal elégíti ki.

A 10. ábrán a gazdálkodók által felsorolt, a fajtaválasztásukat befolyásoló tényezők láthatóak, ahol az oszlop diagram pepita mintázatú része mutatja az elsődleges, a pöttyözött része a másodlagos szempontokat. Megállapítható, hogy a döntéshozók nagy részénél (70%-ban) az adott fajták ellenállósága fontos szerepet játszik a fajtakiválasztás során. Az esetek több, mint 80%-ában már előfordult a termesztőkkel, hogy nem találtak olyan szaporítóanyagot, mint amilyet használni szerettek volna. Ebben az esetben más fajtát választottak, ami többnyire konvencionális termesztésből származott.

A megkérdezett gyümölcstermesztők elmondásuk alapján az alábbi növényvédő hatással rendelkező készítményeket használják: Vektafid rovarölőszer, Thiovit Jet gombaölőszer, Cuproxat FW gombaölőszer, Rézkén 650 FW gombaölőszer, paraffinolaj.

A felmérés alapján a leggyakoribb növényvédelmi céllal felhasznált anyagok a zöldségtermesztésben az alábbiak: Novodor biológiai rovarölőszer, Dipel biológiai rovarölőszer, fémréz hatóanyagú gombaölőszerek önmagukban vagy kénnel (Rézkén, Champion, Bordóilé) és a különböző bio­dinamikus preparátumok, növényi levek.

10. ábra | Fajtaválasztást befolyásoló tényezők

10. ábra | Fajtaválasztást befolyásoló tényezők

A termesztők jó úton járnak, ha a megelőzés elveinek próbálnak eleget tenni (ellenálló fajta, vetésváltás, növénytársítási szempontok). Az ökológiai gazdálkodás a sokszínű biológiai tényezőkre alapoz, ezért a külső védekezés – permetezés – másodlagos. Az engedélyezett növényvédő szerek (növényi, ásványi kivonatok stb.) a konvencionális „mérgekkel” szemben ugyan csekély környezetterhelést okoznak, de a hatékonyságuk is alacsonyabb, ezért a termesztést rájuk kizárólag alapozni kockázatos lenne.

A fent részletezett kutatások a TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 pályázat támogatásával valósulhattak meg.

Felhasznált irodalom: www.ksh.hu A foglalkoztatottság és a munkanélküliség regionális különbségei, 2010 (06. 2011.)

Veresné Domokos Emőke,
Varga Réka Dóra, prof. dr. Radics László,
dr. Divéky-Ertsey Anna, dr. Pusztai Péter,
dr. Szalai Zita Magdolna, dr. Tóbiás Andrea,
Csambalik László, Janakakisz Alexandra

(Biokultúra 2012/6)

[top]