2014 Sze 09

Magyarország gyümölcs kultúrflórája

Nincs hozzászólás

2011-ben a motívum bélyeggyűjtőket új témakörben örvendeztette meg a Magyar Posta, nem mintha 1954 óta nem adtak volna ki gyümölcsöket is magyar bélyegen. Ennek most két momentum ad külön hangsúlyt: egyrészt a filatélia is befogadta a magyar flórába a kultúrnövényeket, másrészt pedig népszerűsítik a régi fajtákat. Az eddigi bélyegek tervezője – megfelelő szakmai források segítségével – Benedek Imre grafikusművész, aki a rendelkezésre bocsátott virág, gyümölcs és hajtás képanyagból tájképszerű miniatűröket hozott létre. Mint Márai Sándor írta: a bélyeg felragasztott halhatatlanság.

Eddig két-két forgalmi értékben – 2011-ben, 2012-ben és az idén – adott ki a Magyar Posta régi magyar gyümölcsfajtákat bélyegen. Írásunkban mind a bélyegképeket, mind a fajták leírását közöljük, amely kedvet csinálhat bárkinek, hogy az anyagi kultúránk múltjának emlékeit megőrizni és fenntartani legalább annyira szükséges, mint a magyar nép szellemi értékeinek fenntartása és gyarapítása.

Nyári fontos alma

NYÁRI FONTOS ALMAEgy régi tudósítás 1632-ből: „Posonbul Karner Danieltül hozattam Öreg (azaz nagy) fontos almát.” Származása bizonytalan, a XVI. században már termesztették Franciaországban. Házikertekben és alföldi szőlők között még találkozhatunk vele. Augusztusban érik. 240-300 g-os a gyümölcse lapított gömb alakú, alapszíne fehéres sárga, a fedőszíne általában csíkos, de ismert egybefüggően színeződő klónváltozata is. Húsa kemény, kevéssé zamatos, erősen savas; főleg a mérete miatt kedvelt, konyhai hasznosítása széleskörű (mint rétes, lepény alma).

Nagy koronát nevel, levelei méretesek, rügyei feltűnően kicsik. Későn fordul termőre, de azután bőven – igaz szakaszosan – terem. Termőhelyekben nem válogat, legkevésbé a sziket kedveli.

Tradicionális fajta, ma az intenzív termesztés korában más kritériumok szerint válogatják össze a telepítésre kiszemelt fajtákat. Viszont nosztalgia kertekbe nagyon is való, minimális növényvédelmet kíván. Gyümölcsei hűvös kamrában szeptember végéig eltarthatók (Újfehértói Génbank Gyűjteményben).

Macskafej vajkörte

MACSKAFEJ VAJKÖRTELippay János jezsuita szerzetes, az esztergomi prímás-érsek (Lippay György öccse) vezette az Európa-hírű Pozsonyi Érseki Kertet (a Szt. György-hegy oldalában). A Posoni kert c. alapvető munkájában így írt róla Lippay János 1667-ben. „Macska fejű körtvély, jó-kora lapos: egy-felöl sárga, más-felöl vörös, jó ízű leves: de nem tartós.” 1590-ben a bambergin faiskolában már szaporították, s eljutott francia földre, de Nyugat-Magyarországon is régóta ismerték. Gyümölcse igen nagy, kb. 9-9,5 cm az átmérője. Kocsánya vastag és erős, nem hullékony. Kemény héjú, citromsárga színű, a napos oldalon barnáspiros fedőszíne van.

Húsa fehér, ropogós, durvás szemcsés, de nem kövecses állományú. Édes, kissé fanyar-savas, tipikus „konyhai fajta”. Befőttnek, kompótnak és sajtnak nagyon kedvelték. A franciák bornak is erjesztették. November-december folyamán az utóérése befejeződik, de még így is tavaszig eltartható. Gyűjtéseink során Dunán­túlon néhol, a Felvidéken sokfelé találkoztunk vele (Újfehértói Génbank Gyűj­teményben).

Pándy meggy

PÁNDY MEGGYNémely adatok szerint a Kárpát-medencében termesztett meggyek között létrejött fajtakör. A magyar meggy hírnevét e fajtakör alapozta meg. Ma már csak szelektált klónjai szaporíthatók, melyek 1978-1979-ben kaptak állami elismerést. Érési idejük június 3. dekádjára esik, gyümölcse nagy vagy igen nagy (6-8 g), átlagos átmérője 21-24 mm. Alakja kissé vagy jobban lapított gömb. Héja közepes vastagságú, bordópiros; húsa középkemény, sötétpiros; íze jellegzetesen savanykás-édes, kellemesen harmonikus. Kocsánya középhosszú vagy hosszú, pálhaleveles, éretten szárazon válik el a gyümölcstől, ezért géppel is betakarítható.

Termesztési értékét különlegesen kiváló íze adja, mely még keresettebbé teszi a hazai és a külföldi piacokon egyaránt.

A mai napig nem tisztázott az eredete, egyesek szerint a debreceni Pándy kapitány, mások a Pest megyei Pánd község és Hugonnay Vilma személyével hozzák kapcsolatba. Neve nem ősrégi, így az a feltételezésünk, hogy a Spanyol meggy mutációjából, vagy esetleg ennek a fajtának és valamelyik (táj)fajtának alkotta hibridje lehet (Ceglédi Génbank fajtagyűjte-ményben).

Kécskei rózsabarack

KÉCSKEI RÓZSABARACKAz ókécskei szőlőkben, valószínűleg Nancy magból kelhetett, a spontán magonc magfáját Oppenheim Dezső találta meg. Először Nyújtó Ferenc írta le a klónfajtát és szelektálta (ugyanis több változata ismert volt). Július 2. harmadában, néha annál valamivel később érik. Nagyon jól termékenyül, ezért közepes virágzásból is jól, sőt igen bőven terem. Gyümölcse középnagy vagy nagy, kissé lapított, visszás csepp alakú. Alapszíne világos okker-narancssárga, háti és napos oldala kárminnal bemosott; húsa sötét narancssárga, magvaváló, rostos, amellett lédús. Íze édes, jó kajszi aromájú, a héjnál kissé savanykás; rostos húsa miatt igen jól szállítható.

Levele a szív alaktól a kerekdedig, többféle változatban fordul elő ugyanazon a fán. Koronája gyenge-közepes növésű, lapított gömb alakú. A fagyokkal, a betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló; a legkorábbi Rózsabarack típusú sárgabarack, élénk színeződése miatt főleg exportra tartották alkalmasnak. Viszont sharka vírusra nagyon érzékeny (Ceglédi Génbank fajtagyűjteményben).

Besztercei szilva

BESZTERCEI SZILVANagy genetikai változatosságot mutat, köszönhetően nemcsak erőteljes vegetatív, hanem generatív hajlamának is; a fajta- és alakváltozatossága, keveredése annak is köszönhető, hogy nagy földrajzi régióban termesztették, szinte egész Európában. K. Gesner aszalványát gyógyszerként ajánlotta a patikákból 1552-ben. A tokaji aszú kiviteli útvonalai nagyban segítették elterjedését – a Hansa-városktól Hispániáig. Mégis úgy látszik, valószínűleg nem a Kárpát-medencében keletkezett fajta, mintegy 800 éve honosodott meg, II. András idején a keresztes hadak hozták be. Ma is kb. 100-150 klónfajtája ismert.

Nagy gond, hogy sharka vírusra nagyon fogékony. Viszont kiváló beltartalmi mutatókkal rendelkezik, a felhasználása szinte határtalan (frissen, lekvár, dzsem, sajt, ivólé, bor, pálinka, hús és tésztás töltelék), ráadásul faanyaga és kőmagja is alkalmas faragni, mézgájával pedig szeplőt halványítottak. A legjobb klónfajtái közül ma főleg a Bt. 2 jelzésű klónt szaporítják (Ceglédi Génbank fajtagyűjteményben).

Tahi szamóca

TAHI SZAMÓCAA Szentendrei-szigeten a Lujza szamócából keletkezett tájfajta; a ’60-as években a Dunakanyarban nagyüzemekben és házikertekben még nagyban termesztették. A XX. század elején német nemesítők állították elő és terjesztették el ismeretlen eredetű tövekről nyert Lujza fajtát. Gyenge növekedésű, kiváló termőképességű; középnagy-nagy, hosszúkás, szív alakú gyümölcse sötétvörös, húsa téglavöröses, a piacok nagyon kedvelték. Fényes felületű, kissé szőrös, zamatos, illatos és kemény állományú. Jól bírja a szállítást, alkalmas fagyasztásra és konzervnek is.

Télálló, viszont a szárazságot nehezen viseli, épp ezért ott alakult ki termesztő körzete a tájfajtának, ahol közel van a talajvíz (öntéstalajok). A Madame Moutot-val egy időben, vagy attól 1-3 nappal korábban érik; sajnos mára szinte teljesen eltűnt, kivadultan a Szentendrei szigeten találkozhatunk vele, esetleg régi kertekben, pedig hajtatásra is alkalmas.

Surányi Dezső
(Biokultúra 2014/4)

[felül]