2001 Már 15

A növényvédelem és a méhészet célja jórészt azonos: a minőségi termelés biztosítása. A méhek a rendszeres, megbízható pollen-átvitellel elősegítik a magkezdemények kifejlődését, a növényvédelem pedig igyekszik megvédeni a termést a termelők és fogyasztók javára.

Az azonos irányú törekvés teljes összhangot feltételez, ám, sajnos ez a kívánatos harmónia nem valósul meg mindig. Ennek oka, hogy a növényvédő szakemberek olykor nincsenek tekintettel a méhekre, másrészt előfordul, hogy a méhészek sem ismerik fel a méheket, méhészeti termékeket károsító veszélyeket.

Általános az a vélemény, hogy a méhészkedésre csak a rovarölő szerek lehetnek veszélyesek. Ez általában igaz, de a riasztó hatású inszekticideket elkerülhetik a méhek, mert már olyan hígításban megérzik, ami még nem mérgező, és akkor elmenekülnek a permetezett területről. Ez a hatás megfigyelhető volt háti permetezőgéppel kijuttatott nikotin esetében, viszont a levegőből permetezett piretroidokat még ha van is riasztó képességük, a méhek ne tudják elkerülni.

Általános az a vélemény is, hogy bizonyos alacsony töménységben kijuttatott inszekticid vegyszer nem árt a méheknek. Ez az önmegnyugtató nézet félrevezető, mert a méhek számára nem halálosnak (szubletálisnak) mutatkozó hígítás a káros rovarokra sem lesz hatással.

Másrészt ha egy nagymértékben hígított rovarölőszert más típusú méreggel kevernek – összegző hatásra – bekövetkezik a méhelhullás.

Franciaországban végzett permetezés alkalmával 0,125 g/ha dózisban használtak deltametrint (inszekticid). Ez a szubletális adag 96 óra alatt nem is okozott szignifikánsabb, magasabb elhullást (mortalitást), mint a permetezetlen területen tapasztalt elhullás. Amikor viszont 25 g/ha pochlorázt (fungicid) a deltametrinnel kombinálva juttattak ki, az első 24 órában 73,2%-ra nőtt a méhek elhullása.

A növényvédő szerek nem csupán a méheket pusztítják, hanem közvetlenül szennyezik a virágokat is.

Amikor egy kísérletben csak 210 ml malathiont permeteztek ki hektáronként (ULV módszer) a káposztatáblára, akkor 1 km-ig 1-43%-os méhpusztulást mértek, de ugyanakkor a malathion kimutatható volt a káposzta virágporcsapdába került pollenjében és a kinyílt virágokban a permetezést követő 12 órában.

Ám nehogy azt gondolják, hogy csak a rovarölőszerek, vagy a velük együtt kijuttatott gombaölőszerek lehetnek károsak a méhészetre.

Lengyel kutatók alaposan megvizsgálták a herbicidek hatását. A kijuttatást követő 9. napon elemezték a glifozate, a fluszitop és az MCPA hatását a méhek pusztulására. A kapott mortalitási arány sorban 11,06; 8,7 és 3,3%-os volt. Az MCPA (belsőleg hat) mutatkozott az eredeti töménységben a legkedvezőbbnek, de amikor töménységét 1,0%-ig emelték, akkor az általa okozott pusztulás ötszörösére fokozódott.

Kanadai tudósok egy tábla takarmánylucernát 4 éven át minden tavasszal gyomirtóztak (Metribuzin nevű herbiciddel). Megállapították, hogy a lucerna szignifikánsan kevesebb nektárt termelt és benne csökkent a cukortartalom.

Lehetséges, hogy más növény, vagy más gyomirtószer ettől eltérő eredményt adna. Az biztos, hogy a konkurensek hiánya pozitív hatású, a gyomok ellen védekezni kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy azt hogyan tesszük.

A műtrágyák is okozhatnak méhpusztulást. Lengyelországban (Wroclaw) urea és ammonium-szulfát műtrágyázást követően határozott méhpusztulást észleltek. A harmatban, a kerékvágások vizében oldott műtrágyák felszívása okoz „akcidentális” mérgezést.

Természetesen előnyös a tápanyagpótlás, de ebben a vonatkozásban sem mindegy, hogy milyen anyagokat használunk.

A világ bonyolult. A növényvédelem és a méhészkedés sem egyszerű. Egy Angliában végzett felmérés szerint ott 30-féle növényvédelmi hatóanyag szokott méhmérgezést előidézni.

A teljesség kedvéért rá kell mutatnunk arra, hogy a méhek nem egészen védtelenek az őket ért mérgezésekkel szemben. A peszticid-támadásra ők detoxikáló enzimek termelésével válaszolnak. Ezeket összefoglalóan MFO (mixed function oxidases) jelzéssel illetjük. Ennek mennyisége a méh testében tájékoztat a környezet szennyezettségéről.

Így is, de egyszerű megfigyeléssel is megállapíthatjuk a terület vegyi tisztaságát, méhészkedésre való alkalmasságát. Valójában a méh kitűnő környezeti indikátor.

A szelíd, az ökologikus növényvédelem hatásos, és emellett kíméli a méheket. Ezért harmonikus a viszony a biokertészek és a bioméhészek között.

Dr. Szalay László
(Biokultúra 2001/2)

[felül]