2009 jan 03

Gondok a méhészetben

0 Comment

Kumafosz a mézben?

Új-Zéland hosszú ideig Varroa destructor-mentes területnek bizonyult, amely az európai méhészek számára már-már ismeretlen fogalom, hiszen pl. hazánkban három évtizede találták meg először az ázsiai nagy méhatkát (Pocsaj, 1978). Érdekes és tanulságos az információ: az új-zélandi Környezeti Kockázat Kezelő Hatóság tudomásul vette, hogy a méhészek ellenezik a kumafosz tartalmú atkairtó szer alkalmazását, azért, mert szermaradványokat hagy a mézben és a viaszban, bár humán vonatkozású mellékhatásai nem ismertek.

Az ottani Országos Méhészeti Szövetség korábbi elnöke szerint a szermaradvánnyal az a probléma, hogy az exportpiacon számos ország nem vásárol így méhészeti termékeket, illetve amennyiben a kimutatható értékek magasak, teljesen bezárulhatnak ezek a külső piacok.

Egyelőre hivatalosan csak ún. elővigyázatossági intézkedéseket vezettek be, mivel a gyártó nem tudott megfelelő bizonyítékot szolgáltatni a szer igazolható hasznáról a kockázattal összehasonlítva, de nem tiltották be. A szer hazánkban is jól ismert, csak a konvencionális méhészetekben engedélyezett, a bioméhészetekben a szerves savak (főképpen az oxálsav) az alternatívái.

A méhcsalád-összeomlásról

A kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünetegyüttes a kaptárelhagyás (Colony Collaps Disorder, CCD). A szindróma pontos okai a mai napig nem ismertek, mindössze annyit lehet tudni, hogy a kiváltó faktorok igen összetettek, nagy valószínűséggel több, egymást erősítő, vagy összeadódó hatás játszik szerepet a jelenség kialakulásában. A „tavaszi/őszi összeomlás”, „eltűnési betegség” elnevezések, ha nem is ugyanazt a betegséget, de mindenképpen ugyanazt a jelenséget írják le: a teljesen egészségesnek tűnő, 30-50 ezer egyedet számláló családok egyik hétről a másikra nyom nélkül eltűnnek a kaptárakból. A méhek soha nem térnek vissza a kaptárakba, ami igen fejlett kommunikációs és tájékozódási képességüket alapul véve egyébként teljesen elképzelhetetlen.

  • Eltűnésüket követően sem a kaptárban, sem annak környezetében nem lehet beteg vagy elpusztult méheket találni, a kaptárban bent maradó maroknyi kifejlett egyed ugyanakkor egyfajta „állatorvosi méh”, teljesen összeomlott immunrendszerrel; a vizsgálatok szinte valamennyi ismert méhbetegség egyidejű jelenlétét kimutatták ezekből az egyedekből.
  • Az elhagyott kaptárak dugig vannak őrizetlenül maradt mézzel, virágporral, petékkel és fejlődő lárvákkal, sok esetben az anya is a kaptárban marad. Utóbbiakat normális esetben dolgozók ezrei vigyázzák, tisztogatják és táplálják, az elhagyott fészkek azonban gondoskodás híján néhány napon belül elpusztulnak.
  • A kaptárakat mintha egy emberi szem számára láthatatlan karantén venné körül – sem szomszédos méhcsaládok (ami amúgy gyakori eset), sem más méztolvajok, sem pedig viaszmolyok nem mennek a közelükbe – jó darabig úgy állnak, csipkerózsika-álomba merülve.

Mi állhat a háttérben?

Az USA Mezőgazdasági Minisztériumának munkatársa, J. Pettis, a kaptárelhagyást vizsgáló munkacsoport egyik vezetője így számol be a kutatásokról: „Bizonyosak vagyunk benne, hogy a jelenség nem egyetlen hatótényezőre vezethető vissza. A kaptárelhagyást valószínűleg többféle betegség, vírusok, paraziták és a méhek nem megfelelő tápláltsága is képes kiváltani. Ráadásul sosem lehetünk biztosak abban, hogy egy-egy fertőzés oka vagy eredménye a méhek általános gyengeségének. Sosem lehet tudni, mi jelenti vagy jelentette az utolsó cseppet a pohárban a méhek számára: egy nagyobb koncentrációjú növényvédő szer, egy genetikailag módosított kultúrnövény származéka, vagy egy kedvezőtlen időjárású periódus.”

Az eddigi kutatások alapján az alábbi okok járulhatnak hozzá a jelenség kialakulásához:

  • Növényvédő- és rovarirtó szerek. A virágporból, méhviaszból, fiasításból és kifejlett méhekből vett minták elemzésével számos peszticid jelenlétét mutatták ki. Külön kiemelendő egy viszonylag új, szintetikus nikotint, ún. neonikotinoidokat tartalmazó szercsalád, amelyet igen kiterjedten használnak rovarkártevők ellen. A szerek hatása a rovaroknál idegrendszeri zavarokat, pl. emlékezetkiesést okozhat.
  • Intenzív mezőgazdasági gyakorlat. Főként Nagy-Britanniában gondolják úgy, hogy egyes időszakokban a méhek egyszerűen nem találnak elég virágzó növényt, hiszen szinte az egész országban intenzíven művelt monokultúrák foglalják el a szántókat. A több ezer hektáros monokultúrák „diétáján” tengődő méheknél hiánybetegségek léphetnek fel.
  • Közvetlen stresszhatások. Az intenzívvé váló mezőgazdasággal függ össze, hogy a hatalmas táblák megporzását a helyi méhek egyszerűen nem tudják garantálni, ezért nagyobb távolságról kell „bérbeporzókat” hozatni, ami a méhcsaládok folyamatos utaztatását jelenti. Egy észak-amerikai méhész beszámolója szerint évente mintegy 60 000 mérföldet vándorol a méhekkel.
  • Vírusok, bakteriális és gombás megbetegedések. A méhészek külön kiemelik a vírusváltozatok, fertőző ágensek szerepét, amelyek a méhek szervezete, immunrendszere számára ismeretlenek.
  • Többsejtű paraziták. Legfontosabb közvetlen kártevő az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor), ezen kívül fontos vektor-(átvivő) szervezete számos vírusos és bakteriális megbetegedésnek.
  • Légszennyezés.
  • Intenzív méhészet. A méhek „kizsarolása”, nem megfelelő táplálása, főként a téli időszakban. Az Egyesült Államokban a kizárólag beporzásra tartott méheknél az intenzív méhészet egészen a szélsőségekig eljuthat: a megporzási időszak végeztével a „méhész” megsemmisíti a családot.
  • Klímaváltozás. Kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok.

Parmesan és Yohe már 2003-ban (Nature, 2:421) statisztikailag is bebizonyították, hogy a globális felmelegedés észrevehető hatással van a különféle biológiai rendszerekre a természetben. Megállapították, hogy tízévenként mintegy 6,1 km-el tolódnak el a hőmérsékleti zónák észak felé és azóta a tavasz mintegy 2,3 nappal előbb érkezik. Gordo és Sanz (2006, Ecological Entomology) a mézelő méh és egy poszméh faj első tavaszi megjelenését vizsgálva azt is megállapította, hogy 1970-ig egyre késett ezeknek a rovaroknak a megjelenése, míg ettől kezdve egyre korábbra tolódik.

A klimatikus tényezőknek rendkívül nagy jelentősége van az élőlények életciklusaiban. Ettől függ pl. a madarak vándorlása, a tojásrakás megindulása, de a virágok megjelenése, illetve a beporzó rovarok, köztük a méhek tevékenysége is. A helyi klíma szerepe még a fajok és a fajták szelekciójában is vitathatatlan, ez adja meg a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó tájfajták fontos szerepét.

Hazai viszonyok között a krajnai méhnek és tájfajtáinak tulajdonítjuk azokat a fontos tulajdonságokat, amelyek ezeket a méheket leginkább alkalmassá teszik mind a megporzás, mind pedig a méztermelés feladatára. Feltételezik, hogy a klímaváltozás, jelen esetben a globális felmelegedés elsődleges hatása a növényvilágban jelentkezik és méhészeti szempontból főképpen a virágzás korábbra tolódásában nyilvánul meg. Ezek a változások nyilvánvalóan hatással lesznek a beporzó rovarok életciklusára is, korábban kell, hogy beinduljon náluk a tavaszi fejlődés, hogy virágzásra megfelelő népesség álljon rendelkezésre.

A felmelegedéssel a hőmérsékleti zónák is eltolódnak, így a virágos növények közül egyesek eltűnhetnek, esetleg mások jelennek meg helyettük. Mindezekhez az új körülményekhez méheinknek is alkalmazkodnia kell.

méh

A méhek genetikai anyaga rendkívül gazdag. Bebizonyosodott az is, hogy méheink egy közös afrikai őstől származnak, így bizonyára jól alkalmazkodnak a felmelegedéshez is. Az elmúlt évben Burmában talált őskövületbe ágyazott méhlelet életkorát mintegy 100 millió évre teszik, ami jóval meghaladja a méhfaj megjelenésének idejéről (30 millió év) eddig alkotott elképzelésünket.

Fontosak lesznek viszont azok a változások, amelyek várhatóan a virágpor- és nektárforrások megváltozásával vannak összefüggésben. Jelentős lehet az a változás is, amelyet a csapadék mennyiségi csökkenése okozhat.

Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy az itt vázolt változások milyen hatással lesznek a magyar méhészetre, a méztermelésre, mindenesetre a kilátások nem a legjobbak. A magyar méhészeknek is fel kell készülni a változásokra.

Melyek lennének az új stratégia legfontosabb elemei? Azt többéves kutatási, elemzési projekt eredményeiből kellene leszűrni, amelyhez lényeges segítséget nyújthat az ÁTK Méhtenyésztési és Méhbiológiai Kutatócsoport Gödöllőn, több mint ötven éves tapasztalata az időjárási viszonyokkal összefüggő virágzási adatokkal, amelyet az önkéntes méhlegelő megfigyelő-hálózat jelentéseiből gyűjtött össze az ország egész területéről.

  • Gyógyszerek. Azon kemikáliák mellékhatásai, amelyekkel a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és parazitákkal szemben. A legújabb kutatások – hasonlóan a humán gyógyításhoz – az enyhébb, kevesebb mellékhatással járó gyógyszereket részesítenék előnyben.
  • Genetikailag módosított növények. Gyanúba keveredett néhány transzgenikus (GMO) kukoricaféle káros hatása.
  • Elektromágneses sugárzás. Pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított.

Összeállította: Dr. Szalai Tamás
(Biokultúra 2008/6)

[top]