2014 jan 15

Fenyves József nagyszüleinél kezdett a mezőgazdasággal megismerkedni az 1950-es évek közepén, ma ismert biogazdálkodó Hortobágy községben.

– A nyári, téli szünidőket iskolás koromban mindig a nagyszüleimnél töltöttem és megismerkedtem az ottani gazdálkodási módszerrel, a növénytermeléssel és az állattartással. Kasos méhészetük volt, de a baromfiaktól a lovakig, szinte minden állat megtalálható volt a tanyájukon. Tizenkét hold szántóföldön és legelőn gazdálkodtak. Miután befejeztem a házépítést a nyolcvanas évek elején, akkor kezdtem újra méhészkedni, amely a mai napig tart.

Az 1990-es évek után történtek a kárpótlások. A nagyszüleim és a szüleim földjét visszaigényeltem a kárpótlás segítségével, ekkor kerültem ismét közvetlen kapcsolatba a növénytermeléssel. Hortobágyon van a lakhelyem, 1949-óta itt élek. Helyben nagyon sok a bioterület és körülbelül 15-20 biogazdálkodó osztozik rajta a környezetemben.

– A biogazdálkodással mikor került kapcsolatba?

– Az igazi biogazdálkodás a nagyapám idejében volt, ott ismertem meg. Most azokat igyekszem gyakorolni, a minősített biogazdálkodást 1996-ban kezdtem a a növénytermesztésben. A Magyar Biokultúra Szövetség tagja vagyok, illetve a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. az ellenőrző szervezetem.

– Készül átadni a fiának a gazdaságot. Mi az, amit átad?

– A kisebbik fiam Fenyves József ifjú gazda pályázaton indult, meg is nyerte. Átadtam neki 8 hektár szántóföldet, méheket, szürkemarhát, gépeim használatát, traktorokat, ekét, tárcsákat, kultivátort. Mostanában ő is kezdi beszerezni a gazdálkodásához szükséges gépeket, fűkaszát, rendsodrót, tárcsát, bálázót, kombájnt. Az elmúlt évek alatt 30 hektár szántóföldet is vásárolt.

– Mindketten ugyanazt termelik?

– Általában igen. Hortobágyon nagyon meg kell gondolni, hogy mit termel a biogazdálkodó: mi búzát, napraforgót, kölest, zabot, repcét, őszi borsót és lucernát termelünk. Ebben az évben vetettem először mustárt. Facéliát is vetünk minden évben másodvetésként, méhlegelőnek használjuk.

– Mi vált be az elmúlt évi termesztésben?

– Jó volt az őszi borsó szenázs és a zab, a földjeink 5-15 aranykoronások, a búza termésátlaga 15 mázsa volt hektáronként, ami gyengének mondható.

Védekezés a gyomok ellen

– Hogyan védekezik a gyomosodás ellen?

– A gyomosodás ellen az augusztusi szántás és a szántóföldi kultivátorozás a legjobb. Egy növényvédő szerrel foglalkozó ismerősöm ezt ajánlotta a gazdálkodásom kezdetén, hogy ne legyen nagy a gyomosodás. Amit javasolt akkor a gyomosodás csökkentésére, azt alkalmazom a mai napig. Betakarítások után mindig várok néhány hetet, amíg a tarló kizöldül és akkor forgatom le. Volt olyan év is, amikor megvártam a búzatarlón a tisztesfű kivirágzását méhlegelőnek. Mindig próbálok olyan növényeket termelni (kölest, őszi borsót), amelyeket szenázsnak tudok értékesíteni. Az összes „feljövő” zöldet lekaszáljuk. Ilyenkor a következő évben az ott termett szántóföldi növény jelentősen gyommentes lesz. Hortobágyon nagyon elterjedt a mezei acat és az ebszikfű. Ezek szaporodását és más gyomnövényeket is ilyen módszerrel sikerült jelentősen visszaszorítani.

– Hogyan működik a vetésforgó?

– Az ellenőrző szervezet előírásait a visszavetésnek megfelelően követem. A növényeim termesztését úgy alakítom ki, hogy annak jó hatásai legyenek a következő év eredményeire is.

– Állatok is vannak?

– Szürkemarháink vannak. Jelenleg 14 a létszám, amelynek fele már saját szaporulat. Most tervezzük bevonni a biogazdálkodás ellenőrzésébe a szürke szarvasmarhákat, de eddig is a biogazdálkodás szabályai szerint tartottuk őket. Az állatok nyáron legelnek, télen fűszénát és zabszalmát kapnak. A legelő és az istálló egész évben folyamatosan rendelkezésükre áll, van amikor a havas időben is kimennek. Ezek az állatok minden napos odafigyelést igényelnek. Legeltetés idején a villanypásztort rendszeresen ellenőrzöm, karbantartom.

– Mit tart a legfontosabbnak a betegségmegelőzésben?

– Sajnos a marháknál volt eddig három olyan hasmenéses állat, amelyek elpusztultak az állatorvosi kezelések ellenére. Ezek a jelenségek mindig a tavaszi zöld legeltetés kezdetén indultak be. A fokozatos átállás a szénáról a legeltetésre ezt a problémát megoldotta. A vadgesztenyés darát búzakorpával keverve adagoljuk, ha szükséges. Ezt megelőzés céljából alkalmazzuk.

– A növényeknél mit tapasztal?

– A zabnál a vetésfehérítő ellen sajátos módszerrel védekezünk: meghúzzuk kötéllel a növényt és a lárvák leesnek. Amennyiben sikerül elvetni március elejéig, akkor nincs ilyen probléma. Az egyéb növényeknél nem használok semmit sem.

– Hogyan oldja meg a tápanyag-gazdálkodást?

– Zöldtrágyát vetek általában másodvetésként és virágzás előtt beforgatom. Aztán használunk még Philazonitot és Amalgerolt. A szürkemarha felszaporodása következtében jelentősebb lesz a szerves trágyázási lehetőség.

Ötletek kezdőknek

– Hogyan választja ki a fajtákat? Van-e ebben újdonság? Milyen ötleteket tud adni a kezdőknek?

– Nem szeretem az agyon nemesített fajtákat, mert azok a legkevésbé ellenállóak a betegségekkel szemben. Növénytermesztésben az a lényeg, hogy mindig jó fajtát válasszanak ki, ami bizonyos mértékig ellenáll a betegségeknek. A nagyapám mindig azt mondta, hogy a bánkúti búza a legjobb. Most az egyik gabonakereskedő ismerősöm a Jubi-50-et tartja a legjobbnak a biogazdálkodásban. Abban a fajtában bízom a legjobban, amelyik több éveken keresztül tudta bizonyítani az ellenálló képességét.

– Hogyan került közelebbi kapcsolatba a méhekkel és hogyan jutott el idáig?

– Az 1950-es évek második felében kezdtem nagyapám idejében megismerkedni méhészkedéssel. Akkor még kasos méhészet volt ott. Emlékszem, mindig a legnehezebb kas méheit fojtottuk le és kézzel csavartuk ki a mézet. Visszagondolva erre az időszakra, mindig a rajzó családok maradtak zömmel életben, mivel ezek kevés mézet termeltek és nem volt jelentősen nehéz a méhcsalád. A szüleimnek már nB (nagy Boczonádi) kaptárjai voltak. A méhészkedésem bővítése az 1980-as években történt, 24 nB keretes fekvő kaptárakban, amelyet néhány év múlva felváltottam a saját készítésű 9 nB keretes rakodó fészek és kettő fél nB keretes rakodó felső méztéri rendszerrel. Ezekben az években kezdődött az atka magyarországi kártétele a méhészetekben. Volt olyan év, amikor a családok 60-70%-a nem bírta ki az atka okozta károkozást és elpusztult. 1999-ben léptem be a bioméhészetbe dr. Szalay Laci bácsi tanácsára. Jelenleg 100 méhcsaládom van. Ma több módszerrel védekezek az atkák ellen: oxálsav, hangyasav, a bodzapor, valamint a kaptárak forgatása. Ez utóbbit 8 éve használom.

Kaptárforgatás

– Mi a kaptárforgatás lényege?

– Készítettem egy forgó kaptárt, a fészek középső részén van egy forgórész, van állvány hozzá, alulról, fölülről kapcsokkal rá van erősítve a méztér. 24 óránként megforgatom. Az ellenőr megnézte és azt mondta, hogy az ellenőrző szervezet részéről így elfogadható. Olvastam a forgófészkes kaptárról, aztán egy méhészeti tájékoztatón halottam egy állatorvos előadásában, aki feltartott egy képzeletbeli keretet és azt mondta: a sejt felső részén tartózkodik az atka, felül vannak az atkák petéi is. Néhány év alatt a teljes családszámot az általunk készített forgó kaptárakban telepíttetjük.

– Hogyan tudja az oxálsavat és a hangyasavat bejuttatni a kaptárba?

– A hangyasavat egy kis tálcából párologtatom a keretek felső részén. Az oxálsavat saját készítésű gőzölögtetővel befúvatom a kijáró nyíláson keresztül. A készülék lényege egy dízel jármű izzítója: egy kis ventilátor és akkumulátor segítségével elpárologtatom a szert. Az oxálsav másik módszere a csurgatás. A vizes propoliszos oldatot késő ősszel a fiasítás utáni időszakban a 30-35°C-os folyadékot becsurgatom a keretek közé. Thimolos készítményt, hangyasavat, oxálsavat, bodzavirágport, mint atkairtó szereket használok és a kaptárforgatást alkalmazom, amelyet a tavaszi időszakban végzek általában 4-5 hétig. Ezen időszak alatt nincs atkaszaporulat. Amelyik család így életképes, azt tovább tartom, a betegségekre hajlamosabbak már nem léteznek. A forgatás másik jelentős tulajdonsága, hogy ezen idő alatt nincs rajzás.

– Mekkora területet vándorol a méhekkel?

– A méheket tavasszal elsőként repcére visszük. Ez általában 20-30 kilométeres körzetben található. Az első vándorlás az akácra Nyíradonyba, a második Ivádra, Pétervására környékére megy. A nyíradonyi legelő 80 km-re, az ivádi 132 km-re található Hortobágytól. Visszatérve a helyi területekre: először van az ámorakác, utána következik a napraforgó, a tarlóvirágok és a mezei virágok, majd saját facéliás területünkön legeltetjük a méheket. Általában a helyi biogazdálkodók területeit igyekszünk bevonni a legeltetésbe.

Fenyves József és fia

Mézpergetés

– Melyik kaptár vált be?

– Először a fekvő 24 keretessel kezdtem, most már a 9 keretes nagy nB forgó fészek van, két ½ nB fiók tartozik hozzá. 18 nB kereten vannak a családok termelési időszakban, saját ötletem alapján.

– Milyen mézeket tud pergetni?

– Általában tavasszal kezdem a repcemézzel, ami ebben az évben nem igazán sikerült. Aztán következik a két akác, első a közép, a másik az északi akác, most ez kevésbé sikeres. Ha az időjárás olyan, akkor az ámorakác jól alakulhat, ebből a Hortobágyon nagyon sok van a csatornák partjain. A facélia, a napraforgó, amely még jelentős lehet, de volt már eset mezei acat mézre is. Szeptember közepéig vannak kint a méhek a vándortanyán, ezután hozzuk haza az állandó helyre.

– Mennyi mézet termelnek a méhek?

– Családonként igyekszünk megtermeltetni, 30-40 kg-ot.

– Mik a legközelebbi terveik a fiával közösen?

– A szántóföldi terület növelése, ennek művelésében a gépeink már rendelkezésre állnak.

Terveink között szerepel telephely létesítése, ahol a gépeket, méhészeti eszközöket és a terményeket tárolni tudjuk. A szürkemarha állományt felfejleszteni akarjuk 80-100 állatlétszámra és ehhez szeretnénk 100-150 hektáros legelőt, kaszálót bérelni. Terveim között szerepel néhány bivaly és ló tartása is.

A méhészetben általában 80-100 családdal termelünk, szeretnénk, ha 150-re bővülne. A méz kiszerelése már folyamatosan működik, megfelelően értékesítjük és a továbbiakban napraforgó étolaj előállítását is tervezzük.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2013/4)

[felül]