2005 jan 30

Gondolatok a biodinamikus szőlőtermesztésről

Nincs hozzászólás

Egyre gyakrabban hallhatunk különböző ökológiai – biológiai termesztési irányzatokról. Szőlész körökben ezekkel kapcsolatosan eltérő álláspontok alakultak ki. Csak kevesen tanúsítanak komoly érdeklődést; sokan közönyösek, mások elutasítják, vagy kinevetik az ilyen gazdálkodási módszereket.

Írásunkkal nem kívánunk senkit sem befolyásolni ezekkel kapcsolatban. Célunk mindössze annyi, hogy bemutassuk, mi is rejlik valójában e termesztési eljárások mögött. Nem kívánjuk Olvasóinkat lebeszélni a tudomány és technika legújabb vívmányainak használatáról. Senkit sem kívánunk rábírni a szellemtudomány tanulmányozására, különböző meditációs technikák kipróbálására, vagy a „rejtett írás”, az ég és a föld között lebegő Akasha-krónika olvasására, sem pedig a szellemekkel való kapcsolatba lépésre. Mindazonáltal úgy véljük, tanulságos lehet megismerni mit is jelent a „másság” a szőlőtermesztésben.

Az „alternatív” gazdálkodás megvalósítására számos elképzelés született, ilyen például a szervesbiológiai –, a természetközeli vagy a vegenisztikus gazdálkodás. A szőlőtermesztésben az „ökológiai” és a „biodinamikus” irányzatok terjednek. Az ökológiai termesztés a környezeti adottságok harmonikus felhasználására épül. Tudományos alapon nyugszik, a termőhely, az alany- és termőfajra, a tenyészterület és a művelésmód okszerű megválasztásán alapul. Követői többek közt a szakszerű talajápolás, a szellős lombozatot eredményező fitotechnika és a harmonikus növénytáplálás jelentőségét hangsúlyozzák. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ültetvény fajgazdaságának. A növényvédelem vonatkozásában a károsítók biológiájának pontos ismeretét, az előrejelzés és a megelőzés fontosságát, valamint a hasznos szervezetek védelmét emelték ki.

A biodinamikus szőlőtermesztés, jóllehet számos elemében hasonlóságot mutat az ökológiával, merőben más szemléletből indul ki. Bemutatását kialakulásuknak történetével, szellemiségének felvázolásával kezdjük.

A biodinamikus termesztés gyökerei

Az első világháború után a mezőgazdaság nehéz helyzetbe került. Csökkent a talajok termékenysége, gyakran léptek fel járványszerűen különböző károsítók. Egyesek a terjedő vegyszerhasználattal magyarázták e jelenségeket, s a megoldást a biodinamikus megvalósításban látták. A gazdálkodási mód elméleti alapjait Rudolf Steiner (1861-1925) fogalmazta meg. Steinert, az antropozófia megalapítóját a hindu és buddhista tanok mellett Nietzschének és Goethének filozófiai nézeteivel is rokoníthatjuk. Lothar Gassman szerint minden azon áll vagy bukik, hogy próbálja-e az ember Steiner megismerési útját követni. Szemlélete ezért a keresztény egyházak dogmatikájával összeegyezhetetlen. Biblikusan vizsgálva ugyanis az antropozófiában az ember démoni hatalmak előtt nyitja meg magát. Itt ugyanis a bibliai kinyilatkoztatás helyére emberi-okkult (látnoki) spekuláció lép. További részletek helyett csak annyit szögezünk le, magát csapja be az, aki azt gondolja, hogy megszerezheti az antropozófia gyümölcseit anélkül, hogy a gyökereiből ne részesedne.

Steiner szemlélete egyébként nem kizárólag a mezőgazdaságban érvényesült; hatással volt a gyógyászatra, a pedagógiára (Waldorf iskolák), az építészetre, de a művészetekre is. A biodinamikus gazdálkodás „A mezőgazdaság fejlődésének szellemtudományi alapjai” címmel 1924–ben tartott nyolc részes előadás sorozatára épült. A biogazdaságot Steiner a talaj, a növények, az állatok és az ember olyan zárt rendszereként képzelte el, amelynek tagjai egymás életfolyamatait kölcsönösen ösztönzik. Megállapítása szerint az élő szervezeteket az anyagi hatások mellett nem anyagi természetű, „immateriális” hatások is érik. Ezek részben a Földből származnak, másrészt pedig kozmikus eredetűek. A gazdálkodás alapgondolata többek közt az, hogy egyes készítmények szellemhordozóként használhatók, melyek a Föld és a kozmosz erőit közvetítik.

A Steiner által alapított Antropozófiai Társaság Demeter címmel lapot jelentett meg. A jelenleg is működő Demeter Szövetséget 1932-ben alapították. A Szövetség célja a biotermékek előállításának ellenőrzése és értékesítése. A Demeter Szövetség tagjaihoz hasonlóan biodinamikus módon gazdálkodnak Németországban a Baden környéki Ecovin Szövetség szőlészei is. A biotermesztés Franciaországban is követőkre talált. Számos igen neves pincészet (pl. Chateau Beaucastel, Chateau Romanin) is átállt e gazdálkodási módra. Érdemes megjegyezni Nicolas Joly nevét. Lélektől áthatott bor című könyve a bioszőlő termesztés egyik alapművének tekinthető. A bioborok sikere több, nagy nevű, egyébként konzervatívnak tartott burgundiai gazdaságot (Leroy, Leflaire, Romanée-Conti) is magával ragadott.

Az ökológiai termesztés többek közt abban különbözik a „hagyományos”-tól, hogy követői nem alkalmaznak szintetikus készítményeket. Ebben a biodinamikus termesztés hívei is hasonlóan gondolkoznak, itt azonban többről van szó, mint a vegyszerek elhagyásáról. Steiner szerint a kozmikus és a Földből származó hatásokat gyengítik a környezetkárosító ipari eredetű anyagok. Ellensúlyozásukra biodinamikus készítményeket javasoltak. A biodinamikus szemlélet jegyében gazdálkodók szerint a növény a különböző vegyszerek által „halottá vált” talajban csak sínylődik. A biodinamikus szőlészek igen fontosnak tartják a vitális, mikroorganizmusokban gazdag talaj kialakítását, fenntartását. Ezért feltétlen szükségesnek tartják a preparátumokkal kezelt szerves trágyák, komposztok felhasználását, melyek segítségével a talajt „életre keltik”.

Preparátumok

Nyolcféle biokatalizátor jellegű készítményt különböztetnek meg: hat oltó és két permetező preparátumot. A kívánt hatás teljessége csak együttes használatukkal érhető el. Az oltó preparátumok alapanyagát különböző állati burkokban (pl. a szarvasbika húgyhólyagjában) érlelt gyógynövények képezik. Cickafark-, kamilla-, csalán-, tölgyfakéreg-, pitypang- és macskagyökér-készítményekkel irányítják a komposztálandó anyagok bomlási folyamatait. A szerves anyagokat háromhavonként kezelik az említett preparátumokkal. Az így létrejött trágya véleményük szerint képes átadni a preparátum hatását a talajban lakó élőlényeknek, a növényeknek, a növényeket fogyasztó állatoknak, illetve az embernek.

A tehénszarv tülök részében készítik a permetező preparátumokat, azaz a humusz-, illetve a kvarcliszt készítményeket. A humuszpreparátum (jele: 500) a legnagyobb mennyiségben használandó készítmény, szarvasmarha trágyából készül. Télire a földbe ássák el és csak húsvét után veszik elő a fél méter mély gödörből. Langyos vízben történő „dinamizálása” (1 órán át tartó keverése, majd leszűrése) után talajpermetezőként használják. Kijuttatását a Tűz, illetve a Levegő jegyében kell végezni (erre még visszatérünk), lehetőleg este, legalább 8°C-os hőmérsékleten. Egy szarv tartalma legfeljebb egy hektárra elegendő. Alkalmazásával e módszer követői szerint javíthatók a talajélet feltételei, élénkíthető a gyökér- és hajtásnövekedés, s fokozható a növény ellenálló képessége.

A kvarcpreparátum (jele: 501) alapanyagaként eredetileg hegyikristályt használtak. A tavasszal kiürített tehénszarvba kvarclisztet töltenek, majd elássák. Csak a szüret előtt vagy után veszik ki a talajból. A kvarcliszt így nemcsak a Nap fényét, hanem a kozmosz egészének a hatását is átadja a szőlőnek. Kijuttatása a biodinamikus szőlészek szerint a levelek előnyére válik, elősegíti a fotoszintézist. A készítményt hűvös, de a reggeli napnak kitett helyen üvegedényben tárolják. Felhasználás előtt kézmeleg esővizet adnak hozzá, majd „dinamizálják”, azaz alaposan felkeverik, hogy sugárzó hatását adja a víznek. A keverés ezúttal is egy óra hosszat tart. Ezt követően kb. tíz percig állni hagyják, majd lehetőleg három órán belül kipermetezik. Hektáronként egy kávéskanál kvarcliszt szükséges, 40-100 liter vízzel felkeverve.

A biodinamikus szőlészek különböző egyéb növényi kivonatokat, főzeteket, erjesztett készítményeket is felhasználnak. A lisztharmat és más gombafertőzések megelőzésére a tarackbúza és a máriatövis, illetve a zsurló kivonatát ajánlják. A zsurló főzetét egyébként úgy készítik, hogy a lekaszált mezei zsurlót (40 g/l) egy órán át főzik, majd a főzetet öt-tízszeresére hígítják.

A biodinamikus termesztésben nem használhatók „a növények anyagcseréjét gyengítő” felszívódó készítmények. Növényvédő szerként csak a réz és kén alkalmazása engedélyezett. (2005-től már a réz sem.)
A szőlőmoly ellen Bacillus thuringiensis készítményeket, vagy egyéb „alternatív” módszereket vetnek be. Ilyen például a hamvasztás. Ez azon alapul, hogy a károsító megfelelő időben való elhamvasztásával, majd a hamu szétszórásával a fajtársak elriaszthatók, szaporodási kedvük elvehető. Az így készült hamu ugyanis a károsító reprodukciós ereje elleni negatív erővel rendelkezik.

Hasonló elven nyugszik a gyommag-hamvasztás módszere. Leszálló Hold idején néhány maréknyi gyomnövénymagot elégetnek, majd a hamuból oldatot készítenek. Ennek a kipermetezésével próbálják a gyomokat az ültetvényből kiszorítani.

A biodinamikus gazdálkodásban a preparátumok, hamukészítmények használata, illetve a technológia műveletei M. Thun Vetési naptárához igazodva ajánlott.

Holdnaptár, csillagjegyek, szimbólumok

A kozmosz, illetve a Hold állítólag befolyásolja a szőlő növekedését és fejlődését. Ennek megfelelően minden szőlészeti jellegű munkavégzésnek megvan a kívánatos ideje. Ugyanez vonatkozik a borászati műveletekre is a termés feldolgozástól egészen a palackozásig.

A csillagképek és a Hold járásához igazított naptár kertészeti alkalmazásának úttörője Maria Thun. Megállapítása szerint a különböző holdkorszakok eltérően hatnak a növényekre. A leszálló Hold alapvetően a gyökérnövekedést serkenti. Szőlőnél ez az időszak alkalmas lehet a metszésre, a szüretre, továbbá a növényvédelmi- és gyomnövények elleni beavatkozásokra. Újhold a szervek, szövetek „megújhodásának” kedvez. A felszálló Hold a föld feletti részek növekedését segíti elő. Ezt az időszakot célszerű kihasználni oltásra, továbbá a sorközi takarónövények vetésére. Teliholdkor ajánlott tápanyag-utánpótlást végezni, mert ilyenkor a legkedvezőbbek a feltételek a tápelemek felvételére.

A holdkorszakok figyelembe vétele önmagában nem elegendő a várható kozmikus erők kiszámításához. Tekintetbe kell venni az asztronómiai csillagképeket is. A Hold járása során különböző csillagképek előtt állhat. Thun a csillagképekből „háromszögeket” képzett és a négy elemmel, a Vízzel (Rák, Skorpió, Halak), a Földdel (Bika, Szűz, Bak), a Tűzzel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és a Levegővel (Vízöntő, Ikrek, Mérleg) társította őket. A növények – termesztési céljuk szerint – szintén négy csoportba sorolhatók, s hozzárendelhetők az említett szimbólumokkal jelölt csillagképekhez. A Víz a hajtásaikért, leveleikért; a Föld a gyökereikért, földbeli részeikért; a Tűz a terméseikért, magvaikért; a Levegő pedig a virágukért, virágzatukért termesztett növényekkel kapcsolható össze. A növények szaporítását, ápolási munkáit akkor kell végezni, amikor a Hold éppen a hozzájuk rendelt elemhez tartozó csillagképben jár. A Vetési naptár szerint gondosan megtervezett munkákat a szőlőben nem okvetlen valósíthatjuk meg minden esetben. Az időjárás könnyen keresztülhúzhatja a számításainkat.

A biodinamikus borászat alapjai

A biodinamikus borászatban csak a legszükségesebb borkezelési eljárásokra szorítkoznak, igyekeznek kerülni minden indokolatlan „manipulálást”. A bor igazi szépségének annak természetes voltát, termőhelyre, évjáratra jellemző sajátosságát tartják. Alapvetően elutasítják az enzimek és az élesztők használatát. Nézetük szerint az élesztőket az adott évjárat jellege formálja, mely a bornak egyéni jelleget kölcsönöz. A természetes erjedés elősegítése érdekében lemondanak a must ülepítéséről is. Nem alkalmaznak irányított erjesztést. Az erjedési hőmérséklet szabályozását kizárólag indirekt módon, a hordó méretének megválasztásával szabályozzák. Az erjedés folyamatának Joly szerint lázrohamra emlékeztetőnek kell lenni. Azért nem szabad mesterségesen beavatkozni, mert ezzel megzavarnánk az erjedés természetes folyamatát. Amennyiben valaki mégsem kíván lemondani az irányított erjesztés előnyeiről, akkor is csak úgy szabályozhatja a hőmérsékletet, hogy az ne maradjon végig azonos, hanem a görbe szerint alakuljon.

A biodinamikus borászatban lemondanak a derítőszerek használatáról is (tojásfehérjét azonban igen). A tisztulást fejtéssel segítik elő. Néhányan a steril szűrést is elutasítják. Nézetük szerint ugyanis ez elveszi a bor egyediségét.

A biodinamikus borász számára fontos a fahordó használata. Bírálják ugyanakkor a barrique-hordók mértéktelen alkalmazását, mert ez a borok egyformává válásához vezet. Nagy hangsúlyt fektetnek a szabályos hordó alakra. Ez a forma ugyanis segíti a kozmikus erők hatását.

Mint az írásból kiderült, a biodinamikus szőlészet és borászat végzése speciális szakmai felkészültséget igényel. A szakmai ismereteken túl pedig erős hitre van szükség az anyagok szellemhordozóként való használhatóságában, a Föld és a kozmosz erőiben.

Dr. Zanathy Gábor – Dr. Lőrincz András
Borászati Füzetek 2004/1 cikke nyomán
(Biokultúra 2004/6)

[felül]