2001 dec 08

A hazai bioméhészet fejlődéséről és problémáiról Vass János, a Biokultúra Egyesület Bioméhészeti Szakosztályának vezetője, hosszúhetényi, és Czédulás István a szakosztály vezetőhelyettese, solymári bioméhész gondolatait az alábbiakban foglalhatja össze Szalai Tamás.

Az egész ökogazdálkodás létét sokan megkérdőjelezték már, de a fejlődés kielégítő. Ezt tükrözi a ökogazdálkodás térnyerése és a bioméhészetek létszámának növekedése, amely napjainkban már megközelíti a kétszázat, méhcsaládszámban 1 és 2% körüli az országos létszámhoz képest.

Vass János véleménye szerint még most is sok, nehezen megvalósítható előírás szerepel a feltételrendszerben, de a tanúsító és ellenőrző szervezet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., több éves közös munka eredményeként nagyon korrekt és teljes mértékben az EU előírásainak, de hazai adottságoknak megfelelően dolgozta ki rendszerét és ellenőrzi a bioméhészeket.

Ami a jövőt és az európai gondolkodást illeti, már nem kérdéses az ökogazdálkodás léte és fontossága, az sem, hogy a bioméz mitől bio és ez mit jelent minőségben és árbanVass János ebben látja a magyar méhésztársadalom egyik kitörési pontját és a biztos felvevő piacot. Ezt tükrözi a már 1996 óta töretlenül fejlődő bioméztermelés és -értékesítés, valamint a biotermékek iránti egyre bővülő hazai igények. Minden bizonnyal az életszínvonal növekedésével ez a piac is bővülni fog, amit a külföldi tapasztalatok is mutatnak. A felvevő piac részéről elsődleges szempont az élelmiszer-biztonság valamint az élelmiszerek és közöttük azok a biomézek lesznek eladhatók, amelyeknél a termék teljes előállítási folyamatát dokumentáltan nyomon lehet követni.

Bioméz-raktározás (A szerző felvétele)

Bioméz-raktározás (A szerző felvétele)

Ahhoz, hogy a bioméz termelésének meg tudjuk őrizni a tisztaságát, el kell érnünk, hogy az ellenőrzésnek laborellenőrzés háttere is legyen. A későbbiekben csak olyan méz kaphasson bioméz védjegyet, amelyet az ellenőrző szervezet szúrópróbaszerűen megvizsgáltatott szermaradványra. Hosszú távon csak így biztosítható megfelelő bizalom úgy a külföldi mint a belföldi vevők részére.

Ahhoz, hogy a hazai piacon megfelelő vevőkör alakulhasson ki és az stabil is maradjon a bioméz számára, ezen ismérveket meg kell ismertetnünk a fogyasztókkal. Tudatosítanunk kell az emberekkel, hogy különböző gyógyító hatású növényekről is lehet igazán tiszta biomézet termelni. Ilyenek a galagonya, szelídgesztenye, hárs, selyemfű, szolidágó, mézharmatmézek. Törekednünk kell arra, hogy külföldre is egyre inkább feldolgozott, kicsomagolt áruként – és ne csak hordós tételben javító mézként – jusson el a mézünk magyar felirattal. A származás és azonosíthatóság legyen feltüntetve a mézeken. El kell fogadtatnunk ennek a terméknek a magasabb érték ét. Minőséget termelni nem lehet nagyüzemi körülmények között, így a magasabb ráfordítást ki kell fejezni az árban. Ki kell alakítani a kapcsolatokat a többi ökológiai termelővel, hogy biztosítva legyen a megfelelő megporzás a növényeik számára, nekünk pedig cserébe ökológiai méhlegelőt biztosítsanak – fűzi tovább a teendőket Czédulás István.

A hazai bioméhészet nagysága behatárolt, hiszen a feltételrendszer és az adottságok sokakat visszatartanak, de nem is az a cél hogy a 16 ezer méhész zöméből átállt bioméhész legyen. A tendencia sem ezt mutatja, hiszen 1996-ban csak 30 bioméhész volt az országban és ez a szám 2001-re elérte a 200-at. Sokan még az átállási folyamatban vannak, nem teljesítették az előírt feltételeket.

A pontos adminisztráció, a rendszeres jelentések a teljes méhészeti idényről és méhcsalád-kezelésről, a nyílt és megbízható termékjelentés, adatszolgáltatás kötelező jellege sok esetben gátja a létszám növekedésének. Vass János úgy gondolja, hogy pár év alatt még az EU csatlakozásig kialakul a bioméhészeti létszám, amit 1000 fő alatt prognosztizál.

Jelentős a piac, de a verseny is, hiszen a magyar bioméz mellett megjelent az olcsóbb kínai, indiai, mexikói méz is, ami nagy kihívást jelent. A mézzel kapcsolatos piaci és árkérdést az alábbiak szerint összegezhetjük:

  • A bioméz piac kezd kiépülni a sok buktató és nehézség után. Sajnos a világpiaci árak is állandóan változnak így a bioméz árak is.
  • A több éves tendencia azt mutatja, hogy 20-30% felárat lehet elérni az export piacokon termelői árszinten. (Az idén minősített bio akácméznél 550-560 Ft/kg, vegyes mézeknél pedig 360-370 Ft/kg.) A bioméz ára sajnos még mindig kötődik a kommersz mézek áraihoz, igaz nem olyan nagy mértékű az éves mézár-eltolódás.
  • Fájó pont, hogy nem nagyon ismerik a külföldi vevők a hazai fajtamézeket és a biomézkereslet nagyon a bioakácmézre és a biorepce- esetleg biovegyesmézekre korlátozódik. Sajnos a minősítésben kiváló biohársmézeket és a bioselyemkoró mézet még nem keresik a külföldi érdeklődők. A cél így adott, hiszen a további termékbővítés nélkül nehéz lesz bármilyen mézzel a piacon maradni.

2001-ben alakult meg a Méztermelő Szövetkezetek Szövetsége, amit a hazai három bioméz termelőszövetkezet – Debrecen, Rudabánya, Hosszúhetény – kezdeményezett. Tíz szövetkezet alapította a továbblépés és a fennmaradás érdekében.

A szakminisztérium alapot biztosított a Termelő és Értékesítő Szövetkezetek (TÉSZ) támogatására, de sajnos a megalakult szövetkezetek sokszor csak kínlódnak, és saját erőből nem tudnak megerősödni. A kis létszámú szövetkezetek helyzete még nehezebb, de működésük szükségszerű, mert ebben látják a túlélés esélyét.

dr. Szalai Tamás
(Biokultúra 2001/6)

[felül]