2015 máj 13

Nemzetközi projekt keretében vizsgálják a mezőgazdasági területek biodiverzitását

Nincs hozzászólás

Mi a biodiverzitás?

A biodiverzitás, más néven biológiai sokféleség az élet megjelenési formáinak gazdagságát, sokféleségét jelenti.
A biodiverzitás magában foglalja az élet összes megjelenési formáját, legyen szó növényekről, állatokról, gombákról vagy mikroorganizmusokról, illetve megjelenik a biológiai szerveződés minden szintjén akár egyed alatti, akár egyed feletti is az.
A biodiverzitást tehát többféle módon és szinten értelmezhetjük: beszélhetünk egy fajon vagy populáción belül található genetikai diverzitásról, egy erdőben előforduló kisemlősök fajdiverzitásáról, vagy egy régióban található életközösségek, társulások diverzitásáról. Végső soron mindegyik megközelítés a sokféleségről szól.
A biodiverzitás állandó változásnak van kitéve: keletkezésnek, átalakulásnak, pusztulásnak. A fajok extinkciójának üteme egyre gyorsuló irányt mutat, ennek oka sok összetett folyamat eredménye, de végső soron az emberi tevékenység, az emberi népesség növekedésére vezethető vissza.

Az ökológiai gazdálkodás kedvező hatással van a bio­diverzitásra? A válasz igen, azonban az élőhelyek száma az adott területen fontos szerepet játszik a gazdasági gyakorlat típusa és intenzitása mellett. Ezt állapították meg egy nemzetközi vizsgálat eredményeként (BioBio Projekt), amely során Európában tíz, Afrikában pedig két régióban végeztek vizsgálatokat. A kutatók szerint még az ökológiai gazdaságokban is szükséges a biodiverzitás aktív támogatása, például azzal, hogy ügyelnek a különböző típusú élőhelyek védelmére a gazdaságban.

A nemzetközi kutatócsoport 2010 és 2013 vizsgálta az ökológiai gazdálkodás biodiverzitás fenntartásában betöltött szerepét. A kutatás arra irányult, hogy kiderítsék, vajon az ökológiai gazdaságok több fajnak adnak-e otthont, mint szokványos szomszédjaik. A kutatócsoport egységes módszerekkel végezte az adatgyűjtést és azok elemzését, hogy megállapítsa, milyen hatást gyakorol a biodiverzitásra a gazdálkodás módja, intenzitása és a tájelemek.

A kutatás során különböző termelési rendszerek szerint működő gazdaságokat vizsgáltak 12 régióban. Az egyes régiókban a gazdaságokat véletlenszerűen választották ki, ezek fele már legalább öt éve ökológiai tanúsítás alatt állt. Svájcban legeltetésre alapozott szarvasmarhatartó, Ausztriában pedig szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságokat vizsgáltak. Olaszországban és Spanyolországban szőlő- és olívaültetvényeket, Ugandában pedig kisebb önfenntartó gazdaságokat választottak.

Több faj a területek határán

Az ökológiai szántóterületeken több fajt találtak, mint a szokványos táblákon. Ezzel szemben a gyepterületek és szőlők esetében csak kis eltérést tapasztaltak. Az ökogazdálkodás eltérő módon kedvezett a növények, földigiliszták, pókok és méhek számára. Általában több növény- és méhfajt találtak az ökológiai, mint a szokványos területeken, de a pókok és földigiliszták esetében ezt nem tapasztalták.

Ha a területek határát is belevették a vizsgálatokba, pl. a gyepterületek szélét, vagy a sövényeket, akkor az öko és a nem öko területek közti különbség csökkent. A legtöbb fajt az öko és nem öko területek határán találták. A fajok számában csak nagyon kis eltérés volt tapasztalható.

Még az öko területeken is több élőhelyre van szükség

A gazdaságok biodiverzitását napjainkban súlyos veszélyek fenyegetik. A kutatók meghatározták azokat a kiegészítő ökológiai gazdálkodási módszereket, amelyek az élőhelyek védelmét szolgálják. Az élőhelyek számának növelése érdekében a tanulmányban javasolják a gazdaságban az olyan szerkezeti elemek alkalmazását, mint pl. a fák, gyepterületek szegélye, ugar. Meglepő módon a kutatók azt tapasztalták, hogy az ökológiai gazdaságokban sincs több természetes élőhely, mint a szokványos gazdaságokban.

Egyértelműen megerősítették, hogy az élőhelyek változatossága kulcsfontosságú tényező a fajok változatosságához. A tanulmány eredményeiben kiemelik a természetes tájelemek fenntartásának és bővítésének jelentőségét, amit az EU zöldítési politikája is próbál megvalósítani. Ha ezek a kiegészítő élőhelyek eltérnek a gazdaság többi részétől, például sövények egy gyepterületen, vagy gyepes sávok egy szántóterületekből álló gazdaságban, akkor ezek óriási hatást gyakorolnak a gazdaság biodiverzitására.

Szerkesztette és fordította: Nagy Judit
Forrás: www.tum.de
(Biokultúra 2014/6)

[felül]