2013 Júl 06

Hazai méhészeti találmány, szabadalom

Nincs hozzászólás

Kusnyér Tamás méhész elsőként állított elő kész szűzlépet Magyarországon. A hagyományos műlépen – amelyen csak a méhsejtmintázat kezdeményei látszanak (a lép középfala, alapja) és ezt építik ki a dolgozó méhek méz felhasználásával – napjainkban többnyire természetes és egyben hőkezelt méhviaszból, mesterségesen készítik. A fertőtlenített méhviaszból készült kiépített szűzlép viszont új találmány, becslések szerint 10 százalékkal is növelheti az éves méztermelést. Az újítást a gödöllői KÁTKI Méhészeti Intézetében is tesztelik. Az elsődleges kísérletek azt mutatják, hogy a méhek elfogadják ezt a viaszból készített, kész lépet.

F. Guillaud, a francia, Rhone megyei méhegészségügyi felelős „Viaszfelújítás a kaptárban a tavasz folyamán” cikkében többek között leírja, hogy a 2012 októberében rendezett EU-s kongresszuson, Agenben (Franciaország) bemutatásra került és „Mention Spécial” újítóknak járó díjjal jutalmazták a feltalálót. A feltaláló örömére a közben Favus keretnek átnevezett szűzlép az Ickowitz cég tulajdonában van és fenntartotta magának a termék forgalmazásának kizárólagosságát.

A már kész, sejtekkel kompletten kiépített szűzlépet a hordás idején jól hasznosíthatják az erős, népes, de kellően kiépített lépkészlettel még nem rendelkező méhcsaládok. Így nem kell a viasztermeléssel és a lép kiépítésével foglalkozniuk, elvileg több dolgozó méh végezheti a tényleges nektárgyűjtést, bár a gyűjtő és viasztermelő méhek kora nem azonos. Újonnan jelentkező méhészeti telepen, igazolt bioviaszból előállított kész szűzlép alkalmazásával lényegesen rövidülhet az átállási idő, így azt gyorsabban lehet bioméhészetté minősíteni.

Kérdés, hogy az ökológiai rendszerben hiányzik-e egy, a természet folyamatába való újabb beavatkozás? Milyen következménnyel járhat, ha megakadályozzuk a méhek ösztönös viselkedését, viaszmirigyeinek használaton kívül hagyását? Ha mélyebben elgondolkozunk a méhek és azok kaptáron belüli viselkedésének homeosztázisán, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a méhcsaládban zajló biológiai-fizikai jelenségek szerves része a viaszmirigy működtetése, a viasz ún. „kiizzadása” a hőtermelés közben, amivel fenntartják a fészek és a méz hőmérséklet- és egyéb igényét. A méhek ösztönös viselkedésébe történő beavatkozás hosszabb ideig tartó részletes kísérleti terven alapuló sok megfigyelést igényelő feladat, amíg garanciát kapunk az elképzelések valóság tartalmára. Mivel a cikk számos ellentmondást, reklámot és fél-információt tartalmaz, ezek kihagyásával javasolható tárgyilagosan bemutatni ezt az újdonságnak nevezett találmányt. A kiemelt, bejelentésre kötelezett, zárlattal járó fertőző betegség, a nyúlós költésrothadás sajnos kevésbé a lépek, hanem az idegen- és vándorméhészetekből terjed a nyár végén, főleg a klimatikus viszonyok (szárazság, hordáshiány) miatt legyengült családok és a kialakuló rablásveszély miatt. A viaszfeldolgozó üzemek garantálják a műlépkészítés során a hőkezelést, így a műlép nem közvetítheti az említett betegséget.

A méhész, általában jelentős többletköltséget nem fektet be, sajnos sokszor még egyszerűbb dolgokra sem. Nem vitatott azonban a viaszhiány és lehet igény az említett lépre, de az ajánlott cikk sok túlkapást tartalmaz, ami több helyen is cáfolható.

Az ökológiai méhészet egyik jelentős célja a természet közeli tartás, azaz a méhcsalád belső és külső környezete harmóniájának támogatása, a beavatkozásoknak a szükséges minimumra korlátozásával is. Ezért egyes öko rendszerekben (pl. biodinamikus) nem engedélyezett az egyébként már természetesnek elfogadott hagyományos műlép használata sem. A viasztermelés a fejlődésben lévő, életerős méhcsalád természetes élettani tevékenysége adott időjárási és hordási feltételekkel összhangban. Félrevezető – különösen a bioméhészetben – a viasztermelést, illetve a műlép kiépítését pazarló, nem eléggé hatékony és negatív ökonómiai tevékenységként jellemezni.

Bencsik József
(Biokultúra 2013/3)

[felül]