2009 aug 05

Bioban nem volt fuzárium-toxin

0 Comment
  • Legtöbben összekeverték a reform élelmiszereket a biotermékekkel, pedig míg az előző egy nehezen körülhatárolható, pontosan nem definiálható piaci „termékcsoport”, addig a biotermelésre két, az EU-ban kötelezően alkalmazandó jogszabály vonatkozik, és semmi köze a kettőnek egymáshoz. A hírek valójában „reform” termékekről (teljes kiőrlés, müzli) szóltak, nem biotermékekről!
  • Utánanéztünk és meggyőződtünk arról, hogy a hírekben említett (szennyezett) termékek közül egy sem volt biotermék.
  • Táplálkozástudománnyal és élelmiszerbiztonsággal foglalkozó szakemberek gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy a „szokványos” termékek „reform” módon történő elkészítése kockázatosabb, mint a „nem reform” változatoké, így pl. a teljes kiőrlésű „vegyszeres” gabona veszélyesebb, mint a nem teljes kiőrlésű, mert a lisztbe kerülő korpán van a növényvédő szerek (és a gombatoxinok) jelentős része, vagy pl. a hidegen préselt nem bio olajok esetében a napraforgó maghéjon lévő érésgyorsító vegyszert a kicsurgó olaj magába oldja és koncentrálja. Az ilyen termék azonosítása a biotermékkel nagyon-nagyon félrevezető és ártalmas.
  • Sajnos sokan azt gondolják, hogy a „bioboltban” csak (vagy főként) biotermék kapható, pedig sok „biobolt” egyáltalán nem tart bioterméket! Sajnos az EU jog a „biobolt” megnevezésére nem ír elő szabályokat, ezért a „bioboltokban” is csak a szabályos termékcímke, és a tanúsítvány jelentheti a garanciát.
  • A biogabonákat tényleg nem szabad kezelni a fuzárium gombákkal szemben vegyszerekkel, ennek ellenére a biotermékek gombatoxin szintje kedvezőbb, mint a konvencionális termékeké (és szermaradvánnyal sem terheltek). A biogazdaságok élő talajának természetes fertőtlenítőképessége lényegesen jobb, a bio talajok kezelésére kiterjedten felhasznált mikrobiológiai trágyák blokkolják a gomba támadását, a sok műtrágyával nincsenek fellazítva (= fogékonyabbá téve) a növényi szövetek, és a legfontosabb, hogy kötelező a vetésváltás (gabona után gabona nem vethető), amely eljárások külön-külön is és együtt különösen jelentős mértékben akadályozzák a fuzárium gomba fertőzését.
  • A magyar biogabonák kb. 80%-a az EU régi tagországaiban és Svájcban talál vevőkre. Minden tételt vizsgálnak, és eddig (1996 óta) még egyetlen tételről sem tudunk, amit fuzárium toxin-tartalom miatt utasítottak volna vissza. Mindeközben – főként élelmiszerbiztonsági előnyei miatt – pont ezen országokban az elmúlt két évben zajlott a „bioboom”, a „biorobbanás”, amely az éves biotermék-fogyasztás két számjegyű (10-35%) növekedésében testesült meg. Lehet-e, hogy nálunk a „bio” mérgez, a nálunk fejlettebb laborháttérrel rendelkező és legalább velünk azonos (?) táplálkozási kultúrájú országokban meg gyógyít, vagy legalábbis nem mérgez?
  • A botrány kirobbantása után termelőink (újra) megvizsgáltattak szinte minden készleten lévő gabonatételt, de egyetlen fuzárium toxinnal szennyezett tételt sem találtak!
  • Sokan összeesküvést is feltételeznek a hírek kirobbantása mögött: „GMO és/vagy vegyszer lobbi lehet a háttérben”, mások arra utalnak, hogy „cél lehet a gazdák elriasztása az ökológiai gazdálkodás támogatási rendszerébe történő bejelentkezéstől”, amelybe éppen most lehetne belépni a 2009-2014 közötti időszakra. Vitathatatlan tény, hogy a fuzárium elleni mai gombaölőszereket (triazol csoport) az EU éveken belül betiltja a hormonális rendszerre való hatásuk miatt, és hát a toxinnal való ijesztgetés „segíthet” a vegyszerkészletek eladásában (érdekesség, hogy a legveszélyesebb fuzárium toxinok is éppen hormonális hatásúak!).

A cél lehet az is, hogy elijesszék a biotermék fogyasztókat a világszerte legbiztonságosabbnak tartott élelmiszerektől, a biotermékektől, és vezessék vissza, vagy tartsák ott ezeket a „különcöket” a „vegyszer-maradék fogyasztók” táborába, hogy inkább egyék a gyomorba nem való – vegyi anyagokkal (szermaradékok, tartósítók, ízfokozók, állományjavítók, ízesítők, színezékek stb.) terhelt szokványos élelmiszereket, gyártóik nem kis örömére!

A jó Isten adja, hogy ne így legyen!

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2009/4)

[top]