2010 nov 21

Mézet szeretettel – A biodinamikus méhészet

0 Comment

Megjelent a Demeter Méhészeti Irányelvek magyar fordítása a Biodinamikus Közhasznú Egyesület jóvoltából. Ennek apropójából ismertetném a biodinamikus méhészkedés indítását megelőző gondolatokat és az Irányelvek fő pontjait.

A néphit szerint a méh Szűz Mária könnyéből és Krisztus véréből született. A méhészkedés kultikus tevékenység volt a múltban, nem gazdasági ágazat. Még Örösi Pál Zoltán világhíres méhész tudósunk a méhek hasznaként elsőként a megporzást említi, utána tárgyalja az elvehető felesleget. Az újabb keletű szakkönyvek már nem is említik a méhek társadalmi hasznát, a méhészet mezőgazdasági iparággá vált, kiragadtuk a természetből. Az új szakirodalomban sok praktikát olvashatunk a méhek természetes életének kijátszásáról. Arról, hogy miként lehet a végsőkig elmenni a méhek kizsigerelésében. Egy német szakkönyv, az ottani méhész szövetség elnökének ajánlásával úgy fogalmazza meg a méhészkedés lényegét, hogy a méhek által termelt mézet elvesszük és olcsó cukorral helyettesítjük. Arra jöttem rá, hogy az ember mellett a méh a legellenállóbb szervezet a Földön. Szinte hihetetlen, hogy még jelen van. A bioméhészet segít. De vajon elég-e a méhek megmentéséhez?

Dr. Rudolf Steiner, a biodinamikus gazdálkodás atyja 1923-ban tartott egy hosszabb előadássorozatot a méhek lényéről. Az előadások a Goetheanumnak, az Antropozófia Társaság székhelyének építésén részt vevő munkásoknak szóltak. Magyar fordításban is megjelent az Új Mani-fest kiadónál (Rudolf Steiner: Munkás-előadások 5. – Ember és Világ – A szellem működése a természetben – A méhek lényéről című könyvben).

Előadásaiban így nyilatkozik a mézről: „És semmi sem jobb az ember számára, minthogy ételeibe a helyes mértékben tegyen mézet. (…) Ránk emberekre, különösen idős korban nagyon kedvezően hat a méz – a gyermeknél a tejnek van ilyen hatása. Ugyanis segíti a test alakítását. (…) A méh-kolónia a méz segítségével visszaadja az embernek azt az erőt, amelyre a léleknek szüksége van ahhoz, hogy kiterjedjen a testben.” Az angolkór ellen ajánlja terhes anyukáknak és kisgyermekeknek, a tejitatási időszak után.

Steiner a méheket egészen kivételes helyre teszi a Föld élővilágában. Azt mondja: „A méhek élete mögött egy rendkívüli bölcsesség áll. (…) Az, amit csak akkor tapasztalunk meg magunkon belül, amikor a szívünk szeretetet fejleszt ki…”. Nap és Föld közötti lénynek ismerhetjük meg őket. Az anyák rövidebb fejlődésükkel teljesen a Nap hatása alatt maradnak, a herék hosszabb fejlődésükkel földi lények lesznek. A méhet mintegy „evolúción kívüli” lénynek írja le, amely egy hatalmas ugrást tett meg organizációjában a többi rovarhoz képest, és itt organizmuson nem az egyes méhet, hanem a családot értve, hiszen egy méhcsalád több mint életközösség, egy lényként viselkedik. Egyben hasonlóságot mutat fel Rudolf Steiner az emberi organizmussal, az emberi fejjel és a méhcsaláddal kapcsolatban: fehérjesejtek – anya, vérsejtek – dolgozó, idegsejtek – here. A dolgozók (vérsejtek) az egész organizmusban szétfutva felépítik a lépet (a testet). A hatszögletű izomrostokban fel is fedezhetjük a hasonlóságot a lépsejtekkel. „Ha valaki egy kevés méhviaszhoz jut, akkor azt tartja a kezében, ami egyfajta köztes termék a vér, az izom és a csontok között.” – mondja. Tehát a méhcsaládhoz hozzátartozik az általa épített „viaszváros” is? Így egy organizmus? Igen. Akkor hagyjuk a kirepülő rajt újra szabadon testesülni. Minél kisebb mértékben adjunk mesterséges formákat.

Ha ezt alapul vesszük, akkor egészen elgondolkodtató a mesterséges anyanevelés és az anyákkal folytatott adok-veszek, csere-bere, a családok felbontása, összeseprése. A mesterséges anyanevelés ismertetéséhez Steiner a következőket fűzte: „…ami e rövid idő alatt oly kedvezőnek tűnik, az száz év leforgása alatt az egész méhtartást tönkreteheti”. Súlyos szavak, de tény, hogy a méhtenyésztés a tönk szélén van. Mondják, hogy a kártevői miatt, de tudjuk, hogy a kártevő semmi, a környezet minden.

Természetesen a cukoretetés is szóba kerül az előadásokon. „Ha a méheket cukorral etetik, az egyenesen garázdaság” – mondja. Ajánlja viszont – ha már szükséges – a cukorhoz kamillatea és só hozzáadását. A cukor mézzé alakítása nagyon nagy energiát emészt fel. A kamilla és a só segíti a folyamatot, az emészthetőséget: „Ha összekeverjük a cukrot a kamillateával, akkor olyasmit tettünk a cukorhoz, ami a virágban létrehozza a mézet.”

Előadásán szóba kerül a kaptár kérdése is. A „méhlakás” anyagául a kissé rideg fa helyett a szalmát ajánlja, a fonott kast. Magyarországon is hozzáférhető nád oldalfalú kaptár. Már az én gondolatom, hogy itt talán ne csak az anyagra gondoljunk, hanem a formára is. A spirálisan futó kaptár-fonat és a kas kúpos formája sejtet valamit. A méhcsalád „gömbölyű”. Gondoljunk csak a telelőfürtre, de a lépeket is gömbölyűre építenék, ha nem akadályozná a keret alsó léce. Afrikai méhészek fejre állított trapéz alakú kaptárokban méhészkednek. Az eredetileg lakásul szolgáló madárodú is gömbölyű. A szögletes kaptár elsősorban a méhésznek praktikus.

Végül kivonatosan ismertetem a Demeter Méhészeti Irányelvek és az EU-bio méhészkedés közötti főbb különbségeket (aki részleteiben is tanulmányozni szeretné, hozzáférhet a www.biodin.hu honlapon).

 

Az alapgondolatok közül

  • A méhészeti üzemet úgy kell kialakítani, hogy a méh a maga természetét, életmegnyilvánulásait szervesen ki tudja bontakoztatni.
  • A méheknek megporzó tevékenységük és a termelt méhméreg által – mert az fokozza a növények és a természet életerőit – a természet egészében nagy a jelentősége.
  • Fontosságuk miatt minden mezőgazdasági üzemi organizmusban törekedni kell a méhészet meghonosítására.

 

Biotól eltérő szabályok:

  • Legalább az a hely, ahol a méhek áttelelnek, kapja meg a preparátumokat, előnyben kell részesíteni a biodinamikus, ökológiai, illetve a természetes területeket.
  • A kaptár belső kezelésére csak Demeter méhészetből származó méhviasz és propolisz használható.
  • A szaporodás természetes formája a rajzás, csak a rajzási ösztönből történhet szaporítás.
  • Megengedett a nemesítő válogatás az anyák és a rajok anyabölcsői között.
  • A mesterséges anyanevelés nem megengedett.
  • Művi megtermékenyítés tilos.
  • A többcsaládos tartás, a családegyesítés és az anyák rendszeres cseréje nem megengedett.
  • A lépeket, mint természetes építményt kell felépíttetni a méhcsaláddal (keskeny, viaszból készült lépszalagok használata, az építés irányítására megengedett), a méztérben megengedett a műlép is.
  • A fiasítás mérete, igazodva a család fejlődéséhez, szabadon kell növekedjen, a keret megosztása nélkül.
  • Anyarács nem alkalmazható.
  • Törekedni kell a mézzel való beteleltetésre, ha nem lehetséges, Demeter vagy öko cukor használható, legalább 10% mézzel, kamillateával és sóval (az első hordás előtt is így alkalmazható).
  • Hordási szünetekben, szükség esetén, csak Demeter méz adható, cukor nem megengedett.
  • Csalogató etetés nem engedélyezett.
  • A mézet nem szabad 35°C fölé melegíteni, ha lehet azonnal a kereskedelmi kiszerelésbe kell tölteni és egyéb méz-minőségi követelményeknek is meg kell felelni.
  • Az átállási idő maximum három év lehet, ezalatt a régi viaszt ki kell vágni és minden feltételt teljesíteni kell.
  • Megengedett eljárások: a fiasítás elvétele, hőkezelés, mesterséges rajképzés, gyógyteák, hangyasav, ecetsav, tejsav, oxálsav, Bacillus thüringiensis, szóda* amerikai költésrothadás esetén, öko cukor, só.

Bolgár László
(Biokultúra 2010/5)

 

*A rovatvezető megjegyzése: A nyúlós költésrothadás esetén kötelező a család + a kiégetést nem bíró anyagok, eszközök (keret, lép) megsemmisítése (elégetése), a szódával történő fertőtlenítés csak pl. fém kanna, pergető stb. esetében alkalmazható. (dr. Szalay Tamás)

[top]