2009 máj 30

Marad a magyar moratórium!

0 Comment

Beszélgetés Darvas Béla címzetes egyetemi tanárral, a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnökével

Hazánkban újrakezdődött a GM-növényekkel kapcsolatos vita, hiszen az Európai Bizottság ismételten fel akarja oldatni Magyarországgal a MON 810-es kukoricafajták köztermesztésére vonatkozó tilalmát. Magyarország viszont elszánt a moratórium fenntartása mellett. Hogyan áll most ez az ügy, mire számíthatunk a közeljövőben?

– A magyar lakosság az EU átlagot meghaladó módon, elutasítóan viszonyul a GM-élelmiszerekhez. Ha az európai lakosság közel 60%-a nem szívesen venne GM-élelmiszert, akkor egy demokratikus rendszer vezetőinek figyelembe kellene venni a többség akaratát. Magyarország mezőgazdaságának irányítása ezen túlmenően tart attól, hogy elveszíti a kukorica-vetőmag piacát, ami súlypontos bevétele az országnak, s meg van győződve arról, hogy az elsőgenerációs GM-növényekre nincs gazdaságilag szüksége.

Az EU tagországai sokfélék. A mezőgazdaságról kialakított jövőképük sem egyforma. Érthetetlen, hogy az EU adminisztrációja miért éppen a GM-növényekhez való viszonyulásukban szeretné egységesíteni polgárait, s miért nem az egyes régiók kirívó életszínvonal-különbségeinek feloldására fordítja erőfeszítéseit. Egyetértek a köztársasági elnök úrral abban, hogy a GM-növények termesztése vagy elutasítása nemzeti döntési körbe tartozó ügy. Szerintem sem pusztán a kereskedelmet érinti a GM-növények ügye, hanem annak közgazdasági, környezeti, táplálkozástani, sőt vidékfejlesztési vonzatai is vannak.

– Ön szerint mi történik akkor, ha fel kell oldanunk a tilalmat? Azonnal elözönlenek minket a GM-fajták, a gazdák kapva kapnak az alkalmon?

– Nem gondolom, hogy így történik majd. Ezek a fajták nem teremnek többet, mint a jelenlegiek, viszont meglehetősen sok velük az adminisztráció, továbbá a gazdák szerződéssel függő viszonyba kerülnek a fajtatulajdonossal. Európában egyedül Spanyolországban vetnek kevés GM-kukoricát. A világ GM-vetésterületének csak 1 ezreléke található Európában, tehát még ott sem meghatározó a termesztésük, ahol azt nem gátolják. Ez a történet legnagyobb kudarca; termelési érdektelenség és fogyasztói elutasítás veszi körül az elsőgenerációs GM-növényeket, s ennek következménye a kereskedelemben való negatív diszkrimináció. Az értük megszólalók szerintem – kitapintható saját érdekkel – egy pohár vízben keverik a vihart. Korántsem a jelenről szól a mai vita és a hatékonyabb mezőgazdasági termelésről. Sőt, a GM-növények bevezetése a járulékos költségei miatt jelentős mínusszal jelentkezne majd az ország költségvetésében és emelné az érintett termények árát. Valójában idehaza a kutatás/fejlesztésre (K+F) fordítható pénzek megszerzéséről – a növényi géntechnológia felé való fordításáról – van szó, míg világpolitikai szinten, hogy ki ellenőrizze a világ vetőmagpiacát, ami kulcsfontosságú. Európa behódolását követhetik azok, akik rá figyelnek: Ázsia és Afrika. A gazdákat azonban csak rövid ideig lehet becsapni színes üveggyöngyökkel. A saját kárukon okulva – ugyanis a hazai ellenőrző vizsgálatok szerint is el fognak maradni a rekordtermések – a súlyos csalódottságuk tehát bizonyosan előre megjósolható.

– Kellő biztonságot és védelmet adhat a magyar biotermesztők számára a koegzisztencia szabályozás?

– A természetben minden megtörténik, ami megtörténhet. A Bt-kukorica által megporzott biofajták már abban az évben Cry-toxint termelnek a magvaikban, azaz biominősítésüket elveszítik. Az ökológiai termesztők számára legalább 800 méteres izolációs távolságra lenne szükség. GM-tábla közeli termelőknél az értékesítés előtti ellenőrzés előírható. Ez csak egy mérésnél (ami kereskedelmi tételek ellenőrzésekor 4-8-ra is emelkedhet) hatvanezer forint plusz kiadással jár, ami a termelőre hárul. Ez a remélt hasznot teljesen elviheti vagy megduplázhatja – hasonló jövedelemszint mellett – az árat. Nem véletlen, hogy a biztosító társaságok távol maradnak ettől a területtől.

– Az EU-ban jelenleg csak MON 810-es kukoricafajtákat engedélyeznek vetésre, és a moratóriumunk is erre szól. Hogyan áll az EU-ban a többi GM-fajta? Melyek várnak további engedélyezésre, és hogyan érinti mindez Magyarországot?

– Az európai engedélyezési folyamatban kétféle tendenciát lehet felfedezni. A fajtatulajdonosok WTO által segített irányát, amit az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) GMO Paneljének egyoldalú döntései példáznak. Nem fordult elő ugyanis még olyan eset, amikor ez az ügynökség a gyári dokumentációkkal szemben a terméktől független vizsgálók pártjára állt volna. Az Európában engedélyezés alatt álló fajtacsoportok közel fele a Monsantóhoz tartozik. Jelentős hasznosító a Bayer, a Syngenta és a Pioneer is. Az európai engedélyezést támogató tagállamok között van az Egyesült Királyság és Hollandia, amelyek a leggyakoribb dokumentáció-vizsgálók. A jelenlegi engedélyezés abszurditása, hogy nem a termesztésben meghatározó országok kezében van a dokumentáció-vizsgálat joga, hanem azokéban, akit a dokumentáció tulajdonosa választ. Jellemzően az Egyesült Királyságban talán csak botanikus kertekben található kukorica.

Tudományági lehetetlenség továbbá, hogy élelmiszerbiztonsági ügynökség dönt környezettudományi kérdésekben. Az Európai Parlament – amennyiben valamely probléma legalább két tagországban jelentkezik – az Európai Bizottság (tanácsadója az EFSA) illetékességi körét átveheti. A tagállamok igyekeznek a döntési szuverenitásukat megőrizni, ami összefügg a saját növénytermesztésükről kialakított jövőképükkel. Az élelmiszer-túltermeléssel küszködő Európában a nagyobb élőmunka igényű, a faluközösségeket megtartó, egészséges és tájjelleget őrző élelmiszereket előállító növénytermesztési változatokat, módszereket előnyben részesítik. Errefelé törekedik Magyarország is.

Európában jelenleg közel száztíz egyszeresen vagy többszörösen módosított GM-fajtacsoport halad az engedélyezés útján. Az engedélyek fele a kukoricát érinti. Jellemző, hogy a nagy európai termesztők (Franciaország, Olaszország, Magyarország) nem lelkesednek a nemzetközi tulajdonú elsőgenerációs GM-kukorica fajtacsoportokért. Jelentős mennyiségű GM-olajrepce is bekerült az engedélyezési folyamatba, azonban itt igen nagyszámú a visszavont fejlesztések száma. Az olajrepce rovarbeporzású növény, amelynek géncentruma a Földközi-tenger térsége, azaz magas rizikójú a génelszabadulás.

– A folyamatosan megjelenő új fajták ellen hogyan tudunk fellépni? Milyen érvek mentén lehet esetleg újabb tilalmat bevezetni Magyarországon ellenük, és van-e erre szándék?

– Egységes fellépésről nincs szó, tehát általános tagországi tilalomról sem. Magát a géntechnológiát teljes egészében nem utasítjuk el. A technológia egészségügyi sikere elég nyilvánvaló a GM-inzulin piachódítása óta. A jelenlegi növénytermesztésben és az élelmiszerpiacon való megjelenésüket kérdőjelezik meg igen sokan. A megbízható követésüket és jelölésüket kérik Európában, valószínűleg azért, hogy vásárlásaik során el tudják azt kerülni.

Az engedélyezésben csak esetről esetre való elfogulatlan megítélésnek van helye. Más lehet azonban az Unió, az ország, érdekcsoportok (fejlesztők, ellenőrzők, kereskedők, hatóságok) és az egyes emberek (gazdák és fogyasztók) döntése. Az elsőgenerációs GM-növényeknek vannak közös, gyönge pontjai. Ezek közül az egyik, hogy a termesztési módok egymás melletti fenntartása (koegzisztencia) biológiai szempontból megoldhatatlan, így az ökológiai és hagyományos vetőmag- és árutermelés is veszélyeztetett. Továbbá, hogy a GM-fejlesztésekkel kapcsolatban rezisztencia lép fel és ennek megoldása nem ismert. Csoportproblémák is megnevezhetők például, hogy a Bt-növények pollenjének toxintartalma veszélyeztet-e hasznos élőszervezeteket. A tarlómaradvánnyal a talajba kerülő Cry-toxin hatással van-e a tarlómaradványt aprító állati szervezetekre és a talajt alkotó mikroszervezetekre, továbbá a Cry-toxin tartós fogyasztása valóban egészségügyi konzekvenciák nélkül marad-e, hiszen az emberiség ilyet eddig nem fogyasztott. Az EU alapjait érintő kérdés, hogy egy-egy tagország választhatja-e a természetes génkészletű fajtákra épülő növénytermesztést és az ezzel kapcsolatosan kirajzolódó egyre markánsabb kereskedelmi szegmenst (a nem GM-szójából készült tofu ma már minőségjelzően drágább).

– A koegzisztencia szabályozás az esetleges új fajták megjelenése esetén is kellő mértékben szavatolja az együtt termesztést?

– Nem. Minden esetben fajonként kell az izolációs távolságot megállapítani. Kritikus megítélésűek az idegen beporzású növények. A rovarok által beporzott növényeknél a mézelő méh miatt az izolációs távolság hat kilométer is lehet. Ez hazánkban – ahol a méhészetek száma igen jelentős – lehetetlenné teszi rovarbeporzású GM-növények termeszthetőségét. Ez az olajrepcére egyértelműen vonatkozik. További következmény, hogy a bioméz előállíthatósága megszűnik, ha engedékenyebb izolációs távolságra gondolna valaki. Szélbeporzású növények között is nagyon jelentékeny különbségek vannak. A nagy és gyorsan kihulló pollent termelő növényekkel (pl. kukoricánál 400-600 méter) szemben vannak olyanok, amelyek pollenje röpülést segítő képletekkel van ellátva (pl. kender) és így 10 kilométeren túl is kihullhat jelentős mennyiségben. Természetesen ezek az adatok átlagra támaszkodóak. A szélviszonyok közel hatszoros tágasságban változtathatják meg ezeket az értékeket. Bármilyen különösnek hangzik, de még ez a terület sem kellőképpen kutatott.

– Ön milyen veszélyeket lát a mai GM-fajták magyarországi termesztésében?

– Elsősorban közgazdaságiakat. A GM-növények elkülönített termesztése súlyos közterhet ró a vetést engedélyező országra. Engedélyezési és ellenőrzési hivatalokat kell működtetni. A GM-terményt jelölve és elkülönítve kell szállítani és raktározni. Értékesítésnél a terméket speciális műszeres vizsgálat alapján minősíteni kell. Ehhez megfelelő laborhálózat szükséges. Az egyes tételek vizsgálata kritikus mértékben növeli a kiadásokat. Mindez lehetetlen helyzetbe hozza az ökológiai termesztőket, az ország elveszíti a vetőmag-termeltetőinek egy részét, a hazai növénynemesítők a GM-növények szabadalmai miatt bedolgozókká válnak. Mindeközben a gazdák vetőmag-szerződéseikkel a fajtatulajdonossal szemben kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, míg a fogyasztó ugyanazért a minőségért jelentősen többet fog fizetni.

– Folyik elegendő kutatás Magyarországon a GM-növénytermesztés lehetséges következményeinek feltárására?

– Nincs működő pályázati rendszer, ami ezeket az időszerű kutatásokat támogatná. Bár a Magyar Országgyűlés 2006-ban indítványozta, hogy a K+F szféra emelje a prioritások szintjére a GM-növények mellékhatás-vizsgálatát. Ez abszurd módon nem történt meg, a döntési helyzetben lévő bizottságok elengedték a fülük mellett a parlament döntését. A kiírt biotechnológiai pályázatok gazdasági célúak és vállalkozói önrészt írnak elő a pályázatokhoz. Ez mellékhatás-vizsgálati területen teljesíthetetlen, hiszen nem található nagyvállalkozó partner, aki mellékhatás-vizsgálatok hasznosításából él. Ilyen csak az állam lehet, amelynek erre az alkotmányból levezethető környezet-egészségügyi kötelezettségei vannak. A képviselők akarata az állami pénzek kormányzati elköltését illetően tehát következmények nélkül maradt. A KvVM az egyetlen, amely a szerény adottságainak megfelelően pénzt fordít erre. Korántsem annyit, amennyit szeretne, vagy ami elégséges lenne. Nem folynak hazánkban jelentősnek nevezethető takarmányozási és táplálkozástani kutatások, tehát az EüM állásfoglalásai ezekre nem támaszkodhatnak. Egyébként az Egészségügyi Géntechnológiai Hatóság a géntechnológiai törvényhez képest hatalmas késéssel még csak most alakult meg, és aligha nevezhető a tevékenysége kiforrottnak.

Itt jegyezhetem meg, hogy hazánkban fölöslegesen sok a saját eredmény nélküli véleménymondó. Itt most nem az érdekképviseletekre gondolok. Ebben a hangzavarban a vizsgálatokat végzők hangja alig hallatszik. A technológiát támogató hazai K+F kör például semmilyen saját vizsgálati eredményt nem tudott a MON 810 mellett máig felmutatni, viszont az országot lejárató beadványokat írogat az EP-képviselőknek, a fajtatulajdonosok közvetett pénzügyi támogatásával reklámcélú brosúrákat szerkeszt és küld meg az önkormányzatoknak. Az MTA épületében ún. gazdafórumokat szervez, amelyeken a gazdák nincsenek jelen és azokat sem hívják meg, akik a hazai mellékhatás-vizsgálatokat végzik. Nem ismerek hasonlóan etikátlan ügyet a K+F hazai történetében. Új fordulat, hogy a Pioneer elkezdte a magyar géntechnológiai hatóság perlését, amelynek valós célja, hogy a magyar környezettudományi vizsgálatokat a saját GM-fajtájával kapcsolatban megakadályozza. Én úgy gondolom, hogy ez a lehetséges legrosszabb irány. Meg kellene állni és egy pillanatra elgondolkozni!

– Hogyan áll jelenleg Európában és a világon a GMO-termesztés és a fogyasztás lehetséges káros hatásainak feltárása?

– A világon 114 millió hektáron termesztenek GM-növényeket. E területek 90%-a az amerikai kontinensen (Egyesült Államok, Argentína, Brazília, Kanada, Paraguay), 10%-a Ázsiában (India, Kína) és Afrikában (Dél-Afrika) található. Európa – ahogyan már említettem – határozottan elutasító álláspontra helyezkedett. Ausztria, Görögország, Magyarország és Franciaország hirdetett moratóriumot (MON 810), míg Lengyelország teljes területe GMO-mentes övezetekhez csatlakozott. Az elsőgenerációs GM-növények köre a világ szója, kukorica, gyapot és olajrepce termelését érinti.

A GM-növények táplálkozástani megítélése konfliktusos terület. Nincs vizsgálat, ami széleskörűen elfogadott lenne, amit ne ért volna pro és kontra kritika. A GM-növények lehetséges hatására Pusztai Árpád hívta fel a világ figyelmét. 2007-ben a MON 863 dokumentációja vált nyilvánossá, mely egy patkányokkal három hónapig folytatott kísérlet eredményeit tartalmazta. Gilles-Eric Seralini és munkatársai szerint a dokumentációban található élettani adatok mintegy 8%-a eltért a normális értéktől. A nőstények májkárosulása miatt a gyanú a kukoricabogár-ellenes hatást kiváltó Cry3-toxinra terelődött. Ugyanebben az évben váltak ismertté Irina Ermakova és munkatársainak, egy glyphosate-rezisztens (MON 40-3-2) szójával végzett kísérleti eredményei. Itt a nőstény patkányok utódainak fele elpusztult a szoptatás első három hetében, és a túlélők fejlődése súlyosan visszamaradt. 2008-ban elérhetővé tették eredményeiket Alberta Velimirov és munkatársai, akik egerekkel végeztek vizsgálatokat. A kísérletekhez egy többszörösen módosított kukoricahibridet (MON 810 x NK603) használtak. Az első generációban a negyedik vemhességig emelkedett a meddők aránya, míg a megszülető és életben maradt utódok száma a negyedik vemhességben háromnegyedére csökkent. Ezek az eredmények súlyos figyelmeztetések; az EU adminisztrációja részéről figyelembe vételt, a fajtatulajdonos részéről vizsgálatokkal való tisztázást érdemelnek.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek olyan GM-növények is, melyek valóban hasznot hoznak a termesztő és a fogyasztó számára?

– Igen. Ezek azonban aligha a transzgenikus növények közül kerülnek majd ki, ahol az új tulajdonságot hordozó gén egy távoli rendszertani egységből érkezik. A ciszgenikus növényeknél az új tulajdonság ugyanabból a növényfajból származik, az ezzel kapcsolatos fogyasztói averzió tehát szertefoszlik. A ciszgenikus növények eltérő engedélyezését sem tartanám indokolatlannak, legfőképpen, ha a genomban a helyspecifikus csere vagy a bizonyítottan hatás nélkül maradó zónába való érkeztetés megoldásra kerül. Az intragenikus fajtáknál már a felhasznált génkonstrukció valamennyi eleme azonos fajból származik, ilyen azonban nem került még gyakorlatközelbe.

A célokat tekintve is jelentős változásokat várok. Nem elégséges, ha csupán a fajtatulajdonosok haszonnövekedése képezi egy fejlesztés végállomását, amennyiben lejárt szabadalmú gyomirtóikat hosszabbítják meg ilyen módon és jutnak extraprofithoz. Olyan ciszgenikus növények kellenek, ahol a termelő előnyei nyilvánvalóak, gondolok itt a hideg- és szárazságtűrő fajtákra, továbbá azokra, amelyek tápanyagigénye mérsékelt. Ilyen pillanatnyilag nincs az EU engedélyezési folyamatában. A fogyasztókat persze majd csak az fogja teljesen megnyerni, ha az élelmiszerminőségben érzik a változásokat, tehát aromagazdag és minőségi intragenikus fajták kerülnek az asztalára. Például a bánkúti búzát idéző kenyér minőségét szívesen látnám az asztalomon, akkor is, ha az intragenikus növényből származna.

– Gondolja, hogy a biotermékek hosszútávon is előnyt jelenthetnek majd a fogyasztó számára azáltal, hogy garantálják a GMO-mentességet?

– A kémiai növényvédelem jelenlegi kritikus megítélésének korában, amikor a transzgenikus növények környezeti és élelmezési biztonsága mellé masszív kérdőjelek kerülnek, én azt hiszem mindenképpen. Súlyosbítja a helyzetet az élelmiszeradalékokkal kapcsolatban növekvő elutasítottság és a „gagyi” élelmiszerek nagy száma. Ez alatt azt értem, hogy valami olyannak látszik és annak is nevezzük, ami lényegében sohasem volt. Például örömmel venném, ha a virsli nevet márkavédelemmel látnák el, és a hozzá színben és alakban hasonlító dublőrtermékeket másként kellene nevezni. Nem tartom véletlennek a bioélelmiszerek növekvő sikerét a világon. A hulladékfeldolgozás és -fogyasztás elutasítása táplálja ezt az igényt. Igaz, hogy mindez csak gazdaságilag konszolidált és tudásalapú társadalmakban válhat közigényé. Kell tehát ehhez a lakosság belátó képessége és igényessége, továbbá fizetőképessége is. Ez utóbbit illetően ma még vannak aggályaim.

Bauer Lea

(Biokultúra 2009/2)

A szerk. megjegyzése: A Miniszterek Tanácsa úgy döntött: Marad a magyar moratórium. (Kapcsolódó cikk: Magyarország továbbra is GMO-mentes kíván maradni)

[top]