2004 Már 08

Egy méhkímélő, tiszta virágporgyűjtő

Nincs hozzászólás

A következő írás egy Franciaországban élő magyar méhész francia nyelvű kiállítási poszterének fordítása. A posztert a méhészek nagy találkozóján a tavalyi Apimondián, Ljubljanában mutatta be. A téma komoly érdeklődést váltott ki. Bevezetőül néhány megállapítás a hagyományos virágportermelés viszontagságairól.

Jelentős visszaesés a méhcsalád fejlődésében

A család elsődleges és nélkülözhetetlen élelmiszere, a virágpor beérkezése kezdettől fogva jelentősen megcsappan, csaknem megáll. Az elszedő rácson keresztül ki-be „átpréselődés” jelentős időveszteséggel jár, ezért nagymértékben lecsökken a család nektár-, vízellátása, tisztogatása is. Éhínség, szennyeződés, betegségveszély áll be.

A virágpor szennyeződése

Miután a méhek kifelé menet is kénytelenek átpréselődni a „méhszorító” rácsán, így komoly nehézségek jelentkeznek a család háztartási hulladékainak kihordásában is. A bent elpusztult méheket nem lehet a „méhszorító” rácsán keresztül átpréselni, azokat tehát előbb föl kell darabolni. A begyűjtött virágporba elkerülhetetlenül idegen anyagok, szemét, hulladékok keverednek. Válogatás híján az ilyen virágpor emberi fogyasztásra alkalmatlan. A szelektálás munkája azonban sok időt és nagy figyelmet követel a kistermelőtől, amelyet kézi válogatással kénytelen végrehajtani, míg a nagybani termelő gépesít. A gépesítés azonban költséges, és a gépek az évad alatt ¾ részében kihasználatlanul állnak.

Rongálódás, „hervadás”, elöregedés

A begyűjtött virágpor minősége törékeny. A szelektálási kényszer, idő-, hő-, fényigénye folytán a virágpor minőségében máris jelentős rongálódás áll be. Elveszíti nemes alkotóelemeinek, mint vitaminjainak, oligoelemeinek, életerejének jelentős részét. Bizonyíték: az elhervadt virágpor rövid időn belül képtelen megtermékenyíteni a virágokat. Az így, „elhervadt” virágpor beavatkozás nélkül még tovább rongálódik; megerjed, megpenészedik, emberi fogyasztásra rövid időn belül alkalmatlanná válik. A hagyományos módszer szerint ezért további mesterséges szárításra szorul.

Következmény: még súlyosabb rongálódás. Az így kezelt termék, a friss virágpor minőségének csak az árnyéka lesz. Bizonyíték: kora tavasszal, a méhek az etetőben hagyják a szárított virágport, mihelyt kint a természetben frisset találnak.

A méhkímélő virágporgyűjtő

Egyértelmű kísérletekkel bizonyítható: a méhek kaptáron belüli tájékozódása nem az égtájak szerint történik. Egy idő után a kaptár berendezése, a keretek egymáshoz, valamint a kijárathoz (amennyiben csak egy van!) viszonyuló helyzete az emlékezetükbe rögződik, majd megszokássá állandósul. A méhkímélő virágporelszedő ezen berögződést használja ki.

Először is két közlekedő nyílással rendelkezik. Az egyiken csak befelé, míg a másikon csak kifelé közlekednek a méhek. Természetesen a bejáró méhek útjába kerül a virágporgyűjtő berendezés, míg a másikon teljesen szabadon kifelé irányul a forgalom. E berendezésnek rendkívül jelentős előnyös következményei lesznek úgy a méhcsalád, mint a méhész, de még a fogyasztó számára is.

Méhkímélő virágporgyűjtő aljzat, bal oldalon a leemelt fedél

Méhkímélő virágporgyűjtő aljzat, bal oldalon a leemelt fedél

Méhkímélő virágporgyűjtő aljzattal fölszerelt kaptár, kihúzott gyűjtőfiókkal

Méhkímélő virágporgyűjtő aljzattal fölszerelt kaptár, kihúzott gyűjtőfiókkal

Rövid műszaki leírás: A hagyományos rakodó kaptár aljzatán, egymással szemben fekvő oldalon, azonos formájú ki-bejáró készítendő. Fölötte egy fedélzet, két egymástól távol eső méhföljáróval. A hátsó oldalra került ki-bejáró a helyzetberögződés ideje alatt le van zárva. Ebben a lezárt térben kap elhelyezést a virágporgyűjtő rács, alatta virágpor rostaszövet és a gyűjtőedény.

Működtetés: E különleges aljzat a szabad bejáró oldalával pontosan a hagyományos aljzat helyébe állítandó. Majd a megszokási idő leteltével (kb. egy hét) megfordítjuk az együttest 180 fokkal, és kinyitjuk az eddig bezárva tartott kijárót. Ügyelünk arra, hogy a bejárók pontosan egymás helyére kerüljenek. A visszatérő méhek 100%-a habozás nélkül veszi a betájolt és megszokott bejárót, hiszen az pontosan ott van, és olyan mint az előző. Ekkor kerülnek szembe a gyűjtő rácsával, amikoris azon átpréselődve a virágporral érkezők „befizetik” a méhész által elvárt virágpor „ÁFÁ”-t.

Miután bent a kaptárban, a keretek belső helyzetében az aljzatfedő berögződött méhátjárójához képest semmi változás nem történt, így a kifelé tartó méhek a már megszokott hátsó oldalra került kijárón keresztül a szabadba vezető akadálymentes útvonalon, időveszteség nélkül hagyják el a kaptárt. Így járnak el egyébként a kukás, a hullaszállító méhek, de még a herék is.

A gyűjtögető méhek, a virágporral hazatérő méhek tehát többször fordulnak, mint a hagyományos virágporgyűjtő esetében. Eredmény: magasabb virágporhozam úgy a család, mint a méhész részére. Ugyanakkor a forgalom elkülönítése folytán a belső hulladékokból szemétből, idegen anyagokból, semmi sem keveredik a virágpor közé.

Az újabb kijáró nemzedék is jobban szereti a szabad kijáratot, és azon keresztül hagyja el a kaptárt, de akkor ott szükség szerint be is tájolja magát. Ezen a bejárón fog visszatérni a begyűjtött élelmiszerrel, virágporral, nektárral, vízzel akadály és késedelem nélkül. Számuk az évad előrehaladtával egyre növekszik, így a család ellátása folyamatosan javul. A régi nemzedék kihaltával a rácsmentes ki-be járat állandósul, a család élelmiszerellátása teljes mértékben helyreáll, míg a virágporgyűjtés folyamatosan lelassul, végül meg is szűnik. A méhkímélő virágporgyűjtő ezennel leváltható; befejezte szolgálatát, míg az eljövendő évad folyamán vissza is fordítható. Azonban, minden előnye ezzel még mindig nem kapott kellő és megérdemelt megvilágítást.

A virágporgyűjtő aljzatának metszete és alaprajza

A virágporgyűjtő aljzatának metszete és alaprajza

Jelmagyarázat: 1. szegélyléc, 2. aljzat, 3. aljzatfedő, 4. záróléc, 5. válaszfal, 6. gyűjtőrács, 7. rosta, 8. gyűjtőtál, 9. L facsavar, 10. zsírkapszula, 11. plafonátjáró, 12. szegélyléc, 13. kaptárfal, 14. kaptártartó.

A méhkímélő tiszta virágporgyűjtő fontosabb előnyei

A méhcsalád számára. A szabad kijáró használatával, a „méhszorítón” elszenvedett erőfeszítés, energia- és időveszteség a felére csökken. Következésképen kétszeresen gyorsabb a forgalom. A család élelmiszerellátása már a berendezés beállítása alkalmával kétszerte jobb, mint a hagyományos virágporelszedő esetében. Ugyanakkor az új virágporgyűjtő nemzedék számának növekedésével a család életfeltételei állandóan és folyamatosan javulnak.

A méhész számára. Kíméli állományát, annak erőállapotát, egészségét, de kíméli saját magát is, mivel megszabadul a szelektálás fáradalmaitól, a ráfordított időveszteségtől, avagy megszabadul a gépesítési gondoktól, befektetés pénzelésétől. Termékének frissebbsége, tisztasága, jobb minősége folytán könnyebben, jobb pénzért értékesíthet, kevesebb munkával magasabb jövedelemhez juthat.

A fogyasztó számára. Lehetőség a friss virágpor fogyasztásából származó jelentős előnyök kihasználására. A méhek, valahányszor megtehetik, ragaszkodnak a válogatott friss virágpor fogyasztásához, nem ok nélkül! Ne legyen a fogyasztó sem oktalanabb. Tudtára kell hozni a frissen fogyasztott virágpor döntő előnyeit, a legnemesebb alkotó részek, vitaminok, oligoelemek, enzimek azonnali célszerű kihasználásából származó előnyöket. A méhkímélő tiszta virágporgyűjtővel termelt virágpor frissen, szelektálás nélkül azonnal fogyasztható, mi több, mélyhűtéssel tárolható, a legértékesebb alkotórészei is magas szinten tartósíthatók.

A méhkímélő tiszta virágporgyűjtő tehát jelentős előnyöket nyújt úgy a méhcsalád, mint a termelő méhész, valamint a fogyasztó számára.

Bencsik József
Lyon, Franciaország
(Biokultúra 2004/1)

[felül]