2014 Már 19

Biodiverzitás a Zselicségben

Nincs hozzászólás

Zaja Péter és Anikó biogazdálkodó a Zselicségben. Anikó Kiskunmajsáról, Péter egy mátrai faluból, Gyöngyöstarjánból származik. Péter vegyész-biológus mérnök, Anikó pedig közgazdásznak tanult. Péter vállalkozott az interjúra.

– Gyermekkoromban be kellett segíteni a gazdálkodásba, de azt nem nagyon szerettem, ám amikor a saját lábamra álltam, nem volt idegen számomra a földdel való tevékenység. A Budapesti Műszaki Egyetemet végeztem el. Ott csöppentem bele a zöldmozgalomba az 1980-as évek közepén. Akkor az ökológiai alapú tevékenységünk és a zöld filozófiai eszmék (in memoriam „Piros”) révén jutottam el a jövőkeresésben oda, hogy vidékre, faluba kell költözni. Az 1990-es évek elején kezdtünk el többedmagammal helyet keresni az életünkhöz. Egy tisztább, természetcentrikus életformát. Mi a feleségemmel a Zselicségben, Visnyeszéplakon találtuk meg az ideális helyszínt, itt is telepedtünk le.

A gazdálkodás kezdetei

– Mikor kezdődött a biogazdálkodásuk?

– Amint leköltöztünk azonnal elkezdtünk kertet művelni, a feleségem családja és az enyém is gazdálkodott, valamennyire ebbe belenőttünk, így nem volt olyan nagy megrázkódtatás. Azt gondoltuk, hogy meg tudjuk termelni magunknak az egészséges élelmiszereket az önellátás szintjén. A zöldségeskertünkben gyakorlatilag mindent megtermelünk: fűszernövényeket, gyógynövényeket, maga a kert kb. 1000 m2.

Sajnos olyan területet nem sikerült szerezni, hogy gabonát tudjunk termelni a mindennapi kenyérhez. Itt nagyon gyenge minőségű földek vannak, ezért csak ekkora konyhakertet láttunk érdemesnek művelni. Saját tulajdonú területünkből – ami 7 hektár – 3 hektár erdő, a többi hivatalosan gyep. Ezen legelő, rét besorolású területeken alakítunk ki ligetes gyümölcsösöket (madárodúkkal). Javarészt a Zselicben fellelhető régi gyümölcstájfajtákat ültetem, de ha barangolásaim során találok valami jó fajtát, akkor azt is átoltom a gyűjteményembe.

Van két régi fajta tehenünk (kárpáti borzderes), amelyeket félrideg körülmények között tartunk. Abszolút bio módon, de hivatalosan nem vontuk be őket a biotartásba, mivel javarészt saját magunk használjuk fel a tejet. Sajnos a bio ellenőrzési rendszer nagyléptékű, illetve nagy létszámú egységekre van kitalálva, így nem lenne értelme két tehenet adminisztrálni. Mi mindenben a minőséget keressük, a termékeinkben is erre törekszünk, a mennyiség másod- vagy harmadlagos szempont. Emellett a sokszínűség az, amit kiemelten kezelünk.

Kárpáti borzderes
Kárpáti borzderes

Tagjai vagyunk a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózatnak (amelynek célja az alkalmazkodó gyümölcsészet elterjesztése, a régi tájfajták megőrzése), illetve emellett a Magyar Élőfalu Hálózatnak is.

Tájhonos gyümölcsfajták

– Hány fajta gyümölcsfát telepített?

– Almától a szelíd gesztenyén keresztül a házi berkenyéig minden megtalálható a kertemben. Almából megközelítően 60 fajtám van. Körtéből is 30-40 körüli, cseresznyéből olyan 15 fajta van. Az volt már az elején is a célkitűzésünk, hogy május elejétől decemberig mindig tudjunk a fáról friss gyümölcsöt levenni. Van egy-két almafajta, amit még decemberig is a fán lehet hagyni, továbbá ilyen növények közé tartozik a kökény, a csipke, ami télen szintén frissen szedhető.

– Ezeket a fajtákat saját maga gyűjtötte össze vagy a térségben adottak ezek a fajták?

– Is-is. Egyrészt azon a területen, amit sikerült megvásárolnunk, azon is volt egy-két régi fajta, ezek szerencsére már idősebb fák, ezek adják a termés javát. Ezeket színesítem évről-évre főleg olyan fajtákkal, amelyeket a Zselicből gyűjtök. Járom a Kárpát-medencét, Erdélyt és ha találok jó fajtákat, akkor azokból hozok oltóvesszőt és elszaporítom a területemen. Pár éve egy körülbelül 200 éves házi berkenyefát is találtam a környéken, nekem is vannak ugyan berkenyéim, de azok még csak 14-15 évesek, mostanában fordulnak majd termőre. A házi berkenye igazán nemes gyümölcs, a pálinkájának például kiváló beltartalmai értékei vannak. Húsvéti rozmaringból van 3-4 változatom, de a batulból, ami egy ősi magyar fajta, kiváló ízvilággal, abból is van két-három féle. Ezek tájváltozatok. Vannak olyan bőralmák, amelyeket errefelé találtunk. Ezekről a régi fajtákról tudni kell, hogy általában pihennek egy évet: az egyik évben nem terem, a következőben viszont igen. Ezeket a fákat semmivel nem permetezem.

Hólyagos cseresznye virágzásban
Hólyagos cseresznye virágzásban

– Mennyi idő alatt gyűjtötte össze ezeket az értékes és igen ritka fajtákat?

– Tizenöt éve folyamatosan gyűjtöm. Ez egyfajta küldetés, ezeknek a fajtáknak a terjesztése, a szaporítása, a felhasználása a háztartásban. a „Kárpát-medencei gyümölcsész hálózat” keretén belül valósul meg.

– A gyümölcs gazdája elmondja, hogy mik a növény jellegzetességei?

– Előfordul, hogy szerencsénk van, és igen, elmondják. A legtöbb esetben azonban nem találjuk meg a gazdáját, a használat folyamán megfigyeljük a tulajdonságait, hogy melyik mire jó. Semmihez sem használok vegyszert, mindegyik fajtát a maga természetességében gondozom. Száz éves fát is találtam, ami ellenállt mindenféle betegségnek, élt és virult. Ezekről oltóvesszőket szedek, oltványokat készítek, de egymás közötti cserekapcsolatok révén is sok értékes fajtához jutunk a hálózaton belül. Közösségi gyümölcsfa-iskolát csináltunk itt Visnyeszéplakon, ahol gyerekeknek mutatjuk meg az egyes fogásokat. Magról nevelünk vad gyümölcsöket alanynak, vadalmát, vadkörtét, vadcseresznyét. Az oltóvesszőket ezekbe oltjuk vagy szemezzük be. Elsősorban a helybélieket látjuk el a régi fajtákkal. Emellett szervezünk fajtabemutatókat is.

– Hogyan történik a fajtakiválasztás? A fajtaválogatás szempontjait hogyan tudja betartani?

– Leginkább egymás közötti tapasztalatcserével. Itt a Zselicben régen is fontosabb volt a gyümölcstermesztés és az állattartás, mint a zöldségtermesztés.

– Betegségekről beszélhetünk-e az őshonos fajtáknál, ha betegség bukkan fel, hogyan lehet ellenük védekezni?

– Az első legfontosabb védekezési forma, nem nagy tömegben, ültetvényben ültetni a régi fajtákat, hanem ligetes rendszerben, vegyesen, például almák-körték közé meggyet, őszibarackot stb. Így a betegségek se tudnak terjedni. Erre jó példa, amit egy gyümölcsész előadáson hallottunk: a Húsvéti rozmaring egy közismerten ellenálló fajta, de amikor létrehoztak belőle egy monoültetvényt, akkor egy rendkívül beteg facsoporttá alakult. Hiába régi fajta, de ha a mai technológiával termesztjük, akkor bizony beteg lesz.

– Metszi-e a fákat?

– Nem intenzíven, de igen. A fiatalabbaknál kialakítunk egy szellős koronaformát (ágsudaras csoportos koronaalakítás), lehetőleg a fajta természetes igénye szerint. A későbbiekben csak időszakos beavatkozást végzek, a besűrűsödés megakadályozására. Nem kényszerítjük intenzív metszésformával a termésnövekedésre, csak annyira nyúlunk bele, hogy a fényt beengedjük a fa belsejébe, így a növényvédőszereket is ki tudjuk küszöbölni.

Zaja Péter a metszést mutatja be
Zaja Péter a metszést mutatja be

Aszalványok, lekvárok

– Hogyan dolgozzák fel a termést?

– Mindent megpróbálunk aszalni, amit csak tudunk. Ezt tartjuk a legértékesebb, így a legfontosabb tárolási módnak. Emellett mindenféle lehetséges módon feldolgozzuk a gyümölcsöket: lekvárokat, ivóleveket, befőtteket, pálinkát készítünk. Igyekszünk kihasználni a nap melegét, (kicsit haladva a korral), van napaszalónk, amit szeptember végéig tudunk használni. Nem építettünk külön aszalókemencét, hanem ősszel-télen a sparherd fölött aszalunk.

Kajsziból, szilvából, körtéből, őszibarackból, csipkéből, azaz majdnem mindenből szoktunk lekvárt készíteni; szilvába és körtébe nem teszünk édesítőt, a kajsziba, csipkébe, őszibarackba mézet keverünk.

A gyümölcsöskert kincsei
A gyümölcsöskert kincsei

– Kik vásárolják ezeket a termékeket?

– Magát a nyers gyümölcsöt és az aszalványokat piacon is árulhatjuk. Volt egy-két biobolt, ahol a lekvárokat is el tudtuk adni. Közvetlen kapcsolatok révén adjuk el a legtöbb termékünket.

– Van szőlője is?

– Igen természetesen. Bár nem sok, csak kb. 300 tőke szőlőnk van: Kékoportó, Lakhegyi mézes, Bánáti rizling, Izabella, Otelló, Delavári, Pölöskei muskotály, Néró, Török muskotály és még pár ismeretlen fajta terem benne. Igyekszem a régi fajtákat termeszteni, olyat ami bevált a bioban (a Kékoportó, bánáti rizling nem az ellenállásáról híres, de adottság, mivel itt volt eredetileg). A szőlő egyébként csak kiegészítő dolog.

– A növénytermesztésben hogyan képesek a kártevőket féken tartani?

– Élünk a növénytársítás előnyeivel. Mindenféle virágokat ültetünk: büdöske, körömvirág, kerti borágó stb., emellett a gyógynövényes kertünk ott van a kert közepén, kakukkfű, citromfű, zsálya, kasvirág stb. terem benne. Hamut használunk a földi bolha, meztelen csiga ellen.
Káposztafélék, kelkáposzta, fejes káposzta, karalábé, kelbimbó, sok fajta paradicsom, paprika, többféle uborka és sok minden egyéb terem a kertünkben. Számos olyan fajta van, amiről csak utólag derül ki, hogy mik a tulajdonságai. Paradicsomból, uborkából, kukoricából is vannak ilyen cseréink, amiket a Civil Génbank révén szereztünk be.

– Mi az, ami leginkább pusztíthatja a növényeket?

– Ez leginkább az időjárástól függ. Emlékeim szerint 2006-ban volt egy hatalmas aszály, legyengültek a növények, akkor minimálisan tudtunk locsolni. Így könnyebben támadtak a károsítók is, ekkor már nem sokat szüreteltünk. Ha a zöldségeinknek, gyümölcseinknek megteremtjük az ideális feltételeket tápanyagban, vízellátásban stb., akkor sok gond nem lehet velük. A gyümölcskertészetben ezt „alkalmazkodó gyümölcsészetnek” hívjuk.

– Milyen ötleteket tud adni azoknak, akik ilyen típusú gazdálkodást akarnak folytatni?

– Amit mi csinálunk, a permakultúrához áll a legközelebb. A baromfiakat ráengedjük a kertre, kiszedik a bogarakat, a tehenek megeszik a hullott almát-körtét, kapunk tőlük kiváló minőségű trágyát, tehát egységes rendszerben kell gondolkodni, a sokszínűséggel megtakarítunk egy csomó növényvédelmet.

Ha nincs szemétdomb, a kerékpár is megteszi
Ha nincs szemétdomb, a kerékpár is megteszi

Erősítik a tápanyag-utánpótlást

– A tápanyag-utánpótlásról kell-e beszélnünk?

– Idő kell, hogy minden helyreálljon a talajerőben. Mindenképpen szükség volna állati szervestrágyára, két évtizede műveljük a kertet, az utóbbi évekig ez nem volt megoldott. Igyekeztünk olyan trágyát szerezni, ami nem vegyszeres állattartásból van, de ez nem mindig sikerült. Mint említettem, most van két „Kárpáti borzderes” tehénkénk, ezekkel sok problémát orvosoltunk.

– Hogyan értékesítik a zöldséget?

– Cserekereskedelem révén. Amit mi termelünk, minőségi és nem nagy mennyiség. Van bevételünk, főleg a gyümölcsökből és a gyümölcskészítményekből. Kapunk területalapú támogatást, rengeteget dolgozunk, mivel nagy kézi munkaerőt igényel a termelés. Véleményem szerint messze nem tudjuk olyan áron értékesíteni a termékeinket, amelyben minden termelési részlet érvényesül. Sok kicsiből áll össze a gazdaságunk, mindenhez hit kell. Talán az eddigiekből kiderült, de nem árt hangsúlyozni: a feleségemmel elkötelezett hívei vagyunk a szerves vagy ökológiai gazdálkodásnak, semmilyen szinten nem helyezzük előrébb az anyagi hasznot a minőségnél. Következetesen igyekszünk betartani a biodiverzitás alapjait és a megszerzett ismereteket igyekszünk átadni a tudásra szomjazóknak. A biotermelés hívei vagyunk.

„Kellemest a hasznossal” – munka és szórakozás
„Kellemest a hasznossal” – munka és szórakozás

Ilonka Mária
(Biokultúra 2013/6)

[felül]