2009 máj 30

A biotechnológiai ipar, a kormány tudománypolitikája és a kutatók

A világon a tudományt, illetve a génmódosítást (GM technikát) tekintve megoszlik az ipar, a független kutatók és a politikusok véleménye. A tudományt a világot és önmagunkat megismerni vágyás és a természetes kíváncsiság vezérelte – és kellene, hogy ma is vezérelje?

A független tudománynak objektívnak kell lennie, és nem szabad, hogy az anyagi (profit), másféle haszon vagy a népszerűségi vágy vezérelje. A modern időkben csak a XIX-XX. századbeli gentleman scientistek voltak azok, akik megfeleltek ezeknek a feltételeknek. A mai tudományos kutatók többsége függőségi helyzetben él. A tudomány exponenciálisan növekszik és drágul. Olyan költségessé vált, hogy a kormányok többsége boldogan átengedi a finanszírozást a nemzetközi óriás-vállalatoknak. Ma már a biotechnológiai kutatások túlnyomó részét az ipar támogatja.

Ilyen körülmények között a tudomány szabadsága alig több az illúziónál. A legtöbb kormány is úgy gondolja, hogy a kutatások támogatása terén az érdekei megegyeznek a biotechnológiai iparéval. Eközben a biotechnológiába vetett hit majdhogynem vallási fanatizmussá vált. Méghozzá olyanná, amelyet a türelmetlenség jellemez. Ez az iparág nem tűr el semmiféle ellenérvet. Aki mégis ellenszegül, azt luditának bélyegzik, olyan embernek, aki szándékosan meg akarja állítani a tudomány fejlődését.

Mit tehet a tudós ebben a helyzetben?

Az ipari kutatóknak sincs sok szabadsága. Azért alkalmazzák őket, hogy valamilyen speciális kutatási feladatot ellássanak. Munkájukat szorosan behatárolják és ellenőrzik. Eredményeik a vállalat tulajdonát képezik. A kutató ezekről engedély nélkül nem beszélhet. Külső szerződéses munkák esetén sem jobb a helyzet. A vállalat 5 évre, vagy még ennél is többre megtilthatja az eredmények nyilvánosságra hozatalát, különösen akkor, ha azokat szabadalmaztatni akarja.

Azok a kutatók sincsenek jobb helyzetben, akik állami kutatóintézetekben, vagy az egyetemeken dolgoznak. Például Nagy-Britanniában amikor alkalmazzák őket, aláíratnak velük egy olyan szerződést, amely behatárolja a kutatási szabadságukat. Előírják, hogy az eredményeiket csak a vezetőség vagy az igazgató jóváhagyásával publikálhatják, és csak írásbeli engedély után beszélhetnek azokról. Ha az eredményeket szabadalmazni lehet, akkor az engedélyt akár 5 évnél hosszabb időre is megtagadhatják. Tehát hogyan ellenőrzik az aktív kutatókat? Jogilag kötelező, tiltó szerződésekkel. A másik módszer a kutatás finanszírozása. A kutatási pénzeket az állami szervek és az ipar csak a prioritásoknak megfelelően biztosítja. Azok a kutatások, amelyek a támogatott területen kívül esnek, egyáltalán nem kapnak támogatást. A harmadik módszer a tudományos eredmények nyilvánosságra hozatalakor látható. A tudományos cikkekben megjelenő eredményeket ellenőrzik, és meggátolják azoknak az adatoknak a közlését, amelyek szemben állnak az elfogadott tudományos irányzatokkal. Ha valaki mégis nem kívánatos adatokat hoz a nyilvánosságra (whistle-blower), akkor a hatalom összefog, hogy lerombolja a hitelüket, különösen, ha megkérdőjelezik az ipar eredményeit és propagandáját, vagy ki akarják teregetni a „családi szennyest”.

Független kutató nem létezik jogi és szociális védelem nélkül

Pusztai ÁrpádPusztai Árpád: Álljon itt személyes beszámolónk! 1995-ben a Skót Mezőgazdasági, Környezetvédelmi és Halászati Minisztérium 3 éves, 3 kutatóközpontot érintő kutatást pénzelt, amelyet én koordináltam. A program célja az volt, hogy kidolgozzon egy olyan megbízható vizsgálati rendszert, amellyel a génmódosított növények emberekre és állatokra gyakorolt esetleges káros egészségügyi vagy környezeti hatásait biztonsággal ki lehet mutatni. A kidolgozott módszereket az engedélyező hatóságok a GM-mel kapcsolatos kockázatok megállapítására akarták használni. Kísérleteinkben modellként a hóvirághagyma lektingénjével módosított burgonyát használtuk. Ez a gén megvédte a transzgénes burgonyát a levéltetvektől és a fonalférgektől. A kísérletek során azonban azt is észrevettük, hogy a burgonya a hasznos rovarokat, többek között a katicabogarakat is károsította. Két GM burgonya és a szülői vonalat vizsgálva azt találtuk, hogy a burgonyavonalak összetétele lényegesen különbözött egymástól.

Eltéréseket találtunk nem csak a GM és a szülői vonal, de a két GM vonal között is. Az egyik GM vonal tápértéke és fehérjetartalma kevesebb volt. Amikor a patkányokat ebből a GM burgonyából készített táppal etettük, az állatok kevésbé jól nőttek, és szignifikánsan kevésbé jól tudták felhasználni a tápot, mint a szülői burgonyával etetett társaik. A GM burgonya hatására a bélrendszerükben intenzív sejtosztódást és sejtszaporodást lehetett megfigyelni. A szerveik sem úgy fejlődtek, mint a szülői vonalból készült tápot fogyasztó társaik, annak ellenére, hogy az összes diéta azonos mennyiségű fehérjét és kalóriát tartalmazott. A GM burgonya megnövelte a bél immunválaszát, de ugyanakkor lelassította az általános (humorális) immunrendszert.

A tudós felelőssége. A sok területet érintő, fontos eredményeket látva felmerült a kérdés, hogy ilyen esetben mit is csináljon a lelkiismeretes tudós annak tudatában, hogy a lakosság már majd 2 éve eszi a GM alapú élelmiszereket anélkül, hogy azokat megvizsgálták volna. Két lehetőségünk volt: csendben maradunk és folytatjuk a kutatásokat, vagy nyíltan beszélünk az észlelt veszélyekről és arról, hogy az üzletekben lévő GMO-kat nem tesztelték tudományos alapossággal.

Bardócz Zsuzsa

Bardócz Zsuzsa

A botrány. A Rowett Intézet egyetértésével (Árpád) rövid televíziós interjút adott, amelyben hangot adott annak a véleményének, hogy a GM élelmiszerek veszélyesek lehetnek. Konkrét kutatásainkról és le nem közölt erdeményekről nem beszélt. Hogy az intézet minél több hasznot húzzon az adás utáni érdeklődésből és népszerűségből – anélkül, hogy velünk konzultáltak volna – pontatlan adatokat hoztak nyilvánosságra a sajtóban, amit aztán később ránk fogtak.

Választásunk és következményei. Amikor kiderült, hogy az adás következtében a biotechnológiai ipar valószínűleg nem tudja a GM termékeit eladni, az intézet megtagadta az eredményeinket és ellentámadásba lendült. Arra hivatkozva, hogy félrevezető és téves információt adtunk a médiának elhallgattattak minket, és Árpádot „nyugdíjazták”.

Milyen módszereket használnak, hogy elhallgattassák a „whistle blower”-eket? A büntetőjogi érvényű szerződésére hivatkozva emlékeztetik a kutatót, hogy engedély nélkül nem szólalhat meg. Elkobozzák az adatokat és leállítják a kutatásokat. Minden eszközzel megakadályozzák, hogy az ember új munkahelyet találhasson. Nagy-Britanniában az állami kutatók szerződése szerint a munkavállaló az igazgatója engedélye nélkül nem adhat ki semmilyen olyan információt vagy adatot, amelyhez a munkavégzése során jutott. Minden közleményt vagy konferencia-anyagot közlés előtt be kell az igazgatóhoz nyújtani engedélyezésre, még akkor is, ha az ember már más munkahelyen dolgozik! Aki a titkossági szabályokat megszegi, bíróság elé kerül. A szerződés szerint Nagy-Britanniában az állami kutatókat még a volt munkahelyük elhagyása után is fenyegeti a bíróság elé kerülés és a kártérítés fizetésének veszélye, ha nyilvánosságra hoznának „titkos” eredményeket. Így a jövőben is meg lehet gátolni a kutatót abban, hogy „meggondolatlanul” cselekedjen. Azt is lehetővé teszik a munkaadónak, hogy a „helytelenül viselkedő” kutatótól „elvesztett” jövedelmüket bírósági úton behajthassák.

A bennünket ért következmények jogvédelem hiányában. Elvesztettük az állásunkat, jövedelmünket és társadalmi pozíciónkat. Stresszel összefüggő betegségeket kaptunk, mint pl. depressziót, magas vérnyomást, Árpád esetében infarktust stb. Elvesztettük a szólásszabadságunkat és a magánéletünket (a faxokat, a telefonokat lehallgatják/-ták, az e-maileket ellenőrzik). Elvesztettük az önvédelemhez való alapvető emberi jogunkat. Hosszú időre elzártak a tudománytól és a társadalomtól.

Melyek a tudós védtelenségének társadalmi következményei?

A tudományos információ-áramlás megállítása. Elvész az emberek demokratikus joga arra, hogy megtudják mi történik velük és körülöttük. A társadalomban egyoldalú és igazságtalan vita folyik, amelyekben az emberektől megvonják a lehetőséget, hogy befolyásolhassák saját jövőjüket. Manipulálhatják a közvéleményt. Megtagadhatják azt a demokratikus jogot, hogy a bűnösöket felelősségre lehessen vonni. Veszélyeztetik a közegészséget.

Hogyan rombolják le a „whistle blower” hitelességét? Felállítanak egy helyi kiválóságokból álló bizottságot, hogy megállapítsa a kutató „bűnösségét”. Kiadják a bizottság helytelenítő véleményét anélkül, hogy az eredeti adatokat nyilvánosságra hoznák. Mindezt megismétlik nemzeti szinten is, pl. az akadémia részvételével. Neves személyiségek nyilatkoznak a médiának. Elmagyarázzák, hogy miért ne higgyenek az emberek a nemkívánatos adatoknak.

„A tudósnak azért sem lehet hinni, mert megbízhatatlan, túl öreg, összekeveri a dolgokat. Nincs meg a megfelelő szakképzettsége. Valamilyen hátsó szándéka volt, pl. nyilvánosságra vagy népszerűségre vágyott. A kutató becstelen, mert: ellopta mások kutatási adatait, és nyilvánosságra hozta azokat, vagy csalt és fontos adatokat meghamisított. Nem létező, kitalált adatokkal állt a nyilvánosság elé. Az eredményekben nem lehet megbízni, mert nem volt jó a kísérleti terv és nem jó módszereket használtak. Nem voltak jók a kontrollok. Az eredmények nem támasztották alá a megállapításokat. Az eredmények olyan gyengék, hogy azokat nem lehet leközölni. Ha mégis leközölték volna, akkor a folyóiratnak alacsony a színvonala. Sokkal megbízhatóbb eredmények (amelyekről nem lehet tudni, hogy mik és ki csinálta azokat) ellentmondanak a rebellis kutató eredményeinek. Az eredmények statisztikusan nem szignifikánsak. Ha mégis, akkor rossz statisztikai módszereket alkalmaztak. Az eredmények nem tipikusak és nem általánosíthatók. Ezért a kísérletet meg kell ismételni jobb kísérleti tervvel és módszerekkel, és természetesen megbízható szakemberekkel.” Mindez előfordult velünk.

A független kutatás számára veszélyes út a biotechnológiai vállalatoktól való kutatási pénz elfogadása. Különösen abban az esetben, amikor ezek a vállalatok a táplálékon át az egész életet és a társadalmat akarják uralni, és közben a tudományt és a kutatókat saját rabszolgáikká alacsonyítani. A multik a legtöbb esetben nem számoltathatók el, és a demokratikus kontrollon kívül állnak. Senkinek nem tartoznak felelősséggel. Ráijesztenek a demokratikus intézményekre, korrumpálják a politikusokat, hivatalnokokat és kutatókat. Az ipar, különösen a biotechnológiai ipar célja az, hogy sötétséget tartson a fejekben. Sokféle módszert használnak a titkosság elérésére. A kutatási eredményeket bizalmas, üzleti információnak, CBI-nak (confidential business information) nyilvánítják. Nem engedélyezik a számukra kedvezőtlen adatok nyilvánosságra hozatalát. Tudatosan félrevezetik a nagyközönséget. Meghamisítják vagy kiválogatják a kedvező kutatási eredményeket. A „kellemetlen” adatokkal szemben kételyeket támasztanak.

Mi az eredménye a kutatásban az átláthatóság hiányának? A visszafordíthatatlan technikákkal kapcsolatos kutatások (mint például a génmódosítás) eltitkolása, az ipar anyagi támogatásával. A felelősségre vonás hiánya. Az emberi- és állati egészség veszélyeztetése. Visszafordíthatatlan környezeti károk okozása. Tudomásul kell venni, hogy a tudományos adatok titkosításával és az eredmények megvitatása nélkül a tudományos fejlődés lehetetlenné fog válni. A titkosság különben is sokféle lehetőséget ad a csalásra.

Néhány példa, amely azt mutatja, hogy mire vezet a titkosság. A dohányzás egészségkárosító hatását (tüdőrák, szív- és keringési megbetegedések stb.) bizonyító adatok azonnali ismertetése több millió ember életét menthette volna meg. Azoknak az adatoknak az eltitkolása, amelyek bizonyították a BSE marhákról emberre való átterjedését eddig több, mint kétszáz ember halálához vezetett. Annak eltitkolása, hogy a GM baktérium játszott szerepet az EMS betegség (eosinophylia myalgia syndrome) kialakulásában több mint 100 ember halálát okozta, és több ezren belerokkantak. A GM baktériumot a vállalat megsemmisítette, hogy eltüntesse a bizonyítékokat. Ez az eset fényesen illusztrálja a problémákat.

Mi az oka a titkolózásnak? Egyrészt az, hogy a versenytársak ne juthassanak az információkhoz. Másrészt, hogy nehéz legyen a környezetben és az egészségben okozott károkat a vállalathoz vagy annak termékéhez kötni. Harmadsorban így nincs bizonyíték és nincsenek hiteles terhelő adatok, és nem kell az okozott károkért kártérítést fizetni.

Melyek a globalizált GM-biotechnológia káros hatásai a társadalomra? Azoknak a kutatásoknak a leállítása, amelyek a GM növények egészségre és környezetre gyakorolt, valószínűleg káros, visszafordíthatatlan hatását bizonyíthatnák. Leállítják azokat a kutatásokat, amelyek a biodiverzitás csökkenését, a talajminőség leromlását és az élelmiszerbiztonság megszűnését bizonyíthatnák. A gazdák függővé válnak az agromonopóliumoktól. Megállítják az új génmódosítási technikák kutatását. A GM ipar kezében lévő anyagi és politikai hatalommal tönkreteszik a független kutatókat.

A GM növények többsége Amerikából jön. Az USA-ban a GM biotechnológiai ipart nem szabályozzák és nem ellenőrzik. A „biztonságosság vizsgálatát” a rosszul meghatározott és jogilag nem védhető ún. „lényegi azonossággal” „biztosítják”(?). A biztonsági vizsgálatok eredményeit titkos üzleti információnak nyilvánítják, így azok nem kerülnek nyilvánosságra. Független kutatók nem ellenőrizhetik az eredményeket. Az USA GM biotechnológiai vállalatai a WTO erejét kihasználva rákényszerítik akaratukat a különböző nemzetekre, hogy GM termékeiket elfogadtassák (lásd pl. az US vs. EU pert).

A globalizált GM-biotechnológi és a politika káros hatást gyakorol a tudományra. A „félretájékoztatási szindróma” elérte az USA-ban is az állami kutatókat. A PEER és az Aggódó Kutatók Egyesülete (Union of Concerned Scientist) felmérésükben megállapították, hogy: 5-ből 1 kutatónak azt az utasítást adták, hogy a tudományos dokumentumokból hagyja ki, vagy változtassa meg a nemkívánatos adatokat, amit ők meg is tettek. A több mint 3247 megkérdezett kutató fele azt vallotta, hogy gazdasági érdekekre, politikai nyomásra vissza kellett vonnia, vagy el kellett hallgatnia kutatási eredményeit, vagy az azokból levont következtetéseket.

A másik USA-beli felmérésben (amit a Hivatásos Menedzserek és Specialisták Intézetében végeztek) az 500 megkérdezett közül 30% azt válaszolta megkérték arra, hogy a kutatásaikkal kapcsolatos következtetéseit „igazítsa ki”, 17%-uk változtassa meg az eredményeket, hogy „megfeleljenek a megbízó elvárásainak”, 10%-nak azt mondták, hogy csak akkor kapnak további anyagi támogatást, ha az eredményeiket meghamisítják, 3%-ukat arra kérték, hogy ne publikálják a megbízó számára kellemetlen eredményeket.

Az Egyesült Államokbeli Természetvédelmi és Állat-, Növény- Halvédelmi Szerviz a veszélyeztett fajokkal kapcsolatban nyilvánosságra hozta azt, hogy az esetek 44%-ban azt az utasítást kapták, hogy ne közöljék a fajok védelmét indokló adatokat, 20%-ukat arra bíztatták, hogy megtagadva tudományos integritásukat hagyjanak ki adatokat, vagy változtassák meg a véleményüket. 56%-uk tudott olyan esetről, amikor a gazdasági érdekeket szolgáló politikai közbenjárásra valaki arra kényszerült, hogy vonja vissza, vagy változtassa meg elhatározását. Az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetében (NIH-ben) dolgozó 103 független állami kutató közül 44 megszegte az etikai követelményeket a gyógyszeriparral való kollaborációja során, 9-et közülük köztörvényes bűncselekménnyel is meg lehetett volna vádolni. Ezekkel a bejelentésekkel kapcsolatban az ellenőrző hatósághoz 2004-ben 274 panasz érkezett, de az alacsony alkamazotti létszám miatt csak 23 bejelentést tudtak kivizsgálni.

Következtetéseink. Muszáj magunkat, vezetőinket, politikusainkat és a tudósokat arra emlékeztetni, hogy ha a kutatás szabadságát és az innovációt, valamint az egyéniségeket elnyomják a demokráciában, akkor megáll a társadalom fejlődése és veszély fenyegeti a demokratikus intézményeket.

A jövő? Az ipari kutatások eredményeit az adófizetők pénzéből finanszírozott független tudósoknak kell hitelesíteniük. A közösségnek meg kell értenie, hogy a független kutatásokért fizetniük kell, és meg kell szüntetniük a kutatók iparhoz kötődő rabszolgaságát. Csak így lehet a kutatásokat „nyílttá, átláthatóvá, és mindenki érdekét figyelembe vevővé” tenni, hogy az valóban az emberiség hasznára legyen.

Üzenetünk az, hogy a GM élelmiszerekkel kapcsolatban sem lehet a káros bizonyítékok hiányát a biztonságosság, és a kockázat hiányának tekinteni. Különösen akkor nem, ha a biztonsági vizsgálatokat el sem végezték. Mottónk a következő: mivel az új technológiák mindnyájunkat érintenek, ezért jogunkban áll ezeket górcső alá venni és tüzetesen megvizsgálni. Arra is lehetőségünk kell, hogy legyen, hogy ellenőrizzük a biztonsággal kapcsolatos bizonyítékokat.

Pusztai Árpád
Skót Tudományos Akadémia Tagja,
Norvég GENOK konzultánsa
Bardócz Zsuzsa
MTA Doktora, Debreceni Egyetem AMTK, ÉÉMI
(Biokultúra 2009/2)

[top]