2010 aug 11

Magyar földről, magyaroknak

Nincs hozzászólás

Magyar földről, magyaroknak


 

Zabodál Imre 47 éves kistarcsai biogyümölcstermelő és -feldolgozó sajátos életpályát tudhat maga mögött. Feleségével Krisztinával közösen virágkötészetet alakítottak ki. A biotermeléssel először hobbiszinten ismerkedtek meg. A virágkötészet teremtette meg a gazdaságuk anyagi alapjait. Két fiuk közül az egyik 21 (Iván) éves, a másik 3 esztendős (Imre).

A Gödöllői dombság elején, tengerszint felett számítva 300 méter magasan helyezkedik el Zabodálék gyümölcsöse. 1998-ban telepítették az első ültetvényt 7,5 hektáron, ebből 4 hektáron kajszit, 3,5 hektáron szomojai fekete cseresznye fákat ültettek. Később meggyfával, majd 5,5 hektár mandulával folytatták a gazdálkodást. A mandula, mint gyümölcs azért került szóba, mert táplálkozásélettani szempontból a beltartalmi értéke nagyon kedvező.

A termőterületüket tudatosan választották ki, a talajtípus középkötött vályogtalaj, 30-40 aranykoronás. A termőterület már a kezdetekben is 4 százalék humusztartalommal rendelkezett, ezt megerősítették a talajvizsgálatok is. A két környékbeli szarvasmarhatartótól ingyen kapják a szerves trágyát. Úgy számítják, hogy amennyi bruttó súlyú gyümölcsöt kitermelnek, annak megfelelő súlyú szerves anyagot visznek vissza.

– Mikor érték el a legjobb eredményt?

– 2004-ben volt a legideálisabb termés és átvételi ár, akkor a termésátlag elérte a maximumát. A korai cseresznyéből nem nagy a termés, viszont olyan magas a gyümölcs ára, hogy bőven pótolja a kieső mennyiséget. Mindig sokkal jobb, ha egy termés nem túl sok, szebbet és értékesebbet kapunk és nagyobb árban tudjuk eladni – magyarázza Zabodál Imre. – A szomojai fekete cseresznye sötét színező anyagokat tartalmaz, sok benne a festék, ezért szeretjük. Nálunk ideális a talaj mésztartalma, ezért piros ribiszkét is termelünk.

A piros ribiszke folyamatosan szedhető, mivel elhúzódik az érési ideje. A sárgabarackot azért telepítettük, mert magas a pektin és karotin tartalma, amely sejtvédő hatással bír. Amennyiben mindenki az adott évszaknak megfelelő gyümölcsöt fogyasztaná, kevésbé lennének betegek az emberek. Ezért fontos, hogy úgy dolgozzuk fel a termést, hogy minél több beltartalmi érték maradjon meg. Bodzát is azért telepítettünk, mert arra azt mondjuk, hogy táplálkozás-élettani szempontból legalább olyan hatóanyagokkal bír, mint az áfonya. A mandulát szintén azért választottuk, mert az olajos magvak közül a mai tudásunk szerint ennek a legjobb a beltartalmi értéke. Mostanában újra emlegetik a B17 vitamint, ami nemcsak a sárgabarack magban, hanem a mandulában is gazdagon benne van. Mindkét gyümölcs ásványianyag tartama maximálisan képes felszívódni a szervezetben.

 

A változások éve

– 2004-ig rendkívül jó volt a gyümölcstermés. A család meg tudott belőle élni. A 2005-ös évtől kezdve történt egy változás, látható volt, hogy a piacon túlkínálat van. Ez a túlkínálat olyan szintű árváltozást hozott, amelynek eredményeként nem tudtuk eladni a gyümölcseinket. Az akkori termésünk jó részét egy külföldi léüzem vásárolta meg, mivel másnak nem tudtuk értékesíteni. Éppen hogy nullszaldós volt a gazdaságunk. 2006-tól kezdve még ettől is meredekebb lejtőre került a gyümölcstermesztés, semmilyen nyereséget nem produkáltunk volna, ha 2006-ra nem építjük meg a gyümölcsfeldolgozónkat.

– Most viszont ön felel mindenért és megválaszthatja, hogy milyen minőséget produkál!

– Mindenképpen tudom irányítani a késztermékem minőségét. Kimegyek, kiviszem a műszeremet, leszedem a gyümölcsöt a fáról, megmérem, mikor van benne a legtöbb cukor, ásványi anyag és szerves sav. Ez nagyon fontos, és optimális időpontban tudom leszedni a termést.

Amikor az üzemet felépítettük, több célt tűztünk magunk elé: az egyik, hogy a gyümölcsünket a magasabb minőségi feldolgozottsági fokon tudjuk eladni. A saját termésemet tudom félkész áruvá tenni, ezáltal több pénz marad a családban. Gyümölcsvelőt, dzsemeket, lekvárokat, illetve leveket állítunk elő.

– Milyen engedély szükséges egy gyümölcsfeldolgozó létesítéséhez?

– Utólag azt kell mondanom, hogy nem volt egyszerű történet a létesítmény felépítése, de azóta is változtak a szabályok. Lényegében a következő lépésekben lehet leírni a létesítés menetét, a tervezéstől a megvalósulásig. Először kell keresnünk egy építészmérnököt, aki élelmiszeripari épületek, berendezések, technológiák tervezésére szakosodott, és elkészíti az építési dokumentációt. Több hatósági engedélyt kell beszereznünk ahhoz, hogy felépíthessük a feldolgozónkat, telephelyengedély kérelmet kell benyújtani, a helyi polgármesteri hivatalhoz, és szakhatósági hozzájárulásokat kell beszerezni az elsőfokú építésügyi szakhatóságtól, a tűzoltóságtól.

Az üzem elkészülése után a hatósági bejárások eredményétől függően megkapjuk a használatba vételi engedélyt, amelyet a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kell benyújtani regisztráció céljából. A regisztrációs szám megszerzése után kezdhetjük meg a feldolgozói tevékenységet.

 

Saját maguk terveztek mindent

Amikor az üzemünket felavattuk, a gépeket és az üstöket (50, 160 és 200 literesek) saját magunk terveztük, és legyártattuk magyar kisüzemekben. Az üzem 20 millió forintba került a gépekkel együtt. Ahogy folyamatosan megismertük a vásárlók igényeit: a dzsemeket igény szerint szereltük ki, a velőt literes palackokban hoztuk forgalomba. Ebből a vásárló kedve szerint keverhet magának ivólevet.

Zabodál Imre és felesége

Zabodál Imre és felesége, Krisztina (A szerző felvétele)

A harmadik fontos szempont, hogy csak annyit kell gyártanom, amennyit a vásárló elfogyaszt. A saját feldolgozónak az az előnye, hogy mindig annyit dolgozunk fel, amennyit termelünk és nem vagyunk kiszolgáltatva a nagyüzemi feldolgozónak, amely bizonyos mennyiség alatt nem vesz fel rendelést. Nem kell fölöslegesen pénzt kidobnunk. A biopiacot azért szeretem, mert a vásárlókkal közvetlen kapcsolatban vagyunk, elmondják a véleményüket.

– A piac mit keres a legjobban?

– A fekete cseresznyét a cukrászok igényei szerint dolgozzuk fel, cukor hozzáadása nélkül, közel 40 százalékos cukortartalmú készterméket (ivólé, dzsem, lekvár) tudunk belőle előállítani. A vásárlók szívesen veszik. A piros ribiszkét azért telepítettük, mert ellenálló a gombabetegségekkel szemben. Ebből a gyümölcsből ivólé, dzsem, velő készül, azonkívül a velőt a többi gyümölcshöz hozzátesszük, ezáltal alacsonyabb lesz a készítmény pH értéke, és egyúttal a baktériumok szaporodása is csökkenni fog.

– Csak belföldön értékesíti a termékeit?

– Igen, noha az EU-s alapszabadságokban benne van a termékek szabad áramlása, ám mégis, mintha olyan feltételrendszert támasztanának velünk, kelet-európaiakkal szemben, amely elriasztja a magyar gazdákat, hogy külföldre vigyék a termékeiket eladni.

Egyébként az a hitvallásom, hogy a családom által megtermelt, magyar földben növekedett gyümölcsöt magyar ember fogyassza el. Balogh János akadémikus mindig azt hangsúlyozta, hogy 50 kilométeres körön belül megtermelt élelmiszert kell az embereknek fogyasztani, mert ahhoz a faunához, flórához van a fogyasztó emésztőrendszere hozzárendelve.

– Melyik termékük itthon a legnépszerűbb?

– Kipróbáltuk, hogy a fekete cseresznye levét kipréseljük, cseresznyelébe meggybefőttet tettünk el. Ezt nagyon keresik a vevőink. Később elkezdtünk cukor nélküli termékeket csinálni, amit fekete cseresznyével ízesítettünk. Majd mandulát tisztított formában hoztunk forgalomba, mandulatejet is rendszeresen készítünk.

A tejcukorra érzékeny emberekre is gondolunk, megpróbálunk darált mandulát, mandulalisztet, mandulaolajat forgalomba hozni. Dobozos gyümölcslevet is előállítunk (ribiszke, fekete cseresznye, bodza, sárgabarack, meggy).

A közelmúltban összefogtunk, mi biotermelők és feldolgozók, és több hipermarkettel is tárgyaltunk a biotermékeink forgalomba hozataláról. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a megszerezhető profit miatt nagyon magas áron akarják forgalmazni a biotermékeinket és félő, hogy emiatt eladhatatlanokká válnának.

Azt gondolom, hogy a fiatalabb generációnak érdemes lenne megtanulnia a befőzés, a gyümölcstartósítás tudományát. Nemcsak a biogazdálkodók járnának jól, hanem a fogyasztók is értékelni tudnák a házias ízeket.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2010/2)

[felül]