2013 feb 06

Fajták és tartásmódok a mennyiségi és a minőségi szemléletű állattenyésztésben

0 Comment

Állattenyésztésünk gondjai: ágazati áttekintés

A hazai állattenyésztést több évtizede veszélyeztetett agrárágazatként kell kezelnünk. A Magyarországon tenyésztésre használt genetikai alapok jelentős részét – egyes fajtacsoportokon belül szinte kizárólag – külföldi fajták vagy hibridek adják, melyek tenyésztésben tartásához és termeléséhez a fajtákkal együtt technológiai rendszereket is importálnunk kell, azaz nagy ráfordítással működő rendszereket vagyunk kénytelenek fenntartani.

Az állományok takarmányellátásának hazai bázisa adott, azonban – különösen az abraktakarmányt fogyasztó fajok esetében – az alapanyagok áringadozásai és a saját takarmányszükségletet megtermelni képes vegyes gazdaságok alacsony aránya miatt, az intenzív állattenyésztési ágazatok gazdaságosságát egyébként is meghatározó takarmányozási költségek sok esetben a termelést teszik lehetetlenné.

További gazdasági hátrányt jelentenek a kötelező – pl. az ún. állatjóléti célú vagy egyéb előírások betartása, ill. a szélsőséges időjárási események miatt szükséges –, új beruházások és többletköltségek. A dömpingáron humán élelmezésre hazánkba bejutó, sok esetben silány minőségű állati termékek pedig a piac oldaláról nehezítik a hazai állattenyésztési ágazatok helyzetét.

Sajnos az intenzív állattenyésztés általánosságban mostohának nevezhető sorsát okozó tényezők nagyobb részétől az ökológiai állattenyésztés sem képes függetlenítenie magát, és az „életben maradáshoz” sok esetben szakítania kell a fenntarthatósági alapelvekkel. Ennek elsődleges oka, hogy az elsősorban önellátásra és csak másodsorban piacra termelő, ennek ellenére az ökológiai típusú gazdálkodás bázisát jelentő és a régi fajták tartására alkalmas kis családi vegyes gazdaságok nagyobb része megszűnt, melynek következtében a különleges minőségű termékek előállítására alkalmas, régi fajták kiszorultak a termelésből, ami a gazdálkodás sokszínűségének lehetőségét tovább rontja és a termelést fenntarthatatlanná teszi.

Fenntarthatóság és állattenyésztés

Bodó és Szalay (Génbázisok megőrzése a fenntartható állattenyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányozás 56(5):403-413. 2007) nyomán szóljunk néhány szót a fenntarthatóságról, mely fogalom a gyakran szinonimaként hangoztatott „fenntartható fejlődés” cáfolata, különösen a környezet és ezen belül az agrárkörnyezet fenntarthatósága tekintetében.

A fenntarthatóság az általános meghatározás szerint a jelen szükségleteinek kielégítését jelenti oly módon, hogy ezzel nem veszélyeztetjük a jövő generációk lehetőségét abban, hogy ők is kielégíthessék saját igényeiket. Különbséget kell tennünk ökológiai (környezeti), gazdasági és szociális fenntarthatóság között, azonban az ökológiai fenntarthatóság a globális ökoszisztéma mint „természeti tőke” megőrzését jelenti, és így meghatározó szerepet játszik a teljes fenntarthatóságon belül, hiszen alapfeltétele mind a gazdasági, mind a szociális fenntarthatóságnak. Ennek megfelelően, a mezőgazdaság – és ezen belül az állattenyésztés – fenntarthatóságát a fogalom ökológiai szemléletű meghatározásával közelíthetjük meg a legjobban. Az ökológiai fenntarthatóság a civilizáció és az emberi tevékenység olyan jellegű átalakítása, melynek során a társadalom és annak szereplői, illetve gazdaságai képesek szükségleteik lehető legmagasabb szintű kielégítésére oly módon, hogy mindeközben hosszú távon megőrzik a biológiai sokféleséget (biodiverzitást) és a természetes ökológiai rendszereket (ökoszisztémákat). A mezőgazdasági termelés fenntarthatósága tehát a mezőgazdaság olyan jellegű alakítása, amely a jelenlegi szükségletek kielégítését az agro-biodiverzitás és az agro-ökoszisztémák hosszú távú megőrzésével éri el.

A fenntarthatóság és a háziállat-géntartalékok védelme egymást feltételező fogalmak. Részint a mezőgazdaság természeti forrásai csak a helyi agro-biodiverzitás részét képező, régi fajtákkal hasznosíthatók fenntartható módon, részint csak az ökológiailag fenntartható mezőgazdaság képes a haszonállat-géntartalékokat a helyi környezeti feltételektől függő mezőgazdasági rendszerek szerves részeként kezelni oly módon, hogy az évszázadok alatt kialakult agro-ökoszisztémák ne sérüljenek.

Ágazati és regionális különbségek az állattenyésztésben

A fent vázolt képet az egyes állattenyésztési ágazatok eltérő helyzete árnyalhatja. Megfelelő állatsűrűség és tartásmód mellett a helyi fajtákra alapozott legelő-kérődző ökoszisztémák igen hatékonyak a fenntartható, jó minőségű fehérjében gazdag táplálék előállításában, minimális környezeti hatások mellett. Kizárólag legeltetéssel a világ összes hústermelésének mintegy 9%-át termelik, míg globálisan az összes hús 54%-a és a tej 90%-a a fejlődő országokra jellemző vegyes gazdálkodásból származik.

A helyzet jóval bonyolultabb az „állattenyésztő ipar” legintenzívebb ágazatai, a sertés- és a baromfitenyésztés esetében, amelyek többnyire erősen specializált, sok esetben „túltenyésztett” fajtákat használnak. Ezekben az ágazatokban a helyi fajtákra alapozott, ökológiai típusú gazdálkodási formák felelnek meg leginkább a fenntarthatóság alapelveinek.

A fejlődő országok tradicionális vegyes gazdálkodása kielégíti, míg a fejlett országok ökológiai (organikus, bio) gazdálkodása igyekszik kielégíteni az említett feltételeket. Az utóbbi esetében azonban meg kell említenünk, hogy az elvesztett tradíciók helyett újak kialakítása sohasem könnyű feladat, és különösen nem lehet az akkor, ha – John Hodges-t idézve – csupán az „együgyű, kizárólag a profitot tekintő” („simple minded on profit”), mennyiségi szemlélettel rendelkező állattenyésztési rendszerekben gondolkodunk!

Legelő marhák a gyümölcsösben

Legelő marhák a gyümölcsösben

Egy optimista javaslat

A helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, régi magyar haszonállatfajták a hosszú távon fenntartható, környezet- és természetbarát, alacsony ráfordítással működtethető tenyésztési módok helyreállításában, az alternatív, ökológiai típusú állattenyésztés és -tartás ismételt kialakításában, különleges minőségű, hungarikumként értékesíthető – mint a már piacon lévő szürke marha, bivaly és mangalica, illeve a kialakítás alatt lévő HU-BA baromfi – termékek fejlesztésében játszhatnak meghatározó szerepet. A háziállat-géntartalékok fenntartható hasznosítását célzó fejlesztések és az így kialakított rendszerek működtetése során figyelembe kell vennünk a helyi lakosság hagyományait, szokásait, szükségleteit és igényeit, ami lehetővé teszi sokféle helyi termék előállítását és erre építve az ökológiai vegyes gazdálkodás széleskörű elterjesztését.

Bronz- és rézpulykák télen

Bronz- és rézpulykák télen

dr. Szalay István
(Biokultúra 2012/6)

[top]