2009 Már 30

A szakma irodalmáért…

Nincs hozzászólás

Seléndy Szabolcs a magyarországi biomozgalom egyik közismert egyénisége. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán végzett kertészmérnökként kert- és tájépítő szakon. 1976-ban az elsők között szerezte meg a mezőgazdasági környezetvédelmi szakmérnöki diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Egy ideig parképítőként és tájtervezőként dolgozott. 1968-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállítás főkertésze, ennek később lett jelentősége, mivel a Budapesti Nemzetközi Vásár területén építették meg az ország legelső Bio-mintakertjét. Később könyvszerkesztőként és szakújságíróként is nagyon sokat tett a biotermesztés meghonosodásáért.

A Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársaként több, mint 100 könyvet szerkesztett. Mindezen tevékenysége közben megalapozta a mezőgazdasági környezetvédelem hazai szakirodalmát. Ő indította el a bioprogramot azzal, hogy táj- és kertépítészettel, környezet- és természetvédelemmel (például a magyarországi nemzeti parkokról) kapcsolatos kiadványokat, környezetvédelmi sorozatot szerkesztett.

Említésre méltó a Biogazda Kiskönyvtár sorozat, amelynek megálmodója és sorozatszerkesztője lett, valamint korábban dr. Sárközy Péter professzorral, az egyesület tiszteletbeli elnökével együtt szerkesztette a Biogazda könyveket.

Egyre jobban érdekelte a környezetvédelem és természetvédelem, az Országos Természetvédelmi Hivatalban főelőadóként Magyarország idős fáival is foglalkozni kezdett. (A Gödöllői Agrártudományi Egyetem környezetvédelmi szakán szakdolgozatát az öreg fákról, azok védelméről írta.) A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben (VÁTI) dolgozva részt vett a második Balatoni Regionális Terv elkészítésében, itt mezőgazdasági tervezőként a Balaton-felvidék volt a tervezőterülete. Később a Kertészet-Szőlészet címû szaklap főszerkesztő-helyetteseként 1981-től 1990-ig sokat tett a biogazdálkodás magyarországi elterjedéséért.

Önálló munkája „A nyaralóm kertje” címû (1971, Mezőgazdasági Könyvkiadó) könyv, itt elsősorban táj- és kertépítész, esztétikai, illetve környezetvédelmi szempontból vizsgálta a magyarországi nyaralók kertjeit. A magyar szakirodalomban egyedülálló módon a hazai temetők kertjeiről is írt egy mûvet (Temetőkert, 1972, Mezőgazdasági könyvkiadó). A BNV Biokertje OMÉK-díjas lett, majd Seléndy Szabolcs 1998-ban megkapta a Pro Biokultúra díjat.

„Kezdetben vala az újság”

– Hogyan került kapcsolatba a biomozgalommal?

– A Kertészet és Szőlészet című hetilap főszerkesztő-helyetteseként 1981-ben biológiai kertművelés című rovatot indítottam. Ezt egy utazás motiválta. A családommal együtt Belgiumba látogattam, és a belga-francia határ mentén egy kis faluban azt láttam, hogy mindenki biokertészkedik. Úgy éreztem, hogy ezt a gazdálkodási, vagyis az ökológiai formát érdemes lenne meghonosítani Magyarországon is. A hazai környezetvédelem sikertelenségét érzékelve úgy gondoltam, hogy a saját kertben mi vagyunk a gazdák, tehát itt tényleg sokat tehetünk.

1983-ban alapító tagja lettem a biokultúra mozgalomnak, és 1987-től pedig a Biokultúra Egyesület alelnökévé választottak. Az igazi munka, a szakma irodalmi megalapozása, fejlesztése akkor kezdődött. A Biofüzetek sorozattal indult, a 33 biofüzetből az első négyet én állítottam össze. A következő nagy állomás az volt, amikor a Kertészet-Szőlészet szerkesztőségével a már tevékeny bioegyesülettel létrehoztuk a Biokertet az akkori BNV-n területén, amelyet aztán 11 évig fenntartottunk. Az ötletadó én voltam, Tóthné Rachler Emőkével együtt terveztük. Óriási látogatottsága volt, az országban nem létezett ilyen típusú bemutatókert. Számításom szerint 1,5 millió ember látta ezt a kertet 11 év alatt. Hatalmas lehetőség volt ez, ekkora mértékű publicitást ökológiai kert és gazdálkodás hazánkban nem kapott még. Különböző szakterületek kapcsolódtak hozzá, bevontuk a hirdetőpartnereket. Erre azért is szükség volt, mivel egy kiállítási élőkert-bemutató fenntartása komoly összegbe került és nagy felelősség volt. Sokszor magam ültettem ki a virágágyakat, sokan mások pedig a központi klubból jöttek ki, így Parádi Andor és felesége Marika és Győrffi Sándor is jött segíteni az információs munkában. A kert fölött egy fehér híd húzódott, hogy a látogatók ne tapossák agyon a növényzetet. Annyi látogatónk volt, hogy komolyan aggódtunk a híd leszakadása miatt. Szerencsére nem így történt. A különböző cégeknek élőhirdetési lehetőségük volt, bemutathatták a növényeiket, a felszerelési tárgyakat, a komposztanyagot, a bioban használatos növényvédelmi szereket stb.

Bioötletek

– Bioötletek címmel indult ez a rovat, amely mintegy 8 évig működött. Ezt a kezdeményezést támogatta az akkori főszerkesztőm is, Gévay János. A szerkesztőségi szobám a bioklubnak sokáig szervezési központja volt. Hetente több száz olvasói levél érkezett, az emberek elsősorban a bioújdonságok iránt érdeklődtek. A több évtizednyi erőteljes vegyszerezés után az olvasók újdonságokra, egészségesebb ételekre, illetve bioélelmiszerek fogyasztására vágytak. Velünk egyidőben indult a Mezőgazdasági Kiadó biokönyv-programja (Lelkes Lajos főszerkesztő, Wenszky Ágnes szerkesztő)

.– Úgy tudom, hogy nagyon sokat segített a mozgalom elterjedésében a Kertészet és Szőlészet lapnál indított levelezőrovat. Hogyan alakult az élete később?

– 1987-ben a Biokultúra Egyesület alelnöke lettem, Frühwald Ferencet pedig elnökké választottuk. Jól sikerült az első nagy nemzetközi bios rendezvényünk, a budapesti IFOAM világkonferencia (1990), melyet ő kezdeményezett, de az ő érdeme volt a Biokultúra újság első elindítása is.

1991-1994-ig megbíztak a Biokultúra Egyesület vezetésével. Az elnökségem alatt tovább folytattam az újságkiadást, illetve új lapot indítottam. Évekig havilapként működtünk, később színesben nyomtattuk ki, és kéthavonta megjelenő kiadvánnyá vált. Kisebb megszakításokkal 16 éve szerkesztem a kiadványt. Amikor megszűnt az elnöki tisztem, minden erőmet és szaktudásomat a lapszerkesztésre tudtam fordítani. A Magyar Mezőgazdaság Kiadói Kft. gondozásában 2000-ben országos terjesztésbe került a kiadvány, 2006 óta pedig a Biokontroll Hungária Kft. gondozza.

Szerettem volna, hogy komoly szakmai lap jöjjön létre. A lap mindenkihez szólt, az életmóddal is foglalkozott, a biotermelőknek és a termékfogyasztóknak egyaránt üzent. A biomozgalom is fejlődött ezzel párhuzamosan. Igyekeztem folyamatosan fenntartani a mozgalom lendületét.

– Milyen hasznos gondolatok, visszajelzések érkeztek az olvasóktól? Mennyire tudta az olvasói észrevételeket beépíteni a lapba?

– Kétszer végeztünk közvélemény-kutatást, és kiderült, hogy elsősorban a bionövényvédelem volt a legizgalmasabb téma, azonkívül nagyon szerették a fogyasztóknak szóló részeket is. Ez megerősített engem abban, hogy ebbe az irányba kell tovább haladni.

Domboságy tavaszi pompában – két éve építettem

Stabil szaklap

– Az elmúlt évtizedek alatt melyek voltak a legemlékezetesebb élményei?

– Sikerült stabil lapot csinálni. Az „arcunkat” sosem adtuk el, vagyis a lap borítóján soha nem jelent meg hirdetés, ami viszont manapság egyre gyakoribb jelenség. Irányultságunktól eltérő hirdetés sem jelent meg a lapbelsőben. Ezek mindenképpen pozitívumok.

Szakmai oldalról nézve: hosszú évekig Budapesten rendezték a Biokultúra Napok tudományos tanácskozásait – minden év őszén. Kezdeményeztem, hogy minden tavasszal az ország különböző településén, mindig más helyen is legyenek fórumok, Biokultúra Találkozók. A lényeg az volt, hogy a helyi csoportok is kicseréljék a tapasztalataikat, ismerkedjenek, a tagok barátkozzanak egymással. Az első ilyen találkozó Győrben volt. Nagyon fontosnak érzem a biokultúra szakirodalmának megteremtését. A Biogazda könyvekből három kötetes alapozó sorozatot tudtunk megjelentetni egy német alapítvány segítségével. A sorozat kiadásához szakmai és anyagi támogatást is adtak. A kiadásra külön stáb alakult, részt vett benne például Ács Emőke főtitkár (most dr. Roszik Péter felesége). Elsősorban a külföldi gyakorlatot mutattuk be – a magyar tapasztalatokra is alapozva. Ezt később kibővítettük a Mezőgazda Könyvkiadó révén, és Lelkes Lajos igazgatóval indítottunk egy sorozatot Biogazda Kiskönyvtár címmel, melynek ötletadója én vagyok. Megjelent vagy 10 kis alakú könyv, amelyekben a biogazdálkodás részterületeinek magyar tapasztalatait dolgoztuk fel. Később pedig a Biokultúra Egyesület révén Biokultúra füzeteket is kiadtunk, ennek ugyancsak én voltam az ötletadója és sorozatszerkesztője.

– Mire emlékszik szívesen?

– Elsősorban a BNV-Biokert hatalmas látogató-tömegére. Ugyanakkor elnöki beosztásom idején indult el az országos ellenőrzés és minősítés, akkor alakult meg a Biokontroll Hungária Kht. Ez nagyon fontos állomás volt. A helyi csoportjaink is látványosan fejlődni kezdtek. Nemcsak Magyarország területén, hanem a Kárpát-medencében is helyi csoportok alakultak, például az akkori Csehszlovákia magyar lakta területein, Erdélyben, Jugoszláviában: Délvidéken. Elláttuk őket szakirodalommal, tapasztalatokkal.

 

Információs házunk a Biokertben

Információs házunk a Biokertben

 A szakemberek is kételkedtek

– Van olyan történet, amelyet megosztana az olvasókkal?

– Ez a BNV-s Biokerthez fűződik. A Kertészet és Szőlészet című lap akkor az agrártárca Kossuth téri épületében volt. Szervezetileg nem tartoztunk oda, viszont a szaktárca embereivel közösen jártunk az ebédlőbe. A növényvédős szakemberek egyfolytában próbáltak ugratni és elkezdték terjeszteni például azt, hogy éjszaka bizonyára a „legvadabb” permetszerekkel árasztjuk el a kertet, mivel olyan jó állapotban voltak a növények. Sajnos nehezen hitték el, hogy ezt az ő vegyszerközpontú növényvédő technológiájuk nélkül létre lehet hozni.

A sikert úgy tudnám összefoglalni, hogy olyan szervezetet tudtunk létrehozni, amelyik a mai napig is működik, ráadásul jól működik, immár 25 éve. Büszke vagyok arra, hogy a mai magyar mezőgazdaság területén miénk a legpozitívabb irányzat. Ezt sikerült nem csak elérnünk, de tovább is vinnünk. Ilyen nagyon kevés van ma Magyarországon, és ez egy óriási dolog. (Nem a mi hibánk, hogy a terveinktől eltérően az utóbbi években csökkent a biogazdálkodók száma.)

Nem csak nagy, de igen finom ez a saját termésű, erdélyi tájfajta paradicsom

Nem csak nagy, de igen finom ez a saját termésű, erdélyi tájfajta paradicsom

Nagy dolog, hogy alakulnak az ökopiacok, de méregdrágák és ha visszatekintek a régmúltra, az indítás időszakára, egyikünk se gondolta azt, hogy a biotermék a gazdagok kiváltsága lesz. Én például nem járok biopiacra, nem telik rá, amit tudok, inkább megtermelem a kertemben.

A lap két éve a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. szakmai irányítása alatt készül. A koncepciót én jónak tartom, ám nagyon remélem, hogy előbb-utóbb egy olyan szaklap jöhet létre, amely ismét országos terjesztésbe kerül. Olyan szaklap, ahol a nagyon erős szakmai tartalom mellett helye lesz a mozgalom híreinek és a fogyasztókhoz szóló tanácsoknak is.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2009/1)
(Biokultúra 2018/4)

[felül]