2002 Már 07

Méhészek, fogyasztók álma: az üveges lépesméz

Nincs hozzászólás

Bencsik József nyugdíjas építészmérnök a franciaországi Lyonban él és méhészkedik. Méhészeti írásai (százon fölül) francia, amerikai, angol, német, spanyol szaklapokban jelennek meg. (Néhányuk magyar szakfolyóiratokban.) Szabadalmazott módszere, a szépen fejlődő magyar bioméhészet számára is érdekes lehet.

Miről álmodhat az igényes mézfogyasztó? Hamisított, manipulált élelmiszerekkel körülvéve, igazi „szűz” mézről álmodik, amelyhez emberkéz nem nyúlt és amelyet kényelmesen, asztalnál fogyaszthatna.

Miről álmodhat a méhész? Nagy mézhozamról és arról, hogy a méz termelése minél kevesebb emberi beavatkozást igényeljen. A nagyszerű az lenne, ha a méhek közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordanák a mézet, amelyet azután maga a fogyasztó tudná kényelmesen leszűrni. Vajon ez bolondos álom lenne?

Már 1999-ben sikeres kísérletek bizonyították, hogy mindkét álom beteljesülhet egy bizonyos méhészeti technológia tökéletesítése folytán. Jelen írás röviden ismerteti ezen technológia és a velejáró új mézfogyasztási mód lényegét és előnyeit.

A méhészek körében köztudomású, hogy amikor bő és tartós a mézhozam, a méhek beépítenek minden zugot, üreget a kaptárban. Ilyen üreg szerepét játszhatnák üres mézesüvegek is. A méhészeti nehézség egyrészt abban áll, hogy hogyan; vagyis se többet, se kevesebbet és semmit bemézelni az üvegeken kívül, másrészt abban, hogy hogyan lehetne az üvegbe beépített lépesmézet könnyen és tisztán „kiszerelni”, leszűrni.

Őrösi professzor könyve „A méhek között” szerint már 1842-ben Kövesdi-Szarka Sándor, erdélyi méhésznek sikerült egy üvegharangba hordatni a mézet. Napjainkban sok méhész próbálkozott az üvegharang helyébe kisebb mézesüvegeket bemézeltetni. Így Magyarországon Wenczel Mihály is a 90-es évek elején. A legtöbb esetben azonban elkerülhetetlen nehézségek adódtak. A méhek ugyanis rendszeresen összeépítették az üvegek száját a környezettel, így az üvegek elszedésekor törések, szakadások, mézcsurgás, méhfulladás állt be. Ugyanakkor ezen méz fogyasztásához csak kiskanál állt a vásárlók rendelkezésére. A kudarc mindezek következtében várható volt.

Egy új méhészeti technológia alkalmazásával az 1995 óta folyó kísérletezések folytán sikerült kiküszöbölni a fennálló nehézségeket.

Az üveges lépesméz termeléséhez kétféle berendezés, rendszer ismeretes:

  • amelyben az üvegek a szájukkal lefelé fordítva egy keretfedő lapba illeszkednek (Kövesdi-Szarka S. módszer), például rakodókaptáros rendszerhez;
  • amelyben az üvegek vízszintesen egymással szemben helyezkednek el, főleg vízszintes kaptárrendszerhez (pl. Wenczel Mihály módszere).

forradalmi újdonság az, hogy mindkét esetben az alkalmazott közönséges mézesüvegek olyan különleges (szabadalmaztatott) ikergyűrűvel szerelhetők fel, amelynek méhátjárós zárólapocskáját a fogyasztó egyszerű nyomással eltávolíthatja. Így termelés közben az üvegben belül a lépeket semmiféle sérülés nem érheti, így becsurgás, méhfulladás sem fordulhat elő. Ugyanakkor a bemézelt üveg elvételével egy szűrésre alkalmas üres üveg is rögzíthető.

Ténymegállapítás: a méhjáratos különleges gyűrűk alkalmazásával a méhész „bolondos” álma megvalósult! A méhek a fogyasztó üvegébe sérülésmentesen építenek mézeslépeket. Ugyanakkor, mivel az alkalmazott üvegek átlátszóak, így azok töltődése mézelés közben is könnyen figyelemmel kísérhető, és azok kiemelése is kényelmes és zavarmentes a méhcsalád részére. Az összes üveg egyszerre is könnyen elvehető, pl. a szokásos méhszöktetős módszer segítségével.

Mi több, ahogyan az a későbbiekben is kitűnik, a különleges gyűrű segítségével az igényes fogyasztó álma is beteljesül: az üveges lépesméz tartalmát kedve szerint kényelmesen és könnyedén leszűrheti.

A fogyasztó által szűrhető üveges lépesméz termeléséhez három nélkülözhetetlen feltétel szükséges: I. erős, népes család; II. bőséges és tartós mézelés; III. ügyelni arra, hogy a család csak az üvegekbe gyűjthessen.

Nagyon is lényeges előnyök: az üveges lépesméz termeléséhez nincs szükség mézműhelyre, sem azok működtetésére, karbantartására, nem kell pörgető sem, nincs ráfordítandó idő, költség, energia, nem kell szűrni, öntögetni, nem kell ülepítő, tartály, mézeshordó, mézolvasztó, nincs szükség keretekre, azok huzalozására, műlépre, műlépezésre, a kiépített lépek tárolására, megóvására, fölújítására… A termelt mézet nem kell fedelezni, pörgetni, ülepíteni, üvegekbe töltögetni.

Mindezen méhészeti előnyökön túl az így termelt méz minden emberi beavatkozástól mentes, kifogástalan biotulajdonságú, „szűz” méz lesz, amennyiben a méhcsaládok gondozása is bioszabályok szerint történt. Ez az áru tehát pontosan megfelel a fogyasztók várakozásának és miután utánozhatatlan termék, nincs versenytársa, így jó pénzért gyorsan és biztonságosan értékesíthető.

A befektetés kizárólag a méhátjárós és ikergyűrűk, valamint kilyukazgatott keretfedő farost vagy kontralemez beszerzéséből áll. Ugyanakkor az előbbiek ára a mézesüveg eladásával közvetlenül visszatérül.

Melyik az a méhész, melyik az az igényes mézfogyasztó, aki ilyen előnyöket elhanyagolna? Igaz ugyan, hogy van egy kis hátrány is. A méheknek ugyanis minden alkalommal újra kell építeniük lépeiket, üvegenként. Ebből a hátrányból azonban figyelemreméltó méhegészségügyi előnyök származnak: a fertőzésveszélynek nagymérvű csökkenése.

Lépesméz létezik a mézpiacon ősidők óta. Ez az áru azonban rendkívül törékeny, fogyasztása pedig körülményes. A vásárló kénytelen kiskanalat használni, a viaszt megrágni, lenyelni vagy kiköpni miközben az a szájpadlásra és a fogakra ragad. Ilyen mézet nem lehet kenyérre kenni, nem lehet forró teába tenni, a forró olvadt viaszt meginni, vagy a konyhában sütésre-főzésre felhasználni.

A fogyasztás új módszerének lényege: a termeléshez használt ikergyűrű használatában áll. Erre ugyanis a lépesmézzel beépített üveggel szemben egy üres üveg is rögzíthető. A két üveg között kap helyet egy „szűrő”-háló is. Valójában szinte egyenest a kaptárból kerül ki így az üveges lépesméz a fogyasztó asztalára. Ekkor a fogyasztó leveszi az üres üveget, az ikergyűrűt a szűrőhálóval, majd egy villával összetöri a mézzel telt fedelezett sejteket. Ezek után visszahelyezi a szűrőhálót, az ikergyűrűt és az üres üveget. Ezt az együttest azután félrebillenti például egy kis tálacskába helyezve, oly módon, hogy az üres üveg alsó helyzetben legyen (lásd a mellékelt fényképen). A méz így a szűrőn keresztül átfolyik az üres üvegbe majd az egészet függőleges helyzetbe hozva, lecsepegteti. Az így elnyert „szűz” mézet azután könnyen minden formában föl lehet használni. (Az esetleges kikristályosodott mézes üveget előzetesen 40°C-os meleg vízbe kell helyezni, míg a méz megfolyósodik.)

Fogyasztói előnyök. Miután az ilyen mézet nem kell pörgetni, így az semmit sem veszített az illatából, a zamatából, a vitaminjából, az oligoelemeiből, a flavonoidaiból, mely elemek pontosan a legnemesebbek és a legértékesebbek a termékben. Nincs szükség ülepítésre, homogenizálásra, pasztörizálásra, üvegekbe való töltögetésre. Valójában ez a termék úgy kerül közvetlenül a fogyasztó asztalára, ahogyan azt a méhek begyűjtötték, vagyis minden emberi beavatkozás nélkül, „szűzen”. Ezen minőség többszörösen garantált: a méhész által, aki steril üvegekbe hordatja a mézét, majd a méhek által, akik lefedelezik a sejtekbe feldolgozott mézet, valamint az által, hogy a méhész a mézesüveget, az ikergyűrűt és az üres üveget összefogja egy biztonsági zárjeggyel.

A méz hírneve. A „közönséges” méz a méhész kényszerű beavatkozása folytán nagyon sokat veszít a minőségéből, méginkább a nagykereskedelmi kiszerelés miatt. A gyakori felmelegítés, pasztörizálás, sterilizálás folytán a föntebb említett legértékesebb elemeinek nagyrészét elveszíti. Így nem meglepő, ha az ilyen méz hatása az ember egészségére alaposan lecsökkent, holott a századforduló idején még ez volt az alkalmazásának elsődleges célja. Így a „közönséges” méz ma már teljesen eltűnt a gyógyszeres szekrényeinkből. Mindezek ellenére a mai kutatók egyöntetű véleménye szerint, a „közönséges” méz fogyasztása még mindig kedvező hatást vált ki az ember egészségére. Akkor mennyivel inkább kedvezőbb hatást válthat ki az üveges lépesméz fogyasztása? Nincs kizárva, nagyon is lehetséges, hogy ez a termék visszakerül a ma használt hatásos gyógyszereink közé. Akkor a méhészet, a növények megtermékenyítésén túl még inkább közérdekké válik, a méhész munkája pedig nagyobb megbecsülésnek fog örvendeni. Lehet-e méhésznek még többről álmodni?

Ma, virtuális képek reklámjai ostromolják, ösztökélik a fogyasztókat arra, hogy szintetikus, mesterséges készítményeket élvezzen. Napjainkban már igen nehéz megkülönböztetni, fölismerni a hamisat, a mesterségeset a valóditól. Úgy néz ki azonban, hogy az üveges lépesmézet még jó ideig nem fenyegeti a hamisítás veszélye, legalábbis mindaddig, míg a hamisítók képtelenek lesznek a mesterséges mézüket mesterséges viaszból készült, mesterséges sejtekbe közvetlen a fogyasztó üvegébe előállítani. Márpedig a méhészek és nem utolsó sorban a fogyasztók szerencséjére nem lesz könnyű egyhamar így eljárni.

A világhírű magyar akácmézet a mézkereskedő hordóstól vásárolja a magyar méhésztől. Így kerül az a legtöbb esetben a külföldi nagykereskedőhöz is. Amikor a akácméz hordós ára 400 Ft/kg = 10 FF/kg volt, akkor a francia áruházak polcán ugyanezt az árut üvegekbe kiszerelve 40 FF/kg = 1600 Ft/kg-ért vásárolhatta a fogyasztó. Ebben az esetben arányszám 1:4. Ugyanakkor a helyszínen termelt és értékesített francia méz arányszáma kb. 1:2. Az üveges lépesméz termelésével ez a kedvezőtlen arányszám minden esetre a termelők javára módosul. A legkisebb méhésznek is lehetősége nyílik a mézét közvetlenül és könnyen a fogyasztó üvegébe hordatni, majd bekapcsolódni egy gyűjtő-értékesítő rendszerbe, vagy közvetlenül az elosztó kereskedőhöz fordulni. Ezen lehetőségek kibontakoztatásához Magyarország felzárkózása az Európai Unióhoz, vámmentes alkalmat nyújtana.

Ugyanakkor a magyar kistermelőnek alkalma nyílna eddig ki nem használt más fogyasztói érvelésekre is támaszkodnia. A nevével és címével ellátott üveges lépesmézére ragasztott címkéin azt is jelezhetné, hogy az akácméze garantáltan szennyeződésmentes, „bio” jellegű termék, hiszen az akácerdőket senki sem permetezi, az akác virágai lefelé csüngenek, így még az esetleges szennyeződött eső sem fér a virágok nektárkehelyéhez. Egy érv a sok közül a magyar akácméz fogyasztása érdekében!

Bencsik József
Lyon, Franciaország
(Biokultúra 2002/1)

[felül]