2010 nov 30

Nyugdíj után még tevékenyebb lett

0 Comment

Kevésszer adatik meg egy embernek a hosszú tevékeny életút. A családi gyökerek is arra ösztönözték dr. Köhler Mihály agrármérnököt, hogy elkötelezett híve legyen az öko­gazdál­kodásnak. A Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára, dr. Vedres András, a tarcali Köhler-féle pincében rendezett ünnepségen méltatta a feltaláló tevékenységét júliusban és a Feltalálók Nemzetközi Lovagrendjének lovagjává avatta. A kitüntetést a munkában eltöltött 60 éves évforduló, illetve a 80. születésnapja alkalmából adták át dr. Köhler Mihálynak. Elmondása szerint az anyai és apai nagyszülők nyomdokait nem volt nehéz folytatni, hiszen beleszületett a vidéki földműves életbe és ezeket a hagyományokat vitte tovább, például a vegyszer nélküli gazdálkodást. Anyai nagyapjának gyümölcsöse is volt és a régi fajtákat nem kellett permetezni, mert ellenállóbbak voltak.

Dr. Köhler Mihály Gyomán született 1930. augusztus 5-én és immáron többszörösen is jubilált. A jó erőben lévő mezőgazdász ma is friss szellemileg. Hosszú élete során volt főmezőgazdász, igazgatóhelyettes, főagronómus, tanszéki mérnök, kutató, műszaki-gazdasági tanácsadó, főmunkatárs, környezetvédelmi és mezőgazdasági szakértő-szaktanácsadó, őstermelő és Arany Géniusz-díjas feltaláló.

A Biokultúra Egyesület alapító tagja. Kutatói, felfedezői egyénisége meghatározó volt a mezőgazdasági kultúra fellendítésében. Elemi és a polgári iskolai tanulmányait 1936-1944-ig Gyomán, a Mezőgazdasági Középiskolát Szarvason végezte 1949-ben. Német származása miatt azonnal nem vették fel az egyetemre, ez csak második nekifutásra sikerült. Az utóbbiak miatt munkát kellett keresnie, így került 1949 júniusának végén a gyomai gépállomásra gyakornoki munkakörbe. Később sikeresen befejezte az egyetemet levelező tagozaton és 1958-ban diplomázott a gödöllői Agrártudományi Egyetem Agronómia Karán.

– Állami kihelyezéssel 1961 októberében átkerültem Hajdúszoboszlóra a Köztársaság Mgtsz-be főagronómusnak, itt egy mérleghiányos termelőszövetkezet gazdálkodását kellett rendbe hozni. 1967. január 1-jével Hajdúszováton négy termelőszövetkezetet vontak össze és oda felkértek főagronómusnak. A szolnoki Tisza-vidék Mezőgazdasági Fejlesztési Iroda javaslatára egy öntöző modellgazdaság fejlesztésének a tervezését és kivitelezését irányítottam az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szakembereinek közreműködésével. Időközben munkatársa voltam az MTA Budapesti és Martonvásári Kutató Intézetének, részükre búza és csicsóka fajtakísérleteket végeztem kisparcellán és üzemi nagyparcellákon.

1968-ban megvédtem „A növénytermesztés fejlesztésének lehetőségei a Berettyó vidékén” című értekezésemet és egyetemi doktori címet szereztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Hajdúszovátról a fejlesztés beüzemelése után 1972 szeptemberében a Debreceni Agrártudományi Egyetemre kerültem, ahol tervezői, kutatói és szaktanácsadási területeken dolgoztam nyugdíjazásomig, vagyis 1990 végéig. Közben 1979-ben a mezőgazdasági vállalatgazdasági szakmérnök diplomát is megszereztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.

– Mióta vesz részt előadóként hazai és nemzetközi konferenciákon?

– 1972-óta előadóként részt veszek a hazai és a nemzetközi konferenciákon és kiállításokon. Több oklevél és díj tulajdonosa vagyok, majd találmányomért (riolittufa-őrleményért) 2003-ban Budapesten a Géniusz Európa Találmányi Kiállításon Arany Géniusz feltaláló díjban részesültem. Két országos jelentőségű szabadalmam (drénárokszűrő és kommunális szennyvizek) és hét újításom van (többek között talajjavítási technológia modernizálása, menedékterületek kialakítása, talajművelési technológiák és más mezőgazdasági eljárások).

Több mint 200 publikációm jelent meg. 1972-ben belevetettem magam a Zempléni-hegység, illetve a Tokaj-vidék ásványi anyagainak tanulmányozásába. Részt vettem a zeolit programban. A saját szőlőültetvényem közigazgatásilag van Bodrogkeresztúron, a pincém pedig Tarcalon található. Mivel a kőbányának Bodrogkeresztúron van a riolittufa üzeme, annak a mezőgazdasági-környezetvédelmi kutatását én végeztem és néhány újítást, szabadalmat csináltunk.

A világ élvonalában

– Melyik találmányait emelné ki?

– A kommunális szennyvíz iszapokból és a híg trágyák szilárd fázisából ásványi adalékanyag felhasználásával minden növény számára felhasználható ez a trágya. Ennek részleteit én dolgoztam ki. Ahol nincs állattartás, ez a módszer ott jól hasznosítható. A találmányom alapján büszkén mondhatom, hogy a világ élvonalában jegyeznek, számos országban alkalmazzák. Azonkívül egy másik találmányom is igen értékes volt a magyar mezőgazdaság számára.

A szőlő feldolgozása és a szeszfőzés után keletkező melléktermékek kezeléséhez is felhasználhatók a riolittufa-őrlemények (például komposztáláshoz adalékként). A riolittufa anyag- és költségtakarékos alkalmazása, ahol a kézi erő rendelkezésre áll, megvalósítható. Így felhasználható ültetőgödörbe a fiatal oltványok ültetéséhez és a felvevő gyökérsávba történő kiszóráshoz. Ez esetben 20-30%-kal kevesebb őrleményre van szükség.

A riolittufa a talaj szerkezetét javítja, könnyebbé válik a művelés, növeli a légjárhatóságot, a nedvességtartó képességet és a tápanyag-hatékonyságot. Használata a fiatal oltványok gyökérfejlődését gyorsítja, és a gyökértömeget növeli. Az ökológiai gazdálkodásban a riolittufa, mint kőzetőrlemény engedélyezett.

A riolittufa-őrlemény tápanyagveszteség nélkül tárolható

A riolittufa-őrlemény tápanyagveszteség nélkül tárolható

20 éve a bio szolgálatában

– Mióta foglalkozik ökogazdálkodással?

– Öko-bio gazdálkodással több mint 20 éve foglalkozom, Sárközy Péter-díjas vagyok, saját magam kistermelőként tokaji biobort állítok elő a tarcali pincémben az oxidatív borok kedvelői számára. Annak örülök a legjobban, amikor Tarcalon a Medve-dűlőben látom a szőlőket szépen növekedni. A szőlőültetvény területén a furmint van 70 százalékban, 30-ban hárslevelű fajták, valamint 50 tőke háromfajta muskotály terem.

Minden héten rendszeresen kimegyek a szőlőültetvényre. Sajnos a 400 négyszögöles biokertet harmadszor pusztította el a belvíz. A veteményesek egy része megmaradt, az új telepítésű fák 90 százaléka sajnos kipusztult.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2010/5)

[top]