2010 Sze 04

Biogazdálkodás és közélet

0 Comment

Szólláth Tibor Zoltán 1969-ben született Hajdúnánáson. Nős, 4 gyermeke van. A legidősebb a 14 éves leány Eszter, a többi fiú: Tibor 12, Áron 4, Zoltán 2 éves.2000-ben mezőgazdasági szakigazgatási szervezőmérnöki diplomát szerzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Mezőgazdasági vállalkozóként ökológiai gazdálkodással foglalkozott 2006-ig, 2006-tól társas vállalkozásként működik. 1999-ben fiatal agrárvállalkozó pályázatot nyert. 2003-ban az „Év biogazdája”. 2000-2003 között az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület elnöke. 2002 óta Hajdúnánás város önkormányzati képviselője, 2003-tól tagja a Fidesznek, 2006 novemberétől a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke (területi lista), 2010 áprilisától országgyűlési képviselő.

A kezdetek

Szólláth Tibor Zoltán 1997 óta foglalkozik ökológiai gazdálkodással és azóta szerződött partnere a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nek is. Előtte mintegy hét évet élt távol szülővárosától. Ebből öt évet Budapesten, utána 2 évig Németországban dolgozott, majd hazaköltözött. Már ekkor tudta, hogy ősei nyomdokain akar járni, vagyis földműveléssel kíván foglalkozni. Édesapjától a családi birtokból kért 6 hektárt, ezen kezdte el a gazdálkodást azzal a határozott elképzeléssel, hogy ott ökológiai gazdálkodással szeretne foglalkozni. Később tanyaépítésbe kezdett, amibe 1998. december 24-én feleségével és két kisgyerekkel be is költözött. Azóta is a teljes körű biogazdaság felépítésén munkálkodik a szántóföldi növénytermesztés, illetve állattartás egyensúlyára építve. 2006 őszéig voltak kecskéi és tejelő szarvasmarhái. Ekkor közéleti szereplést vállalt, ami miatt az állattenyésztést nem tudta folytatni, így a tehenészetet felszámolta. Azonban a tanya körül az önellátáshoz szükséges szárnyas állatok (gyöngyös, pulyka stb.) a mai napig megtalálhatóak.

– A szakdolgozatát az ökológiai gazdálkodásból írta. Mennyiben tér el az elmélet és a gyakorlat?

– 2000-ben diplomáztam mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnökként. Azt gondolom, hogy az ökológiai gazdálkodást nem lehet csak könyvből tanulni. Magyarországon egy iparosított mezőgazdasági gondolkodásból nagyon nehéz áttérni az ökológiaira. Természetesen mindenütt megpróbáltam megvédeni a saját álláspontomat. Gyakran volt konfliktusom a környezetemmel, mert a gyakorlatban egészen mást láttam és tapasztaltam, mint ahogy azt a tankönyvekben leírták.

– Úgy tudom, hogy 2003-ban megnyerte az Év biogazdája címet?

– Igen, 2003-ban kaptam meg ezt az elismerő címet. Az indoklásban az szerepelt, hogy ebben az időszakban nagyon dinamikusan fejlődő gazdaság voltunk, mind a termelés színvonalát, mind volumenét tekintve. Tevékenységünk nem merült ki „pusztán” termelésben, éveken át szerveztünk gyerekeknek nyaranta ökológiai tábort a tanyánkon.

– Mennyire teszi hitelesebbé a gazdálkodást, hogy bio­tanúsítvánnyal rendelkezik?

– Véleményem szerintem nem pusztán ettől válik hitelessé egy gazdaság, viszont enélkül nem piacképes.

 

Józan paraszti ész

Szólláth Tibor

Szólláth Tibor

– Ökológiai vagy biogazdálkodónak tartja magát?

– Én magam az ökológiai szót jobban szeretem. Egyébként meg nyelvterület függvénye az is, hol használják az öko-, az organikus és a biogazdálkodás kifejezést.

– Jelenleg hány hektáron folytat ökológiai gazdálkodást?

– 40 hektár területen gazdálkodunk. Az állattenyésztés megszűntével jelentős területek estek ki a termelésből.

– A növénytermesztésben mely növényeket részesíti előnyben?

– A területeink 50 százalékán jellemzően tönkölybúzát termesztünk. Ez a vetésváltás miatt elkerülhetetlen. Ami az alapvető növényeinket illeti, nagyon sokféle növényt termeltünk az elmúlt években – volt, amit sikerrel volt, amit nem. Így szépen beálltak azok a növények, amiket a vevő igényeinek megfelelően termesztünk (cukkini, kapia paprika, brokkoli, csemegekukorica).

Igyekszem nem túlbonyolítani a dolgokat. Egyszerűen csak próbálom józan paraszti logikával csinálni, építeni, fejleszteni a gazdaságunkat.

– Melyik növényből termeli a legtöbbet?

– Bio csemegekukoricából nagy mennyiséget termelek, évjárattól függően a konvencionálisnak megfelelő termésszintet is el tudjuk érni.

– A jelenlegi szélsőséges időjárás hogyan befolyásolja a biotermékek hozamát?

– Mi a hajdúsági löszhát és a tiszai ártér határán élünk, a magasabban fekvő területeinken nagyon szépek a terményeink, a réti területeken van olyan hely, ahol most is víz áll. A borsóból és a tönkölyből nagyon szép termés várható.

– A növényvédelemben mire helyezi a legfőbb hangsúlyt?

– A megelőzés a legfontosabb. Ha betartjuk az alapvető szabályokat, akkor 4-5 év után beáll egy ökológiai egyensúly és a legritkább esetben van szükség beavatkozásra. Néhány évvel ezelőtt előfordult, hogy a zöldborsót nem tudtuk megvédeni levéltetű ellen, ezért le kellett silózni, emiatt komoly kárt szenvedtünk. Ez sajnos benne van a gazdálkodásban. Szerencsére ez ritkán fordul elő, ha jó a vetésváltás.

– Katicabogarakat hadba vet a levéltetvek ellen?

– Több hektárnyi területen katicát betelepíteni nem szoktunk. A gazdaságban természetes módon jelen vannak a katicák és az egyéb hasznos élő szervezetek. Csemegekukoricában használunk tömegtenyésztett fürkészdarazsat, amely teljesen jól működő eljárás.

– Tervezi bővíteni a termékpalettát?

– A jelenlegi körülmények között nem látom értelmét bővíteni. Ahhoz hogy ez megtörténjen, kellene egy rendezett magyar piac, mivel teljesen kiszolgáltatottak vagyunk a külföldi megrendelőknek. A termékeim 90%-a Svájcba megy, szerintem az uniós csatlakozás előtt sokkal jobb piaci helyzetben voltunk ökológiai termékek szempontjából. Az elmúlt hat évben viszont nagyon komoly visszaesést tapasztaltam mindenféle szempontból. Összességében azt szeretném, hogy a hazánkban megtermelt biotermékek minél nagyobb mennyiségben fogyjanak a magyar háztartásokban, mivel ez a hazai biotermelés jövőjét is jelentősen elősegítheti.

 

Mérsékeltebb árak kellenének

– Véleménye szerint a biotermelés mennyire válhat általánossá?

– Kellene egy tudatos és egyben fizetőképes kereslet, s ehhez az is szükséges, hogy az embereknek ne egyik napról a másikra kelljen élniük. Az látható, hogy van egy tudatos vásárlói réteg, amely keresi a biotermékeket. De azt is látom, hogy az ökológiai termékek gyakran magas értékesítési árai nem segítik elő, hogy széles körben vásárolják.

– Hogyan áll most a gazdasága?

– Az elmúlt két évben az értékesítési csatornáink úgy érzem, jelentős piacokat veszítettek. Ennek köszönhetően azon termékeknél, amelyekért régebben még sorban álltak, most komoly értékesítési problémák vannak. Két éve mindent kerestek és a többszörösét tudtam volna termelni. Sajnos hosszú idő után fizetik ki a termékek ellenértékét, amit egy ilyen kis gazdaság nagyon nehezen tud finanszírozni. Elég nagy mennyiséget állítok elő, ezért nagykereskedőknek adom a termékeimet, amelyeket a hűtőiparban dolgoznak fel. Az utóbbi időszakban az ökológiai termelés fejlesztése mellett, a terveink között szereplő falusi vendéglátás feltételeit teremtettük meg.

– Ön közéleti szereplést is vállal. Hogyan jut a biogazdálkodásra ideje?

– A függetlenségünket szeretnénk megőrizni. A hajdúnánási tanya és a gazdálkodás nekem ezt jelenti. Feleségem és édesapámék nagyon sokat segítenek, hiszen a napi feladatokat ők végzik. Így maradhatott a gazdaság működőképes. A feleségem aranykalászos gazda, az elmúlt 13 évben nagyon sokat edződött. Ma már ő viszi a munka dandárját.

– Mennyire tud a tanyáról bekapcsolódni a közélet vérkeringésébe? Nem érzi-e túl nagy távolságnak, hogy tanyán él és kilépve abból a környezetből, közéletiséget vállal?

– Az az életforma, amelyet mi itt a tanyán a családommal élünk, talán sokak számára idegen vagy „idejétmúlt”. Ám ahhoz, hogy a biotermelésben úgymond „kisemberként” akár a nemzetközi piacokon is érvényesülni tudjon az ember, széles látókörre és tapasztalatra van szükség. Az internet világában ma már bármit el tudunk a tanyáról is érni, nem jelenthet problémát a helyhez kötöttség vagy a távolság, nem vagyunk elzárva a külvilágtól.

Mindig vállaltam önmagamat, a biogazdálkodás is a részemet képezi és elhivatottságból teszem, amit teszek. Már az egyetem elvégzése során is szakmai igény volt önmagam felé, hogy ha komolyan foglalkozom mezőgazdasági termeléssel, a gyakorlat mellett elméleti tudással is rendelkezzem.

A közéleti szerepvállalást is igyekszem a tőlem telhető legteljesebb módon ugyanilyen igényességgel, elszántsággal, de egyidejűleg egyfajta alázattal is végezni. Lehet, hogy a nagyvárosi nyüzsgéstől való távolság sajátos perspektívát is ad nekem, de abban biztos vagyok, hogy ez a „tanyasi” nyugalom és a biztos családi háttér teszi lehetővé számomra a közéleti szerepvállalás pezsgő életritmusának feldolgozását. Ez a két életforma így alkot önálló, de egymást kiegészítő egységet.

 

A tanya mint pozitív élettér

Szólláth-tanya

A Szólláth-tanya

– Tehát a tanya a gazdálkodást jelenti és nem a világtól való elszakadást?

– Amikor elkezdtem ökológiai gazdálkodással foglalkozni, nemcsak azért tettem, mert azt gondoltam, hogy ebből jól meg lehet élni. Nálam nem pusztán a pénz és az anyagiak domináltak. Ez egy olyan világ, amit érdemes megvalósítani és példát tudok mutatni a környezetemnek. Sokan azt gondolják, hogy a tanya egy pejoratív minőségromboló fogalom, pedig pont az ellenkezőjét vallom. Ma már nem értem, hogyan lehet a fővárosban élni.

A tanya olyan élettér, amely magasabb életszínvonalat tud biztosítani egy nagyvárosnál (friss levegő, fák, madárcsicsergés). Magunk termeljük meg az élelmiszert. Ez az alapfelfogásom. Azt gondolom, hogy ami a köztudatban él a tanyáról, mint elmaradott világról, fel kell számolni és a vidéken élő emberek merjék vállalni a tanyán való gazdálkodást, és a vidéki életformát.

Azon kevés parlamenti képviselők közé tartozom, akik tanyán élnek. Ezért mindent el fogok követni, hogy ez az életforma is megfelelő figyelmet kapjon és ugyanez érvényes az ökológiai gazdálkodásra is.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2010/4)

[top]