2009 ápr 08

Naponta megküzd a létezésért

Nincs hozzászólás

Naponta megküzd a létezésért


A vegyszermentes termelés egészséges élelmiszereket eredményez. Ezek fogyasztása fokozza az emberek jó közérzetét. Szendrő-Büdöskútpuszta az ország legészakibb részén található Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Itt él Bari András bio-őstermelő.

Bari András munka közben

Bari András munka közben

Büdöskútpuszta tanyás világ, jelenleg harmincan laknak a körzetben. A festői szépségű tájon szinte évszázados csend honol, friss a levegő, motor zaját is ritkán hallani a távolban. A harminc ember jól megfér egymással, a tanyák tisztes távolban vannak egymástól.

Bari András biogazdálkodó korábban hivatásos vadász volt. Mangalica sertéseket nevel, azok húsát dolgozza fel és értékesíti.

– Valamennyi ősöm gazdálkodott, a szüleim a káptalani birtokon voltak uradalmi cselédek, majd gazdálkodók lettek. Az 1950-es években kötelező volt belépni a termelőszövetkezetbe, és itt élték a mindennapi szorgos életüket. Mivel vadász és vadtenyésztő a szakmám, 1967-től 2003-ig hivatásos vadászként kerestem a kenyeremet, jól megismertem a környéket. Viszont a munka mellett mindig neveltem magyar őshonos állatokat. Az ízületeim kikészültek a sok gyaloglástól, orvosi javaslatra hagytam abba a vadászszakmát. Sokáig gondolkodtam, hogy mit csinálok majd ezután. Arra a következtetésre jutottam, hogy marad az állattartás, mivel ehhez értek: maradt tehát a szárnyas jószág és a mangalica sertésnevelés – mondja elöljáróban Bari úr.

– Hány hektáron gazdálkodik? Mit termel?

– Legelővel együtt 100 hektár, ebből 60 hektár szántó, amelynek egyik fele saját tulajdon, a másik felét béreljük, a legelőnél szintén ez a megosztás, van belőle bérlemény és saját tulajdon is. Azokat a növényeket (kukoricát, búzát, olajtököt, szóját, zabot) termeljük meg, amelyet megetetünk a jószággal. Egyéb gabonaféleségeket csak nagy ráfordítással lehet termelni a mi vidékünkön.

– Kevés az eső? Öntözni kellene?

– Az öntözőberendezés is jó volna, nagyon sokat segítene rajtunk. Gyomirtószereket és műtrágyát eleve nem használhatunk, amiket a biotanúsító szervezet engedélyez, azokat alkalmazzuk. Szerves trágyát szórunk ki a szántóföldre.

– Mióta biogazdálkodó?

– Éppen 10 éve. Abban az időszakban különösebb termékünk nem volt, a földek javítása volt az első feladatunk. Amikor megvásároltuk a földterületeket, kiderült, hogy korábban 10 éve már nem láttak ekét. Ady Endre találó szavaival lehetett jellemezni a tájat, amelyet a „Magyar ugaron” című versében jól megfogalmazott az általunk látott táj elvadultságát illetően. Sajnos, mivel osztatlan földtulajdon volt, még mindig sokat levelezünk a földhivatallal. Nagyon nehezen sikerül egyeztetni az egyes helyrajzi számokat. Emiatt vannak olyan területeink, hogy noha műveljük, mégsem tudjuk rajta érvényesíteni az AKG-s támogatást.

– Milyen támogatást tudnak igénybe venni?

– A területalapú és az agrárkörnyezetvédelmi támogatást. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a környékünkön is van szép számmal olyan terület, ahol nem tapasztalunk állattartást és nem is művelik a földet. Pályázatot adtunk be az állatjóléti támogatásra. Nem tudjuk, mikor bírálják el. A kifizetések általában nem érkeznek a megígért időben.

– Mikor kezdett mangalicát nevelni?

– 1970 óta van szőke mangalicánk, a szüleinknek mindig volt, így nálunk is kialakult, hogy annyit tartsunk, amennyi a család szükségleteit kielégíti. Amikor foglalatosságot kellett váltanom, a családommal együtt úgy döntöttem, hogy ezúttal több mangalicát tartunk. Egészséges a húsa, egészséges feldogozott termékeket lehet belőle előállítani. Egy karámban egyet tartunk, jelenleg 24 anyánk van. A tavalyi és a tavaly előtti szaporulat nagyon gyenge volt. A takarmányunk is elfogyott, körbejártam a biotermelő társakat, míg végül tudtam vásárolni takarmányt. Így átvészeltük az aszályos időszakot. A kondával egész télen járattam a gyepet, ez szintén előnyös volt, mivel kevesebb száraz takarmányra volt szükség. „Egy fialást kihagyattam”, így a terveim szerint májusra születtek meg a kismalacok. Az anyákat ismét ki tudtam hajtani a májusi gyepre. Kevés alomszámmal ékeskedik a szőke mangalica, leginkább 6, de ritka, amikor 7-8 malaca van. A négyes-ötös átlagnak örülni kell ennél a fajtánál. A növendékek és a hízók létszámát később fogjuk növelni.

– A szaporító kant honnan szerzi be?

– Tagja vagyok a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének. Nálam mindegyik jószágnak megvan a saját keresztlevele, az anya és az apa származási lapja. A tenyészetvezetővel egyeztetve vásároljuk a mangalica kant. Egy szaporító kan ára 150 ezer forint körül van. A 100 kilogrammos tenyészkocának való mangalica ára 80 ezer forint.

Bari András: „Már a törülközõt is behajintottam volna...”

„Már a törülközőt is behajintottam volna…”

– Hol tudja levágatni a hízót?

– Hajdúnánáson tudom levágatni. Sajnos, a termelési árainkba nem tudjuk beépíteni ezeket a költségeket. Korábban Szendrőn volt egy vágóhíd, de bezárt. Edelényben volt biominősítésű vágóhíd, mire működött volna, „behajintotta a törülközőt”. Ezért kell Hajdúnánásra vinnem a hízókat vágatni, ahol biovágóhíd működik. Az utóbbi időben vásároltunk egy hússzállító hűtőkocsit utánfutóval együtt. Ezzel a járművel nagyon sokat megtakarítunk, mivel mindig állatszállítót bíztunk meg, hogy vigye el és hozza vissza a levágott állatot.

– Miket készít a mangalicából? Mennyi időt igényel a művelet?

– Hurkát, kolbászt, disznósajtot, tepertőt, füstölt szalonnát, füstölt oldalast, csülköt készítünk. És amennyiben igény van rá, akkor sonkaszeleteket is füstölünk.

– Úgy hallottam, hogy a közelmúltban sikerült egy feldolgozó helyiséget kialakítania a portán. Mekkora a helyiség?

– 3 x 3-as szoba, kicsempéztük a falat az ajtó és az ablak magasságáig. A padlót is járólappal burkoltuk be. Hideg-meleg vizet vezettünk be. Itt oldjuk meg a sózást és a pácolást. Eddig szabad ég alatt végeztük a zsírsütést, a hurkához az abáltlé főzést cseréptető alatt csináltuk. Sokáig vagyunk fenn. Hajnalban kelek és elviszem az állatot a hajdúnánási vágóhídra. Délre hazaérek vele, és akkor kezdődik a feldolgozás. Mindig csütörtökönként vágunk. Éjfél utánra, vagy péntek hajnali 2 órára végzünk. Sokat dolgozunk, küszködünk, próbálunk fennmaradni.

– Milyen engedélyekre volt szükség a feldolgozó megépítéséhez?

– Legalább 20-féle engedélyre: építésügyi, műszaki, állategészségügyi engedélyre a hatósági állatorvostól, valamint az ÁNTSZ engedélyére a higiéniai orvostól. Valamennyi szervezet megvizsgálta az épületet. A vízmintától kezdve mindent ellenőriztek.

– Hol értékesítik a termékeket?

– Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában szerveztek biopiacot, ott van egy standunk péntekenként. Próbáljuk a hagyományos ízeket és formákat feldolgozni és megőrizni, folyamatosan jó minőségben.

– Milyen jövőt lát a bioban őstermelőként?

– Nem merek jósolni. Egyik pillanatról a másikra fel tudják buktatni az embert a kiforratlan szabályokkal, amelyek nagyon gyorsan változnak, és emiatt szinte lehetetlen őket nyomon követni. Nagyon észnél kell lenni a hitelfelvételeknél is, mivel bármikor változhatnak a fixnek hirdetett kamatok. Nem látunk előre egy napot sem. A támogatási rendszerben a francia, a holland, a német sokkal többet kap, mint a magyar. Ezt érdemes összehasonlítani, amikor a magyar biogazdák versenyképességéről beszélnek. Arról nem is szólva, hogy tőlünk nyugatabbra sokkal jobban védik a gazdák a saját élelmiszeriparukat, mezőgazdaságukat és nagyobb értéke van a biotermékeknek is, mint nálunk. Ehhez szemléletmódváltás kell. A piacon tapasztaljuk, hogy a beteg emberek jönnek vásárolni, keresik a vegyszermentes élelmiszereket. Jó lenne, ha nemcsak a beteg emberekben ébredne fel az igény az egészséges élelmiszerek iránt. Ládásan és dobozosan szállítunk. A helyszínen kóstolót szervezünk, hogy a vásárló tudja, milyen ízű disznósajtot, kolbászt és hurkát fogyaszt. A termékünkön ott van a gazdaságunk logója, ebből tudják a vásárlók, hogy a Bari tanyán készült terméket fogyasztják.

– Mi motiválja, amikor a gazdálkodást tovább folytatja?

– Megszállottságnak lenni kell és kitartásnak. Már a „törülközőt is behajintottam volna”, de megélhetési forrást jelent a gazdálkodás. Nagyban nem tudnánk csinálni. Azt még el tudom képzelni, hogy a sertésállományt megduplázom, és erre talán futja az erőmből. Korábban az egyik húsnagyvállalat kért tőlem alapanyagot, mivel megkóstolták a mangalicasertést. Nem tudtam vállalni az évi 200 sonka leszállítását, mert nem tudom kiszámítani, mi történik holnap. Azt tapasztalom, hogy a szorult gazdasági helyzetben egyre több biogazda kéri a másik gazdatársa tanácsát, hogy miben lehetne közösen „bótolni”. A tanúsító szervezettől nagyon sok elméleti segítséget kapunk, a közös együttműködés útjait nekünk gazdatársaknak kell kimunkálnunk.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2008/4)

 

Vissza: Feldolgozás »

[felül]